NAPLÓK: Juli Legutóbbi olvasó: 2021-03-06 00:47 Összes olvasás: 8335| 55. | [tulajdonos]: Van ez így! | 2021-02-24 15:15 | Fogyibú
Róza néni szomorkodik,
Nagyobb lett a mérete.
Mosolyától megfosztotta
Digitális mérlege.
Az utóbbi hónapokban,
Jó pár kilót felszedett.
Nem mondhatják szomszédai,
Hogy a télen éhezett.
Még szerencse, mert különben
Azt mondaná mindkettő,
Szegény Róza olyan sovány,
Mint egy madárijesztő.
Hàlni jár bele a lélek,
Zörögnek a csontjai.
A tavalyi önmagának,
Árnyéka a mostani.
Persze, néha szomorkodik,
Ducisága nyomasztja.
Holnap fogyókúrába kezd,
Szentül meg is fogadja.
Felcsigázza a gondolat,
Arca nyomban felderül.
Hétről- hétre csinosabb lesz,
És még sokba sem kerül.
Böngészik az interneten,
Megszállottan keresget.
Talál is egy mások által,
Agyon dicsért receptet.
Nézegeti, olvasgatja,
Nem sok jóval kecsegtet.
És, mint aki ördögöt lát,
Veti is a keresztet.
Búcsút inthet a cukornak,
Nincs édesség naponta.
Süti, fagylalt, és társaik
Egyszer- kétszer havonta.
Tiltólistán hurka, kolbász,
Tepertő, és szalonna
Azoktól is elbúcsúzhat
Fütyörészve, dalolva.
Tilos a rizs, tészta, krumpli,
Nem tömheti magába.
Hal, és sovány húsok mellé,
Szigorúan saláta.
Abból jócskán csemegézhet,
Ehet amennyit csak bír.
Attól aztán, azt ígérték,
Csak úgy olvad majd a zsír.
Itt a vége, ennyi elég.
Jó nagy lélegzetet vesz,
Hirtelen jött szándékáról,
Hamarjában le is tesz.
Frissen sütött tepertőre,
Mint a héja úgy lecsap.
Újhagymával, friss kenyérrel,
Félmaréknyit be is kap.
Aztán egy kis almás pite.
Omlós, puha, mint a vaj.
Egy -két szelet ha lecsúszik,
Abból nem lehet nagy baj.
Visszatér a mosolya is,
Kedve támad nevetni.
Azért mert egy kicsit duci,
Lehet őt még szeretni. | |
| 54. | [tulajdonos]: Vers | 2021-02-03 11:14 | Hazaváró
Gólya Gáspár útra készen,
Hátán Pöttyös batyuja.
Úgy megtömte,nem fér bele
Kedvenc öreg papucsa.
Újratervez, kicsomagol.
Csak mi fontos, az marad.
Úgy gondolja, teher nélkül
Gyorsabb, könnyebben halad.
Éppen arra szállt a fecske.
Hová, merre, ily korán?
Miért így, és miért nem úgy?
Kérdezgeti szaporán.
E-mailem jött tegnap este,
Sün Sámuel arra kér:
Induljak el amint lehet,
Készülődik már a tél.
Arról fecseg minden veréb,
Azt súgja az esti szél,
Kinyílnak a hóvirágok,
Messze költözik a tél.
Korán van még-így a fecske-
Messze jár még a tavasz.
Ezüst trónján ül még a tél,
Meglásd, rászed a ravasz.
Nem, nem, nem hallgathatok rád,
Ilyet biztos nem teszek.
Mire hármat számolsz komám,
Én már rég úton leszek.
Úgy döntöttem, hazamegyek.
Hiányzik a gólyavár.
Veszem is a kalapomat,
Erdő, mező hazavár.
Indulj hát, ha úgy gondolod.
Megfordul és búcsút int.
Ne félj, én is otthon leszek,
Mire a szél szirmot hint. | |
| 53. | [tulajdonos]: Vers | 2021-02-01 17:07 | Az öreg hegedű
Öreg, kopott hegedűtok.
Milyen is lehetne?
Némán fekszik, nem mozdulhat,
Bárhogy is szeretne.
Benne pihen a hegedű,
Nincs már semmi haszna.
Ütött-kopott régi hangszer,
Nem játszanak rajta.
Senki nincs ki kézbe venné
Nóta nélkül árva,
Milyen régen lakik a csönd
Húrjaiba zárva!
Nem születik újabb dallam
Hiába akarja.
Hosszú, múló évek csöndjét
Senki nem zavarja.
Felhő takarta az eget,
Egy csillag sem látszott
Mikor húrjain a vonó
Utoljára játszott.
Halkan csendült fel a dallam
Reményvesztett éjjel,
Elszökött a muzsikaszó,
Útra kelt a széllel.
Talán egy nap visszajövök-
Búcsúzóul súgta,
Megremegett a hegedű,
Szakadt minden húrja.
Erőtlenül földre hullt, mint
Szárnyaszegett lepke,
Meghalt benne minden dallam,
Megrepedt a lelke. | |
| 52. | [tulajdonos]: Vers | 2021-01-20 15:58 | Üveggömbbe zárt világ
Milyen sokszor
eszembe jut
Az a kicsi, régi ház,
Ahol minden igazi volt,
Nem csak festett színes máz.
Szinte magam előtt látom
Hó-takarta udvarát,
Fák, és bokrok ágaira,
Január fúj zúzmarát.
Odabent a kisszobában,
Petróleumlámpa ég.
Alig pislákoló fénye
Ugyanolyan szép, mint rég.
Öreg sparhelt tűzterében,
Lassú táncot jár a tűz.
Néha fellobbanó lángja,
Minden gondot messze űz.
Gyermekkorom tündérkertje,
Üveggömbbe zárt világ.
Belsejében körös-körül,
Tél-festette jégvirág.
Hányszor hívja képzeletem
Az a kedves, régi táj,
Emlékeit hűen őrzöm,
Hiánya még ma is fáj.
Ha a szívem oda téved,
A lelkem is megremeg.
Hosszú, múló évek csöndjét,
Muzsikaszó tölti meg.
Váltakozva jöttek, mentek,
Tavaszra nyár, őszre tél,
Messze sodorta az idő,
Emléke csak bennem él.
Mégis, ahogy talpam alatt
Egyre rövidül az út,
Megesik, hogy fáradt szívem
Mind-gyakrabban oda húz. | |
| 51. | [tulajdonos]: December | 2020-12-29 20:10 | December végén
Ez idő tájt gyakran
Számot vet az ember,
Lassan végéhez ér,
Búcsúzik december.
Vele tart az óév,
Vándorbotját veszi,
Komótosan készül,
De még dolgát teszi.
Egy évvel ezelőtt
Őt is nagyon vártuk,
Mely utat kijelölt,
Lassan végigjárjuk.
Közel már az újév,
Ajtónkon kopogtat,
Vágyakkal teleírt
Tekercset lobogtat.
Senkinek nem ígér
Semmi jót, se rosszat,
Nincsen semmi kedve,
Mesélni naphosszat.
Titkát fel nem fedi
Mint bánik majd velünk,
Hátán batyujában,
Mit tartogat nekünk.
Örülünk is, nem is,
Talán kicsit félünk,
Újév küszöbére
Óvatosan lépünk.
Éjfélkor a szívünk
Hatalmasat dobban
Amikor két pohár
Lassan, összekoccan.
Elhisszük, hogy szép lesz,
Segít jobbá lenni,
Kiket Isten adott,
Boldogabbá tenni.
Segíti az embert
Önmagára lelni,
Istent, embert, hazát,
Szeretni, tisztelni. | |
| 50. | [tulajdonos]: Karácsony | 2020-12-24 13:30 | Kopogtat karácsony
A négy gyertya fénye,
Mint a puha bársony
Körülölel csendben,
Kopogtat karácsony.
Hit, remény, szeretet,
És az öröm lángja,
Szíveken a kaput
Szélesebbre tárja.
Angyalok serege
Költözik a földre,
Nesztelen suhanva,
Vigyázva a csöndre.
Titkon, láthatatlan,
Házról házra járnak
Hol szeretet lakik,
Láthatóvá válnak.
Nyomukban fény csillan
Szívek bársonyában,
Csillogó szempárban,
Gyermek mosolyában. | |
| 49. | [tulajdonos]: Advent | 2020-12-16 19:49 | Jó volna
De jó volna jónak lenni
Szeretetből, magot vetni.
Győzni csúfos árnyak felett,
Mosolyt látni könnyek helyett.
Alázatból gyöngyöt fűzni,
Mindent mi rossz, messze űzni.
Tiszta szívvel csendben állni,
Jézus születését várni.
Akarni, hogy az a parázs
Decemberi éji varázs
Az vezessen velünk legyen,
Napról napra jobbá tegyen.
Ez a világ szebb lehetne,
Ha az ember csak szeretne.
Feltételek nélkül tisztán
Nem csak néha, nem csak ritkán.
Csodaváró téli éjen
Az a csillag, fenn az égen
Tiszta, izzó, ezüst fényben
Emlékeztet minden évben. | |
| 48. | [tulajdonos]: Október | 2020-10-11 17:08 | Megsárgult október
Október lépkedett a kertben.
Óvatos, finom mozdulatokkal aranyvörösbe öltöztette a fáradt délutánt.
Édes, fűszeres, szőlő illatát hozta a szél.
Az almafák meghajlott ágain csimpaszkodva hintáztak a túlérett almák.
Néhányan megunva a játékot földre pottyanva, egészen a szőlőtőkékig gurultak.
Megbújva a száraz falevelek között, arra várva, hogy megkeressék őket.
Mennyire szeretted azt a kertet.
Úgy tudtál mesélni róla, mintha álmaid, vágyaid, keltek volna életre minden egyes termőre fordult fában.
De azon a délutánon csak álltunk ott csendben, egyikünk sem mozdult.
Mindketten tudtuk jól, hogy semmi nem lehet többé ugyanolyan, mint azelőtt.
Egyre erőteljesebben és hangosabban tört felszínre a hetek óta elfojtott kétségbeesés.
Csak ölelni akartalak, s szeretni mindennél jobban.
szerettem volna azt mondani, ne félj itt vagyok veled, hogy minden rendben lesz, de nem jött ki hang a torkomon.
Másnap ismét indultunk vissza.
Sosem szerettünk búcsúzkodni, de évek óta először történt, hogy nem kísértél ki az autóig.
Az ablak mögött álltál tekinteted a távolba révedt.
Látszott rajtad, hogy gondolataid messze járnak.
Az ujjaimmal szívet formálva szótagolva mondtam, hogy szeretlek.
Mosolyogva integettem, miközben próbáltam a torkomban lévő gombóctól megszabadulni.
Te csak egyszer intettél majd a szemed sarkához érve elfordultál és eltűntél a függöny mögött.
Hosszú órákon át róttuk a kilométereket.
A gombóc meg csak egyre nőtt szinte szétfeszítve az egész mellkasomat.
Október lépked a város szürke utcáin.
Azt beszélik, édes, fűszeres, szőlő illatú a szél.
Én nem érzek mást csak a fehér rózsák fenyővel kevert illatát, és a hóval átitatott nedves föld szagát. | |
| 47. | [tulajdonos]: Vers | 2020-09-10 20:13 | Szontyolgó
Gólya Gáspár elutazott,
Amint búcsúzott a nyár.
Hátán pöttyös batyujával,
Azóta már messze jár.
Elhagyatott ház kéményén,
Viharverte gólyavár.
Ütött kopott résein át,
Szellő úrfi ki-be jár.
Sün Sámuel szomorkodik,
A jókedve odalett.
Nem érti, hogy tarsolyából
A sok mosoly hova lett.
Egész nyáron gyűjtögette
El sohasem rejtette,
Ám, hogy ellopják majd tőle
Bizony nem is sejtette.
Öreg tölgyfa rejtekében,
Avar ágyon elterül.
Bánatában nagy szipogva,
Mély álomba szenderül.
Aztán másnap felébredve,
Minden mosolyt visszakap.
Mire korán legelsőként,
Jó reggelt köszön a Nap.
Tudja, búcsút int az ősz is.
Majd a tél is véget ér,
Mire hóvirágok nyílnak,
Gólya Gáspár visszatér. | |
| 46. | [tulajdonos]: Vers | 2020-08-26 19:47 | Jó éjt, anyu!
Mesék birodalmát látni,
Hiába is vágytam.
Tündérország kertjeiben
Én még sosem jártam.
Mesekönyvem lapjaira,
Sötét árnyak írnak.
Törött szárnyú pillangóim,
Éjszakánként sírnak.
Hogyha behunyom a szemem,
Rögtön lesben állnak.
Szürke, nehéz szárnyaikkal,
Ágyam fölé szállnak.
Álomország kapujánál
Érkezésem várják,
Színes tollú madaraim
Kalitkába zárják.
Félek tőlük édesanyám.
Félek, rám zuhannak.
Ágyam felett sötét árnyak,
Nesztelen suhannak.
Nem kellene sosem félnem,
Ha te velem lennél.
Hogyha egy nap te is, mint én,
Szívedből szeretnél.
De szép volna édesanyám
Lépteidre várni,
Árnyak nélkül kezed fogva,
Tündérföldön járni. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
