Baltazar: Ó A BALATON

NAPLÓK: Baltazar
Legutóbbi olvasó: 2025-07-05 10:18 Összes olvasás: 613958

Korábbi hozzászólások:

1668.	Pálóczi Antal: Ó A BALATON	2012-12-03 09:00
"A történet önmagában is jó és persze általánosságban is rámutat arra, hogy az úgynevezett "memoár" műfajt a dokumentum vagy a fikció kategóriába érdemes-e sorolni. (...) Valóban azt gondolod, hogy az a "Gyula" a Hernádi lett volna?" Idézem egy "titkos hozzászólás" részleteit. Mire a válasz: "A könyv hihetetlenül érdekes kordokumentum, ugyanis a szerző beszámol minden kulturális eseményről, szóbeszédről, megelevenednek benne a korszak hírességei, megismerjük a konfliktusokat, alkukat, a háttérben zajló mozgásokat, a politika boszorkánykonyhájába is bepillanthatunk. Különös zamatot ad a dolognak, hogy a fellépők egy része még él, még aktív." Következtetés: A történet önmagában és persze általánosságban is rámutat arra, hogy az úgynevezett "memoár" műfajt olykor nem a fikció hanem a dokumentum kategóriába érdemes sorolni, ha azt a kor tollforgatói elhivatottságból történő dokumentálására (legfeljebb némi önfényezéssel) hajlamos szerző írta, s ha a szerzői indítékok között a hamis önigazolás nincsen jelen. Fodor Andrásnál nincs jelen. Másrészt ez napló, nem memoár valójában. Nem utólag írták. A napokban találkoztam Fodor András özvegyével egy "Fonyódiak Baráti Köre" rendezvényen Budapesten. Fonyódon van házuk, miként Fodor egykori kaposvári tanárának, Takáts Gyula költőnek is volt, amíg a családtagjaival el nem cserélte a Bece hegyi szőlőre. Takáts vendége volt Fonyódon nem egyszer Kassák Lajos: együtt jártak horgászni. S Fodor András fonyódi vendége volt később szinte az egész kortárs irodalom. Fodor egyébként később azon a strandon lelte szívhalálát, mégpedig a Balaton vízében, amelyik Költők gyermekkora című versemben szerepel. ((Igazi balatoni emberként még agónia közben is volt annyi lélekjelenléte, hogy ne nyelje be a vizet...; a tüdejében nem találtak vizet...)) Időske de még mosolygós (noha fájós lábú) feleségét megkérdeztem, megvannak-e a napló sorozat 80-as és 90-es éveket is feldolgozó részei, hiszen a szerző egészen a haláláig írta azokat. Azt a választ kaptam: igen! A költő (egyébként orvos) fia őrzi és gondozza. S hogy mikor adják ki? Erre csak mosolygott. - Most nem aktuális - mondta. Vagyis itt már igencsak számít, hogy a Napló szereplői közül sokan még élnek és ellenérdekeltek abban, hogy valaki tényszerűen megírta akkori énjüket. Én kíváncsi lennék, hogy Fodorral történt első találkozásom egy kaposvári vonatúton szerepel-e a naplóban. Emlékszem, Kaposváron még feszült volt és ideges, amiért nem hagyom révedezni (és nem tud "fejben írni" miattam), de aztán felengedett. Pusztaberény állomásán már fesztelenül mutatott ki az ablakon a bakterház felé. - Látja, itt nőttem fel és azon a pincedombon csúszkáltam gyerekkoromban. (Ma leesett az első hó, de el fog olvadni. Fodor gyerekkorában keményebben voltak a telek.)

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!