NAPLÓK: ez rettenetes Legutóbbi olvasó: 2026-02-25 15:16 Összes olvasás: 83441| 5. | [tulajdonos]: jellemtett | 2003-09-18 23:51 | (Ez előző felvetésre: már felnőttem. Az értékrend és a cél majd kiderül apránként a szövegekből. Talán számomra is. De lássuk a mai napi rettenetest.)
- Hát ez nem igaz! Egyszerűen undorító, amit csinálsz! Csalódtam benned!
Ezt ma délelőtt Karcsi hebegte, reszketve a felháborodástól, miközben én a füstöt a tündőklő kék ég felé fújtam. Épp ez volt a baj. A tündöklő kék ég!
Ugyanis Karcsi reggel belemélyesztette a tekintetét a tündöklő kék égbe.
- Ott lenne most jó lenni
Repülőn.
- Hová repülnél? Egyébként ne mondd el, New Yorkba.
- Csakis!
Karcsi ugyanis Amerika-mániás. Ott ugyan minden lepra, tele van az egész hülye, tévémániás, környezetszennyező fehér emberekkel, bűnöző négerekkel, szakadár ladínókkal, az elnök egy analfabéta összeesküvő, a WTC is miatta omlott össze, de azért mégis, az olyan mix lehet ott délben a fiftevnyún grasszálni, körülötted fekete, ó, nagy feka rapperek! Tekintetét tehát továbbra is a tündöklő kék égbe mélyesztette:
- Ilyen időben kell lenézni a városra a Budapest-Amszterdam-New York járatról. Minden világos, tiszta, áttekinthető, süt a nap, az égben magában is van valami
méltóságteljesség!
Aztán elindult az aktákkal a mélyföldbe (iktató) és meg néztem az eget. Nemsokára egyik kollégám merészkedett a közelembe. Jó ötvenes, fekete bajusz, unott tekintet, olcsó cigaretta, rágyújt, mélabúsan néz, majd megjegyzi:
- Milyen szép tiszta az ég
. csak hogy mondjon valamit.
- Igen. feleltem és tekintetemet vágyakozva a föld mennyezetébe fúrtam - Tudod, azt hiszem, ilyen időben kell lenézni a városra a Budapest-Amszterdam-New York járatról. Minden világos, tiszta, áttekinthető, süt a nap, az égben is van valami
hm, méltóságteljesség. Hát nem?
- Igazad lehet
ez költői volt.
- Néha az embernek eszébe jut ez-az, kérlek.
Később ezt elmeséltem Karcsinak. Most meg rángatódzik a dühtől.
- Elloptad az ötletemet, te szemét!
- Örülj neki. A legtöbb ember nem ér annyit, hogy egyetlen ötletet is lehessen tőle lopni. Neked már huszonévesen sikerült.
- De te úgy adtad elő ezt az egészet, mintha át is érezted volna!
- Azt meg senki nem vette észre.
- Egyszerűen kitépted belőlem jellemem legbelsőbb darabkáját!
- Lopkodd össze mások jellemét és lesz jellemed.
Hülyén nézett rám. Ezt még el kell tanulnom tőle. Félrehajtom a fejemet, aztán a szememet összehúzom és igyekszem játékosan gondterheltnek látszani. De álljunk csak meg! Játékosan gondterhelt? Igen! Hm, ezt hogyan csinálja? Majd otthon begyakorlom. De előtte még provokálnom kell néhányszor, hogy ismét megfigyelhessen az arcvonásait. Bár, ha így folytatom, előbb-utóbb nekem nem lesznek arcvonásaim. Szétveri.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 4. | tommy: ez nem rossz | 2003-09-18 21:10 | | Az 1. sz. megszólalás egy nagyon klassz, összefogott szöveg. Intelligens emberre vall. Ha emellett van egypár normális cél, és jó értékrend, úgyis összejönnek a dolgok. Mi leszel, ha nagy leszel? | |
| 3. | [tulajdonos]: egy jellemző példa | 2003-09-17 20:23 | Karcsit egyébként nem fogom a Dunába lőni, inkább megverem. Állandóan provokatív ötletei vannak. Napjában többször rámveti magát, és ilyenkor mindig valami érdemi információt akar kiszedni belőlem az antropológiáról, a történelemről, a filozófiáról stb., merthogy ebből neki kissé hézagos az állománya. Az egész ember tulajdonképpen egy hiánygazdaság, s mivel nem hajlandó mélyebb érzelmeit kiadni, ezért cukkol az emberek közt feszültséget keltő témák előrángatásával. Egy jellemző példa a beszélgetésünk síkjaira. Ma a vásárcsarnokban poroszkálva rámvillantotta a tekintetét:
- Az előbb óriási ötlet jutott az eszembe. Gondoltam, kipróbálom a tűrőképességedet
- Ne kímélj.
- Azt terveztem, hogy itt és most belemarkolok a fenekedbe. Ez lett volna ám a mix! Istenem, de kíváncsi lennék, hogy reagálsz rá!
- Nem tudnád meg, mert ahhoz meg is kellene élned azt a pillanatot. De ha így folytatod tovább, a következő szülinapodat a temetőben fogod ünnepelni. Majd borítok sört a sírodra. Jut erről eszembe egy történet. Nemrég az amerikai hadseregből kihajítottak valakit, mert egy tévéműsorban bevallotta, hogy a maga neméhez vonzódik.
- Szégyen!
- Várd ki a végét. Ott törvény tiltja, hogy a hadseregben bárki nyilatkozzon a maga nemi beállítottságáról. Ez eredetileg azért vezették be, hogy ne lehessen feltenni ilyen irányú kérdést a szolgálatot teljesítők számára. A kihajított úriember viszont nem vette figyelembe, hogy egy nyilatkozatot nemcsak kicsikarni, hanem önként adni is lehet, ha tehát az egyik tilos, akkor a másik is az. Mi ebből a tanulság?
- Tessék, add elő magad
- Hát az, hogy tartsd a szád, ha egy jogszabálynak két éle van.
Frappáns volt, bár egyébként nem igaz. Egyszerűen nem tudom megállni, hogy időnként ne mondjak valami csattanósat, még akkor sem, ha éppen nem tudom az értelmét. Aztán néztük a kavargó tömeget, Karcsi meg otthagyta nekem a leveséből a virslit, mert szerinte az nem főtt meg eléggé. Ezt már nem illettem kommentárral, mert úgy éreztem, hogy nem tudnék belőle hosszútávú következtetéseket levonni.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 2. | -g-: . | 2003-09-17 01:08 | Jézusatyaisten. Vagy Jézusmáriaszentjózsef, aki ugye novellaszereplő.
Ez tényleg rettenetes. Elő a farbával, mi a jó? Mert kell annak is lennie. | |
| 1. | [tulajdonos]: bevezető | 2003-09-16 19:50 | Hát ez rettenetes.
Mármint az életem.
Nem elemzem azt a fogalmat, hogy üres, mert vannak szavak, amelyekről könyveket lehetne írni, csak minek, ha egyszer mindenki tudja, hogy mit takarnak. Bár, mondjuk erről szól az irodalom. Nos, és éppen itt leledzik a probléma.
Mert jó, a versekről már leszoktam. Megjelent belőlük egy halom, egyik gyalázatosabb volt, mint a másik, borítsa őket a feledés halványkék pora. A naplóm
azt viszont már nyolc éve vezetem, ám az utóbbi időben értsd az elmúlt egy évet nem írtam bele semmit. Fölösleges magamról ömlengeni, ha nincs mit feltárnom az életemből.
Ennek azonban véget kell vetni! A következetesség miatt. Mivel még mindent igyekeztem befejezni az életemben, amibe belekezdtem, tehát ezt sem hagyhatom abba. Ezért úgy döntöttem, hogy mostantól kezdve ide, erre a honlapra írok. Mivel nyilvánvalóan egy csomó ember el fogja olvasni a firkálmányaimat, ez inspirál arra, hogy idetegyek néha-néha valamit. Nem az ösztökél, hogy mások belefeledkezzenek: csak az, hogy ne maradjon abba a naplófolyam, mert akkor viszont nyilvánosan égek le a saját impotenciám miatt. Egyébként senki ne várjon tőlem semmi eresztőset, mert rövid leszek, továbbá egy- és tényszerű, tehát itt nem lesz irodalmiaskodás, líra, ömlengés, halandzsafilozófia, mélázás meg ilyen gyerekségek. Aztán lehet, hogy egyszer csak indokolás nélkül kiszállok és konyec filma.
Ja, és a cím. Hát ez rettenetes
Kezdjük bemelegítőnek- a lakóhelyemmel: Budapest legiszonyúbb kerületének legszörnyűbb helyén lakom, a szomszéd boltos a múltkor kifejezte elismerését, amiért ebbe az elmebetegekkel, nepperekkel, kurvákkal, alkoholistákkal és kmk-sokkal telezsúfolt, lerohadt bérházba merészeltem felütni a tanyámat, ahol reggelente a kapualjban túlcsorduló kukák és alkoholtól túlcsordult emberszabásúak fogadnak. (Ez utóbbiak annyiban rosszabbak a kukáknál, hogy azok is büdösek, de legalább nem akarnak letarhálni egy huszasra vagy egy szál cigire.) A szomszédban múltkorjában megkéseltek valakit, én már csak a végkifejletre értem oda, volt ott minden, izgága rendőrlányok, mentő, egy kövér alak, aki bíztatóan üvöltötte, hogy ne félj Józsi, túl fogod élni, miközben Józsi rángatódzó lábban hevert két mentős között, a vére meg ott kígyózott az utcán, bele a kanális csatornájába. Ekkor ismét felmerült bennem az ötlet, hogy el kellene költöznöm innen, de a lustaságom meggátol abban, hogy feladjak egy lakáshirdetést.
A munkahelyemen a főnököm gyűlöl, mert szerinte lusta vagyok és hülye, azaz hogy az ő fogalmazását kövessem ineffektív, és iszonytató szakmai hibák elkövetője. Közöltem erről vele a véleményemet, ami kissé sarkosra sikeredhetett, mert azóta 1) nem akar látni, 2) ha találkozunk, nem köszön mondjuk, én sem neki. Emellett évek óta nem voltam nővel, nem voltam kirándulni, külföldön, moziban, színházban, koncerten, a ruhatáram lerobbant, lényegében rongyokban járok, eszem a cigarettákat, pedig asztmás vagyok, apám nincs, anyám nyugdíjas, barátaim alig vannak, a fizetésemnek a nyakára hágok, a szakmai életem egy csőd, a karrierem megfeneklett, bár szerintem sosem volt, a korábbi munkahelyemről is csak közvetett erőszak útján tudtak eltávolítani, miután felmorzsoltam a főnökeimet és fellázítottam ellenük az egész személyzetet. Szóval a jellemvonásaimmal is lehet némi probléma, mert általában mindenkivel összeveszek, s ma új társaságom, Karcsi - aki hazafelé menet benyomott egy tőlem letarhált hamburgert - a Kálvin-téren így formába öntötte a rólam alkotott véleményét:
- Az ilyen szörnyetegeket, mint te, minél hamarabb ki kellene irtani ebből világból. Ti tesztek tönkre mindent, ami egyébként szép és jó lenne.
- Nem fogalmazol egy kicsit szélsőségesen? tudakoltam.
- Lehet, de őszinte legyek? Te hamarabb lőnél engem a Dunába, mint én téged.
- Ez tényleg így van!
Nevetve, meleg kézszorítással búcsúztunk. Tulajdonképpen jól megértjük egymást, de a kapcsolatunk azért még fejlesztésre szorul.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
