Vadas TiborVadas Tibor költőnek 1 feldolgozatlan üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
358. 357. 356. 355. 354. 353.
| 2024.11.07 15:34 | Vadas Tibor -- re: meo | Szétfolyó időben
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mária!
Köszönöm a hozzászólást és véleményezést.
Nem volt tudatos a hangütés. Azonban lehettek reális alapjai, mivel a megírását megelőző években már sok Juhász Ferenc verset ismertem. A középiskolai kötelező kánonok után, ő és Allen Ginsberg voltak az első „szabadon választott költőim”. Így fordulhatott elő, hogy az 1971-72-ben írt vízió (mert hiszen akkor mi még nem a versemben leírt valóságok között éltünk), bevezető képeinél megteremtődött a valószínűsége, hogy visszatért gondolkodásomba az emlékeim hátsó soraiban rejtőzködő vers.
Én ebben nem hiszek, de amikor évek múlva felfedeztem a hasonlóságot, akkor el kellett ismernem önmagam előtt, mint valós lehetőséget. A szövegem további építkezésénél és gondolati tartalmainál már nem érződik az intertextualitás.
Nagyon nem tudtam, hogyan kell kezelni egy ilyen helyzetet, ezért például egy kései megjelenésnél úgy vágtam ketté a gordiuszi csomót, hogy Juhász Ferencnek ajánlottam a verset.
Megtisztelő volt számomra, hogy érvényesnek tartottad a mai időkre is a soraimban elképzelt világot, ezek szerint nem épült annyira rossz alapokra jövőnk megidézésének kísérlete.
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki | 352. 351. 350.
| 2024.10.29 11:00 | Vati -- Jegyzet a boldogságról (befejezés)
|
| Válasz erre | .......
Megpróbálom befejezni a boldogság szó értelmezésének kissé hiábavaló kísérletét, hiszen, amint az előbbiekben írtam, ez a kifejezés mindenkinek mást jelent. Nos, ez van, ha az ember meggondolatlanul vágja fejszéjét egy kérdésbe …..
Odáig sikerült eljutnom az előbbiekben, hogy különválasztottam a kiváltó eseményt, attól a személytől, aki megéli azt, és akiben létrejött az érzés, a lelki vagy tudati állapot, amit boldogságnak szoktunk emlegetni. A szubjektumnak itt kiemelkedő jelentősége van, hogy a találkozás pillanatában egyáltalán rendelkezik-e azokkal az „idegszálakkal” és „belső mintákkal” amelyek képesek a kapcsolódásra, lehetőséget és alkalmat kínálva, hogy az adott eseményt egyáltalán megélhesse, és az hatást váltson ki belőle. Arról a személyes és kapcsolódásra képes szálainkról beszélek, amelyek jellemzik az adott énünket, mind testi, tudati és gondolkodási szinteken, mind érzelmileg, szexuális habitusaival, érdeklődési területeivel, kíváncsiságainak irányaival és intenzitásával, az összes megélt élményével és emlékeivel, azok mélységeivel, a teljes testi, érzelmi és tudati kondíciójával és döntéseivel egyetemben.
Azokkal, amelyek életeink történései közben létrehozzák az egyediségünket és az énjeinket. Ez így létrejött személyiség ezután már szinte automatikusan határozza meg azon reá jellemző saját szokásait, hogy milyen módon él át egy vele megtörténő új eseményt, és egyúttal meghatározza, hogy maga az esemény jelenthet-e számára boldogságot, vagy esetleg egészen más lelkiállapotot vált ki.
A boldogságot magukkal hordozó érzelmek, igen sok esetben az öröm és az elégedettség, az időbeli hatályuk pedig lehet gólöröm rövidségű, vagy esetleg hosszabb időszakok. Habár egyedi szinten meghatározhatatlan, hogy az adott eseményhullám milyen hatást vált ki az „elszenvedőben”, mégis vannak olyan történéshalmazok, amelyekre jellemző, hogy bekövetkezésüknél bizonyos lelkiállapotok jelentkezése sokkal valószínűbb, mint másoké.
A boldogság érzésének szép megnyilvánulásai: a párválasztás során és közben kialakult tudatállapotok, a másokon való segítség által kiváltott boldogságérzet, a sikerült alkotás, valamint más sikeres erőfeszítések nyomán kialakult öröm, elégedettség és büszkeség, valamint az anyasággal járó, sok esetben egy egész életen át kitartani képes lelkiállapot, majd ezt a férfiakra is kiterjesztve; a „szülőség”, a szülői lét, igen intenzív és mély örömei és vállalásai.
...........
| 349.
| 2024.10.25 12:41 | Vati -- Jegyzet a boldogságról
|
| Válasz erre | …..
Amikor a ritkán használt szekrényt kinyitottam, szinte automatikusan odavonzotta tekintenem az oldalában elhelyezkedő sárgálló, márványmintás felület, fekete fűzéssel, rajta egy pegazust formáló fekete rajzzal, a nevemmel és a kötet címmel: Pragmatika. Bár itt most kétszer is használatba lett véve a fekete kifejezés, azonban nincs mögötte érzelmi vagy értelmi szimbolika. Inkább csak annyi, hogy elég mívesre sikeredett a kiadvány. Fekete és sárga.
A második kötetem, egy éve került kiadásra, miután a sok évvel azelőtti első, megmaradt példányait, viszonylag gondos csomagolásban a Duna fenekére engedtem egy hosszabb pihenőre. Maga az aktus csak egy pótcselekvés volt részemről, mivel az elégetés lehetősége, kicsit színpadias bukéja és egyebek miatt is, valamiféle belső, lelki ellenállást váltott ki belőlem.
A második kötetem nagyon jól sikerült. Itt már talán elértem, hogy minimálisra csökkenjen a helyesírási hibák száma, pedig azok legalább annyira hozzám tartoznak, mint a lőtéri kutyákhoz a bolhák. Valamint jelentkezett egy neves szerkesztő a feladatra (vezeték és keresztnévvel), aki vállalta a közös munkát egy megbízható és ismert kiadóval, a Canon Prixma nyomtatómmal. Nyomtatóm a bekapcsolása után átérezve a funkcionálás felelősségét és feszültségét, igen magabiztosan adta ki az egyes oldalakat. Sajnos a gyártási számát több órás kereséssel sem tudtam megtalálni, mely később sok problémát okozott számomra a kiadvány ISBN és ISSN számának megadásakor.
Be kell vallanom, hogy életem egyik boldog időszaka volt ez. Bár ez a megállapítás tűnhet tréfának, vagy önmagam karikírozásának, de nem az, mivel nagyjából másfél hónapig egyhuzamban boldog voltam. Hirtelen tele lettem fontos tennivalókkal, először is azzal, hogy egy „fizető vers” megírásával egy egész „kötetet” tudok létrehozni, majd az oldalak méretének és a lapok anyagának kitalálásával. Ezek után az optimális fűzési technika megkeresésével, az eleinte vonakodó szerkesztő és kiadó felkérésével, a kötetben szereplő borzadványos vers és a kísérő szöveg konkrét megalkotásával, egyben a tréfásnak vélt ötletem valóra váltásával, és a legvégén, hogy a szereplők felsorolása és rövid jellemzése is megjelenítésre kerülhessen, valamint, hogy a záró oldalának hátsó részén szerepelni tudjon a -pragmatika- kifejezés egyik szemléletes értelmezési kísérlete…
A boldog időszakot először a tennivalók kitalálása és megoldása jelentette, majd a végén az elkészült kiadvány látványa. Az első kiadásból már csak két példány maradt, és nem lesz második kiadás. Az elkészült tíz darabból, négyet családtagjaim, egyet a fizető vers előhívója kapott, három itt a Dokkon lett megrendelve, amelyből kettő került fizikailag kézbe, mivel az egyik szerző levélszekrénye le volt hegesztve és a kézbesítése nem tudott megvalósulni. Azért a három reakciót és érdeklődést, amelyeknek kiforszírozására időt és fáradságot nem sajnáltam, ezúton is köszönöm.
Pár nappal ezelőtt, az erkélyen füstöltem és nézegettem a kertem, felsorolva magamban azokat a feladatokat, amelyeket legalább így ősszel illő lenne végrehajtani. És akkor valahogy hirtelen visszaperdült elém a Pragmatika megírásának időszaka, és az, hogy engem azokban a hetekben mintha kicseréltek volna. Bár a boldog kifejezést sohasem akartam megfejteni, mivel mindenkinek mást jelent, de egy nagyon keveset, vagy legalább az egyik oldalából valamennyit mégis sikerült ebben a visszaemlékezésben megértenem belőle. Azt, hogy a boldogság jelenléte sokszor csak igen vékony felületeken kapcsolódik össze azokkal az eseményekkel, amelyek papírforma szerinti a kiváltói az érzésnek vagy állapotnak. A boldogság érzésének előcsalogatásánál meglepően kevés szerepe van az azt előidéző konkrét történéseknek. A milliárdos halála, sok családtagjának jelenthet „igazi” boldogságot. A boldogság megvalósulása az esetek nagy részében nem pontokba sorolható determinációktól függ, mint azt régebben gondoltam, ehelyett inkább, az elmének/elménknek az a képessége, amely sajátos értelmi és érzelmi keretekbe tud tömöríteni és rendezni egy adott eseményt, egy adott történést.
……
| 348.
| 2024.10.20 20:21 | Bak Rita - szerki -- re: meo | Szétfolyó időben
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Tibor!
Rengetegszer kaptam kritikát olyan emberektől, akik nem a barátaim, vagy közvetlen ismerőseim, nem tudom, miért feltételezted, hogy nem. Bár vannak elképzeléseim róla.
Több egyetemi képzés elvégzése során is rengeteg negatív visszajelzést kapta, nem burokban nőttem fel.
Miért provokálsz hosszú ideje, hogy belépjek arra a felületre. Vannak elképzeléseim.
Zárjuk le. | 347.
| 2024.10.20 10:06 | Vadas Tibor -- re: meo | Szétfolyó időben
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Rita!
Ebben az összeesküvés elméletben, amelyet felállítottál, igen negatív hangon beszélsz rólam, majd a későbbiekben a Nagyítóról és az ott megszólalókról. Nem voltak ott ellenségeid, bár talán most fordult elő először életedben, hogy a hozzászólásokat nem a közvetlen családi, illetve baráti körödtől kaptad. Tudom és átérzem, milyen nehéz lehet ezt átélni. Ettől függetlenül, szomorú vagyok, hogy ilyen negatív képet alakítottál ki rólam és rólunk.
Ha meg kizárólag a saját régi véleményezésem nézem, úgy érzem; konstruktív és segítőkész voltam.
Amúgy, én csak annyit kértem, hogy ha van kedved hozzá, akkor támaszd alá azt a kritikádat, amelyet versemre írtál. Ha ez a hívás szerinted egy rosszindulatú provokáció volt, minden további hozzáfűzésem felesleges volt, van és lesz.
Köszönöm a javításokat.
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Bak Rita - szerki, Bak Rita - szerki | 346.
| 2024.10.19 10:05 | Bak Rita - szerki -- re: meo | Keresem a szót
|
Válasz erre
Előzmény | Még egy megjegyzés. Van irodalelméleti alapom, ugyanis tanultam irodaloelméletet mind német, mind magyar egyetemen évekig.
A folymatos provokálásomat kérlek, fejezd be.
Köszönöm | 345.
| 2024.10.18 17:38 | Bak Rita - szerki -- re: meo | Szétfolyó időben
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Tibor!
Visszaolvasva a hozzászólásaidat látom, hogy régóta utalsz arra, hogy mennyien kritizáltátok a versemet, és hússzor, harmincszor leírtátok, mennyire rossz az adott versem a nagyítóban, itt az volt a fő motiváció, hogy ki tudja jobban lehúzni és egymásra kontrázva versenyeztetek a lehúzásában.
Addig provokáltál ezzel a nagyítóba helyezett verssel, amiről mellesleg tudomásom sem volt, hogy ott van, hogy elolvastam. Előbb csak utaltál rá, aztán már konkrétan leírtad, hol keressem.
Fogalmam sem volt erről a posztól.
Már többször provokáltál egyébként, amire nem ugrottam. Ahogy most sem.
Sokat dolgoztam ezen a versen, a rosszindulat kisüt a hozzászólásaitokból, amire nem fogok ugrani.
Egyébként az adott vers folyóiratban is megjelent.
Jelentem, nem vagyok sértődős fajta, nyugodtan szidjátok még a verset és jómagam további 10-20 posztban.
A versírás nagyon szubjektív műfaj, nyugodtan kritizáld még több posztban is, mert nem fogok megsértődni rajta.
Eleget tapasztaltam már évek során, ki hogy húz le akarattal más embereket.
A versírás nagyon szubjektív műfaj, nem egy matematikapélda.
Olvastam olyan verseket, amelyeket nagyon sokan lehúztak, illetve dicsértek is, nem objektív a verselemzés, nem fizika- vagy matekfeladat megoldása.
Szívetek joga véleményt nyilvánítani, nem sértődöm meg rajta.
Viszont a rosszindulatodat észrevettem és a provokációdat is.
Ezért most nem írnék többet és a versedről sem írok bővebben ma.
Köszönöm megértésed. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vadas Tibor | 344. 343. 342.
| 2024.10.17 07:12 | Vadas Tibor -- re: meo | Szétfolyó időben
|
| Válasz erre | Kedves Rita! Szeretnélek megkérni, a Szétfolyó időben és a Keresem a szót c. versemnél az általad feltárt hibás szavak javítására. Előre is köszönöm!
A másik kérésem, hogy ha van kedved hozzá, akkor bontsd ki részletesebben a versemre írt benyomásaid. Amit megfogalmaztál, ott nem derül ki számomra, hogy mik a konkrét alapjai a kritikádnak. (Bár nincsen kétségem, hogy nem én vagyok a mérce, de ha ránézel a Holdfény-flash című versed nagyítózására (2011.08.hó), ahol én Simson néven dolgoztam akkortájt, szóval én sem sajnáltam tőled a szavakat…. )
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Bak Rita - szerki, Bak Rita - szerki, Bak Rita - szerki | 341.
| 2024.10.13 12:24 | Bak Rita - szerki -- meo | Szétfolyó időben
|
| Válasz erre | Értem és érzedm, hogy mit szeretett volna érzékeltetni a versben, de kisség túlírtnak érzem, néhány képzavarral.
"árúházhalmazok"- nem áruházhalmazok?
Üdv,
Rita | 340. 339.
| 2024.10.09 09:29 | Vadas Tibor -- re: meo | Alapok
|
Válasz erre
Előzmény |
A szöveg olvasása természetszerűleg ad lehetőséget egy olyan reakcióra, amelyet a verssel kapcsolatosan megfogalmazott. Az olvasói jogot a vers értelmezésére oktondiság lenne elvitatni, nem is vitatom, esetleg a most sebtében emelt szerzői nyúlgát felépítésével, a hangsúlyok, nem alapvető, inkább csekély kiegészítésének kísérletét vállalhatom be. Erre tennék most egy rövid kísérletet.
A szöveg megírása idején az „emberi jelenség” kiindulópontjainak kérdései foglalkoztattak. Ezen belül, azoknak a rétegeknek a feltárása, amelyek bár maguk is valamiféle erős vagy kevésbé erős lábazatokból nőttek ki, de a következő szakaszokban, már alapokként szolgálnak a reájuk építkező szinteknél. Ahol a sor legvégén, gondolat és eszme és lélek lesz, a napközben elfogyasztott füstölt szalonnából, szarvas pörköltből esetleg krumplis tésztából.
A kérdések rám gyakorolt hatására, valamint az akkoriban összekapart és rendelkezésemre álló ismereteimre támaszkodva próbáltam meg a versi építményt felhúzni. Ahol az „emberi jelenség” alapjainak firtatásakor, a teljesség igényét mellőzve szemelvényeket villantottam fel a biológiai énemből és énünkből, reprezentálva, hogy a biológiai létezésünk megkerülhetetlenül jelenlétünk alapjai közé tartoznak, sajátos korlátjaikkal és lehetőségeikkel, valamint a meg nem tagadhatóságukkal együtt.
Ha az emlékeim nem csalnak, a folyamatok és jelenségek tartalma és összetettsége iránti megdöbbenés volt a sorok születésének érzelmi háttere, amely a vers megírását ihlette.
Tisztelt István, köszönöm az összefoglalást és értékelést.
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Köves István - szerki | 338. 337.
| 2024.09.24 09:00 | Vati -- re: meo | Túlélő sztori
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mária!
Köszönöm a hozzászólásod.
Igazat adok abban, hogy az alapgondolat „nem kifejezetten eredeti”. Hiszen a kérdés „örök” kérdéseink egyike, amelyre már évezredek óta válaszolni igyekeznek jeles gondolkodóink és az egyes szakterületek kiemelkedő képviselői. Azokon a területeken, ahogyan Te kérdeztél rá: -hogyan is lett emberré az ember-, vagyis, hogy mik voltak az emberré válás konkrét lépcsőfokai, már sok mindent feltártak a tudományok, így azokon a területeken komoly ismeretekkel rendelkezünk. Az eredmények annyira sokrétűek, hogy több tudományág alapos ismeretével sincs sok lehetőségünk egyedi kis életeinkben az információk átfogására és összefogására. Elviekben ez a kérdés már kívül helyezkedik az irodalom hatókörén, ahol a feltárás, és az eredmények felmutatása szárazon csak a szaktudományoké, és összefoglalásuk, a filozófia feladata lenne.
Hazudnék, ha most azt mondanám, hogy rövid versemben, a fent leírtak miatt, én nem ezt kérdeztem és hogy ezek miatt nem így tettem fel a kérdést. Mivel a konkrét, a verset előhívó miértjeimre már nem tudok visszaemlékezni. Annyit látok csupán soraimra nézve, hogy nekem a „mitől” kérdés volt a hívószavam. Amely abban különbözik a „hogyanoktól”, hogy jelen összefogásaiban és a vers befejező szakaszaiban, kevésbé dialektikus.
Kora ifjúságom óta kísért az a gondolat, hogy a „világnak”, az „univerzumnak”, az „egyetemes létezésnek” valamilyen okból és valamiért szüksége volt az emberre. Nem pontosan arra, amelyek most vagyunk, hanem talán arra, amellyé válhatnánk egyszer, mert a lehetőségei adottak lennének számunkra.
…
....
„kié a város?
kik a lakói?
ki ez a dolgoknak nevet adó ifjú lény?
teremtette mindentudó égi hatalom?
más szigetekről jöttek őseik?
vagy a villámok szülték
és az atomokban rejlő remény? „ ….
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki | 336.
| 2024.09.23 08:47 | Fűri Mária - szerki -- meo | Túlélő sztori
|
| Válasz erre | 'Versenyen kívül', igencsak utólag mondok észrevételt, egy 'marad' szavazattal.
Laza szótagszám, pontos rím helyett rímhatás; mindez jól illeszkedik a vers gondolatiságához. Az alapgondolat önmagában nem kifejezetten eredeti: hogyan is lett az ember emberré? De ennek kifejtése a hat versszakban -- újszerű vízió, amelynek fő ereje az én olvasatomban a nyugodt, elfogulatlan elmélkedés. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vati | 335. 334. 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 |
|
