Veres Veszika István
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
10.
| 2009.10.14 13:02 | Korányi Mátyás -- Hiába van tavasz?
|
| Válasz erre | "csak mosolyod fagyos még" bimm! - szanaszét törik itt a vers eddigi (amúgy sem annyira érdekfeszítõ) ringató ritmikája. Zavaró, mert ha ezt a ritmikai törést eszközként használod, nem adtál hozzá kellõ erejû mondatot, tartalmilag. Tulajdonképpen egy janus-arcú verset olvasunk: úgy csap pofán, hogy simogat, és úgy simogat, hogy pofán csap. Érdekes kísérlet, felkelti a figyelmet, de ha már kísérletezünk, legyenek pontosak a mértékek a lombikban. Részemrõl jó irányba haladsz: mindig is tetszett a giccs és a kíméletlen realitás ötvözete. | 9.
| 2009.10.05 18:50 | Veres Veszika István -- re: meo-üzenet | Az élet
|
Válasz erre
Előzmény | Köszönöm a megerõsítést a figyelmet és a rámfordított
idõt.
A vers szerintem akkor jó, ha kortalan. ( A szavak idõvel úgyis a korra lesznek jellemzõek) A melós szót már Radnóti, vagy József Attila is használta.
Ha úgy lehet érezni, hogy önerõsítõ akkor elégedett vagyok; ugyanis nem volt más szándékom, mint, hogy szeresse magát egy kicsit - legalább- az aki elolvassa.
Egy üres keretet mutatni amit meglehet tölteni saját élményekkel; hiszen remélhetõleg mindenkinek vannak saját anekdotái.
Köszönettel: V. Veszika
| 8.
| 2009.09.29 11:37 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Helyzetkép
|
| Válasz erre | Tisztességesen megcsináltak formai szempontból ezek a szapphói strófák, ugyanakkor a nemrégiben (néhány meo-üzenettel ezelõtt) említettek itt is fönnállnak sajnos - néhol döcög a nyelv, például:
"Élve és halván született aranyló
lelkek, értelmet követelnek átról
minden elmentért"
Nem baj, ha a forma írja a verset, amennyiben ez a tény észrevétlen tud maradni az olvasó elõtt, s a költõ és a szöveg titka csak. Itt azonban a hasonló megoldások miatt("testál takarótlan ágyán / álmot", mondjuk) nagyon szembeszökõ ez. És talán (úgy emlékszem) a múltkor rosszul fogalmaztam, nem elég pontosan. Jelmezként hat ez a ruha a versen, de nem magával a ruhával van a gond, hanem azzal, hogy a szöveg nem mozog benne természetesen. Olyan verset szeretnék olvasni, ahol ez a ruha természetesnek hat. | 7.
| 2009.09.29 11:30 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | El?szó
|
| Válasz erre | "Egész éjszaka nézték, miként tanul pecázni
a hold a fellegekben." - ez szép, tiszta. | 6.
| 2009.09.29 11:28 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Az élet
|
| Válasz erre | Olyan dúdolgatni való, önerõsítõ sorok ezek, kortalanok abban az értelemben, hogy szinte bármikor írhatták volna õket. Talán csak a "melós" szó ad valami huszadik-huszonegyedik századi színezetet a szövegnek. Ez egyben sajnos hátrányára is válik a szövegnek- mert bár nincs rajta különösebben kifogásolnivaló, vonalvezetése tiszta és tartalma könnyen emészthetõ, nem képes saját többletét tenni a megannyi hasonló témájú szöveghez. Ez a saját többlet a szerzõ számára nyilván adott, már azáltal, hogy tudja: õ írta ezt a verset. Az olvasó azonban, akit nem köt láthatatlan köldökzsinór a szöveghez, ez nem feltétlenül elégíti ki, várna valami olyat, amit csakis ez a vers tud nyújtani neki. Most, azt hiszem, nem kapunk ilyen tartalmakat ettõl a szövegtõl - talán majd egy elkövetkezõtõl. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Veres Veszika István | 5.
| 2009.09.24 07:32 | Dolgos Mátyás -- Nekünk...-re
|
| Válasz erre | Vagy ebben ruhában jusson érett férfikorra mondandó.
Értékes, idõtálló öltözetet meg kell becsülni a sok bazári tucatholmi közt. Igéretes vers. Merjen nagyot mondani! El ne tedd, kedves István, na mû van születõben! | 4.
| 2009.09.23 22:03 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Nekünk jó legyen
|
| Válasz erre | Igen gyakran mondjuk itt a dokkon egy-egy szövegre, hogy formapróbának tûnik, s talán unalmas újra és újra ezt olvasni a kritikákban. Bajban vagyok hát némiképp, mert erre a versre is ezt kell mondanom. Annyiban különleges a helyzet, hogy a szöveg nem olyan, korszaktól függetlenül majdnem mindig divatos formában íródott, mint a szonett vagy a disztichon, hanem asklepiadési versszakokban. E forma közismert példája Berzsenyitõl A közelítõ tél - a szöveg rá is játszik a "tarlott" jelzõ beemelésével.
Mivel veretes, klasszikus formáról van szó, szinte magától értetõdõ a manapság általában szokásosnál magasztosabb nyelvezet és az ezzel adekvát tartalom; érdemes-érdekes lehet ugyanakkor kipróbálni azt is, mennyire alkalmas egy-egy köznapi beszédhelyzet versbe foglalására ez a struktúra.
No, nem is a magasztos nyelv miatt tartom kevéssé sikerültnek ezt a szöveget, hanem azért, mert a nyelv egyértelmûen a forma alárendeltje ez esetben. Olyan megoldásokra gondolok, mint például:
"-Hány kormány teszi még szét a kezét saját
tettét bánva utóbb, s megmagyarázva azt:"
A "megmagyarázva azt" nagyon nyögvenyelõsnek tûnik a végére helyezett mutató névmás miatt. Nem hiszem legalábbis, hogy ez a két sor ugyanígy volna megfogalmazott, ha nem kellene megfelelnie a választott versformának. Vagy:
"felnõtt egy generáció,
s mit látott, teszi majd helyre nézetét."
Ez is eléggé magyartalanul hangzik így, nem gördülékeny. Sokkal inkább érzõdik rajta egy elképzelt, régi versideálnak való megfelelni akarás, mint a természetesség. És sajnos szinte tobzódik a hasonló, nem sikerült archaizálásokban a szöveg: "Látva a táj nyomott", "Tartást vajh mi ad még!", "jobb sorsra vivé", mondjuk. Emiatt aztán nehéz komolyan venni sajnos a mondandót is, hiába komolynak szánt.
Emiatt aztán nem tud számomra megszólalni a vers, annyira agyonnyomják az egykoron élõ, szerves, mára azonban (ebben a megfogalmazásban) manírnak ható "vajh"-ok, "virány"-ok. Ahhoz, hogy ezek a szavak ma is bemozdíthassanak valamit, látszatra talán paradox módon némi távolságtartásra volna szükség tõlük. Ez a vers sajnos nem akar távolságot tartani, csupán felvesz egy érezhetõen nem reá szabott jelmezt, amelyben aztán igyekszik mocorogni, eljutni valahonnan valahová.
Az igyekezet kétségkívül értékelendõ, a forma belakására tett kísérlet úgyszintén bátorságra vall; ebbõl a szempontból a példa követendõ. Azonban a kritikus szeretné, ha a szöveg jelmez helyett a test idomaihoz jobban illeszkedõ ruhát viselne. | 3.
| 2009.09.16 21:03 | Dolgos Mátyás -- Eszmék a mosodában-vélemény
|
| Válasz erre | Kimondni a köztudottat, összefoglalni az ismereteket, érthetõvé tenni a banálisat, közben újat alkotni, érdekfeszítõen, sikkesen = mûvészet. Köszönöm az éményt! Nagyon jó!
(Péter indult Jézus felé a vízen járva, nem fúlt meg, sülyedni kezdett, mikor levette szemét a Mesterrõl, aki utánanyúlt. Péter kicsiny hitû volt akkor és ott. Késõbb is "voltak gondjai".) | 2.
| 2009.09.15 14:27 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | A szocializált De Sade
|
| Válasz erre | István, érdemes olvasni a verset, elképzelhetõ, hogy még ennek is van, lesz olyan felszabadítóereje, mint a márkinak volt elõször, s hat máig, nem teszem tehát múlandokkba a verset, pedig sok dolgot hiányolok belõle: elsõsorban csavart a De Sade-féle hangon. Attól, mert nem fogadta magáévá még a mi korunk sem ennek az embernek a kegyetlenségét (bizonyos szempontból: hála istennek), valóban nem használták el olyan nagyon, de attól még nem lett modern. Még attól sem õrzõdött meg modernnek, hogy a nyers szexualitás, a filozófiai talajjá váló testben való turkálás (hú, nyakatekeredem :) ) szóval mindaz, ami "undorító" egyesek szerint valami mélységeset érint, mély emberit vagy mély állatit. A modern ugyanis annyit jelentene ebben az esetben, hogy esély nyílt rá, hogy hozzátegyünk valamit ehhez a kijelentéshez (már ha egy kijelentésnek látjuk a márki filozófiáját). illik hozzátennünk valamit, mert amíg nem teszünk hozzá, nem veszünk el, nem alakítjuk át, az marad a márkié.
A magáé, persze, szelídebb, a szonett-törekvés is elõnyére válik, s bár zaklatott a központozás, talán még illik is a témához a fésületlenség.
jt | 1.
| 2009.09.13 20:59 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Dió burka nagy és cson
|
| Válasz erre | az iránya tetszik a szövegnek, a sejtelmessége, sõt, ennek fokozása javára válna. az elhanyagolható részletek egymás mellé rendelésével, többet kapunk a részletek összességénél. jó szemre vall, ha kiszúrod, már csak a megformáltságon kell javítani - konkrétan, a kezdeti rímek elhagyására, átdolgozására gondolok, hogy élvezetes legyen a befogadásuk. még a szöveg végének újra gondolását is javaslom, nem érzem elégségesnek a vers olvasta után bennem maradó vákuumot | 0 |
|
