NAPLÓK: Ami van Legutóbbi olvasó: 2025-07-03 11:51 Összes olvasás: 27783| 1. | [tulajdonos]: Vörös sár | 2007-03-16 13:55 | | Baromfi ólban szaros seggel, enyhén rövidebb nyakkal és táncosabb lábakkal éltem s csirke tudatom minden mélyégével éreztem, hogy röpülnöm kell, röpülni való vagyok. Imádtam a lenmagot, mit kiszórt gazdasszonyunk néha, s le tudtam győzni a torkosságot, ha éhes társaim hajbakaptak. Juttattam akkor annak, ki gyöngébbnek bizonyult. Csirke voltam szaros seggel, enyhén rövidebb nyakkal és táncosabb képzelettel. Mindnyájan tudtuk, hogy megyünk a pörköltbe egyszer, kinek mikor jön el az ideje. A kerítésen túli világban hittünk, a levegőben és a röpülésben. Kotyogós beszédünkben is benne lakott valami, amiben bíztunk. A koty-koty-koty csak látszat volt, minden mögött tudtuk, hogy ott van a kimondhatatlan nagy Koty, az egyetlen. Szerelembe akkor estem, amikor egy új kakas érkezett. Kappan, vigyázz! Kotyogott a baromfiudvar, de én láttam benne a nagy Kotyot, s kotyogásában saját csirketudatom legmélyebb lényege köszönt vissza rám. Szerettem, szaros seggéért még jobban, mert csirke volt, mint mi mindannyian, de kotyogásában benne lekott mindaz, mi bennem. Ültünk csak csöndben, köröttünk kotyogás: "Kappan!", s én éreztem tollszárnya remegésén a röpülést. Veled én vagyok, tudatom legmélyéig én. Veled szeretni való a szaros csirkesegg, a kerítés, veled van levegő, élem a repülést. Koty-koty kotyogott a kappan-szerelem. Aztán fölbomlott a rend. Rá se hederítettem a lenmagokra. Nekem jelenem volt! Tolongás, kotyogás köröttem, engem a gazdasszony emelt, két lábamnál fogva föl. Egy villanás, egy ferde koty, s félszemmel láttam még kappanom mellé a kis gömbölyű, sárga seggűt helyemre zöttyenni a meleg nyári porba. Még a vörös vért is láttam a hasam alatt abba a porba belefolyni, vörös sár alattam. Kétségbeesett kotyogásom károgás, rángatom magam: lehetetlen, hogy kappanom visszakotyogjon a sárga seggűnek! Visz a lábam körbe az udvaron, fejem lobog utánam, mint zászló, s mégis a torkomon át kifröcsög pirosan: Koty! Az lehetetlen, hogy csak most, csak ez a röpülés, ez a formátlan futam! Koty! S mi eddig volt csak sár. Vörös sár. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
