NAPLÓK: ELKÉPZELHETŐ
Legutóbbi olvasó: 2024-04-16 20:45 Összes olvasás: 34643| 218. | [tulajdonos]: johnny B good | 2022-06-24 21:58 |
Bőrkén és nyesedéken
(Sojourn 4628)
Megébredtél a hangos bemondóra.
Utolsó strand a tél előtt?
Talán átutaztál a terminálon.
Nem értettek, nem ismerted föl a várost, csak testbeszéd.
Az egész egy mítoszgyár. Meglepődtél,
agyzugaidba érkeztél. Végül - mint csak
egy leveskóstolás - belső titkaidnak informátora lettél.
Szükség és képzelet kötései
egyszerűek, és mint aforizma fenomenális.
Zagyva dolgokat beszél – meggyőzően. Ezt mondta szülőin az osztályfőnök.
De vannak dolgok amiket hiába tud. Amit tudnia kellene azt viszont nem akarja.
Megriadtál a hangos bemondóra. Az osztályfőnök hangja volt.
Anyuka a fiú magyar lesz, felnőtt, és a magyar társadalom tagja.
Segítsék őt ebben.
Azt nézted: test és idő. Mindig elvoltál bőrkén és
nyesedéken. Közöttük, akik Nagyapád tarló-ténfergését
sem ismerték. Áldozatok és hóhérok utódai. Volt egy szükséges
és egy elképzelt országod. Karó és virág. Utazók és
helyükhöz ragadtak. Életeket féltő sorompók.
Sok viszonyban sínylődő belső lény maradt vissza benned.
Nyárokon télre készít. Télen, ahogy a zúzottkő - amíg
nem szennyezett - alig torzult agyagnak őriztet.
S hány évszak egy élet!
Úgy összeolvadt szükséggel a szép jövő.
Kiálltál az ideiglenes éjszakába,
hallgatni ahogy fenyegettek hangok:
„Karóval jöttél, nem virággal”
Óriásposzter és példabeszéd. Lángos illat,
kolbászzsír, napolajozás. Balaton. Felfogtad
ami zajlott: új elaljasodás.
„A teljesség felé”
Erre, arra. Voltál ott és emitt. Éltél nem is tudod mennyit.
4628 nap van hátra a fényes oldalon.
Furakodni még? Rávetíteni ifjúi páncélt visszeres tékozlásra?
Ó, a panoráma. Ma negyedik
falra írtad föl középiskolás-szerelmed nevét.
Szükség és képzelet. Biztosan szétválasztottad-e már?
Évek óta tanultad közömbösek vonzalmát.
Ó igen a megértők. És a megbocsájtók. Kisebesedett színlelés.
Szinte minden társadalmi rétegtől távol.
Tervező intézetben, Baradlai csoportban. Budapest. Szilvásvárad.
Minden jól indult.
Érkezéshez, távozáshoz, közel a
befogadáshoz, s folyton ámulásban tartott a
reflektoros önvirágoztatás. Világgá távozás. Éppen úgy ahogy közel
voltak hozzád a kedvesek, az ígérők, az igézet,
a boldogság. Neked a távol kellett. És milyen közel vagy most, hogy
becsald magad aranyozott templomokba a jómódúak közé.
Tőkéd lesz, kastélyod hét toronnyal. Íme,
te is megleled hazádat. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
