NAPLÓK: ELKÉPZELHETŐ Legutóbbi olvasó: 2025-12-03 17:11 Összes olvasás: 48637| 340. | [tulajdonos]: johnny B good | 2024-08-14 12:12 | And pray, and sing, and tell old tales, and laugh
At gilded butterflies – Shakespeare
Hány év? Év, szám? Talán nem mind az én éveim voltak.
Bébiszitterek énem ciklusaiban. Ésszerűtlenül az abszurd
felé. Vér és salak, emlék és képzelet.
Ma már tudom, hogy játék megtartó-játék, játék a
lehetőséggel. Törésben, távolodásban - mintha csak
egy vitorla - születésemtől, az aranyozott helytől.
Tan, hit, vágy: távolodás az emberiségtől.
Alig férfi, alig nő - a megtöretőé lenni.
A létben nem az élés a lényeg, ami rovásomon.
Néhány régről itt maradt lélekkel takarva zsír,
szénhidrát, fehérje. Milyen nevetséges, ahogy ártatlan
próbáltam maradni azzal a hamvassággal, a viaszos ifjú
bőrrel jóvá alakulni, mint hernyóból lepke.
Aztán legalább jónak látszani, mintha csak egy esti
színházi szerep. Nem olyan futurisztikus ez képmutatók
között, bár nevetséges, mint a jog és egyenlőség, testvérisé..
Lélek-híd szellem és test között. Princípium szellemi
látásban. Misztikum és hipnózis nélkül. Botrányosan
egyedül marad magabiztos törtetők között, aki régről
itt maradt lelkekkel szövetségre lép.
Híd.
Szellem és test között.
Vallás, tudomány, kultúra: félelem.
Az anyagon innen félelem a hídtól.
Az individuum bevésődik, de soha nem álmodozóknál.
Azoknál ismétel a sors, akikről lepereg gúny és póz.
Ez a karma-törvény.
Nem látom, nem tudom, nem értem, bébiszitter a jelen.
És amint végig értem a Földön, régi lélek dialektusok,
a princípium évei, a láthatatlanok. Most mind tetszeleg,
fénylik, mint egy halom aranyozott nudli,
amit a Kelta tenger hangosított Minack gránitjain.
Ebben a szabadtéri színházban nevetnem kellett volna
jón és rosszon, ami idáig vitorláztatott. Ábránd és töretés.
Nevetni lázadáson, a létezésen, magamon, a régi hernyón,
mostani aranyozott lepkén.
Nem ment. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
