NAPLÓK: Elhatárolódás "medence" ügyben Legutóbbi olvasó: 2024-12-21 19:22 Összes olvasás: 23135| 1. | [tulajdonos]: Bíró Zoltán írása a MH-ban | 2008-03-30 01:37 | Végre én is elhatárolódhatok valakitől. A Széles Gábor laptulajdonosnak írt levelet ugyan nem írtam alá, igaz, erre – jó érzékkel – nem is kért senki, de Bayer Zsolt egy-két mondatától elhatárolom magam. Pontosabban fogalmazva: egy-két olyan mondatától, amit nem írt le, bár leírhatta volna joggal és okkal, és akkor nekem most nem volna mitől elhatárolódnom.
Nevezetesen a hiánytól magától.
Finoman utalt rá, de nem írta le például azt a mondatot, hogy Tomi Lapid volt izraeli miniszterelnök-helyettes magyarországi látogatása alkalmából tett nyilatkozata nemcsak arra világít rá, hogy bizonyos izraeli vezető körökben sohasem álltak sorba ott, ahol az igazságérzetet osztogatták. Azt sem írta le, hogy ez a bizonyos nyilatkozat önleleplező arcátlanság, ami egyébként felettébb káros és megalázó a tisztességes és elemi igazságérzettel rendelkező zsidó emberekre nézve is. Azt sem szőtte bele cikkébe, hogy mit nyilatkozott a közelmúltban Izrael mai államfője, Simon Peresz, a többi között Magyarország felvásárlásáról, új típusú gyarmatosításáról – imigyen: "a kormányoknak van költségvetésük, nekünk pedig van pénzünk". Mármint Izraelnek és a világ zsidóságának. Mintha lenne itt valami nagy-nagy összhang és számunkra valami nagy-nagy tanulság!
Sorolhatnám tovább, amit még bele lehetett volna írni ebbe a cikkbe, ami hiányérzetet kelt bennem, s ezért elhatárolom magam a hiánytól, annak ellenére, hogy már magától az elhatárolódás szótól is megundorodtam az idők során, hiszen az SZDSZ és körei minduntalan elhatárolódást követeltek mindenkitől, ha úgy érezték, hogy a gazdaságban, politikában, médiában való agresszív nyomulásukat és gátlástalan érdekérvényesítési törekvéseiket korlátozhatja. Nekem már – követelésükre – el kellett volna határolódnom többek között Püski Sándortól, Csoóri Sándortól, Csurka Istvántól. Az lenne az igazi, ha az ember elhatárolódna önmagától és minden magyar a maga magyarságától. Ez lenne a paradicsomi állapot neoliberális körökben! És persze az, ha mindenki félne tőlük és együgyűen felnézne rájuk. Ha sem magyar, sem zsidó ember, sem magyar zsidó nem leplezné le őket időről időre, bár az MSZP–SZDSZ-kormány óta már a leleplezés se számít, hiszen úgyis eladják és megveszik és kifosztják az országot, az egész szerencsétlen magyar népet. Ám nagymértékű intelligenciahiányra vall ezeknek a köröknek a részéről, ha azt hiszik, hogy a mindennapos magyargyalázás, a félelemkeltés és maga a félelem – ha a nagy többségre is kiterjed – egyszer csak nem fordul önmaga ellentétébe, és ha nem érik fel ésszel, hogy akkor aztán lesz ok a félelemre itt is, ott is, mindenütt.
Ha azt hiszik, hogy büntetlenül lehet tönkretenni minisztereik révén a magyar iskolákat, az egészségügyet, ha büntetlenül lehet a gyermekek rovására bosszút állni súlyos népszavazási vereségükért, büntetlenül bosszút állni egy egész népen. Vagy – mint a kettős állampolgárságról szóló népszavazási kampányukban – egy egész nemzeten, az egész magyarságon. Ha hiszik, hogy a medencébe rondítani, megalázni és megundorítani másokat olyan dicsőség, melynek révén zsebre lehet vágni a világot, akkor tévednek. Jó volna még időben észhez térni, mindnyájunk megnyugvására.
Ami pedig a "medencét" illeti és a Bayer Zsolt által kapcsolt irodalmi-történeti utalásokat, hadd jegyezzem meg, hogy a szerző e cikkében igazán szerényen szemelgetett az amúgy rendelkezésünkre álló anyagból. Mert ugye – elvileg – el kéne határolódnunk szinte az egész magyar történelemtől és irodalomtól, korántsem csak azoktól a tényektől és személyektől, amelyeket és akiket a szerző felidézett. Mondjuk az Aranybulla úgynevezett záradékától, Széchenyi és Kossuth némely mondataitól, attól a Kölcsey Ferenctől, aki tárgyilagosan elemezve a "szatmári adózó nép állapotát", arra a következtetésre jutott, hogy a szatmári nép nyomorúságának oka részint a vármegye, részint a privilegizált megyei zsidóság, a pálinkafőzéssel és az uzsorával. Vagy attól a Petőfi Sándortól, aki a Kazinczy egykori házába költözött, kissé talán rendetlen és koszos zsidó család láttán, versében így kiált fel: "Ki innen!" Ők mindannyian antiszemitának minősülnének ma, függetlenül igazságuktól vagy jogos felháborodásuktól. De utaljunk még csak Ady Endrére, aki igazán szolidáris volt a megalázott, szegény zsidósággal, ám nem azzal a részével, amelynek a magyarokkal szemben "grádics adatott" és nem a "pénzes, szent harács-zsidóság"-gal! Ők mind és még többen a legnagyobb magyarok közül – mind antiszemiták lettek volna? Adyra ezt eddig nemigen merték rákenni, de Illyésre, Németh Lászlóra, Veres Péterre, Kodolányi Jánosra, Szabó Lőrincre, Sinka Istvánra már igen.
Ránk pedig, most már népestül, nemzetestül – a legteljesebb gátlástalansággal. Holott csak arról volt szó, hogy legjobbjaink védték a gyengébbeket, a kiszolgáltatottak jogát, de utálták a nyegleséget, az uzsorát, a harácsot, az erőszakos önérvényesítést – abban a hazában, amely számukra nem gúnnyal, hanem mély meggyőződéssel szent volt. És figyelmeztették azokat, akik beleköptek abba a kútba, amelyből mások még inni akartak, vagy belerondítottak a medencébe, akár Lukácsnak hívták azt, akár Kárpát-medencének vagy csonka Magyarországnak. Ebben az ügyben mindegy volt, hogy éppen Habsburgokról volt szó vagy más hatalmakról, elvetemedett magyari urakról vagy zsidókról.
Ezt a fonalat sajnos mi, méltatlan utódok sem vághatjuk el, mert nemcsak Ady zsidó Margitája akar élni, hanem mi is, tegnapi és mai magyarok.
Ennyit egyelőre az elhatárolódásról és Bayer Zsolt írásának igazságáról. Cikkét pedig az vitassa, akinek érvei is vannak, nemcsak bélyegzői!
Bíró Zoltán
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
