NAPLÓK: A vádlottak padján Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 12:43 Összes olvasás: 55036| 287. | [tulajdonos]: mind ig | 2022-03-14 16:13 | Megszoktam már, hogy sokan sokszor "ilyen ember"-nek titulálnak, természetesen elítélő módon, a vádlottak padjára kényszerítve. Ezt teszi folyamatosan Filip Tamás is, pedig én csak egyszerűen, szelíden és tisztességtudóan írok választ arra, ami felkelti az érdeklődésemet. Ma az ő bejegyzése volt számomra érdekes. Nem bántam meg, hogy válaszoltam rá. Tamás eszköztárában benne van az, hogy nem jelenteti meg a hozzászólásomat, ugyancsak megjelentetés nélkül elküld melegebb éghajlatra, vagy csak egyszerűen tudomást sem vesz rólam.
Sajnos Tamás engem lenéz. Ezt sokszor éreztette már velem. Nem is értem, miért nem veszi a fáradságot ahhoz, hogy rosszindulatot nem feltételezve elgondolkodjon azon, amit írtam. Hasonlatokat, párhuzamokat írtam le, s jeleztem, ő azt dob ki a könyvtárából, amit akar! Ám épp mert személye megkerülhetetlen itt a Dokkon, és ő mindig előhozakodik valami provokáló "nekem nem tetszik" dologgal (utoljára a főszerkesztő egyik mondatát hozta ide a Dokkra, ahol semmi keresnivalója nem volt, de lehetett vele ekézni a főszerkesztőt), kénytelen az ember válaszolni, mert én/mi is emberből vagyunk.
Filip Tamás mindig a könnyebb dolgot választja, megkerülhetetlen magasságából kijelent, el-, és megítél, majd ha valaki válaszolni/védekezni mer, akkor megharagszik. Az én lojalitásom végteélen volt Filip Tamás felé, a háttérben sokan elítéltek, sőt, vádoltak, hogy neki akarnék megfelelni, elvtelenül neki adok igazat. Nem kérem, csak egyszerűen tisztelem(tem) TAMÁST. Ám a fészbukon valóban letiltott. Vitába nem szállt velem és az érveimet nem cáfolta, holott én soha sem elvtelenül és movskor módon vádaskodtam, mint az ő táborába tartozó véleményvezérek! Vidéki ember lévén mi sokkal erősebben érezzük azt a mélyrepülést, amiben vagyunk anyagilag, szellemileg, amit érzünk, az alapműveltség vidéken a béka segge alatt van. Az értelmiségi, egy József Attila díjas költő a nemzet összetartozásáért kellene dolgozzon, de Tamás épp a megosztást gyakorolja, amikor lenézi költőtársait, a ás véleményen lévőket.
Nemkívánatos személy vagyok neki a fészbukon, most itt a Dokkon is. Sajnálom Tamás, de hogy az általad sokat idézett mondatot elmondjam én is, most te az én vendégem is vagy itt a Dokkon. (Emlékszel, ezt hányszor mondtad el embereknek?) Akkor én most mit mondjak neked???
Áldjon meg az Isten jártadban, keltedben, munkádban, s világosítsa meg az Úr az Ő orcáját terajtad és könyörüljön terajtad! ... Fordítsa feléd arcát az Úr,. És szerezzen neked üdvösséget!
Nem kívánok veled többé foglalkozni, mert annyi megalázást adtál már, hogy én csak áldani tudlak. (Az ige szerint így az ellenségem vagy.)
Jónapot! | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
