NAPLÓK: Gyerünk a parlamentbe! Legutóbbi olvasó: 2026-06-30 06:55 Összes olvasás: 1307| 1. | [tulajdonos]: beküldő: KUTYAEGYÉLET | 2013-03-22 22:15 |
- Gyerünk kisfiam! Szedd össze magad és irány a parlament! Nem fogsz te velem minden reggel vitatkozni…
Mosd meg a fogadat , húzd az öltönyöd, a cipőd és indulj!
- Anyu! Semmi kedvem menni… Ma nem. A házelnök is folyton kiabál.
Meg csúnyán beszélnek velem.
- Ki? Ki beszél veled csúnyán? Most hiába sunyod le a fejed. Ezt meg kell beszélni.
Kisfiam. Ki bántott?
- Hát tudod, a szöveg, amit itthon írtunk…
- Mi van , kicsim?
- Hát fújoltak rá, meg minden. És én már nem akarok Államot igazgatni! Segíts nekem, anyu, hogy ne kelljen…
- Jajj, kicsim! Ne butáskodj. Vár a frakciód. Tudod, a barátaid. Szomorúak lesznek nélküled, ha nem mégy.
- De én nem akarok. Mindig olyan furcsán néznek rám a szemben ülők és úgy érzem ettől sérült a lelkem. Olyan szemeket vetnek rám, mint egy… Gyilkosra!
- Ugyan már, kicsi fiam, csak képzeled, hogy így van.
Próbálj te is kicsit kedvesebb lenni. Menj oda hozzájuk a szünetben. Barátkozz kisfiam!
- Jó. Megpróbálom.Talán ez segít… Hol az öltönyöm?
-
Na! Ez a beszéd. ..
Beszéd…Jut eszembe a felszólalásod beraktam a táskádba, az első rekeszben van.
El ne felejtsd. Az uzsonnád, meg hátul.
Szép csöndben ülj be a padba, a többiek közé és ha nem érzed jól magad, gyere haza.
Akkor táppénzre mégy.
- Tudom anya, hogy nem tanultam hiába, az egyetemen is szórul szóra megtanultam mindent. Ötös lettem.
A beszédemet is útközben tanulni fogom. Remélem nézed a tévében, hogyan mondom el.
- Hát persze, hogy nézem, te kis buta és büszke leszek az én “nagyfiamra”!
Ó, anyu, ha te nem lennél. Sokkal nehezebb lett volna, egyetemi végzettséggel elhelyezkednem.
- De vagyok! S most mars! Mert elkésel. Mindjárt kezdődnek a napirend előttik. Ne feledd: Te leszel a harmadik.
- Anyu! Úgy szeretlek! Jó, hogy te ilyen okos vagy, neked kéne a parlamentben ülni.
- Ó, kisfiam… Tudod, nekem nincs iskolám, csak egy segédmunkás vagyok
Dolgoznom kellett. De téged kitaníttattalak…
..Én kicsi burattínóm! Tudod, az élet engem megviselt annyira, hogy tudjam,
mit kell arra a papírra írnom. Viszont nem olvashatnám fel.
S te, iskolagyermek, ki elsőtől kezdve, tizenhét éven át tanultál
és mindig bötüről bötűre felmondtad a leckét.Csak most a parlamentbe kell menned iskola helyett.
De ne ijedj meg! Az is olyan, csak nagyobb a padsor, meg patkó alakú!
-Ó. Igazán, anyu? Mostmár nem is félek! Ígérem útközben végig tanulom a szövegemet
és nem törődöm vele, ha csúfolnak.
- Helyes! Szaladj! Kint már vár a soffőr!
- Ó, be szép fekete ez a kocsi és hogy csillog! Újat kaptam? Tényleg?
- Hogy szívesebben menj! Na öleld meg anyukád!
- Köszönöm! Mostmár sokkal jobb kedvvel megyek a parlamentbe! Juhhééé!
- Kis bohó!
Imádom, mert ő az én okos, tanult fiam!
Bárcsak a többiekkel is törődne az édesanyjuk.
Talán nem lennének ennyire durvák
és nem bántanák folyton egymást….
De sajnos ez csak álom....
Az én pici, kedves álmom.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
