 | | Ur Attila |
üzenőfala
képtára |
1997-ben születtem. Ukrajna legnyugatibb városában Csapon élek. Nyolc éves korom óta írok verseket. Középiskolás koromban kétszer nyertem szavalóversenyt a saját írásaimmal.
Kezdetben a poet.hu oldalán jelentek meg verseim. Majd kisebb szünet után a Szó-kincs 2023 antológiában, a Holnap Magazin irodalmi folyóirat online felületén és nyomtatott periodikájában.
2024 júliusától kezdve a DunapArt Művészeti és Közéleti Magazin online felületén jelennek meg havi rendszerességgel verseim és prózáim egyaránt.
2025-ben az Irodalmi Rádió szerkesztősége beválogatta két shakespeare-i szonettemet Semmi sem igaz, minden megengedett. Illusztrált szonettek és más versek című antológiájába. A Jelek 2025 Irodalmi Pályázaton mondd, mi lennél című versemet a zsűri elismerő oklevéllel díjazta. 2025 novemberében három szonettem és két szabadversem jelent meg a Közelebb a DunapArthoz. Kortárs versek című antológiában.
Az irodalom számomra nem a valóságtól való menekülésről szól. Sokkal inkább az azzal való őszinte szembenézésről. A versírás a gondolatokról szól, miket másképp sokszor kimondani, leírni nem érdemes: egyrészt, mert nem találnának közönségre, másrészt, mert minden más mód a kifejezésükre egyszerűen nem elégséges, vagy hatástalan. A körülöttem folyó események megemésztéséről, és olyan módon való feldolgozásáról, hogy a vers bátran reflektáljon arra, ami történik, ami egyszerre elszívja az erőnket és dehumanizál, földre kényszerít, de felemel, ha nem adjuk fel. A megmaradás tehát számomra költészet, a költészet pedig mostanra elengedhetetlen szembenézés a világgal.
Jelenleg a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Középiskola harmadéves levelezős diákja vagyok magyar nyelv és világirodalom szakon, és az Ukrán Vasúton dolgozom.
A DOKKON OLVASHATÓ, KIEMELT VERSEI
 Amnézia (jav. 2)
[ A szerzõ további verseiért kattintson ide! ]
A DOKKON OLVASHATÓ PRÓZÁI
|
