Vargha Magdolna
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
58.
2018.03.19 22:57 | Várkonyi Miklós - szerki -- meo | Megbocsátok
|
Válasz erre | Kedves Magdolna,
Ütős kezdés, szerencsére nem a szó egyenes értelmében. Ez a szóhasználat nem igazán egy kapcsolat kezdeti szakaszára utal; vajon mi (mi minden) vihette rá a társat? Értelemszerűen csak az egyik fél reagálásának lehetünk tanúi, valamint a megoldás egy esetleges útjának - ha van még egyáltalán megoldás. | 57. 56. 55. 54. 53.
2010.10.03 19:46 | lafferton zsolt -- kritika
|
Válasz erre | Kedves Magdi!
Ezek igen kemény versek. Nem olyan kis könnyed esti szonettek... Keveset lehet belőlük - ha egyáltalán lehet - megemészteni egyszerre. Nem azt írom, hogy tetszenek, hanem, hogy igen mélyen megérintenek. Részletek később. Akár szóban... Köszönöm. :) | 52.
2010.09.27 16:55 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | Jobb így nekem
|
Válasz erre | "Volt egy pillanat. A Sátán fogta a sarkam és forgatott a feje körül."
Kár, hogy nem erről a pillanatról szól a vers, mert ez a két sor nagyon jó, a többi viszont nagyjából nem szól semmiről. | 51.
2010.09.19 22:14 | Mülléder Mari -- re: meo | Jobb így nekem
|
Válasz erre Előzmény | A gyilkolás agressziója genetikusan kódolt bennünk, kedves Magdolna, - de szerencsére a fék is be van építve, ezért arányait tekintve nem túl sok gyilkos jut ezer hektárnyi földterületre. Kárhozat és kegyelem. Mindkettő személyre szabott drame immobile, a tengelyében állunk, megfogalmazhatjuk diabolikusan, szakrálisan: ahhoz, hogy a másik emberhez esztétikai élményként, vagy akár tanításként eljusson - ki kell fordítani ezt a tengelyt. Mert ha nem teszed, erőszakként zúdul ránk a szöveg, nem az emberi drámát, az esendőséget látjuk benne, hanem a hittérítést. Mindannyiunknak más-más viszonya van Istennel. Mi mindannyian tanúságtevők vagyunk, a látszatok ellenére egyek. Ismerjük az általánost. Nekünk az mond újat, ha önéletrajzunk fejezeteit olvassuk: bűneink botrányai, vagy hétköznapi életünk részletei jobban érdekelnek, mint az általánosságban megrajzolt sátáni arc. Nem azért, mert jó pletykaalap, hanem azért, mert szeretetünk részvéti, együttérzési gyökerekből építkezik. Nem annyira rossz vers ez, de nem igazán jó. | 50.
2010.09.19 20:46 | Vargha Magdolna -- re: meo | Jobb így nekem
|
Válasz erre | Kedves Mari!
Nem szoktam a bizonyítványomat magyarázni, minek? Azért küldöm ide a verseimet, hogy tapasztaljam a reakcióitokat, és tanuljak belőle. Most mégis kedvem támadt válaszolni neked. Az élmény , a Sátánnal és Jézussal való találkozás egy sorsfordító álomban pontosan így esett meg. Átélhettem egy pillanatra a kárhozatot, és aztán a kegyelmet. Távol minden dogmatikától vagy magyarázattól. A kegyetlenséggel, a bennünk megbúvó gyilkossal is volt találkozásom. Mikor valaki tárgynak látja a másikat ezért öl könnyedén, vagy magát Istennek, és azért. Akkor atomok tétova örvénye vagyunk, vagy iderekesztett örökkévalók? Mindkettő, útközben, valami, pontosabban valaki felé. .A kétség fókuszába kerülve, a helyünkre kerülünk, elvesztjük képzelt hatalmunkat és megtaláljuk a békénket.. Ha OTT vagyunk, és AKKOR.. Mindettől persze még lehet rossz a vers . Ezen még gondolkodom..... | | A fenti posztra érkezett válaszok: Mülléder Mari | 49.
2010.09.19 11:26 | Mülléder Mari - szerki -- meo | Jobb így nekem
|
Válasz erre | Kedves Magdolna, a valóság anyagtalan: erős és gyengéd, absztrakt és harmonikus, a teoretikus gondolkodás árt a valóságnak, főleg, ha kőkemény tények sarkosítják, vagy a saját képzetünk szülte általánosítások, dogmák és nincs hozzá olvasói fényszűrő, vagy éppen fénytörő. Kezdem a valótlannal. Nem igaz, hogy "Mindannyian, igen mindannyian a hatalom béreseiként várjuk egyre a gyilkolás mámorító pillanatát." Persze, nem a te dolgod, hogy százszázalékosan igazold, amit leírsz. (De az olvasó azért tiltakozhat) Ez a két sor - bár atomszerkezetileg összeáll a kép, - mégis nehézkes: "Nem vagyunk egyéb csak az atomok tétova örvénye." - ha vagyunk, akkor nem ártana összeegyeztetni a többest: egyebek, örvényei. Az ezt követő szakaszt képtelen vagyok követni ideológiailag. Nyomasztó szürrealista képek következnek: "Volt egy pillanat. A Sátán fogta a sarkam és forgatott a feje körül. Nevetett, böfögött és tudtam
örökre, most aztán örökre vége Elnyomorult lehetőségeimből se maradt nekem egy sem." Ez még filmes megoldásban is megborzongat, olvasva már túl sok hideglelés. A befejezés sem igazán tetszik, a vers elég frappírozott hatást kelt önmagában is, valami számkivetettség érzetét keltő megoldást szívesebben olvastam volna a zárlatban, mint ezt az ambivalens pesszimista optimizmust túl a tényeken. | 48.
2010.03.10 03:08 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Isten ösvényére lépek
|
Válasz erre | A cím alapján egy megtérés-történetet várnék. Nem derül ki számomra a versbõl, miféle, vagy mi is Isten ösvénye. Ahogy az sem derül ki, mi van a boncteremben, ami a címben ígért sorsfordító hatást gyakorolja a versbeli beszélõre. A tördelés felesleges vers-szerûségnek hat, mivel sem szótagszám, sem rímek nem támasztják alá. Attól, hogy egyforma hosszú sorokat írunk egymás alá, még nem válik verssé, versszakká, verssorrá. Legalább is csak ettõl még nem. Érdemes ara figyelni, hogy kimondva hogy hangzik a szöveg - ha hallás után leírva hasonló tördelést kapunk valakitõl, aki még nem látta leírva elõtte, akkor választottunk jól, akkor kapta meg a vers a neki rendelt, igaz alakját. Végül még annyit, hogy a "játszani mertem a sorssal, de az hatalmasabbnak bizonyult nálam, én váltam játékszerré általa" tanulság önmagában talán kevés "kemény mag" ahhoz, hogy a verset kitöltse - ebben a terjedelemben (és az 1-2 szavankénti sortörés még hosszabbnak is érzékelteti a verset, mintha 4 hosszabb sorba lenne formázva). Kicsit olyan ez, mint amikor a szilvás gombócban túl kicsi a szilva. Múlik. | 47.
2010.01.28 21:53 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Ez már a búcsú
|
Válasz erre | Szép az elsõ szakasz gondolatritmusa, bár szikársága már-már határeset, közelít a prózai dikcióhoz, ha van olyan. Maradjunk inkább a szépnél.
A második szakasz eleje aztán mintha ezt a szikár szükségszerûséget, rendezett szorongást igyekezne folytatni-újrajátszani, azonban úgy érzem, nem teljes sikerrel. A "bõröd alá bújik / hangot fertõzi meg" már hordozza a líra színezéseit, árnyalásait, viszont nem elég markánsan - a "fertõzi" ige mintha túlzottan harsánynak tûnne ebben a tompított közegben, a bõr alá bújó félelem pedig panel-jellegû kissé. A rákövetkezõ sort erõsnek érzem, nem is a formáltsága, hanem a jelenléte erõs. A sugallatai. Az "el nem sírt könnyek" viszont mintha ezt magyarázná, ismételné, szerintem nincs erre szükség ezúttal, ez a vers nem pedagógia, vagy ha az, másfajta. Nem szeretném megmondani, mi ez a vers, persze.
Az utolsó két sor aztán végképp megoldatlannak tûnik. Beszûrõdnek egy szituáció zörejei, hangosabban, egyértelmûbben, mint eleddig. "Süketelsz" - erõs megállapítás ez, a szigora azonban talmi szigornak tûnik, színpadinak, s ezzel nyilván nem a mögöttest, hanem a hatást igyekszem jellemezni. A vége pedig abszolút kérdõjeles számomra. Annyi mindent jelenthet az utolsó sor, és mintha nem merne elkötelezõdni, a szabadság, a beleérzés szabadsága azonban ez esetben inkább zavaró. Itt éppen egy kicsit több bátorságot, direktséget javasolnék. Zárlati pozícióban vagyunk, el lehet engedni a kutyákat. | 46. 45. 44. 43.
2010.01.10 14:09 | magdolna -- re: Isten ösvényére lépek
|
Válasz erre Előzmény | A kurta furcsa vége azért ilyen, mert amikor felrántottam az addig ismeretlen ajtaját, azt hivén, hogy elég tudással rendelkezem ahhoz, hogy szembesüljek vele, akkora valami kapott ölbe, hogy nevetségesen apróvá váltam, és szó benn szakad...stb | | A fenti posztra érkezett válaszok: kovácske | 42.
2010.01.10 09:02 | kovácske -- Isten ösvényére lépek
|
Válasz erre | kurta-furcsa vége van, a versnek mármint, a történet még nincs kibogozva. kicsit a mary shelley - poe vonalra hajazna amúgy. jó vrs lenne, csak több szó kellene bele. zanza: vakon éltem meghalok. | | A fenti posztra érkezett válaszok: magdolna | 41.
2009.12.21 07:21 | Magdolna -- re: meo-üzenet | Én nem tudom
|
Válasz erre Előzmény | Kedves szigorú szerki!
Hát elõször: Ez bizonyára csak elírás nálad, de a versben így van: férfit felemként szeressek, nem férfi felemként szeressek, ami jó kis jungiánus szöveg lenne, de én nem ezt írtam.
A vers a kapcsolati függõség állapotában leledzõk verse.Magam is ilyen voltam, amikor írtam. Már sokkal jobban érzem magam, de még mindig megszólít.
Valami üvöltõ hiányról szól, meggyötörve, és reménytelenül. Valaki olyan írja, aki tudja, nem sokat ér, de nem tudja feladni, hogy van valaki a világegyetemben aki ennek ellenére gondoskodik róla, és küld neki, éppen neki valakit, aki begyógyítja a benne lévõ ûrt. Jelentem, nem csak sóváran vártam, küzdöttem is, aztán küldött is. Már nem nem nagyon hiszek a másik felem dologban, nekem legalábbis nem nagyon jött be, de üvöltõ hiány sincs már. Vagy beszéljünk inkább a versrõl? tudatlan lábaim: megyek, mert mennem kell, de fogalmam sincs hova, így hát erõ sincs a mozgásban, csak afféle tétova botladozás tüzed erejétõl is remegve: a város összes bûntudata nálam landolt....kár volt félemberként : lásd feljebb kapcsolati függõk... És végül. Ha nem írtam volna meg, már nem emlékeznék ilyen tisztán: ez mind én voltam egykor. | 40.
2009.12.21 00:13 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Én nem tudom
|
Válasz erre | "Én nem tudom, párban küldöd-e földünkre e sok kósza lelket." Ez most nagyon tetszik. Egyszerû, már-már szépelgõ gondolat, triviális megalapozottsággal, de emiatt az egyszerûség miatt felmutat valami egészen elgondolkodtató transzparenciát. Az utána következõ hat sor sajnos nem ennek továbbgondolásaként mûködik inkább, hanem (minden történetszerû nyom hatására) e kettõ alá írott megjegyzésként, illusztráció-kísérletként. A "férfi felemként szeressek" máskülönben is kicsit elkent, bizonytalankodó megfogalmazás - nem világos ugyanis, ki kit szeret; nyevtanilag nem áll biztos lábakon a közlendõ, ha célnak a világos közlést tekintjük. Márpedig épp az elsõ két sor szigorú pontossága követelne meg szerintem a továbbiakban is egy ilyesfajta áttekinthetõséget. A "tudatlan lábam" esetén aztán nem tudom egészen eldönteni, mennyi nyereséggel jár egy effajta megfogalmazás. Mert ad egy elsõre érdekesnek tûnõ jelzõt a lábhoz, mintha külön tudatot képezne a láb, azaz a részbe lényegíti az egészet. Ez eddig izgalmas lehet. Azonban nem vagyok benne biztos, hogy ez a (nem tudom, mennyire tudatos) megoldás egyben javára is válik-e a versnek, vagy inkább mellékvágányra tereli. De hajlok az utóbbi véleményre - nem érzem ugyanis, hogy szervesen a vers lényegéhez tartozna a jelzõ által nyújtott plusz. Azaz inkább csak díszítõelemként hat, nem túl sok funkciót hordozó díszítõelemként. A vers zárlata, azt hiszem, valami olyan befejezetlenségben hagyja a szöveget - a folytonos várakozás állapotában -, ami most az elvarratlanságban hagyja a verset. Mintha megijedt volna magától a szöveg, s inkább egy biztosnak látszó, majdhogynem mechanikus megoldással hagyta volna abba magát. Egyszerû, mindennapi bizakodásról van szó, ezért nevezem mechanikusnak, függetlenül tehát attól, mennyire megélt is, személyes is esetleg ez a bizakodás, hiszen ezt nem tisztem eldönteni. Azt érzem azonban, hogy hiányzik belõle az a nyelvi erõ, lepároltság, ami az elsõ két sorban még megvan. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Magdolna | 39.
2009.12.11 13:22 | Magdolna -- re: meo-üzenet | Bádog szonett
|
Válasz erre Előzmény | Hát egyelõre ennyi, mindent köszönök....megtiszteltés volt itt vendégeskedni.... A Bádog szonettel nyertem a legutóbbi verspályázaton.... Igen bennem, a verseimben is van valami múlt elõtti századi, nem manírból, csak mert ott ragadt egy kis énem, mielõttt újra éltem, így nekem a múlt egy kis része jelen, ez van. Ez minden alkalommal idegesítõ, ezt látom. De ezt mindig kitalálni még idegesítõbb volna, és igen, letagadni is. Szeretnék máshogyan írni, mást........de ehhez mássá kell nekem magamnak is válnom, ez meg lassú folyamat. Szóval ezért köszönök mindent kedves szerkik, hogy a szabálytalanságom, idegesítõ voltom ellenére ennyi dícséretet, ugyanakkor ennyi õszinte kritikát kaptam ezen a sokat szidott oldalon.Nekem rengeteget segítettetek. Vargha Magdolna | 38.
2009.12.10 11:20 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Bádog szonett
|
Válasz erre | "Légy erõsebb, hogy bennem a holdat, megölelhesd a hideg nagyravágyást," ez nagyon szép. Kár hogy az utolsó sor teljesen elrontja a verset. A "lételem"-hez hasonló szavakat kerüld. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Magdolna | 37.
2009.12.10 11:18 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Mit is tehetnék
|
Válasz erre | a "mint a fösvény kit pénze gondja öl meg" és az "ép üvegben a szilánk" nótájára. Miért kell "fájóan", és miért nagybetû a Láthatatlan? színpadias dolgok ezek. Túl sok a jelzõ-határozó (kopár, konokul stb.) Mégis, van kakaó ebben a versben, meg a látásmód megfordítása, a nõi verzió láttatása elég eredetinek tûnik ahhoz, hogy maradandokk legyen. Azért a hibáit javítsd. | 36.
2009.12.03 15:16 | Magdolna -- re: Bádogszonett
|
Válasz erre | Kedves Marci!
Köszönöm a gratulációt!
majd hívlak!
Magdus | 35.
2009.12.03 12:33 | Pécsi Marcell -- Bádogszonett
|
Válasz erre | Magduska!
Most láttam a Bádogszonett nyerését! Nagyon gratulálok hozzá! És jó volna már hallani felõled újra! | 34.
2009.12.02 13:40 | Magdolna -- re: meo-üzenet | Párhuzamosok találkozá
|
Válasz erre Előzmény | Kedves Szerki!
Mindig érdekes, valami, hozzám nagyon nagyon közelállót valaki más szemében látni. Így minden õszinte bírálatot köszönök. El fogok gondolkodni, hogy ezeket megfogadom-e, átírom-e a verset, vagy hagyom ellebegni, az emlékkel együtt, amit rögzített....majd meglátom | 0 25 50 |
|