NAPLÓK: Juli Legutóbbi olvasó: 2021-05-16 16:09 Összes olvasás: 9321| 63. | [tulajdonos]: Vers | 2021-05-14 10:46 | Éjszaka
Virág illatot hoz a szél,
Ezer csillag látszik.
Ablakomnál tücsök mester,
Ma csak nekem játszik.
Zöld zakója bal zsebében
Gyűrött, szakadt kotta,
Előveszi kisimítja,
Ezt játszom ma-mondja.
Szél kergette, gally szaggatta,
Eső mosta-súgja.
Végül felkapta egy szellő,
Lábam elé fújta.
Szinte hallom, ahogy szíve
Hatalmasat dobban.
Levendula szirmok között,
Nótába kezd nyomban.
Hegedűjén sír a dallam
Holdvilágos éjjel.
A jó kedvem észrevétlen,
Messze száll a széllel.
Ej te tücsök, ne ezt játsszad!
Nem jó ez a kotta.
Engedd, hadd vigye a szellő,
Akárhonnan hozta.
Konok tücsök csak azért is,
Annál jobban húzza.
Hegedűjén azt a vonót,
Egész éjjel nyúzza. | |
| 62. | [tulajdonos]: Mese | 2021-04-28 19:50 | Altató mese
Tapsifüles kicsi nyuszi,
Odakint a réten,
selyemfűből vetett ágyon
Nyújtózkodik szépen.
Pimasz szúnyog odarepül
Éppen az orrára,
Megszerezve vacsoráját,
Megy is a dolgára.
Csendes az est, ág se reccsen,
Semmi nem riasztja,
Arra szálló enyhe szellő
Álomba ringatja.
Elszunnyad a katica is
Harmatos fűszálon.
Odú mélyén két kis mókus
Puha, avar ágyon.
Szundikál a sündisznó is
Erdő mély ölében,
Kuporodva, mocorogva,
Odvas fa tövében.
Ringatózik a méhecske,
Vadvirág kelyhében,
Öreg bagoly két ág között
Elalszik reptében.
Zöld búzában fészkén ülve
Bóbiskol a fácán,
Pipacsok közt hangya szunnyad,
Vakondtúrás hátán.
Nagyon fáradt a szöcske is,
Alig áll a lábán,
Zöld lomb között ásítozik
Öreg fűzfa ágán.
Tarka virágszirmok között
Álmodik a lepke,
Észrevétlen betakarja,
Az éjszaka leple.
Elaludt az erdő, mező,
El a tarka rét is,
Véget ér a mese mára,
Álmos vagyok én is. | |
| 61. | [tulajdonos]: Vers | 2021-04-23 14:58 | Tücsökszerenád
Keserédes dallam csendült,
Messze szállt a széllel.
Tücsök mester új nótát írt,
Azt játszotta éjjel.
Arra kértem próbáljon meg
Vidámabbat írni,
Amely segít a szívemet
Maradásra bírni.
Mostanában nem hallgat rám,
Nem tudok rá hatni.
Akárhogyan győzködöm is,
Nem akar maradni.
Oda vágyik, hol az égen
Fodrosabb a felhő,
Ahol akácillatot hoz
Esténként a szellő.
Hol a házak ereszébe
Fecskék raknak fészket,
Hol a templom kis harangja
Ima szóra késztet.
Oda hol az erdő felett
Ezer csillag látszik,
Hol a tücsök hegedűje
Vidám nótát játszik.
Megpendítve fáradt szívem
Minden egyes húrját,
Dallamával feledteti
Lelkem minden búját. | |
| 60. | [tulajdonos]: Vers | 2021-04-09 22:27 | Eltévelyedve
Szürke beton falak között,
Puha ágyat vet az est.
Sápadt, színtelen egére
Üvegcsillagokat fest.
Kopott macskakövek között,
Tűsarkúban jár a kéj.
Leplet, titkát eltakarni,
Holdfényből sző rá az éj.
Hazug tükör hamis képe
Hálót vetni oly serény
Tiszta, patyolat ruháját,
Levetkezi az erény.
Észrevétlen földre hullik,
Rátapos ki arra jár.
Egykor hófehér ruhája,
Csupa mocsok, csupa sár.
Pénzért kínálja a gyönyört
Olcsó, feslett bájait.
Utcán, kapualljak alatt,
Elfeledve vágyait.
Lassan kíséri a hajnal
Hálás, ma is hazaért.
Nincs már hozzá semmi kedve
Aggódni a holnapért.
Egy nap, megint minden szép lesz
Ébren álmodik szegény.
Ócska, kopott pizsamában
Aludni tér a remény.
Álmaiban újra boldog
Oda, az árny el nem ér.
Vágyaiból szőtt ruhája
Mindig tiszta, hófehér.
Miértekre okot keres,
Válaszokra mégse lel.
Akárhányszor kérdezi is
Hallgat a csend, nem felel.
Régi emlékekben kutat,
Önmagára mégse lel.
Ajtózárban fordul a kulcs,
Hát megint csak útra kel. | |
| 59. | [tulajdonos]: Vers | 2021-03-19 12:13 | Hazavágyó
Hazatérő fecske madár,
Arra kérlek téged,
Házunk ereszéig repülj,
Oda rakd a fészked.
Udvarában, hol a tücsköt
Hallod hegedülni,
Cseperedő fiókáid
Ott tanítsd repülni.
Üzenj nekem, hogyha nyílik
Az akác virága!
El ne feledd: hogy a szívem
Ne várja hiába!
Illatából küldj hozzám is,
Bőven ad az erdő.
Ablakomig elhozza majd,
A májusi szellő.
Látogasd meg egyesével
Mind kik hiányoznak,
Akik csöndben, tiszta szívből
Értem imádkoznak.
Repülj oda a vállukra,
Súgd fülükbe kérlek:
Ha Isten is úgy akarja,
Egy nap, hazatérek. | |
| 58. | [tulajdonos]: Hazavágyó | 2021-03-19 12:07 | Hazatérő fecske madár arra kérlek téged,
Házunk ereszéig repülj,
Oda rakd a fészked.
Udvarában hol a tücsköt,
Hallod hegedülni,
Cseperedő fiókáid,
Ott tanítsd repülni.
Üzenj nekem, hogyha nyílik
Az akác virága
El ne feledd, hogy a szívem,
Ne várja hiába.
Illatából küldj hozzám is,
Bőven ad az erdő,
Ablakomig elhozza majd
A májusi szellő.
Látogatsd meg egyesével
Mind kik hiányoznak,
Akik csöndben tiszta szívből,
Értem imádkoznak.
Repülj oda a vállukra,
Súgd fülükbe kérlek,
Ha Isten is úgy akarja,
Egy nap hazatérek.
| |
| 57. | [tulajdonos]: Vers | 2021-03-16 20:45 | Kérés
Adjon Isten szebb világot,
Virágzó és szép országot.
Erős gátat a haragnak,
Békességet a magyarnak.
Asztalára friss kenyeret,
Ne sokat, csak épp eleget.
Adjon Isten bőven áldást,
Sötétségben fénylő lámpást.
Aki magyar, az lehessen,
Hazát ne máshol keressen.
Elérhető legyen a cél,
Akárhová fújja a szél.
Adjon Isten jót a jónak,
Értéket az adott szónak.
Hitet jövendőbe, mába,
Igaz szót a hazug szájba.
Egymás iránt tiszteletet,
Tisztességet, becsületet.
Adjon Isten segítséget,
Döntésekhez bölcsességet.
Alázatot, elfogadást,
Nehézségben összetartást.
Rossz időkben védő kezet,
A szívekbe szeretetet. | |
| 56. | [tulajdonos]: Vers | 2021-03-14 13:01 | Szeretett sógororm
Szőke József emlékére
Búcsúzás
Érted szólnak a harangok,
Érted a sok virág,
Indulj hát most már menned kell,
Vár rád egy szebb világ.
Ahol nincs többé fájdalom,
Félelem, szenvedés.
Szabad lehet a lélek,
Nem gyötri rettegés.
Várnak már rád a csillagok.
Hozzájuk fény emel.
Holdfényes, tiszta éjszakán,
Közülük egy leszel.
Fáj most a szó, a létezés,
Néma, sebzett a szív.
Halkan konduló harangszó
Tőled, búcsúzni hív.
Érted égnek most a gyertyák.
Érted a sok virág.
Indulj tovább nem maradhatsz,
Vár rád egy szebb világ. | |
| 55. | [tulajdonos]: Van ez így! | 2021-02-24 15:15 | Fogyibú
Róza néni szomorkodik,
Nagyobb lett a mérete.
Mosolyától megfosztotta
Digitális mérlege.
Az utóbbi hónapokban,
Jó pár kilót felszedett.
Nem mondhatják szomszédai,
Hogy a télen éhezett.
Még szerencse, mert különben
Azt mondaná mindkettő,
Szegény Róza olyan sovány,
Mint egy madárijesztő.
Hàlni jár bele a lélek,
Zörögnek a csontjai.
A tavalyi önmagának,
Árnyéka a mostani.
Persze, néha szomorkodik,
Ducisága nyomasztja.
Holnap fogyókúrába kezd,
Szentül meg is fogadja.
Felcsigázza a gondolat,
Arca nyomban felderül.
Hétről- hétre csinosabb lesz,
És még sokba sem kerül.
Böngészik az interneten,
Megszállottan keresget.
Talál is egy mások által,
Agyon dicsért receptet.
Nézegeti, olvasgatja,
Nem sok jóval kecsegtet.
És, mint aki ördögöt lát,
Veti is a keresztet.
Búcsút inthet a cukornak,
Nincs édesség naponta.
Süti, fagylalt, és társaik
Egyszer- kétszer havonta.
Tiltólistán hurka, kolbász,
Tepertő, és szalonna
Azoktól is elbúcsúzhat
Fütyörészve, dalolva.
Tilos a rizs, tészta, krumpli,
Nem tömheti magába.
Hal, és sovány húsok mellé,
Szigorúan saláta.
Abból jócskán csemegézhet,
Ehet amennyit csak bír.
Attól aztán, azt ígérték,
Csak úgy olvad majd a zsír.
Itt a vége, ennyi elég.
Jó nagy lélegzetet vesz,
Hirtelen jött szándékáról,
Hamarjában le is tesz.
Frissen sütött tepertőre,
Mint a héja úgy lecsap.
Újhagymával, friss kenyérrel,
Félmaréknyit be is kap.
Aztán egy kis almás pite.
Omlós, puha, mint a vaj.
Egy -két szelet ha lecsúszik,
Abból nem lehet nagy baj.
Visszatér a mosolya is,
Kedve támad nevetni.
Azért mert egy kicsit duci,
Lehet őt még szeretni. | |
| 54. | [tulajdonos]: Vers | 2021-02-03 11:14 | Hazaváró
Gólya Gáspár útra készen,
Hátán Pöttyös batyuja.
Úgy megtömte,nem fér bele
Kedvenc öreg papucsa.
Újratervez, kicsomagol.
Csak mi fontos, az marad.
Úgy gondolja, teher nélkül
Gyorsabb, könnyebben halad.
Éppen arra szállt a fecske.
Hová, merre, ily korán?
Miért így, és miért nem úgy?
Kérdezgeti szaporán.
E-mailem jött tegnap este,
Sün Sámuel arra kér:
Induljak el amint lehet,
Készülődik már a tél.
Arról fecseg minden veréb,
Azt súgja az esti szél,
Kinyílnak a hóvirágok,
Messze költözik a tél.
Korán van még-így a fecske-
Messze jár még a tavasz.
Ezüst trónján ül még a tél,
Meglásd, rászed a ravasz.
Nem, nem, nem hallgathatok rád,
Ilyet biztos nem teszek.
Mire hármat számolsz komám,
Én már rég úton leszek.
Úgy döntöttem, hazamegyek.
Hiányzik a gólyavár.
Veszem is a kalapomat,
Erdő, mező hazavár.
Indulj hát, ha úgy gondolod.
Megfordul és búcsút int.
Ne félj, én is otthon leszek,
Mire a szél szirmot hint. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
