NAPLÓK: ez rettenetes Legutóbbi olvasó: 2024-11-21 16:05 Összes olvasás: 78190| 7. | [tulajdonos]: találkozás egy fiatalemberrel | 2003-09-21 19:19 | Hát ez rettenetes.
Vonaton ülök: ilyenkor csak bambulok a tájba, nem vágyakozom mély eszmecserékre s legkevésbé sem egy olyan alak társaságára, aki a külvárosban száll fel. Fiatal arc, szelíd tekintet, sötét ruha, lapátot sosem látott, körültekintően esztergályozott kezében egy fekete könyv, amelyet óvatosan csirkemelléhez lapít. Körülnéz a vagonban s megtetszik neki a velem szembeni ülőhely kólafoltos műbőr huzata. Ha ez most ideül és megkérdezi, hogy elfogadom-e megváltómként Jézust, akkor hamarabb fog találkozni vele, mint ahogy azt bármikor is remélte.
- Szeretem olvasgatni a Bibliát közli velem érzékeny tónussal a hangjában, miután túlestünk a kötelező szájgyakorlatokon, vagyis megválaszoltam a kérdéseit arról, hogy úgy általában nem unom-e a tónál tobzódó csíkosinges, hamburgertől felpuffadt kölykeikkel kacsázó turistákat, a nyugdíjasbuszok látványöregjeit s telitalpas szandálokban technokaribi zenére salsázó egyetemista kislányokat. (De.)
- Ismeri a Bibliát? feszegeti tovább. Semmi agresszió, meg ilyen, hangja fátyolos, mégis rendíthetetlenséget sugall, tehát egy rossz válasz, és végig kell hallgatnom Mátét, Márkot, Lukácsot és Jánost, de még talán a csatlakozó apokrif kollégákat is. Akikkel egyébként igencsak távoli köszönőviszonyban vagyok, ennek ellenére rávágom:
- Igen, ismerem, jobban talán nem is kell.
Hátha ez elriasztja! Ámde nem. Most jön a java. Beindít egy rövid patrisztikai előadást, majd fejest ugrik a lényegbe, amelyet szerintem már az összes vasutas ismer a vonalon. Hogy tulajdonképpen nem is az isteni kegyelem szűkmarkúságával van nála a gond, mert ő amúgy boldog lenne, hanem az ördögökkel, mert olyanok azok, mint parlagfű pora: mindenütt megtelepednek, még a szobájában is. Ott lebegnek láthatatlanul, aztán éjszakánként megszállják a testét s ő posztmodern Szent Antalként hadakozik velük, pedig fenemód eltökéltek a dögjei: karmolásszák a mellét, ápolatlan körmeikkel a haját tépdesik, húzkodják a nemi szervét (a szájukkal vagy a kezükkel? - vetődik fel bennem, de ez végső soron részletkérdés), ő meg közben rángógörcsök között fetreng a verítékében, reggel pedig úgy ébred fel, mint akit végigment egy menetoszlop, ezért aztán hosszan kell imádkoznia a csatakos takaró alatt. Egyébként ez az egész azért van, mert néha érzi, hogy a hite bizonytalan, s az ördögök, azok aztán ez kiszagolják, ezért vetik rá magukat, hamm.
Egyébként sem szívesen eszmecserélek a vonaton, mert ráz a pálya, büdösek az utasok, a kalauzok úgy néznek ki, mint akik az ingyenkonyháról jöttek, de az már sok, hogy egy eszementtel szemezzek végig további száz kilométert. Ám van megoldás!
- Nekem is volt ilyen élményem közlöm vele. Szememben igyekszem távlati tükörződéseket érzékeltetni. Ezt az egyik főnökömtől tanultam. Úgy kell csinálni, hogy az ember kitágítja a szemét, rámered a másikra, kissé kinyitja a száját, a fejét enyhén oldalra megbillenti és megpróbál egy degeneráltra hasonlítani.
- Valóban? - Ő is felveszi a pózt. Neki elég magát adnia.
- Igen helyezem folyamatba a dolgokat és immár kifejezetten laza vagyok:
- Álmomban templomban voltam. Nem volt nagy épület, inkább falusi kápolnára emlékeztetett, de magas volt, olyan gót tetőzettel. Nem értettem, mit keresek itt, mert az én hitem is bizonytalan, de aztán meglepve éreztem, hogy emelkedni kezdek a mennyezet felé. Nem tudtam ennek az okát, de úgy éreztem, hogy van valami mélyebb értelme annak, hogy elszakadok a földtől. Nem volt kétséges előttem, hogy mély titok birtokába kerülök. Félhomály volt és angyalok libbentek elő az oszlopok mögül, majd körberajzottak. Tulajdonképpen nem láttam őket, de tudtam, hogy ott vannak körülöttem, oldalt, fenn és alant, várnak és követnek, körbedongnak és várakozva keringnek. Amikor pedig már majdnem elértem a mennyezet íveit, egy ismeretlen erő szétfeszítette a karomat. Kezeimet friss vérhullám árasztotta el, s mellemen is seb fakadt, amelyből vér és víz patakzott
és ekkor valami mély bizonyosság higgadtsága szállt rám.
Mélyen a szemébe nézek:
- Akarsz a tanítványom lenni?
Nem akar. Egy leszedált beteg lassúsággal csomagolja el a könyvét, közben figyelmesen néz engem, mint egy prérikutyát, mozdulatai óvatosak. Aztán már csak ide-oda ugrál a szembogara az elsuhanó fákat követve. A következő megállónál felpattan, suttogva búcsúzik és kikotródik az előtérbe.
A szomszéd széksoron mindenki engem bámul. Leprásként, elhagyatva terpeszkedek az üléseken utam végcéljáig. Otthon elmondom anyámnak a történteket.
- Nem szép dolog más ember hitét kigúnyolni mondja nekem félszegen.
- Nem gúnyolódtam, csak próbára tettem a hitét közlöm és kibontom az üveg sörömet.
És ez így van. Ugyanis az álmomat én valóban átéltem, úgy hat évvel ezelőtt, pedig egyáltalán nem foglalkoztatott a kérdés. András barátom, mélyen hívő katolikus erre így reagált:
- Nagy kegy, ami veled történt. Csak ritkán élnek át ilyet az emberek. Énvelem ez sosem esett meg, pedig mindig vágytam arra, hogy jelenésem legyen az Úrról.
- Miért? ámuldoztam. Hiszen ha valaki, te aztán megérdemelnél egy ilyen álmot.
- Nem, mert az én hitem erős. Csak azok részesülnek az ilyen jelenésekben, akinek a hite ingatag. Az ilyen embereknél az isteni erő közvetlenebbül, egyértelműen jelenik meg, hogy a lelket kiemelje a sötét éjszakából és erőszakos késztetéssel helyezze lábait a jó útra. Te szembesülhettél ezzel; rajtad múlik, hogy az ég nyílt hívásának eleget teszel-e vagy eltaszítod magadtól az kegyelmet. Egyébként te az utóbbit fogod választani. De azért ne feledd el, hogy egyszer megkeresett az Úr; többször nem fog, ha kitartasz a tőle való eltávolodásban.
Így hát felmerül a kérdés, hogy amennyiben útitársamnak el kellene hinnie az én álmomat, nekem el kell-e fogadnom azt, ami vele történt. Vagy inkább tekintsem bolondnak? Nem, ez túl szimpla megoldás lenne. Végül az álom és a félálom között alig van különbség. Lehet, hogy őt is így keresi meg az Úr, mert tényleg bizonytalan belülről, hiszen ha ördögök vannak, akkor van Isten is. De ha el kell hinnem azt, ami vele történt, miért ne adjak annak isteni jelentőségét, ami velem esett meg?
Töprengésemnek egy egyszerű megoldás adott átmeneti feloldozást. Mert lássuk be: én mint Krisztus, ez ezért kissé erős. Ennyire azért nem akarhatja a lelkemet az Úr. Már csak azért sem, mert legutóbb egyik ismerősöm rám bizonyította, hogy Hitler reinkarnációja vagyok. Mondjuk, ő meg Krisztus munkáját akarta befejezni, a hülyéje.
Kezdek egy kissé összezavarodni.
| |
| 6. | [tulajdonos]: névadó | 2003-09-19 15:01 | Ma semmi nem történt velem, viszont az egyik kolléganőm elmesélt egy kis történetet egy kutyakeresztelésről, úgyhogy ezt átadom a naplómnak. Oka ennek az is, hogy a ház rémes kis idegbeteg kutyája tegnap éjjel megharapott és ezt kissé nehezen nyelem le.
A hölgy egy keményfejű svábok által lakott Pest megyei faluban hatósági kutyaoltáson vett részt. Jöttek-mentek a házőrzők, majd sorra került egy babosruhás vénasszony is: madzagon vonszolt maga után valami kaffogó kis förmedvényt. Mikor megkérdezték az állat nevét, a gazda önelégülten így felelt:
- Kis Picsa.
A visszafojtott röhögéstől meggyűrődött arcok közül végül az állatorvos szólt ki:
- Komolyan tetszik ezt mondani?
- Nézzen rá. Nem fedi a valóságot?
Ez így volt, de mindenki érezte, hogy enyhén szólva groteszk egy ilyen nevet szerepeltetni a nyilvántartásban a törzskönyves sorstársak között. Mint ahogy jeleztem, a falu lakosság kissé csökönyös emberfajtából való, ezért az orvos óvatos hadmozdulatokkal indult el a jó útra terelés érdekében.
- Kis Picsa
Tehát a Kis a vezetéknév, a második meg, ha jól értem, a keresztnév.
- Kettős neve van. Ilyen sincs mindegyiknek a faluban!
- Szép ez, de nekünk elegendő a vezetéknév is, ez azért mégsem az anyakönyvi hivatal. Szóval akkor legyen: Kis.
A vénasszony vállat rántott. Az orvos a tollát a nyilvántartási ív fölé emelte, aztán keze megállt, majd gondterhelt tekintetét a gazdára irányította.
- Nem akarom önt befolyásolni, de hát ez a Kis, ez a Kis
Tudja, snassz ilyen névvel szerepeltetni ezt a dédelgetnivaló állatot. Gyere ide, kutyuli
A kutya hörögve állóstartot vett az orvos kezére A gazda egy fenékbillentéssel türelemre intette a ház kedvencét, majd gyanakodóba ment át:
- Tud jobbat?
- Hozzá inkább valami lágyabb név illene
Valami kedveskedőbb, tudja.
- Mit tanácsol?
- Legyen, mondjuk: Pici?
Az öregasszony meleg tekintetét a zsinórban tekergő, habzószájú utcarémére vetette:
- Végül is
Egyéb sem kellett az orvosnak: már véste is a nevet a papírra. Erőteljes mozdulattal a gazda elé helyezte a könyvet és árgus tekintettel figyelte, hogy megtörténik-e az aláírás. A sikeres aktus után felszívta a tűt és
Ennyi volt a mai nap, de azért az érdekességek biztos nem érnek véget, mert most felszállok a vonatra és ott mindig történik valami. A hétvégém érdektelen lesz, majd csak heverészek a szülővárosomban, anyám lakásának a mélyén, ahová havonta egyszer hazatérek. Viszek magammal néhány könyvet, aztán elverem velük az időt. Lehet, hogy idő mellett diót is verek a határban. Meg talán a pénzemet is elverem. Bár azt mindig elverem.
| |
| 5. | [tulajdonos]: jellemtett | 2003-09-18 23:51 | (Ez előző felvetésre: már felnőttem. Az értékrend és a cél majd kiderül apránként a szövegekből. Talán számomra is. De lássuk a mai napi rettenetest.)
- Hát ez nem igaz! Egyszerűen undorító, amit csinálsz! Csalódtam benned!
Ezt ma délelőtt Karcsi hebegte, reszketve a felháborodástól, miközben én a füstöt a tündőklő kék ég felé fújtam. Épp ez volt a baj. A tündöklő kék ég!
Ugyanis Karcsi reggel belemélyesztette a tekintetét a tündöklő kék égbe.
- Ott lenne most jó lenni
Repülőn.
- Hová repülnél? Egyébként ne mondd el, New Yorkba.
- Csakis!
Karcsi ugyanis Amerika-mániás. Ott ugyan minden lepra, tele van az egész hülye, tévémániás, környezetszennyező fehér emberekkel, bűnöző négerekkel, szakadár ladínókkal, az elnök egy analfabéta összeesküvő, a WTC is miatta omlott össze, de azért mégis, az olyan mix lehet ott délben a fiftevnyún grasszálni, körülötted fekete, ó, nagy feka rapperek! Tekintetét tehát továbbra is a tündöklő kék égbe mélyesztette:
- Ilyen időben kell lenézni a városra a Budapest-Amszterdam-New York járatról. Minden világos, tiszta, áttekinthető, süt a nap, az égben magában is van valami
méltóságteljesség!
Aztán elindult az aktákkal a mélyföldbe (iktató) és meg néztem az eget. Nemsokára egyik kollégám merészkedett a közelembe. Jó ötvenes, fekete bajusz, unott tekintet, olcsó cigaretta, rágyújt, mélabúsan néz, majd megjegyzi:
- Milyen szép tiszta az ég
. csak hogy mondjon valamit.
- Igen. feleltem és tekintetemet vágyakozva a föld mennyezetébe fúrtam - Tudod, azt hiszem, ilyen időben kell lenézni a városra a Budapest-Amszterdam-New York járatról. Minden világos, tiszta, áttekinthető, süt a nap, az égben is van valami
hm, méltóságteljesség. Hát nem?
- Igazad lehet
ez költői volt.
- Néha az embernek eszébe jut ez-az, kérlek.
Később ezt elmeséltem Karcsinak. Most meg rángatódzik a dühtől.
- Elloptad az ötletemet, te szemét!
- Örülj neki. A legtöbb ember nem ér annyit, hogy egyetlen ötletet is lehessen tőle lopni. Neked már huszonévesen sikerült.
- De te úgy adtad elő ezt az egészet, mintha át is érezted volna!
- Azt meg senki nem vette észre.
- Egyszerűen kitépted belőlem jellemem legbelsőbb darabkáját!
- Lopkodd össze mások jellemét és lesz jellemed.
Hülyén nézett rám. Ezt még el kell tanulnom tőle. Félrehajtom a fejemet, aztán a szememet összehúzom és igyekszem játékosan gondterheltnek látszani. De álljunk csak meg! Játékosan gondterhelt? Igen! Hm, ezt hogyan csinálja? Majd otthon begyakorlom. De előtte még provokálnom kell néhányszor, hogy ismét megfigyelhessen az arcvonásait. Bár, ha így folytatom, előbb-utóbb nekem nem lesznek arcvonásaim. Szétveri.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 4. | tommy: ez nem rossz | 2003-09-18 21:10 | | Az 1. sz. megszólalás egy nagyon klassz, összefogott szöveg. Intelligens emberre vall. Ha emellett van egypár normális cél, és jó értékrend, úgyis összejönnek a dolgok. Mi leszel, ha nagy leszel? | |
| 3. | [tulajdonos]: egy jellemző példa | 2003-09-17 20:23 | Karcsit egyébként nem fogom a Dunába lőni, inkább megverem. Állandóan provokatív ötletei vannak. Napjában többször rámveti magát, és ilyenkor mindig valami érdemi információt akar kiszedni belőlem az antropológiáról, a történelemről, a filozófiáról stb., merthogy ebből neki kissé hézagos az állománya. Az egész ember tulajdonképpen egy hiánygazdaság, s mivel nem hajlandó mélyebb érzelmeit kiadni, ezért cukkol az emberek közt feszültséget keltő témák előrángatásával. Egy jellemző példa a beszélgetésünk síkjaira. Ma a vásárcsarnokban poroszkálva rámvillantotta a tekintetét:
- Az előbb óriási ötlet jutott az eszembe. Gondoltam, kipróbálom a tűrőképességedet
- Ne kímélj.
- Azt terveztem, hogy itt és most belemarkolok a fenekedbe. Ez lett volna ám a mix! Istenem, de kíváncsi lennék, hogy reagálsz rá!
- Nem tudnád meg, mert ahhoz meg is kellene élned azt a pillanatot. De ha így folytatod tovább, a következő szülinapodat a temetőben fogod ünnepelni. Majd borítok sört a sírodra. Jut erről eszembe egy történet. Nemrég az amerikai hadseregből kihajítottak valakit, mert egy tévéműsorban bevallotta, hogy a maga neméhez vonzódik.
- Szégyen!
- Várd ki a végét. Ott törvény tiltja, hogy a hadseregben bárki nyilatkozzon a maga nemi beállítottságáról. Ez eredetileg azért vezették be, hogy ne lehessen feltenni ilyen irányú kérdést a szolgálatot teljesítők számára. A kihajított úriember viszont nem vette figyelembe, hogy egy nyilatkozatot nemcsak kicsikarni, hanem önként adni is lehet, ha tehát az egyik tilos, akkor a másik is az. Mi ebből a tanulság?
- Tessék, add elő magad
- Hát az, hogy tartsd a szád, ha egy jogszabálynak két éle van.
Frappáns volt, bár egyébként nem igaz. Egyszerűen nem tudom megállni, hogy időnként ne mondjak valami csattanósat, még akkor sem, ha éppen nem tudom az értelmét. Aztán néztük a kavargó tömeget, Karcsi meg otthagyta nekem a leveséből a virslit, mert szerinte az nem főtt meg eléggé. Ezt már nem illettem kommentárral, mert úgy éreztem, hogy nem tudnék belőle hosszútávú következtetéseket levonni.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 2. | -g-: . | 2003-09-17 01:08 | Jézusatyaisten. Vagy Jézusmáriaszentjózsef, aki ugye novellaszereplő.
Ez tényleg rettenetes. Elő a farbával, mi a jó? Mert kell annak is lennie. | |
| 1. | [tulajdonos]: bevezető | 2003-09-16 19:50 | Hát ez rettenetes.
Mármint az életem.
Nem elemzem azt a fogalmat, hogy üres, mert vannak szavak, amelyekről könyveket lehetne írni, csak minek, ha egyszer mindenki tudja, hogy mit takarnak. Bár, mondjuk erről szól az irodalom. Nos, és éppen itt leledzik a probléma.
Mert jó, a versekről már leszoktam. Megjelent belőlük egy halom, egyik gyalázatosabb volt, mint a másik, borítsa őket a feledés halványkék pora. A naplóm
azt viszont már nyolc éve vezetem, ám az utóbbi időben értsd az elmúlt egy évet nem írtam bele semmit. Fölösleges magamról ömlengeni, ha nincs mit feltárnom az életemből.
Ennek azonban véget kell vetni! A következetesség miatt. Mivel még mindent igyekeztem befejezni az életemben, amibe belekezdtem, tehát ezt sem hagyhatom abba. Ezért úgy döntöttem, hogy mostantól kezdve ide, erre a honlapra írok. Mivel nyilvánvalóan egy csomó ember el fogja olvasni a firkálmányaimat, ez inspirál arra, hogy idetegyek néha-néha valamit. Nem az ösztökél, hogy mások belefeledkezzenek: csak az, hogy ne maradjon abba a naplófolyam, mert akkor viszont nyilvánosan égek le a saját impotenciám miatt. Egyébként senki ne várjon tőlem semmi eresztőset, mert rövid leszek, továbbá egy- és tényszerű, tehát itt nem lesz irodalmiaskodás, líra, ömlengés, halandzsafilozófia, mélázás meg ilyen gyerekségek. Aztán lehet, hogy egyszer csak indokolás nélkül kiszállok és konyec filma.
Ja, és a cím. Hát ez rettenetes
Kezdjük bemelegítőnek- a lakóhelyemmel: Budapest legiszonyúbb kerületének legszörnyűbb helyén lakom, a szomszéd boltos a múltkor kifejezte elismerését, amiért ebbe az elmebetegekkel, nepperekkel, kurvákkal, alkoholistákkal és kmk-sokkal telezsúfolt, lerohadt bérházba merészeltem felütni a tanyámat, ahol reggelente a kapualjban túlcsorduló kukák és alkoholtól túlcsordult emberszabásúak fogadnak. (Ez utóbbiak annyiban rosszabbak a kukáknál, hogy azok is büdösek, de legalább nem akarnak letarhálni egy huszasra vagy egy szál cigire.) A szomszédban múltkorjában megkéseltek valakit, én már csak a végkifejletre értem oda, volt ott minden, izgága rendőrlányok, mentő, egy kövér alak, aki bíztatóan üvöltötte, hogy ne félj Józsi, túl fogod élni, miközben Józsi rángatódzó lábban hevert két mentős között, a vére meg ott kígyózott az utcán, bele a kanális csatornájába. Ekkor ismét felmerült bennem az ötlet, hogy el kellene költöznöm innen, de a lustaságom meggátol abban, hogy feladjak egy lakáshirdetést.
A munkahelyemen a főnököm gyűlöl, mert szerinte lusta vagyok és hülye, azaz hogy az ő fogalmazását kövessem ineffektív, és iszonytató szakmai hibák elkövetője. Közöltem erről vele a véleményemet, ami kissé sarkosra sikeredhetett, mert azóta 1) nem akar látni, 2) ha találkozunk, nem köszön mondjuk, én sem neki. Emellett évek óta nem voltam nővel, nem voltam kirándulni, külföldön, moziban, színházban, koncerten, a ruhatáram lerobbant, lényegében rongyokban járok, eszem a cigarettákat, pedig asztmás vagyok, apám nincs, anyám nyugdíjas, barátaim alig vannak, a fizetésemnek a nyakára hágok, a szakmai életem egy csőd, a karrierem megfeneklett, bár szerintem sosem volt, a korábbi munkahelyemről is csak közvetett erőszak útján tudtak eltávolítani, miután felmorzsoltam a főnökeimet és fellázítottam ellenük az egész személyzetet. Szóval a jellemvonásaimmal is lehet némi probléma, mert általában mindenkivel összeveszek, s ma új társaságom, Karcsi - aki hazafelé menet benyomott egy tőlem letarhált hamburgert - a Kálvin-téren így formába öntötte a rólam alkotott véleményét:
- Az ilyen szörnyetegeket, mint te, minél hamarabb ki kellene irtani ebből világból. Ti tesztek tönkre mindent, ami egyébként szép és jó lenne.
- Nem fogalmazol egy kicsit szélsőségesen? tudakoltam.
- Lehet, de őszinte legyek? Te hamarabb lőnél engem a Dunába, mint én téged.
- Ez tényleg így van!
Nevetve, meleg kézszorítással búcsúztunk. Tulajdonképpen jól megértjük egymást, de a kapcsolatunk azért még fejlesztésre szorul.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
