NAPLÓK: Csinka Legutóbbi olvasó: 2026-06-29 17:42 Összes olvasás: 36902| 35. | [tulajdonos]: Valami baj van? | 2004-04-28 21:10 | Hát nem kellett volna, azt hiszem ezt irni, lehet, hogy nem vetted jó néven?
Jó, hát akkor majd válaszolj, ha erre jársz. | |
| 34. | [tulajdonos]: örültem a válaszodnak | 2004-04-23 18:22 | Szia! Én írtam azt, hogy unom a szexet? Még mindig nem értem, hogy került elő ez a m egjegyzésed. JÓ, hogy ilyen egyértelműen válaszoltál a kérdésemre, és nem beszéltél mellé. Van aki ködös dolgokat mond erről, de ez most nekem megnyugtatóbb volt, amit válaszoltál.
Nem szoktál chat-elni? Olyan szívesen beszélnék veled hosszabb ideig, de persze, ha van erre időd, csak akkor. A reset.hu című chat-en szoktam lenni, bár nem sokáig, de ha megmondod milyen időpontban érsz rá és ugyanezzel a névvel lépsz be megtalállak. Egyébként ott Dzsina a fedőnevem. | |
| 33. | [tulajdonos]: tehetek fel kérdéseket is? | 2004-04-22 20:35 | Mit gondolsz, elmúlik egy szerelem, ha nem teljesül be akkor is? Ha elmúlik, tudom-e még szeretni akibe szerelmes voltam?
| |
| 32. | [tulajdonos]: sajnos, csak most láttam.... | 2004-04-21 20:00 | | Elég sokáig nem voltam én sem, a szexet nem unom, (magadról beszélsz?) egyébként egyetértünk, egy kapcsolatnak, ha azt akarod, hogy intimebb legyen legalább a szemkontaktus az egyik feltétele. Köszönöm, hogy gondoltál rám. | |
| 31. | [tulajdonos]: most már itt vagyok! | 2004-03-03 23:24 | | Sajnos egy idő óta nem tudtam ide látogatni, de most már szabad az út, és megbocsátok a hosszú hallgatásért. | |
| 29. | [tulajdonos]: Sun Horse-nak | 2004-01-07 23:11 | Köszönöm:)))))) Ez az egy mondat olyan jól esett, hogy valakit érdekel, hogy mit csinálok, mi van velem, hogy muszáj megnyugtatnom téged. Remekül vagyok.
Idejárok olvasgatni, de én már nem akarok itt mindenféle szomorúságommal megjelenni, és terhelni az esetleges olvasókat.
Különben sem vagyok már nagyon szomorú, csak kicsit. | |
| 28. | [tulajdonos]: jó, hát hülye vagyok | 2003-12-20 21:36 | | hát mi tagadás, néha hülye egy kicsit mindenki, főleg, ha már a szerelem elveszi az eszét. Ez vagyok én is jelenleg. Nem is büszkélkedem vele. Mit tehetek, valahogy le kell vezetnem a feszültségemet, de sehogy sem sikerül. Ami régen gyerekjáték volt az most mázsás tehernek tűnik. És ez az örökös sírás kikészíti a szememet. Szemüveget kell hordanom, mert még ráadásul rövidlátó is vagyok, de eddig hiúságból nem hordtam. Mostmár kellemetlenségeim vannak belőle. Nem ismerem meg 20 méterről az ismerőseimet. A karácsony sem lesz egy leányálom, de valahogy majd túljutok rajta. Szerettem, de most már nem tud semmi szépet adni. Legszívesebben bolyongnék kint az éjszakában. | |
| 27. | [tulajdonos]: hétvége | 2003-12-19 22:11 | | Képtelen vagyok bármit is írni, itt a hétvége és én változatlanul várok valakit. És hiába. Feszült vagyok, és ez már megint csak arra lesz jó, hogy megpróbáljam oldani valamivel, vagy a szex, vagy a pia. Mit válasszak? Nincs is olyan rossz dolgom, van akinek ennyi sincs. Mondjuk, csak a pia, vagy csak a szex. Vagy egyik sem. Ha egyiket sem vagyok hajlandó csinálni, tovább szenvedek, de minek? | |
| 26. | [tulajdonos]: visszatérés | 2003-12-15 14:03 | Tipikusan lépcsőházi, utóiratos, és folyton kiigazítós gondolkodásom van. Azért is tértem vissza. Valahol írtam, szóltam valamit amit nem kellett volna. Most én szólok valamit, hátha még jóvátehető a dolog. Bár ebben már egyre kevésbé hiszek.
Azt hiszem túlbecsültem a teherbírásodat, és nem számoltam azzal, hogy nehéz meggyőzni téged a szeretetemről, hiszen saját magadat sem tudod elfogadni olyannak amilyen. Talán mindenkivel, és főleg magaddal szemben is maximalista vagy, ennek biztosan nem tudok megfelelni, én senkitől soha nem követeltem semmit, nemhogy a maximumot, semmit, ami lelkileg vagy akár testileg nehezedett volna rá. Tőled sem akarok már semmit, és ebben biztos vagyok, hogy megkönnyebbülsz és talán jobban fogod érezni magad. Ha végiggondolom az életemet, elég sokat fejlődtem mentálisan ha újra kezdhetném akkor kicsit gyorsabbá tenném ezt a fejlődést. Itt arra gondolok, hogy eléggé kisajátító, féltékeny voltam és gyakran "mindig én járok rosszabbul" című szlogent ismetelgettem, habár ez nem így volt. Én is azt vallom, hogy aki el akar menni azt el kell engedni még ha nagyon szeretjük akkor is, sőt akkor igazán. A lányomat sem akadályoztam meg semmiben ha akart valamit megtehette szabadon, és most úgy gondolom, hogy ő nem fog úgy kötődni, vagy inkább függővé válni másoktól, mint ahogyan én függővé tudok válni, sajnos még most is. Gyerekes félelmeim vannak amiktől nem nagyon tudok megszabadulni, bár igyekszem. Irányítást és útmutatás vártam, de ezt sosem szabad bevallani, már erre is rájöttem. Úgy kellenne tennem mintha mindenben biztos lennék, erős mindenre elszánt és "rám lehet támaszkodni" embert mutatni kifelé. Dehát ezt nem lehet sokáig titkolni, hogy ez nem megy. Nekem nem. Mindent megteszek azért akit szeretek. Megtennék. Csak hogy ez nem így működik. Azt hiszem erőszakos, kiszámíthatatlan, lelkileg kiegyensúlyozatlan vagyok. Be kell valljam, nem felelnék meg annak a maximalista elképzelésnek, hogy minden legyek egyben és engem ne szeressenek. Én csak úgy tudok szeretni, hogy viszontszeretnek. Ez olyan egyszerű képlet amiből már minden levezethető. Ha szeretlek segítek rajtad, ha szeretlek társad vagyok, ha szeretlek odaadok mindent, de ehhez az is kellene, hogy úgy fogadd el, hogy legalább a jelét add annak, valami megmozdult a szíved mélyén irántam. Nem történt meg, és teljesen érthető is, hiszen már az elején láthattam volna, de teljesen elmerültem a saját érzelmeimben és ahelyett, hogy a tiéddel foglalkoztam volna minden energiámat sajátmagamra pazaroltam. Ebből is látszik, hogy önhitt és önző vagyok.
Jól van ez talán jobban esett, mint ha egy pszichológusnál kellett volna eldadognom egy csomó mindent. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
