NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója Legutóbbi olvasó: 2026-07-16 12:56 Összes olvasás: 75262Olvasói hozzászólások nélkül| 316. | Vezsenyi Ildikó: köszi | vajdics: kieg. | 2020-11-16 00:12 | | Akartam kérdezni, hogy mit jelent ez a szó, mert nem találtam.Aztán annyi mindenről írtam, hogy elfelejtettem. Úgyhogy köszönöm, hogy kisegítettél. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 315. | Vezsenyi Ildikó: Igen | vajdics: Unamuno | 2020-11-16 00:08 | Ha már leírtam, akkor ide másolom. Kicsit hosszú, de igyekeztem lelkiismeretesen összegyűjteni az okokat, amiért nem vagyok a vers és prózairodalommal intertextuális. Visszamaradtam, egy hirtelen fejlődési szakasz után. Lassan pótolgatom, de reménytelen, hogy utolérjem azokat akik folyamatosan olvastak szépirodalmat. netán még a munkájukhoz is az kell. Kicsit elmaradottnak érzem magam, nem is kicsit, ezen a téren.
Sokszor elcsodálkozom, József Attila honnan tudta, amit tudott. Mert úgy tűnik "mindent" tudott.
Középiskolás koromban, ő, Pilinszky, Bari Károly, (akkor volt első könyves), Tóth Árpád, Szabó Lőrinc, Nagy László voltak a kedvenceim. De legfőképpen prózát olvastam, és azt mondtam 7.-kes koromig, hogy író leszek. Bele is kezdtem egy regénybe. De semmilyen erő vagy impulzus nem támogatott ebben. Sőt!
Aztán később azt gondoltam nincs mondanivalóm az emberek számára. Nem is mondtam semmit, csak kérdeztem, és hagytam, hogy magukról meséljenek. Annyi más dolgom is volt. De mindig olvastam. Pszichológiát, pedagógiát, gyermeknevelési, személyiségfejlesztő, és üzletépítő könyveket.
A gazda szeme hizlalja a jószágot, de az kevés, nézni a disznót, vagy a cicát, etetni is kell őket.
De, az az alma is megnő, amit senki nem néz. Vagy, azt a legfelsőbb lény nézegeti? :-)
A regényhőshöz.
Én magammal csinálom, azt, amit az író a hősével. S fellázadok a rossz vég ellen. Éltetem magam, a szerelmemet is éltettem, s amíg fel nem adom, tudom, élni fogunk. :-) Bárminek lehet életet, de inkább így mondom, létezőséget adni, a figyelem energiájával. És bármitől elvenni is lehet. A csecsemő is pl., figyelem nélkül elpusztul. Hiába táplálnák csak anyaggal. Mint a növény fény nélkül.
Most elmondhatnám, hogy rengeteg szépirodalmat olvastam, kb. 24 éves koromig. Több életre valót, enyhe túlzással. Szerencsére értékes irodalmat. Legmélyebben vannak, ezek az olvasmányélmények az emlékeim között.
És nem gondoltam, hogy tudnék hasonló színvonalon írni. Most is ezt gondolom. Azt sem gondoltam, hogy egyszer még verset fogok írni. Ahhoz, hogy regényt írjak, azt hiszem, újra rá kéne „kattannom”. De nem tudnám eldönteni, akarom-e. Csak azért mondom ezt el, mert 58 éves koromig szinte csak hatásokat vettem fel. Azaz, belélegeztem. Az írás nekem nagy erejű spontán kilégzésként jött,. kb. 2-3 évig. Azóta a maradékot szondákba fújom.. ????
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 314. | vajdics: kieg. | vajdics: Unamuno | 2020-11-15 23:01 | | Unamuno: Niebla (Köd) című regényéről van szó. Magyarul is olvasható. Nem könnyű olvasmány. Na, erről a könyvről én pl. el tudom képzelni, hogy többet tud "rólam" (az olvasóról, és általában az emberi természetről), mint én róla. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 313. | vajdics: Unamuno | 2020-11-15 22:16 | "Ha nézem a világot,/ A világ visszanéz" (Weöres)
"Szél vagy zápor talán,
vagy egyszerűen az, hogy létezel
mozdítja meg itt és most a világot." (Pilinszky)
"Pillantásomtól az almák pirosodnak és gömbölyödnek..." (József Attila)
"Belémtekint
a cipruság,
borzol a szél,
szomorúság,
a nap is bennem
sistereg..." (Dsida)
"Csak" ezen a szinten tudom elképzelni én is, hogy egy könyv olvas engem.
Egyébként olyan regény is van, ahol a regény főszereplője kezdi el olvasni a róla szóló regényt., és fellázad, mert rájön, hogy a szerző meg akarja halasztani. Ő még élni szeretne. Felkeresi az írót, és napokon át vitatkozik vele. Minden előkerül, filozófia, irodalom, művészet. Erről a magasröptű társalgásról szól a regény. A főszereplő a végén meghal, a szerző nem kegyelmez neki (mégiscsak ő az úr!) -- Ezt hogy lehet elképzelni? Jól megkínozza az olvasót a szerző. Nem csak a főszereplőjével kegyetlen.
A. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 312. | Vezsenyi Ildikó: tovább gondolva a dolgot | vajdics: hozzá(d)szólok | 2020-11-15 21:46 | Én köszönöm Anikó, hogy hozzá(m)szóltál. sajnos a könyvet nem olvastam, de amit idézel belőle, azt már olvastam valahol, s nagyon meglehet, hogy nálad. S tényleg nincs új a nap alatt, csak más szemmel nézhetjük ugyanazt, sőt játszhatunk is vele. Talán azért akadtam meg a témán, mert nekem nem jutott volna eszembe a kettőt felcserélni. És érdekes, hogy az "él engemet az élet"-en nem akadtam fel, mert, úgy érzem igaz. De a könyv egy élettelen tárgy, a szerzője nem ismer engem, hát, hogy olvasna akkor? De ha erősen koncentrálok, mintha felvillan valami, de nem tudom megtartani.
Talán az zavar ebben hogy nem tudok visszahatni közvetlenül, se a könyvre, sem a szerzőjére. Ha azt veszem hogy minden a tudatban létezik, semmi nincs az tudaton kívül, akkor, ha beengedem a szerző gondolatát az én gondolataim közé, de ha tagadom, már akkor is beengedtem, eljátszhatok vele én is. Kezdhetek vele valamit.Hirtelenjében ennyit tudok még hozzátenni az előbbiekhez. Igen, lehet el kellene olvasnom azt a könyvet, s akkor a téma nálam is átemelődne az élmény szintjére.
Szeretettel és örömmel, hogy itt jártál.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 311. | vajdics: hozzá(d)szólok | [tulajdonos]: versélmény | 2020-11-15 20:11 | Leleményes költői blöff az utolsó két sor, mint minden inverzió. "Belém néz a tükör, mielőtt magamat látnám." "Kapaszkodik belénk a világ, mint utolsó levelébe a faág."
Logikailag, szerintem, azért nem válaszolható meg ez a kérdés, mert túl van a logikán, a meta-térben, ahol minden lehetséges, akár az is, hogy a könyvek olvassák az olvasót, megelőzve az embert, de ha az olvasó elég ügyes (könyvéhes), talán nem tudják megelőzni. Elkezdődhet egy verseny. Melyikük tudja hamarabb kifürkészni a másik titkait. Erről a vetélkedőről szól a vers vége, szerintem. A végén valószínűleg az olvasó is és a könyv is győztesként fut a célba. Hogy ki jár jobban eldönthetetlen: az olvasó jól jár, mert újabb olvasmányélménnyel gazdagodott, a könyv jól jár, mert elolvasták.
Italo Calvino tesz kísérletet ennek a játéknak a leírására a Ha egy téli éjszakán egy utazó című regényében. (Ismered?) A könyv az egyes szám második személyű Olvasó megszólításával kezdődik, leírja, hogy épp olvasni kezdesz, javasolja, hogy nyújtsd ki a lábad, de előtte még idejében gondoskodj a testi szükségleteidről; elmondja, milyen érzésekkel és várakozásokkal fogsz neki az olvasásnak. Az olvasónak, nekem, aki a Calvino-regényt olvasom ettől az az érzésem támad, hogy én vagyok a regény főszereplője.
Jóna Dávid nem talált fel újat, de azt már nem is lehet. Mindent megírtak már mások. CSak másként.
Köszönöm, Ildikó, hogy ide hoztad ezt a verset. Ez az egyik kedvenc témám.
A.
| |
| 310. | [tulajdonos]: versélmény | 2020-11-15 19:15 | Belebetegszem, ha nem tudom meg, hogy hogyan tudja egy könyv olvasni az olvasóját, logikailag és átvitt értelemben.
Ahogy ezt leírtam, beugrott valami.
Úgy, hogy munkára készteti, átrendezi, feltölti, tisztába rakja, beállítja az olvasó elméjét, miközben érzelmileg is „megmasszírozza”.
Most már, csak a kérdés fals nekem, hogy melyik volt előbb.
Az olvasó, vagy a könyv.
„Olvastam, s a könyvek is olvastak engem,
de hogy melyik volt előbb? Eldönthetetlen.”
Azt hiszem, egy harmadik, az író. Aki olvasó volt előbb, aztán lett író, és könyvet írt.
Vagy, mivel előbb kellett olvasónak lennie, hogy író lehessen, mert előbb van a levés (létezőség), utána a csinálás (cselekvőség), s végül van a birtoklás.
Konklúzió:
Előbb van az író, azaz, a létező, aki ír, azaz, cselekszik, aminek következtében birtokol.
Pl., ha ügyes, akkor a kiadók, kritikusok, olvasók figyelmét, meg ami azzal jár.
Vagy: Előbb van az olvasó, s ha író lesz belőle, könyvet ír, amivel birtokol, pl. helyet az irodalmi
térben.
A vers pl., ami elindította ezt a gondolatmenetet, így néz ki:
Jóna Dávid
Nagymamámtól kaptam
A nagymamám „felnyitotta” könyvét,
szemüvegét az orrára tolta,
a szavakkal türelmes volt, gyöngéd,
lassan olvasott, nem „pocsékolta”.
Megnyálazta ujját, mikor lapozott,
a könyv, ha tovább engedte őt,
a vihar benne, ha csillapodott,
már kereste is a következőt.
A könyv misztérium volt neki, csoda,
ahogy nekem is, hisz tőle ezt láttam,
a könyveké lett hát a tisztaszoba,
és szentéllyé a vigasztalásban.
Olvastam, s a könyvek is olvastak engem,
de hogy melyik volt előbb? Eldönthetetlen.
Forrás:
https://palocfold.wordpress.com/2020/04/25/jona-david-es-oravecz-tibor-versparbaja-a-3-fordulojahoz-ert-az-e-heti-tema-a-konyv-is-olvas-engem-a-valasztott-fegyvernem-shakespeare-i-szonett/?fbclid=IwAR1iovi_cURVYvykVweYKKSz4URSdesn7QWNegtLQG-mZ2-cyT5ekM7eUvc
Micsoda kérdés ez?
Melyik volt előbb? A tyúk vagy a tojás?
Világnézetem szerint a tyúk.
5. vagy 6. nap teremtetett.
S a tyúkból lett a tojás.
Ez, ilyen egyszerű. :-)
Melyik volt tehát előbb?
Hülye kérdés?
Hülye kérdés.
Bocs.
Melyik volt előbb? A tyúk vagy a tojás.
Melyik volt előbb? Az író, vagy az olvasó?
A tyúk, vagy a tojás?
| |
| 309. | [tulajdonos]: valami bántó kéne, igazán bánt | 2020-11-14 13:07 | Szerencsére felét sem értem, de a szándékot igen.
Valami bántó kéne még ide, igazán bántó! :-)
Ilyenkor bánom, hogy nem vagyok, legalább olyan nagy költő! :-)
De, ez már nekem fáj, mert igaz.
Ha, érti, akinek kell!
A legjobbakat! | |
| 307. | [tulajdonos]: origináció | 2020-10-31 19:22 | nem tudom meddig bírnék szembemenni az elvárásokkal s mi értelme lenne az egésznek lehet hogy csak eddig bírtam mert tudatosan csak most kezdtem el mert elejitől szerettem volna maradós verseket írni hogy bizonyítsam én is tudok 20 volt a cél 21 lett belőle vezsenyi ildikó margit néven is van egy árva az ilyenek amiből egy most is történt velem olyan gyomorszájba vágó megpróbáltatások amik nem érik meg sok embert kilöktek már hasonlókkal a rendszerből ezek után eszem ágában sincs kedvére tenni értékkel gazdagítani egy ennyire embertelen lélektelen helyet remélem hamarosan kihalt lesz ez is mint a dinoszauruszok földje isten bocsássa meg nekem de ezek jutottak eszembe s eszem ágában sincs visszatartani de ha valaki elítélne ezért annak mondom hogy olyan hely ez ami bárkit képes eljuttatni arra a szintre ahol most én vagyok kivéve aki csupa vagy majdnem csupa maradós verset ír volt már erre nem is egy példa sértett emberek távoztak innét tele van velük a - s ha valaki azt mondaná a sértettség beszél belőlem annak azt mondom igaza van meg vagyok bántva meg vagyok sértve eleitől fogva s úgy de úgy sajnálom itt hagyni a maradós verseimet mint a kutya aki hetet kölykezett vagy a patkány a csapdában a lerágott lábát csakhogy szabaduljon ez az én élményem az én igazságom ki vitatkozhatna velem kaptár nyitáskor csukáskor is elpusztul néhány méh a legóvatosabb legkörültekintőbb méhész keze alatt is hát még ha évi 10 percet szán rá hogy rendbe rakja akkor az egész család kipusztulna az 100%
hát remélem az lesz a dokk sorsa is mint a méheké ámen
miközben ezt írom kaptam egy sms-t a szolgáltatómtól aki két napja letiltotta az eszközömet a net-ről pedig nincs díjelmaradás hogy be keljen hozzá menni ha aktiválni akarom hogy egy olyan eszközt adjon amin 5G-n sugároz merthogy ez a cél hogy míg mi a vírussal vagyunk elfoglalva addig akadálytalanul folytathassák a mesterséges intelilgencia helyzetbe hozását az 5G telepítésével
s ebbe nemcsak a méhek meg a madarak fognak belepusztulni hanem mi is s hiába is hagynánk abba a netezést a hatása alól nem tudjuk kivonni magunkat semmiféleképpen mert "tele van a város" nem csak szerelemmel hanem 5g-vel is.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
