NAPLÓK: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS Legutóbbi olvasó: 2026-06-20 19:39 Összes olvasás: 28199| 185. | [tulajdonos]: NYILVÁN VÉLETLEN | 2024-05-02 11:51 | MOST MÁR akkora hülyeségeket írsz, kedves Filip Tamás, hogy játszmád a szélmalomharc jellegét kezdi ölteni.
Az általam képviselt SZÉPIRODALMI SZEMLÉLETTEL azonban az IRODALMI TÁRSASÁGI SZEMLÉLET nem vitatkozhat.
Márpedig te, tetszik vagy sem, te az utóbbit képviseled most.
Csak a vak nem látja.
1.)
Hogy lehet akkora baromságot leírni, hogy a József Attila díjas Payer Imre nem elég aktív "a Dokk-on", amikor ő legalább MÉLTÓZTATOTT eljönni a legutóbbi Dokk-est felolvasásra?!
Miközben a József Attila díjas Filip Tamásnak ez derogált?
Nem az újabb és újabb értetlenségek megfogalmazásában kell itt szaporának lenni, könyörgöm, ne ez jelentse a Dokk-aktivitást!
Nekem is csak azért éri meg, mert e majomsziklaharcot meg szeretném írni A szerkesztőségi főemlős etológiája című regényben.
Egyébként teljesen fölösleges szájkarate lenne. (Tamáskodó értetlenséged szerintem kezd az emberek agyára menni, s az okosabbja most is tudja: nem az én hibám, hogy újból „falra kell hánynom a borsót”! )
Payer Imre kimaradt a Dokk-tökfogdosásokból, igen!
Hála az égnek!
De amikor szükség van rá eljön a Dokk estre és szaval.
Inkább hajlani kéne az általam felvetett előremutató, Dokk-életet befolyásoló javaslatokra! (Amiket hiányolni vélsz.)
Javasoltam, hogy te is gyere el felolvasni?
Igen.
Előre mutattam ezzel?
Igen.
Nagyon kell a jó költők jó felolvasása egy Dokk esten?
Igen.
Rühelltél eljönni?
Igen.
Nincs több kérdésem.
Megállapítani valóm azonban még több is!
1.) Szegény Szepes Erika, ha jól emlékszem, a Tankönyvkiadónál 2003-ban jelentetett meg olyan könyvet (nem cikket, nem folyóirat publikációt, hanem könyvet), amelyben ír Jónás Tamás költészetéről. Lehetetlen, hogy ne tudott volna Jónás akkor már három éves, mert 2000-ben alapított versiskolájáról, a Dokk-ról.
2.) Aminek most végre a főszerkesztő-helyettese lett.
Legnagyobb örömömre.
Miért?
Mert Szepes Erika hivatásának tartja, hogy a kortárs írókkal és irodalommal elmélyült szaktudással foglalkozzon. S most, főszerkesztő-helyettesi betekintést nyervén az ország legnagyobb kortárs irodalmi archívumába, annak negyedszázados évfordulója előtt (jövőre lesz), ez minden bizonnyal elmélyült itteni szakbúvárkodásra ösztönzi (anélkül, hogy erre presszionálni kéne).
Ennek óriási jelentősége van: mert aki alkalmas, persze csak az, bekerülhet a kortárs magyar irodalom jelenszakaszának általa írt történetébe.
Vagy te ezt nem nézed ki Szepes Erikából?
Öreg már hozzá? Úgy véled?
Én ennek épp az ellenkezőjére számítok.
3.) Szepes tényleg a Nagy Generáció tagja. (1946-ban született: így az előőrshöz tartozik, míg én 1955-ö évjáratommal az utóvédhez.)
A Nagy Generációnak most az ÖREGSÉGBŐL kell a maximumot kihozni, éppúgy, mint anno a FIATALSÁGBÓL. (Amire egy előző generáció sem volt képes.)
Tudom, hogy Szepes versenyszerűen kajakozott fiatal korában (mert említette a Magyar Író Akadémia egyik előadása után, amikor az utcán csatlakoztam hozzá). Vagyis nem korán elaggó típus.
De ellenőrizzük le, Tamás, Szepes „szellemi működését” és elhivatottságát. Jó, ne egy 2013-ban, hanem egy tavaly írt munkájában, de amelyben épp egy korábbi dolgozatára tér vissza. Az elejét idézem, a többi tartalmazza a link.
-------------------------------------------------
Szepes Erika:
HOVÁ TARTASZ, ORPHEUSZ?
(1. rész)
„alatta mindannak, amiről gondoljuk, hogy vagyunk, vagyunk valami más, vagyunk
úgyszólván minden.” (D. H. Lawrence)
Miért írom?
2011-ben Kántás Balázs fiatal költő és irodalomtörténész írt egy Orpheusz című verseskötetet, amihez felkérésre írtam egy rövid kísérő szöveget. Azóta éppen tíz év telt el, és nekem át kellett gondolnom a korábban írt rövid tanulmányt, nem is elsősorban a terjedelméből fakadó hiányosságok, pontatlanságok miatt, hanem főként azért, mert Kántás Balázs több irányban is tovább gondolta fontosnak érzett témáját. Egyrészt hatalmas munkát fektetett bele a példaképnek és irányadónak választott Paul Celan életművének fordításába, értelmezésébe, a róla szóló szakirodalom feldolgozásába, - a szerzőről szóló tanulmányait tanulmányait 2015-ben összegyűjtötte „Vannak még dalok túl az emberen” címen, ami az egyik legfontosabb Celan-vers kulcssora, másrészt nem állt le a 2011-ben megjelent verssorozattal sem, hanem jelentős lépést tett előre a költemények hangvételének, céljának módosítása érdekében, miközben továbbra is követi a Celan-versek jellegzetességeit: a kezdősorok címként feltüntetését, rövidségüket, a megszokott költői nyelvtől eltérő keménységüket, zártságukat.
A folytatás ezen a linken:
https://holdkatlan.hu/index.php/publicisztika/tanulmany/11128-szepes-erika-hova-tartasz-orpheusz-1-resz
---------------
Engem örömel tölt el Szepes nyilvánvaló szellemi frissessége, amely az antik életeszményhez, a kalokagathiához köthető.
Pont ez kell újabb, időskori nagyteljesítmény eléréséhez.
4.) Nálam is erre számíthatsz Filip!
Honnan veszed azt a baromságot, hogy nekem úgymond csak fiatalkori műveim vannak, amikor
a.) A szerkesztőségi főemlős című kortárs regény egyik fejezetét írom ezekben a pillanatokban is,
b.) „szabadidőmben” pedig az Ajándék a hercegnek – Gift to the duke című kétnyelvű képes twitter-poéma köteten dolgozom?
Lásd a dolgozat alján szereplő két „KÉP-mondást”! Egyébként láttam, te is feltettél már a facebook-ra olyan kötet fotót amelynek hátterében a londoni parlament óratornya látszik. Lefotóztam. Itt látható!
Nyilván teljesen függetlenül jutott eszedbe az én hasonló, korábban megjelent ilyen jellegű fotómtól. (A kapcsolatot, ha véletlenül lenne, sosem vallanád be. Tudom.)
Persze, hogy bárki készíthet ilyen fotót, megkérve kiutazó ismerőseit, vagy akár saját maga is. Meg nyilván teljesen „magadtól” jutott eszedbe. Csak nekem mégsem mindegy, ki készített ELŐSZÖR ilyen képet.
És az sem mindegy, hogy MIÉRT.
Te feltehetőleg tetszeni akartál.
Én pedig közölni „valamit”.
-----------------
134.
I like to land in Luton when I go to London. Bedford is close by: a prince lived there whose granddaughter is a singer. On youtube I see Her lot of.
They are - classy.
I am - immortal.
Ok not for sure. But anyone who claims that this is impossible makes a fool of himself.
134.
Szeretek Lutonban landolni ha Londonba megyek. Közel esik Bedford: az ottani herceg unokája énekesnő. Gyakran látom őt a youtube-on.
Ők – előkelők.
Én – halhatatlan vagyok.
Ok nem biztos. De ha valaki azt állítja, hogy ez lehetetlen, akkor hülyét csinál magából.
---------------------
135.
(To Czarina Russell)
If you were 200 years younger, a carriage would come for you. I would look at you with the same expression, but in period-appropriate travel clothes.
- May I kilI him? - would ask Your servant.
- No! With guys like that, you never know what the next century will bring.
135.
(Czarina Russellnek)
Ha 200 évvel fiatalabbak lennénk, akkor egy hintó jönne érted. Én pedig ugyanezzel az arckifejezéssel néznélek, csak egy abba a korba illő utazóruhában.
-Megölhetem? - kérdezné a szolgád.
-Ne! Egy ilyen fickóval sosem tudhatod, hogy mit hoz majd a következő század!
--------------------------
Ez pedig a Filip Tamás „megrendelte” londoni fotó, Tamás kötetével. A facebook-ról. Nyilván a saját ötlete volt.
Nem érdekelne, ha nem azzal vádolna, hogy „nem csinálok semit”.
De.
(Még akár el is lopható!)
Tudom, ez most nem az az eset.
Főleg így, hogy zongorázni lehetne a különbséget.
Ő a képen „tetszik”.
Én pedig közlök valamit.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
