NAPLÓK: Doctor Gray Legutóbbi olvasó: 2026-07-16 20:53 Összes olvasás: 33405| 5. | [tulajdonos]: Oravecz | 2004-02-02 11:25 | Lassan kilcsusszanok az elméleti síkból, s a mindennapok gyakorlati dolgai kerülnek előtérbe (szellemi onánia egyelőre "helyén marad"). Bobó átküldött egy Oravecz Imre írást, melyet ide is másolok.
Oravecz Imre: 1972.Szeptember
(Pesti Szalon Könyvkiadó, 1993)
Szerettem elötted valakit, felhötlen kapcsolat volt, gyanúsan felhötlen, nem csoda, hogy annál keservesebb lett a vége, és a végnél is keservesebb a vég emléke, tudom, mindezt tudod, és azt is, hogy egy idö utan az ember abba a korba ér, mikor már mindenki elött szeretett valakit, noha feltett szándéka volt, hogy majd örökké csak egyetlenegyet szeret, valaha, mikor még egészen másként képzelte az életet, de nem panaszkodni akarok, ízetlenség is volna, erröl, éppen neked,, és az is távol áll tölem, hogy olcsó bölcsességgel traktáljalak, csak azért hozom szóba a múltat elötted, mert ráébredtem, hogy annak a régi kapcsolatnak, nem szó szerint, átvitt értelemben, vagyis, ahogy útban volt, csak most lett igazán vége, mikor már fenntartás nélkül elfogadtalak olyannak, amilyen vagy, mikor nézem, de nem látom orrod szabálytalanságát, mikor érzem, de nem veszen észre izzadságszagodat, mikor idegesít, de elviselem szórakozottságodat, mikor aggaszt könnyelmüséged, de nem vonlak felelösségre érte, minor tudom, hogy nem értesz, de nem kételkedem a képességeidben, igen, most lett igazán vége, mert most már te vagy nekem, nem én, és nem más, hibáid ellenére drága lény, behelyettesíthetetlen, elvéthetetlen és egyszeri, mint maga a rejtélyes pillanat, melyben mindenkiröl leváltál és önmagaddal azonosultál, mint az áhított jövö, mely töled jelenné lett.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
