Zsuponyó Gábor
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
107. 106.
| 2014.09.25 21:01 | Zerza Béla Zoltán - szerki -- meo | Köntös
|
| Válasz erre | Helló Gábor, ígéretes anyag, lehetne ezzel kezdeni valamit, csak rázd gatyába. Mindenekelőtt egyszerűsítést javasolnék. Itt pl.:
a felértékelt elmelenyomatok
jelentőségei is megnyilvánulnak
megnyilvánulnak
s belénk nyúlnak
belénk nyúlnak abban
abban a köztudatlanságban
hogy a mindenek spontán születnek
és megvan az a szokásuk
a szokásuk, a szokásuk
az a szokásuk
hogy szokások legyenek
megszokások.
szerintem bőven elég volna ennyi:
a felértékelt elmelenyomatok
jelentőségei is megnyilvánulnak
s belénk nyúlnak
abban a köztudatlanságban
hogy a mindenek spontán születnek
és megvan az a szokásuk
hogy szokások legyenek
De erősen elgondolkoztat, hogy nem lenne-e jobb az egész második szakaszt radírozni. Elég üresjáratos, és szinte semmi poétikai információt nem tartalmaz. „A mindenek spontán születnek” ráadásul nagyon pongyolán hat, főleg, hogy a mindent nem tesszük többes számba, mivel már eleve abba van, és hovatovább nem is igazán lehet már fokozni.:-) Amúgy semmi bajom az ismétlésekkel, illetve a gondolatritmussal, de itt ebben esetben nem érzem indokoltnak, mivel olyan dolgokkal teszed, amik eleve nem adnak érdemben túl sokat hozzá a szöveghez, és a szöveg szerkezetét is eléggé szétzilálja.
ez viszont telitalálat:
„a folyosók melleit összefolyva találjuk
a puha kanapéálmokkal
nincs szó, se beszéd
mint a kolibrik
virágmintás feketelyukak felé haladunk
ahol hálózsákok a falak”
Kellően komplex és emellett abszurd is. Fasza. Irigy is vagyok egy kicsit miatta.
„A betépett népmesék dekoltázsa „– túl modoros, és komolytalanul is hat, akár „az istenek bomlástermékei”, unatkozó kamasz gyerekek firkálnak ilyeneket a füzetükbe magyarórán.
„vörös szirének ülik meg erdei alkatukkal” – ez meg túl pongyola. alkatukkal megülni??
„megszokások új köntösben
melyek mindig átértékelődnek
és leselejteződnek a szavak”
Ez olyan mondtam is valamit, meg nem is. Benne lehet hagyni, amennyiben a tartalom indokolja, de ha eszedbe jut valami jobb, akkor cseréld.
Az utolsó két szakaszt meg talán hagyhatnád ennyiben.
mi is már
csak szemlélődni jöttünk ide
az új köntösben
s már másképp tűnnek fel a részletek
(a megszokásban)
s gyermeki mosollyal
távozunk a kasszától
Érzésem szerint már a kasszánál távozásnál abba lehetne hagyni.
Az utolsó 4 sorban két alárendelő szerkezet is van, ez önmagában nagyon esetlenné és körülményessé teszi. Alárendelést csak akkor használj, ha sehogy sem tudod kikerülni, mert nehézkes. Ráadásul még a szórend is magyartalan.
"a kezünkben melyben tartjuk
mindenkori alulöltözetlenségünk
egy darabját,"
inkább így, nem? „a kezünkben melyben mindenkori alulöltözetlenségünk egy darabját tartjuk”
de azt hiszem inkább, nem. És az „új köntöst” sem érzem annyira húsbavágónak, hogy ennyiszer elismételd. Nos, a sok kötözködés ellenére sem érzem úgy, h. ez egy elbaszott szöveg lenne, csak még van vele meló. A jó részeket hagyd benne, és még álmodj valamit hozzá, aztán majd csak kész lesz. És valami jobb cím is lehetne, mert elég fantáziátlan. A cím része a versnek, ne bánjunk vele slendriánul. | 105.
| 2014.07.05 10:06 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Köntös
|
| Válasz erre | Kedves Gábor!
Nagyon egyben van ez a vers,semmi felesleg.Elvont és világos,ritka jó kombináció! Nálam marad.
Próbálnék idézni belőle,mi tetszik benne legjobban,de nem megy,mert minden, nem érdemes kiragadni,így kerek.
Üdvözlettel, szeretettel:Timi | 104.
| 2014.07.03 09:53 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Sosincs másképp
|
| Válasz erre | Kedves Gábor!
"hogy egyszer mustot készíthetünk
a családi örömökből" - itt legyen vége, onnan felesleges, elrontja az egészet! Addig pedig szuper!
Üdvözlettel, szeretettel:Timi | 103.
| 2014.06.25 18:35 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Mielőtt valaki kérdezné
|
| Válasz erre | Kedves Gábor!
Ez az egyik kedvenc versem Tőled! Mielőtt valaki kérdezné :) miért:
Akkora igazságokat fejtegetsz olyan csupasz, mégis nyelvileg kimunkált módon, hogy az eszméletlen. Néha hajlamos vagy a túlcifrázásra, túlszépítésre, de itt minden a helyén van.
Üdvözlettel, szeretettel:Timi | 102. 101.
| 2013.11.06 15:07 | b.a.m. -- Pszichotropológiai átpezsgések
|
| Válasz erre | Kedves Sándor, igencsak fáztam elolvasni Zsuponyó Gábor szövegét, hiszen régebben (három-négy élmény után) elkönyveltem ezeket az irományokat barbár szóömlenyeknek. Mivel te valamiképpen kimagaslónak látod, próbáltam erősen figyelni olvasás közben. Szerintem ez kiegyensúlyozatlan szöveg. Ez a veszély a túl rövid és a túl hosszú verseknél elég általános. Az az érzésem, hogy a szerző nem az írást élvezi, hanem a közlést. Az ilyen közlési kényszer dobhat fel szépségeket, ebben a versben dob is, ám ezek a szépségek uszadékfaként, hánykolódnak a miazmán. Szerintem semmi igazán meghökkentő tartalom nincsen a versben. Én nem látom különösnek se a zenei, se a gondolati, se a képi világát. Sőt, néhol kifejezetten közhelyesnek vélem mindezeket. Három elkülöníthető indulatra figyelhetünk fel: Első csoport: "Puhán émelyít a képzelet illata.", "Az egyenes ág hű forrás," "Talán erre volnék hivatott", "másvilágok varázskertjében", "minden létbeszakadás", "A sikolyok sóit köpjétek utcára
fáradt degeneráltsággal", "unott képpé ül a sivatagi csend.
Az alkonyhabzás léggömbjeiben /mezítláb szállnak az időt vedlett függönyök. / A gyűrődése olyan csobbanásszerű állapot,/ mintha,bennünk felejtett fényjelenség lenne/ manapság a molekuláris csillagköd." Ez az első csoport elviselhetetlen számomra. Nem tudom eldönteni, hogy inkább a giccsességét vagy közhelyességét rójam e fel ezeknek a formációknak? Különösen azért, mert komolyan veszik magukat, nem érezni, hogy ez vicc, tréfa lenne, egy magasabb fokú művelet közbülső eleme. Akkor jogos lenne, így viszont nem az. Nézzük a második fajta költői indulatot a versben: "A képzelet matrac, /melyen nem feküdhet bárki./" "aluljárók, / melyeknek hajnalban / a melléklet-embereket /
- lyukasztott menetjegyekkel – okádni támad kedve néha." ((mondjuk ezt nyelvtanilag nem ártana rendezni)) "fotocellás önnyitás", "psziché alagsoraim", "észlelés árnyékdűnéiben" Erre a csoportra azt mondom ejha! Ez igencsak költészet! és ha a szerző komolyan veszi versét, márpedig humorra sehol nem utal, akkor ez lehetne a mércéje. A harmadik fajta költői indulat: "a minap tripjeinek asztalát." "mélymanipulációk nélkül… / Szabadon,", "A világegyetem / maga is egy matrjoska baba," , "Olcsó tankönyvek / meg a műfilozófia, /
hogy tanuld a másét, / a sajátod meg vesd a kútba…," " Úgy meg(f)oszlanak a tudományos megállapítások, / hogy a tarkónkon hordozott memória / gordiuszi csomó e vagy pamutgombolyag.?!" Szerintem ez lírailag nem annyira, de bölcseletileg nagyon kínos. Felvethetjük, hogy még egy negyedik költői indulat is munkál a versben, a kvázi szürreális, a kvázi meghökkentő. Ám ezek halkan pukkannak el. (pl a nyulak a versben, vagy a "Gombaszögi Alice", haknija a versben és az ő pedofil, drogos matematikus alkotójának felrémlése ezáltal. (aki a királynőnek ajánlotta egyik könyvét. Viktória oda volt az Alice-ért, de a szerzőnek lévén humora, az Értekezés a determinánsokról -címűt ajánlotta a koronás személynek. A záró idézet/vendégszöveg pedig magyarázkodásnak hat. Ha ez egy drogos látomás eredménye, vagy ha maga az élet, mint fenomén nem egyéb mint egy drogos látomás, akkor minek erre ennyi szót pazarolni?
PO CSÜ JI
Lao-Ce
"Aki beszél, semmit se tud,
bölcsnek nem kell a szó se."
Ezt mondta a nagy hallgató,
mindentudó Lao-ce.
Ha azt hiszed, hogy ő a bölcs
s mindent tudott valóban,
miképp lehet, hogy könyvet irt
s ott ötezernyi szó van?
/Kosztolányi Dezső fordítása/
Mindenesetre érződik valami barbár nagyság a Zsuponyó szövegben. Ám pontatlanság is, és bizonyos következetlenség a saját szellemi hozásállásában. Ez egy árvíz, nem égszakadás, földindulás, cunami, szélvész, vagy tűzvihar. Hanem egy lassú áradás, ami sodor magával ezt, azt. Hogy az olvasót sodorja-e? Nem tudom. A parttalanság és a kontrollálatlanság dacára, nekem ez egy fakó vers, színtelen, holott úgy érzem, misem szeretne inkább lenni, mint színes, irizáló. De értékes dolgokat is sodor. (lásd második csoportja a költői indulatnak). Szerintem fenntartásokkal, de figyelemreméltó.
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Zsuponyó Gábor | 100.
| 2013.10.09 08:40 | Zsuponyó Gábor -- re: meo | Extázisprizmák
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mátyás!
Igazából (és hogy valljam be őszintén) rendkívül jól rávilágított a jelenlegi életem döntésképtelen állapotára, amely egy váratlan esemény következménye (de ez egy másik történet...)... Nem is kívánok mögé bújni...
Azóta túlnyomórészt spontán írok, nem tudatosan ötvözök, igazából konkrétan vagyis tudatosan nem gondolkodtam el (na meg nem is szoktam) azon, hogy most akkor dalszöveg lesz e, slampoetry, vers, vagy rap-szöveg... Talán így lettem egyedi... Bár a fent említett esemény bizonyára kihatással van az írásaimra is...
Köszönöm a tanácsát amelyet igyekszek megfogadni, valamint a választott hangnemet és a kritikát. Továbbá az ajánlót, amint időm engedi utána nézek...
További szép napot!
Üdv,
Gábor | 99.
| 2013.10.08 12:57 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | Extázisprizmák
|
| Válasz erre | Gábor, iszonyú jót tenne neked, ha elsajátítanál egy kis költészettant. Imre Flórának van egy könyve, "Verstan és szöveggyűjtemény a verstan tanulmányozásához",
http://bookline.hu/product/home.action?id=1733&type=22&_v=Verstan%20%C3%A9s%20sz%C3%B6veggy%C5%B1jtem%C3%A9ny%20a%20verstan%20tanulm%C3%A1nyoz%C3%A1s%C3%A1ho
ajánlom szeretettel. A szövegeid fő problémája, hogy mintha nem tudnád eldönteni: dalszöveget írj-e, verset, slampoetry-t vagy rap-szöveget. Keveredik benne mind a négy, ami akár jó is lehetne, és hát nem vagyok egy merev ember, aki ragaszkodik a műnembeli vagy műfaji határokhoz, de nálad inkább kioltják, gyengítik egymást ezek a hatások. Hogy miért? Mert ahhoz, hogy ezeket a határokat át tudja lépni az ember, ahhoz előbb meg kell tanulni őket. Nálad ez egyértelműen hiányzik még. Pedig van érzéked hozzá, lírai alkat vagy. Max 1- másfél év alatt át lehet rágni magad ezeken, ha komolyan veszed (magadban) az írást, mindenképpen érdemes, sőt, fontos. Személy szerint neked kifejezetten ajánlanám a hexametervers írásának elsajátítását. Jó szabadversek megírásához (is) elengedhetetlenül szükséges megtanulni ezeket. Hajrá. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Zsuponyó Gábor | 98.
| 2013.09.02 21:37 | Zsuponyó Gábor -- ...
|
| Válasz erre | Mindenesetre bármilyen párbeszéd is csengett le kettőnk között, értékelem és köszönöm a véleményét...
Tisztelettel,
Gábor | 97.
| 2013.09.02 20:55 | Czékmány Sándor - szerki -- re: óvoda
|
Válasz erre
Előzmény | Semmi gond, Gábor, ha nem akar érteni, ez a maga dolga, de számomra a szerkesztés (hogy elviselhető legyen), hegyi patak (a Börzsönyben vannak ilyenek, néhol meglepően szép gránátokat, opáldarabokat lehet találni bennük). Ballagok a mederben, és figyelem az elém kerülő ezt-azt, néha megcsillan valami, nézegetem, próbálom a magam csupasz módszerével eldönteni, hogy drágakő, színes kőtörmelék, esetleg csak sörösüvegdarab, nézem azt is, hogy szebbé, vonzóbbá tehető-e csiszolással, vagy esetleg csak úgy, az eredeti pataksodrásban kapott színe, formája adja az értékét (mert bármennyire is taplónak tart, tudom értékelni ezt a változatot is, és semmiképpen nem nyúlnék hozzá, ha úgy érzem, ezzel rontanék rajta). Nos, magánál ráléptem valamire, ami még bármi lehet, de ezt döntse el a jövő (de ne idegeskedjen, mert a magam részéről utoljára jártam az üzenőfalán, mondom ezt minden sértődés nélkül, mert ilyen helyzetben csak restelkedek, hogy nem vettem észre időben magam:-)) | 96.
| 2013.09.02 20:25 | Zsuponyó Gábor -- óvoda
|
| Válasz erre | Hát aki valahol a svédasztalon sz**t is talál, annak a vendégségében sem lennék vendég...
Miféle helyekre jártok...?!
De ha egy hete nem ennétek valljátok be helyet foglalnátok az asztalnál... :)
További jó időpocsékolást mindenkinek különféle verziók elkészítéséhez, ha már jobb dolgotok nincs... :)
Mintha betapadt volna az idő nem?
"Bibibízni nem fogunk?" :) | | A fenti posztra érkezett válaszok: Czékmány Sándor - szerki | 95. 94.
| 2013.09.02 18:31 | Mórotz Krisztina -- re: ...
|
Válasz erre
Előzmény | Sándornak igaza van..
" Ezt is, és az említett technikát is úgy képzelem el, mint a svédasztalt, vagy inkább egy kínai nagykövetség fogadásán a terítéket: van ott minden, gondos összhangba illesztve szín, forma, íz, illat, győzze magát az ember az összhatáshoz, és a különálló kínáltakhoz igazítani, aztán észreveszel egy-két mosogatószivacs foszlányt, régről száradt ételmaszatot, terítésmorzsát, esetleg egy-két kanál állati vagy emberi ürüléket, és máris kevésbé érzed éhesnek magad ill. leszel elájulva a teríték nagyszerűségétől."
Sándor, szép volt :-))) | 93.
| 2013.09.01 21:13 | Czékmány Sándor - szerki -- meo | Molekuláris menedék
|
| Válasz erre | Elfogadom az álláspontját (nem is tehetek mást), de kételkedem az igazában.
Széljegyzet nélkül az utolsó versének "kritikai" változata (és ezzel be is fejeztem az általam közénk erőltetett diskurzust:-))
Gömbölyded folyosó. Az urbanizáció utcáján csábító mezsgyederengés: villamos csavarog a füstből csavart város egyetlen sínpárján. Az utazás csak pózol a varázskert odorán, illékony önmeghatározásaink szivárgó köderdők, könnyed séta a parkban, ahol a házak emberméretűek.
Viaszgyöngyök a gyertyán.
Kézen fogott pirkadat a suttogó gezemice éjszakák után, ahol a valóságpepszin a mindennapi nyomor. Pucsító medicinák a sziromretinák.
Sikolyok a latexpincében, egymásba merengés, éhgyomor meg vágyvétel, lüktető volfrámszálak egy villanykörtében.
A szoba belénk sercegett kaleidoszkóp világ, parányi tűzhányók hajléktalanszállója, eget súroló tűzijátékok pamacszuhataga.
Lepedőbe fojtott ágytétel a könnyed erotika szapora légvételében.
Garázsmenet, leállósáv, sztráda perforációk, tépett sikátorok, sodró folyóval átitatott ősz egy molekula lombikban.
Szerelmes mondatok, tüdőnyi levegőben lebegés, szállni felfelé, égboltot vásárolni. Göncöl-tologatások. Orgazmus-szivárvány az aktus végén: égre lőtt csend.
Álomba cirógatjuk egymást.
Fény árad a szobába.
A lámpán alsóneműk.
Hegyesedő mellbimbók.
Vénuszdomb. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Janáky Marianna | 92.
| 2013.09.01 19:43 | Zsuponyó Gábor -- ..
|
| Válasz erre | Kedves Sándor!
Azt hiszem meghagyom magát különös elképzelésű tudatállapotában, és nem magyarázkodom...
Aztán tudjuk be (vagy le) annyival hogy ami keletkezik, az keletkezik... Igaz nem szoktam hetekig-hónapokig.évekig pátyolgatni egy-egy szerzeményem, mert ilyen alapon egy-egy vers (vagy bármilyen alkotás) sosincs kész...
Na meg ha évek múlva úgy döntök, akkor minden szemrebbenés nélkül végezhetek rajtuk módosítást...
KZ véleményét illetően pedig csak egyetérteni tudok...
"sokszor a nem tökéletes, kvázi hirtelen felindulásból elkövetett irományokat jobban élvezem, mint a sterilen, hosszú idő alatt lecsiszolt verseket - mert életszagúbb, organikusabb - az előbbi sokszor olyan, mint a spontán szex, a másik mint a pornófilmben beállított jelenetek"
Tisztelettel,
Gábor | 91.
| 2013.08.31 15:36 | Czékmány Sándor - szerki -- ...
|
| Válasz erre | Persze, Gábor, teljesen egyértelmű (alkohol vagy egyéb tudodatmódosító lehet a tettes, bár vannak agyak, amik spontán is képesek látomásos ökörségeket betűkkel vizionálni, azt sem zárom ki, hogy ilyen a tiéd is:-), hogy nem. Ezt a változatot még akkor követtem el, amikor feltetted a gyilkosba, de gondoltam, nem idegesítelek én is az akkoriban kialakult pergőtűzben, aztán el is feledkeztem róla:-) Most, hogy említette alant kz a nevem, és a cutup-ot, amire előszeretettel szoktál hivatkozni te is, mint alkotótechnikára, összecsaptam a kettőt, anélkül, hogy "szálaztam" volna, figyelmetlenségnek mondanám, de a tartalmi rész állítása minden technikára vonatkozik. Érdemes a műveket érlelni, és kis átszellőztetés után megnézni, hogy nincs-e ott szövetidegen rész. Ezt is, és az említett technikát is úgy képzelem el, mint a svédasztalt, vagy inkább egy kínai nagykövetség fogadásán a terítéket: van ott minden, gondos összhangba illesztve szín, forma, íz, illat, győzze magát az ember az összhatáshoz, és a különálló kínáltakhoz igazítani, aztán észreveszel egy-két mosogatószivacs foszlányt, régről száradt ételmaszatot, terítésmorzsát, esetleg egy-két kanál állati vagy emberi ürüléket, és máris kevésbé érzed éhesnek magad ill. leszel elájulva a teríték nagyszerűségétől. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Mórotz Krisztina | 90.
| 2013.08.31 14:11 | Zsuponyó Gábor -- ...
|
| Válasz erre | Kedves Sándor!
Tévedés azt hinni, hogy a Monománia című szerzeményem cutup technikával készült... :) Használtam már, de ebben pont nem... :)
(a többi bejegyzésre később válaszolok, addig is olvassátok a Molekuláris menedék c . legfrissebb szerzeményem... :) )
Üdv,
Gabi | 89.
| 2013.08.30 20:21 | Czékmány Sándor - szerki -- Monománia a Gyilkosban
|
| Válasz erre | Gábor, ha még jársz erre:-)) remélem,hogy igen. Visszatértem a több, mint egyhónapja félretett Monomániádra (Gyilkosban felém ajánlottad valahol az üzenőfali 26-27 körül). Gondolom, azóta már neked is képződött némi rálátásod a szövegre. Most ideteszek egy "játék"változatot (semmi baj a cutup technikával, csak tévedés azt hinni, hogy nem szorul utógondozásra:-))
mátrixról letépett számsor a szabadesés
ernyőt bont a katapult
a bolygó levedli civilizációs kérgét
kimerevedett időn sikló vonalkód az élet
két talpról ég felé indított tandemugrásban bomlasztja a térgeometriát
átbucskázva saját görbületein elveszti gravitációját
társadalom vákuum súlytalanság
boros dugókkal számolt mértékegység
az elmék katakombáiban andalgó ásatás ingerület átvitelében feltárt csellengő adalékanyag a Két Fél Szilvás Sarki Közért Alapítvány fekete dobozában
ovális kudarcba fulladt albatrosz szárnyak kínálják az amorf röppályát vendégként jár fel-alá a gerinc csigolyánként
számolja ki Pitagorasz tételével a hajnali merevedést
kámformintás szemekben üres szakellátás tundra bugyi
a pénztárgép lenyugtázza nincs óvszer melankóliára
a szemek máris összetettek homályba szarusodik a szivárványhártya
hibaüzenetet jelez az élet hadüzenet a kirakat illékonysága
a szaporító szervrendszer
mozaikosan landolva telepedett a hipochondriára
kielégületlen hasadt a térlátás és minek híve lettél lendületlenül
ott gödröstől szedik a szempillát karikás ostorral
az önkívület elszendereg
az erőtlen alkony hemoglobinkontúrral aszfaltfest
reluxaként felteker a tartás rád térdel a szegényes kínálat
amibe ha becsavarod az életed a párkányon lezuhanó látásmód
fizeti a telepi wellnest
a masszázzsal kavicságy nyújt ajándék bőrradírozást
kopjafákon turkál a hullámzó felejtés
resten majszolja a köz az önemésztést és a souvenir bekopog
ahol nem akasztották ki a ne zavarj táblát
a faj nem harcol a szerelemért genetikája nadrágszíjat szorít a Múzsákra a gondolatbágyadtság önsajnálata félrehúzza a margót
a füzet sarkán szétrakott szamárfüllábakkal kéjesen sikongat az ostobaság a perforált csend invokációba menekül
a kolibri látványnektárral elégíti ki a szárnycsapásokat és felgyűrődik az erotikafoltos lepedőn a pillanat amikor
a tavasz csillogó vaginasugarai átszűrt tekintetekkel félárnyékban mosdatják a kebelvonulatos hangulatot
szigonnyal kapja le a bőrszkafandert a sors
botladozásainkról légi felvétel készül és mert
nem te vagy az egyetlen magányos műhold a befürdés mindenkit
zátonytisztásra futtat
a hivatalos hivatkozás felakadt szeme öblítésül cefreszagban dagonyázik és ibolyatengelyeket kutat a bolygóközi ágyásban
a módosult tudatállapot nem
leli a sorsjegyen nyert koponyakörüli pályát
a fényes valóság képzeletküszöbein
lerobbant hajtóművel kátyútálcán turkál a zsebekben
keresve újabb krajcár mellé újabb röppályát
széljárást
megalázkodást a gyengeségre a magatehetetlenségbe fojtó feliratok apróit palackozott rabszolgatartást
de csodával határos a mód hogy a segítség nem a szakadt psziché-vásznad megfoltozására érkezik hanem alkoholizmusod oltárára hozza ismét az enyhe gyógyírt
hogy önfeláldozzon
| 88.
| 2013.08.20 15:22 | kz -- re
|
| Válasz erre | Nos, ha már emlegetve volt a Katapult (jaj), meg én is megszólítattam az üzenőfalon (jaj-jaj), úgy döntöttem, szánok pár sort, hogy kifejtsem a véleményem Gábor szövegeiről. Amikor először jelentkezett versekkel a Pultra, azokat elutasítottuk, a későbbi szabadabb folyású szövegei azonban megtetszettek, elsősorban a viszonya a tudatalattihoz fogott meg. Jó volt Czékmány Sándor hasonlata, ezek a gyakran bővére eresztett versek olyanok, mint a vadvízi evezés - az ember hömpölyög a sorokkal, igaz, néha majdnem kiveti egy-egy meredek szikla, stb. Nekem a sűrűség is tetszett, a vadul váltakozó képek - ugyanakkor mégis arra biztattam Gábort, hogy próbáljon meg kevésbé hosszan és sűrűen írni, mert ezek így hardcore szövegek, amiket biztosan nem fognak máshol megjelentetni. Én is úgy vagyok vele egyébként, hogy sokszor a nem tökéletes, kvázi hirtelen felindulásból elkövetett irományokat jobban élvezem, mint a sterilen, hosszú idő alatt lecsiszolt verseket - mert életszagúbb, organikusabb - az előbbi sokszor olyan, mint a spontán szex, a másik mint a pornófilmben beállított jelenetek. A képzavarokról nem vitázom - mivel elég sajátos a véleményem azzal kapcsolatban, mi a képzavar, illetve a képzavar hatásairól. Összességében tehát biztattam és biztatom Gábort - bár ez csak az én véleményem, ami nem bír túl nagy jelentőséggel, vagyis csak pont akkorával, amennyit a szerző tulajdonít neki. (Antalovics Petivel beszélgettem a múltkor, és igaza volt, amikor azt mondta, az én ízlésem elég szélsőséges - ezt is figyelembe lehet venni.)
Én voltam egyébként az is, aki a dokkra küldte Gábort - továbbra is úgy gondolom, hogy lehet itt sok mindent tanulni, ha az ember nem esik a két nagy hibába:
1. Szó nélkül elfogad mindent, amit pl. a szerkik mondanak, válogatás nélkül adoptál, később visszaböfögi ezeket más költőknek. (nyilván ez a ritkább)
2. Szó nélkül elutasít minden változtatást - a szöveg úgy jó, ahogy van, akinek baja van vele, szarja ki a belét porceláncsészébe.
Tegnap pedig azt írtam Gábornak, hogy próbálgasson több hangot - írjon hosszú, sűrű verseket, rövid, életszerűbb szövegeket egyaránt, aztán így halászgasson.
Üdv,
Zoli
| 87.
| 2013.08.20 15:22 | Lévai Attila -- helló
|
| Válasz erre | Szia Gábor.
Ez a mondat kíváncsivá tett: "Elképesztő! Soha nem olvastam még ilyet!"
Csak beszélgetni szeretnék valamiről, kicsit megfordítva azt a dolgot, ahogy Zoli állította be pár napja az egyik kötött formában író barátját.
A tartalomról inkább semmit nem írnék, ha eddig jól figyeltem, ebben a "stílusban" semmire nincs garancia, a hatás a lényeg, és a teljes a szabadság, hogy a legjobb formáját tudja hozni a szöveg.
Szóval a szövegről pár dolog, ami nem piszkálódás útján került elő, de az előzményeket hozzátéve nekem kérdéseket vetett fel.
Először a moha és páfrányzászlón nem tudtam áthaladni, mert ha ennek van köze egy nagyon régi rajzfilmhez, akkor nem értem az utalást, ha viszont csak véletlen, akkor sztornó, és legalább engem emlékeztetett valami jóra.
"Homályos barlangjainkban, hol gömbnek képzeljük el magunk, de nem vagyunk csak együtt, szerelemmel átitatottan az átlók." Ezt a mondatot viszont a tartalomtól eltekintve sem értem, szerintem kacifántos a közepe. de nem vagyunk mások(?), csak szerelemmel átitatottan az átlók. Vagy mi csak együtt lehetünk, szerelemmel átitatottan az átlók? Szerintem a kettő közül az egyikre gondoltál.
Aztán a következő mondatban jön egy újabb "magunk" szó, de ezek könnyen átírható dolgok, ha nincs komolyabb indok megtartani. Volt több "aszfalt és "iszap" is, és többször már nem térnék ki ebbe az irányba, de az "egymás" szóból egy időre nem vásárolnék, úgy lefektetett. Talán eszköznek használtad, és én vagyok hiperérzékeny rá, de nekem nem jött be.
"A fák kérgein megülő arany kontúr szerelmese lettem. " Gondolom, itt az aranykontúr a helyes, mert azt be kell látnod, hogy amikor ilyen szokatlan összefüggésben illeszted a szavakat egymás mellé, akkor olvashatom úgy is, hogy az aranynak lettél a kontúrszerelmese, aminek persze a tartalmát szintén nem feszegetném, de ettől még lehet neki.
"ma én is a sötét leszem. " Azt hiszem, ez csak egy elütés, nincs ilyen szó, hogy leszem.
"Míg cserepes levelű muskotályzsályák erezetutcáit köhögi végig a halál…" Itt most csak arra koncentráltam, hogy harmadszorra ki tudom-e olvasni ezt a mondatot félhangosan, de nem sikerült. Azt hiszem, nem csak a két szóalkotás miatt, hanem a megelőző "e" hangok is besegítenek a gáncsolásba, vagyis biztos javítható, megtartva a "tartalmat".
"Egymásnak lenni:
Dallamokkal mosott parkettái.
Boaként tekergő ajtói.
Ablakai.
Szomjas, s egyben szomorú pórusok.
Bennünk mégis a nap ragyog.
Lédús hitek.
Telítődöttség. "
Ezt a rész az első mondat, és főleg a kettőspontja miatt teljesen káosznak látom, és úgy az egész írást látva szerintem nincs itt ilyen célod. Szóval totál nem értem, hogy egymásnak lenni (az azt jelenti, hogy) dallamokkal mosott parkettái. Micsoda?
"Pozitúrát választunk. " Nem jobb a váltunk?
Ennyit találtam, és hidd el, hogy nem az "elképesztő" jelzőt akartam megkontrázni, az csak ide vezetett. Inkább arról van szó, amit az elején írtam, hogy a nagy szabadság is "kötelez" azért valamire, és talán könnyebben lehet megoldásokat találni, mintha számolgatni kellene bármit is.
További jókat.
| 86.
| 2013.08.20 13:36 | Mórotz Krisztina -- re: Psziché-delikát
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Gábor!
Mindhármat akkor olvastam amikor pihent voltam erre ügyeltem, ismerve lobbanékony és szenvedélyes természetem.
Kérlek, hogy ne szállj el a dicséretektől, rosszat tesz, az meg fáj ha lehúzzák az írásaid de még toll után kiált mindegyik. És kérdezel, hogy jó-e? Egy vers van úgy , hogy évek múlva lesz kész. Nem vagy szürrealista, ezt egyre inkább kirajzolódik előttem, de ez nem baj, tévedhetek, de lírai alkat vagy szerintem, és még nem mély sőt!
Írj ahogy akarsz , de ne csikarj ki elismerést mindez az önbizalomhiány jele. Olyat kérj meg (mindegy hogy ki az ) aki meg is mondja, hogy mi nem tetszik hol sekélyes, stb... és ritkán dicsér... A többi megértéséhez még fel kell nőnöd...:) Ez viszont nem baj, sőt ebből tanulhatsz igazán.
Olvasnod kéne, de látom ezt hiába szajkózom... pedig anélkül nem megy!
A cím pedig hívja az olvasód , de az a etil valami nem értem, hogy kapcsolódik... Egyszerű címekkel kísérletezz...ne metil alkoholokkal:))
( Most sem voltam rosszindulatú, amikhez később kell felnőnöd elengedtem a fülem mellett. )
| 85.
| 2013.08.20 13:31 | Zsuponyó Gábor -- relatív szerintem
|
| Válasz erre | Kedves Péter!
Mint az óvodában kb...
Süt belőled az arrogancia.
Miért kötelességem? Mert azt mondják?! Mert azt tanítják?
Mert ez tisztességes? (Javaslom keress realisztikus elemeket a tisztesség fogalmánál, hogy ki mivel és mire megy...)
Én beérem azokkal az emberekkel is magam körül, akiknek így ebben a 'nyers' formában megfelelek, és álarcok nélkül.
Nem azt akarom, hogy azt szeressék ami nem én vagyok.
Őszintén neked kell ennél több?!
Te mindenkinek megfelelsz?! Egyszerű matematika szerintem a lakosság függvényében... Nem tudhatsz (akárhogy is akarsz) mindenkinek megfelelni, mert te sem ismersz mindenkit, és téged sem ismer mindenki...
De szerintem túlragoztuk... :)
Őszintén, minek mi az értelme?!
Üdv,
Gabi
| 84.
| 2013.08.20 11:50 | Kalnivet Péter -- re: ...
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Gábor!
Nem lehet tudományos magyarázatokat keresni.
Nem szabad 8-kor kezdődő filmeket nézni (de én nem tudok erről lemondani, segíts már, hogy leküzdjem ezt)
Nem érdemes tévézni.
Igazad van, csodálatos írás.
A sablonok rossz dolgok, meg a monotonosak is, a kiragadni igyekvés is, meg a nem hétköznapiság különösképpen nem is beszélve.
Ha már ennyire nem szereted a szögeket követni, javaslom neked a Zsugolyó nevet (mert mások nevével viccelni illendő), és akkor legalább mindenki bírna követni.
Tanuld meg: kötelességed mindenkinek megfelelni.
Szép a kerítés.
Nem erre gondoltam.
Lüktet bennem.
Utóbbi mellett döntök.
Nem távozik belőlem semmi.
Köszönöm a tanácsaidat, igyekszem megfogadni.
További szép napot!
Üdv.!
Peti | 83.
| 2013.08.20 11:38 | Zsuponyó Gábor -- re: Psziché-delikát
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Krisztina!
Köszönöm mindhárom szerzeményem elemzését..
A Függönyszerelmet ill. a Psziché-delikátot pillanatnyilag félretenném... és a 'Kettesben a Lá(b)nyommal c. szerzeményemre koncentrálnék most elsősorban...
Kiragadva azt, hogy túl sokan használják ( a darazsakat, a tündéreket, a méheket, a manókat...stb.)
Természetesen nem tehetsz arról, ha neked ezek nem tetszenek, és ne értsd félre, nem akarom azt sem elérni, hogy rád erőszakoljam őket... Én is ilyen vagyok, nekem sem tetszik minden, és szerintem ez így normális.
(Nem tudom kihámozható volt e belőle, hogy a Kislányomnak, és a Kislányomhoz íródott... !??)
A keletkezés körülményeit illetően 1.5óra alatt készültem el vele és nem nyúltam bele, ez egy huzamra íródott...
Szerintem Zoli nem elégedetlen az alkotásaimmal, legalábbis ezt veszem ki a szavaiból...
Legutóbbi véleménye Fenil-etil-amin c. szerzeményemre (közzétettem megtalálod a Dokkon..): "Hú, ez szép. Nekem bejön. Szerintem ez még annak a Krisztinának is tetszene."
Hát kíváncsian várom...
(a többiről később nyilatkozom)
Üdv,
Gabi
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Mórotz Krisztina | 0 25 50 75 100 |
|
