NAPLÓK: argumentum Legutóbbi olvasó: 2026-04-16 02:59 Összes olvasás: 17705| 5. | [tulajdonos]: Jött | 2017-12-08 13:12 | A szopós-szőr-de-helyi kötetével a hóna alatt jött,
mutogatva ki ő, hadd lássék az alázat,
mondván, az a szőr igazolja az érettséget,
semmi se számára a borotvált sámsoni test.
Anti-delilál, az erő jele nélkül ne lenne erő? | |
| 4. | [tulajdonos]: vénülő szememmel | 2017-12-01 20:55 | látván őrzöm az építőt
oszlopa és gerendái tört
szánkhára halom a vágy
veszett amiért lenni kéne
elmém se jár minek mivégre
| |
| 3. | [tulajdonos]: szárnyak | 2017-12-01 20:48 | Miért is adjuk ki legbelső magunkat,
kik szétszóródni kész magok vagyunk csak,
és minden álarcos itt minket visel?
Vagyunk a kórus szent tragédiánkban,
sorsunktól erős csontú, tollú szárnnyal,
hogy egyezhetnénk ki épp a semmivel?
Maradni kell tehát, költőnek maradni,
körülmények és különítmények között,
nyomott időkben, szorított, arasznyi
szavunkból értsen az, ki éppen üldözött! | |
| 2. | [tulajdonos]: tűrésből | 2017-12-01 20:46 | Elhivatottak kikötője, gondolnánk,
bár számot vetve magunkkal nyersen jön ki a lap,
elküldtek valahonnét,
elegünk lett, protest ez a vándorlás, ami hajt minket,
ki tűrésből, ki a nyílt kékbe,
majd vissza a penész kikötőkocsmák bugyraiba,
érezni nemesebb fajtánk, ki az énekben, táncban legelöl jár,
tudja a ritmust, mikor az kell, lassul, fölgyorsul,
szívva a sós levegőt, mikor ott,
torkunkban a nedűt, mikor itt,
megelégedni ritka napokra,
megtérve a víz rontó birodalmából a szesz oltáraihoz,
áldozni.
| |
| 1. | [tulajdonos]: előszó | 2017-12-01 20:35 | Keresztül-kasul bejárom a dokkot
mint csendes, vékony csontú Hermész.
Kérem a múzsákat, ne féltsenek engem
és ne is féljenek itt, bár idejár jó pár
keménykezű vaskos, akinek drága a könnyű,
de ki egyszer már járt kikötőben jól tudja
mennyi Ulysses lépdel a hullámzó pallókról ki a szárazra,
nem csoda hát, hogy itt is járja a hübriszt vég nélkül.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
