. . . . fejben olvas a mutatvány értékét persze némileg csökkenti hogy nem fel hanem rá saját múltat vádként a jelenre vérszemet kapva elhiszi hogy lát a gondolatokban egyre emeltebb hangon magyarázza sanda szándékainkat leckézteti a leleplezést követelőt tettenéréssel ér fel ahogy és beismeréssel minden magyarázata . .
. Irodalmi KOR-Társak Sorozat . Bátai Tibor versei . HÁTTÉRBEN MOST IS [KÉPTELENÜL] . [Feléd: ez annyit tesz, mint tőled. A rezonanciák homlokegyenest harmóniája. Hiábavaló hanyatt-homlok támadásaim. Idegen égtájak felé — hiány-számban, rokon-időben. Az épület átellenes szárnyain egymásba nyíló ajtók. Miközben feléd, addig tőled. Egyre lehetetlenülőbb. Bátai Tibor: Belátás, 1973]
Annyiszor ismételgette, hogy a közös múltból egyedüliként felülírható, míg maga is elhitte, s rászánta magát. Nem állított valótlant: a történések még mindig ugyanazok, csak nem egészen ugyanazért és nem pont úgy estek meg. Hogy azután miért és miképpen is, már nem igazán firtatja. Beéri azzal, hogy végre tényleg el tudja engedni őket. Teljesen bizonyos benne: többé nem tesz föl keresztkérdéseket. Még magának sem.
Rejtve hagyott részletek megosztásával adott kulcsot a kezébe szövegei értelmezéséhez (is). Kész-e használni, vagy inkább elzárja elméjének titkos rekeszébe? És ha történetesen el is fordítja, feltárulhat-e előtte mélyrétegük? Képes lesz-e megfejteni történelem előtti jeleket a szív legbenső falán, és vajon rá tud-e majd érezni földerengő arcok között a kezdettől fogva hitelesre? Volt idő, amikor mindennél fontosabbnak vélte, hogy választ kapjon kérdéseire. Ma sem tartja érdektelennek, de tisztában van vele: már nincs perdöntő jelentősége.
Elegendő egyetlen szálat meghúzni a történet szövetében, és úgy tűnhet, csaknem értelmezhetetlenné gyűrődik az egész. Az összkép zavarba ejtően más. A tájat más szögben világítja meg a napfény. Más égtájak felől más szelek fújnak. Másképp hajladoznak a fák, és más- ként vetnek árnyékot. Más árnyalatú kék alatt máshol gyülekeznek más formájú felhők, és más a tükör is, amelyet más vizek másképpen sima felülete tart az égnek. Ám a változás mégsem teljes. Háttérben most is ugyanaz a két ajtó. Ugyanúgy. Képtelenül egymásra tárva. . . . s∙z∙e∙l∙í∙d∙∙∙é∙s∙∙∙k∙é∙r∙l∙e∙l∙h∙e∙t∙e∙t∙l∙e∙n . „nem múlt vagy nékem, nem történelem, de húsom-vérem, lényem egy darabja” Faludy György . csak ami kerek mint a vég – megkerülhetetlen csak ami véges mint a lét – bevégezetlen . csak ami elhárítható – kivédhetetlen csak ami elárulható – megtörhetetlen . csak ami megvádolható – cáfolhatatlan csak ami bitorolható – kisajátíthatatlan . csak ami többszörözhető – mindig oszthatatlan csak ami elégethető – kiolthatatlan . csak ami lerombolható – megronthatatlan csak ami mindennapi szó – kimondhatatlan . csak ami mindig esendő – rendíthetetlen csak ami múlt és jövendő – szelíd és kérlelhetetlen . . . SZEREP – CSERE – SATÖBBI . Fogalmam sincs, hány, soraimba gondolt satöbbi állít meg jól elhelyezett aknaként, míg követsz a szöveg tőlem is független csapásain, ha egyszer nem írtam bele őket. Simán le is vághatod a túl éles kanyarokat és meredek kaptatókat, hogy saját ösvényt keress kockázatmentesített olvasatokhoz. Elháríthatsz minden késztetést, sugallatot: ha nem hagyod, hogy tovább munkáljanak pszichédben, nem mutatnak majd túl önmagukon. Szavam sem lehet, ha így teszel, ám tudnod kell, ezzel egyúttal fel is cserélődnek a szerepek. Mostantól én követlek téged — a szövegeimmel. Nem csupán újakkal (amelyekben megpróbálom olyan agyafúrtan telepíteni virtuális aknáimat, hogy alig maradjon esély elkerülésükre), de a látszatra hatástalanított régiekkel is. Kell-e mondanom, hogy az egészben ez a legizgalmasabb? A leíratlan, alvó satöbbik még mindig be vannak élesítve. Elég, ha egyetlen pillanatra alábbhagy veszélyérzeted, például váratlan hangulatváltozás miatt – satöbbi (tessék, most leírtam!) –, és biztos lehetsz benne, hogy működésbe lépnek. Sejted, milyen lelkesen szurkolok magunknak? . .
. . A Hetedik ma megjelent, legfrissebb számában négy írásom olvasható. . . . http://ahetedik.hu/kategoriak/versek/item/4169-enigma.html . http://ahetedik.hu/kategoriak/versek/item/4130-in-flagranti.html . http://ahetedik.hu/kategoriak/versek/item/4112-ez.html . http://ahetedik.hu/kategoriak/versek/item/4111-splendor-ordinis.html . . . . E∙n∙i∙g∙m∙a .
Úgy adott föl rejtvényt (és ráadásul rólad!): az ő kulcsa is kellett hozzá, hogy megoldjad. . Könnyítést is kaptál, mert benned rejtette el. A kényes kérdésekre új kérdéssel felel, . de úgy, hogy – találd ki te! – még csak fel sem teszi. (És mindketten tudjátok: már válaszoltál neki.) . Hát marad a status quo. Szabad, amit szabad. És nincs más választásod: rád kell bíznod magad. . . . i∙n∙∙∙f∙l∙a∙g∙r∙a∙n∙t∙i . fejben olvas a mutatvány értékét persze némileg csökkenti hogy nem fel hanem rá saját múltat vádként a jelenre vérszemet kapva elhiszi hogy lát a gondolatokban egyre emeltebb hangon magyarázza sanda szándékainkat leckézteti a leleplezést követelőt tettenéréssel ér fel ahogy és beismeréssel minden magyarázata . . . e∙z . Ez kellett. Ez a merítés a túl nagy szemméretű hálóval, amelyen nem akad fenn semmi, csak átfolyik rajta irdatlan tömegben a víz. Már tudod: épp ez lesz kétségbevonhatatlanul a tiéd (is) életen innen és túl — ez a tenger. Meg persze ez a háló. . . . s∙p∙l∙e∙n∙d∙o∙r∙∙∙o∙r∙d∙i∙n∙i∙s . belesimulni meghitten ahogyan csak ők tudtak a régiek helyére tolva a kizökkent időt hazatérni az eredendő rendbe az időtlen ösztönös tudatában pillanatról pillanatra teremtve újra a harmónia egyensúlyát és teret építeni belőle magunk köré ahol együvé kerül arány mérték és szabály hogy megítélhessük érdemrendjeinket . .
. . . . – Hallottad-e hírét a kerek erdőnek, a kerek erdőben zúgó, nagy fenyőknek, ∙∙∙∙∙∙∙hatalmas fenyőknek? ∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙– Hallottam csak hírét ∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙egy kerek erdőnek, ∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙egy kerek erdőben ∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙őrt álló fenyőknek, ∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙strázsáló fenyőknek. – Hallottad-e hírét zúgó, nagy fenyőknek, zúgó fenyők alatt múló esztendőknek, ∙∙∙∙∙∙futó esztendőknek? ∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙– Hallottam csak hírét ∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙a zúgó fenyőknek, ∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙zúgó fenyők alatt ∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙lepergő időnek, ∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙elfogyó időnek. – Hallottad-e hírét olyan esztendőnek, mikor megjelölt fák szép sorban kidőltek, ∙∙∙∙∙maguktól kidőltek? ∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙– Hallottam csak hírét ∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙olyan esztendőnek, ∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙mikor egy év alatt ∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙nagy múltú fák nőttek, ∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙szép múltú fák nőttek. – Hallottad-e hírét vaddisznónak, őznek, kikre vadász vigyáz, s kikre sosem lőnek, ∙∙∙∙kikre sosem lőnek? ∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙– Hallottam csak hírét ∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙hegyes–éles tőrnek, ∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙mivel vérét venni ∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙jönnek a jövőnek, ∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙jönnek a jövőnek! . .
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
