Vadas TiborVadas Tibor költőnek 1 feldolgozatlan üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
404.
| 2025.11.16 10:06 | Vadas Tibor -- re: Ezredvégi impressziók
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Nikolett!
Nem vagyok elégedett a jelenlegi változattal, bár örültem az általam dicséreteknek aposztrofált mondatoknak. Ilyent Öntől is kaptam, az első háeszében. Az örömöt az jelentette számomra, hogy ezeken keresztül tudtam meg, hogy a vers kiállta az idők próbáját, egyetlen kritikus sem írta, hogy avítt. Arra meg egyenesen büszke vagyok, hogy a megírás korának három ikonikus, egymással hadban álló és a gondolkodásunk határait feszegető, megoldatlan eszmeköreit tudtam a való világ általam megrajzolt víziójában közös aurában szerepeltetni.
Így került egymás testközelébe Jézus élete, az Internacionálé, valamint A fajok eredete. Bár a közgondolkodás, vagy nevezzük át kollektív tudatnak, időközben sok változáson ment keresztül megítélésükkel kapcsolatban, de ezek a kérdések, a mögöttük álló eszmerendszerek vélt vagy valós ismeretében, még mindig képesek kicsapni gondolkodásunk biztosítékait.
Ennyit befejezésül.
Megköszönve a rám fordított idejét, üdvözlettel: Tibor
| 403.
| 2025.11.14 09:09 | Kopriva Nikolett - szerki -- re: Ezredvégi impressziók
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Tibor, előző hozzászólásában kifejtette, hogy elégedett a vers jelenlegi változatával, több dicséretet is kapott rá. Ebből arra következettem, e szövegének talán nem én vagyok olvasóközönsége.
Kritikám nem volt kifejezetten negatív, sőt egy darabig érdeklődve olvastam. Csupán annyit jeleztem: izgalmasabb, feszesebb, feszültebb lehetne, ha egy kissé rövidebbre veszi (ha megvan a szándék egy efféle kísérletre).
"Forintok csörögnek / Zárt szájréssel ez igen nehéz! / Gyalog és motorkerékpárokon többfelé / Elgondolkodtató / (Elhessentése megoldható.) / Lökdösés" stb. - érzésem szerint ezek például nem kifejezetten járulnak hozzá a vershez, az ilyen jellegű sorokat javasolnám kiszűrni elsősorban. Ezután felülvizsgálnám tartalmilag is: mi az, ami feltétlenül szükséges, mi az, ami önismétlés, mi az, ami elhagyható a "kevesebb néha több" jegyében. Üdvözlettel, Nikolett
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Vadas Tibor | 402.
| 2025.11.14 06:47 | Vadas Tibor -- Ezredvégi impressziók
|
| Válasz erre |
Két szerkesztőt kértem meg, hogy bontsák ki, részletezzék valamelyest a versemre adott negatív szakmai kritikájukat. Voltak némi reményeim, hogy egy költészeti portálon vagyok. Igaz, időközben ez is megváltozott. Sajnos egyikük sem méltatott válaszra. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Kopriva Nikolett - szerki | 401.
| 2025.11.06 07:27 | Vadas Tibor -- re: meo | Ezredvégi impressziók
|
Válasz erre
Előzmény |
Kedves Nikolett! Köszönöm a versemre adott reakciót. Azt is megköszönném, ha egy szerkesztő és szerző közötti beszélgetés során elmondaná nekem, mit kell tudnom egy vers, vagy alkotás föl-és leívelési pontjairól? (Menjünk vissza a görög tragédiák és drámák, feszültség keltési és oldási hagyományihoz és megoldásainak számbavételéhez?)
Úgy érzem, hogy a saját képeségeim felső határán egyensúlyozva „tettem meg mindent” a versben az „olvasó” figyelmének fenntartására. Arról azonban nem tehetek, ha az olvasónak mások az érdeklődési körei és mások az életünk és környezetünk (és ebben benne van a társadalmi és közösségi létünk) azon esszenciái, amelyeket fontosnak tart, amelyeket egyáltalán észrevesz és ezzel egyidőben fel is tud dolgozni. Ezeket az olvasókat, ez a szöveg sohasem fogja bevonzani.
Sok dicséretet kaptam erre a szövegemre, legtöbbet V. Szabó Mátyástól. Fűri Mária sem zárkózott el az itt alkalmazott megoldásaimtól egy másik felületen. Ezek szerint a szerkezet és forma félszáz év után is friss tudott maradni, nem avult el. Erre akár büszke is lehetnék.
Mindemellett van egy olyan érzésem, hogy az adott soroknak lehetségesek olyan tartalmi elemei (akár több helyen is) amelyek kinyitják az olvasók, szerkesztők zsebében azt a bizonyos láthatatlan bicskát. Az is lehetséges, hogy személyiségem vélt vagy valós jegyei ellenszenvesek. A polgárpukkasztás sikereire gondoltam itt.
| 400.
| 2025.11.04 12:17 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Ezredvégi impressziók
|
| Válasz erre | Kedves Tibor, izgalmas a hullámzása ennek a szövegnek, működőképes lehetne, a szikár meszólalásmód rendben. Ebben a formában érzésem szerint egy ponton túl nem képes fenntartani az olvasó figyelmét, nincsenek érezhető föl- és leívelési pontjai. Tömöríteném, ívet alakítanék ki benne. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vadas Tibor | 399.
| 2025.11.03 08:34 | Vadas Tibor -- re: meo | Ezredvégi impressziók
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mátyás! Köszönöm az olvasásokat, a választ, érteni is vélem a mondatokat. Mégis most ezekből csak egyre reagálnék, hátha ahhoz hozzá tudok tenni valamit. Ez pedig a következő:
„Ha jól értem, egy ilyen látványokból összerakott vers úgy próbálna hatni, mint teszem azt egy jól komponált szociofotó-sorozat?”
Nem tudom, hogyan próbál hatni. Az alkotás folyamata számomra mentes attól a tudatosságtól, amit felvázolt, hogy „úgy próbálna hatni”. Sosem gyakoroltam ezt az áttétet. A verset az ihlet hozza, amely az emelkedettség pillanataiban ( jó esetekben), nem foglalkozik a hatáskeltés optimalizálásával semmilyen szinten. Nem is tud. Be van gőzölve! Lehetséges, hogy az utójavításoknál már igen, például egy rímcserén, egy mondat kijavításánál, stb… Én úgy gondolom, hogy a szerzők és verseik megírásánál a nagy többség ilyen módon alkot.
A hatáskeltés mozzanatait az ízlésünk, és vele azonos fontosságú szinten, a találékonyságunk, a gondolkodásaink mintázatai jelentik, amelyek a mintázatok fodrozódásai által nyernek új formákat. Ízlésünk öntőformái pedig az általunk elolvasott művek reánk tett hatásaiból növekednek fel. Öntudatlanul is azt hisszük, hogy ami nekünk tettszett és tetszik, az majd másokra is hatással lesz.
A leírtak alapján úgy gondolom, hogy az alkotás folyamatában nem életszerű az idézőjelbe tett mondata, miközben lehetségesnek tartom, hogy vannak olyan alkotók, akik már olyan szinten vannak, hogy a „létrehozás” pillanataiban is kézben tudják tartani a hatáskeltés mechanizmusait. Sajnos én nem tartozom közéjük.
| 398.
| 2025.11.03 08:30 | Vadas Tibor -- re: meo | Ezredvégi impressziók
|
Válasz erre
Előzmény |
Tisztelt György! A felsorolt kifogásokat elfogadva, tisztelettel kérdezném, hogy véleménye szerint soraim hol és milyen módokon vétenek hibákat a szabadversek írt és íratlan szabályai ellen. Fontos lenne tudnom. | 397.
| 2025.11.03 08:13 | Vadas Tibor -- re: meo | Ezredvégi impressziók
|
Válasz erre
Előzmény |
Kedves Mária! Köszönöm az olvasásokat és a jelentkezésed. Nem baj, hogy nem tetszik. Nem várhatom el, hogy egyformán lássuk a körülöttünk lévő világ, és benne saját létezésünk, szerepeink és lehetőségeink fényvillanásait, esendő képeit. A magam módján e fenti ügyek nem kispolgári nézőpontjainak felvázolásra tettem kísérletet. Azt igyekeztem bemutatni, hogy személyesen én, hogyan tudok rátekinteni életünk és környezeteink világára. Ez volt az egyetlen késztetés amiért ebből a témából vers született . Önmagam bemutatása a beágyazódásokban. Az, hogy mit látok, és az, hogy hogyan látok. | 396.
| 2025.11.02 22:05 | V. Szabó Mátyás - szerki -- re: meo | Ezredvégi impressziók
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Tibor!
Köszönöm, hogy írt a szöveg keletkezéséről és a viszonyáról más verseihez, fel is tűnt a kompozíciós megoldások, nézőpontok rokonsága a felsorolt szövegekben. Nem gondoltam, hogy a megírás inkább ösztönös volt, ezeket a verseket mindig is inkább kifejezetten tudatos alkotásoknak láttam. De talán csak azért, mert valami oknál fogva a fejemben összekapcsolódik a nagy, panorámaszerű távlat és a megcsináltság, az ösztönös folyamatot pedig gyakrabban látom az élet egy szűkebb körével, érzelmileg felnagyított szeletével foglalkozni. Így viszont néhány rész csak még érdekesebb.
Ha jól értem, egy ilyen látványokból összerakott vers úgy próbálna hatni, mint teszem azt egy jól komponált szociofotó-sorozat? Ebben az esetben persze elhanyagolható a nyelvi mesterkedés, a költői képek hagyományos világa és ezeknek a kifogásolása is (részemről). De lehetne keresni talán egy olyan nyelvezetet, ami letisztultságában még inkább megfelel a (fekete-fehér) fényképiesség hangulatának, szabatosságának. Ennek része lehet talán némi haikuszerűség, de hangsúlyozottan csak -szerűség, mint ami Simon Márton polaroidjait jellemzi például. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vadas Tibor | 395.
| 2025.11.01 16:22 | Farkas György - szerki -- meo | Ezredvégi impressziók
|
| Válasz erre | Kísérleti jellegű szöveg, leíró tematikájú. Érdekes és izgalmas volna, ha feszesebb lenne, felesleges sorok, szavak nélkül, és nem lennének a zavaró felkiáltójeles hozzáfűzések. Én próbálnék belecsempészni több helyen is valami emelkedettebb hangot, személyességet. Ebben a formában olyannak hat, mint rövid skiccek sorozata a szürke, lélektelen nagyvárosi mindennapokról. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vadas Tibor | 394. 393.
| 2025.10.29 09:31 | Vadas Tibor -- re: meo | Ezredvégi impressziók
|
Válasz erre
Előzmény |
Tisztelt Mátyás!
Köszönöm a versemmel való foglalkozást, amelynek stílusát igazi frissítőként tudtam kortyolgatni. Ha nem haragszik, hozzátennék soraihoz egy keveset, egy kis szokásos unalmast, a szerző oldaláról.
Ez a versformát (a szerkezetre gondolok) , amelyben az Ezredvégi impressziókat írtam (eredeti címe: Impressziók két részben) körülbelül ötvenöt éve találtam ki. A kitalálás kifejezés azonban arcátlanul hazudik, mivel a forma és szöveg egyszerűen csak jött. Az arcomat igyekeztem megfaragni, mint például a Részeg ébredés, Egyszerű történet, Alapok, Keresem a szót, Egyedül, Örök idegenül, Szétfolyó időben (stb.) című, verseimben. Ezek a formájukat és versképeiket tekintve eredetileg mind szabadversek voltak, majd az ezredforduló tájékán, amikor leporoltam őket, balra igazítottam a sorokat.
Az Ezredvégi impressziók megjelentetésére a megírása idején még csak nem is gondolhattam. Az Ifjúsági Magazinban és más hasonló számomra elérhető helyeken nagyon másfajta költészet dívott. Nem volt se patrónusom, se mentorom, miközben írásaim a rendszer ellenségeinek számítottak. Kisvárosunk irodalmi körében persze próbálkoztam, de ott úgy néztek rám, mint a kétfejű borjúra. Ennyit az előzményekről.
Maga a vers, kitaláció és játék. Abban az értelemben, hogy az akkori valóságban már elérhető, helyenként elemi formában kibontakozó tartalmak apró szilánkjaiból az adott környezetet megkonstruáltam, felépítettem, hogy azután a fel-fel csillanó képeken keresztül sugalmazhassak képeket és látvány az olvasó felé. A sugalmazás (amely minden alkotás eredendő célja) azonban nem direkt volt részemről, hanem a jelenetek képeinek megrajzolása és a kiválasztásuk, a kiválogatásuk volt. Nem arról beszéltem, hogy mi a „jó” és mi a „rossz”, hanem csupán magukról a „megjelenésekről”, amelyekre az ítélkezéseink az értelmezéseink felfűződhetnek, vagy legalábbis felfűződhetnének. Persze leginkább feltételezni tudom az itt leírtakat, mivel a sorok létrejötte inkább ösztönös, mint tudatos folyamat volt.
A versemre írt véleményezésében úgy látom és úgy érzem, hogy leginkább azokról a részeket kezelte pozitívan, amelyek átélt jelentésekké tudtak megképződni az olvasatában, amelyekkel a valós élményei is találkozni tudtak. Csak ismételni tudom azonban, hogy a versem igazából csupán látványokról szól.
Tudom ez egy kicsit vicces volt most, persze csak akkor, ha a jókedv felé nyitottak vagyunk. Ezért zárásként szeretnék kérni egy apró mosolyt...
| | A fenti posztra érkezett válaszok: V. Szabó Mátyás - szerki | 392.
| 2025.10.25 21:08 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Ezredvégi impressziók
|
| Válasz erre | Elég érdekes, formabontó, hangnem, filmszerű pörgés dokumentarista szikársággal, helyenként szürreális elemekkel. Egyéni és kollektív jelenetek között sikló tekintet, amely először az új világ, a kapitalizmus egységnyi rituáléiban mélyed el, majd Weöres XX. századi freskójára emlékeztető tömegjeleneteket ábrázol. Erőteljes szimbólumteremtő törekvések, a látószög vakmerő kiterjesztései, csupa "wagneriánus nagyszabás" ígérete.
Az ambíciókat az sem fogja vissza feltétlenül, hogy a cím szerint itt "impressziókat" olvashatunk, vagyis illékony, szubjektív, formailag ítélkezésmentes benyomásokat. A látásmódnak ez a lágysága inkább fokozza a szöveg feltáró erejét azáltal, hogy megkönnyíti a gyors nézőpontváltásokat. Nem biztos azonban, hogy jól illeszkednek ebbe a tónusba az olyan kiszólások, mint az "Ez ellenszenves! Tovább!", vagy az "Itt készül valami!". Persze ahogyan halad a mű, annál inkább lehet ezeket a versszakvégi vezényszavakat ironikus gesztusoknak venni, mintegy vádpontokként sorakoztatva az ábrázolt világgal szemben. Ettől függetlenül a legtöbbet mégis elég gyengének és túl banálisnak érzem. Jó értelemben, sok ironikus potenciállal banális pl. az, hogy "Szüzen itt ma nem maradhat senki!", de már rossz értelemben banális az, hogy "Szorítsd a tárcádat!" vagy "Super ez az est!".
Illetve ezek által a szöveg anyagában több helyen torlódnak különböző szólamok, eltérő nézőpontok töredékei, amelyekről nem lehet eldönteni, hogy undort vagy azonosulást fejeznek ki. Minthogy a világ folyásával kompromittált egyén sem kötelezheti el magát az undor vagy az azonosulás mellett, ez a megoldás felfogható bug helyett feature-ként is akár, mint megannyi avantgárd alkotásban. Egyébként a regiszter nem heterogén, a vers nem hat kollázsszerűen.
A bevezetés túlírt. Bármennyire is telitalálat az a kompozíciós megoldás, hogy mikroszinten, a legtipikusabb mozzanatok lehető legkörülményesebb leírásával kezdődjön el az új világ bemutatása, a "Munkabér tasakja", vagy "az ujjak hajlékony/manipulátorai" túlírt, illetve nem elég frappáns képek. Ugyanitt a sorok tagolását is lehetne még optimalizálni. A következő versszakban, ott, hogy "Halk káromkodás./Zárt szájréssel ez igen nehéz!" érzem azt, hogy igazán beindul a vers. Egyébként talán itt sikerült a legjobban elhelyezni egy felkiáltójeles kiszólást. Ezekből a részekből ("/ Délután /") sokat lehetne húzni, bár a hosszúságuk láthatóan indokolt a kompozíció szempontjából.
Az / Este / szakaszban több hagyományosan is értékelhető költőiség jelenik meg (már rögtön ott, hogy "az áruház gyomra"; "neon mesevilág"), jobban kibontakozik egy a társadalom egészét áttekintő panoráma ígérete is. A kirakatok előtt összezsúfolódott tömeg már egyértelműen groteszk, szimbolikus kísértetjárás (legalábbis megformálását tekintve). A következő két versszak inkább üresjárat, a "Rejtett hangszórókból slágerek ütemei...", a nagyváros zsivajának a nagyváros szó szerinti zsivajaként való bemutatása nagyon alacsony labda, túlságosan is magától értetődő, épp az ilyesmit kívánatos egy-két soros összetett költői képekbe tömöríteni néhány legjellemzőbb ellentétet, paradoxont kihangsúlyozva.
"A tér felett tűzijáték..." szerintem ebben a versszakban sikerült a leginkább megvalósítani azt a szándékot -már amennyiben volt ilyesmi szándék- hogy hétköznapi eseményeket hétköznapi nyelvvel leírva nagyszabású és impozáns látleletet adjon a világról, jóllehet itt is érződik egyfajta hígság.
Az elkövetkezőkben a dekadencia egyre hatványozódik, nagyon jó két sor az, hogy "A vének tanácsa most üres./Tiniket fogdosnak árnyas padokon.". Az ezt felvezető jeleneteket lehetne még sűríteni, feszesebbre húzni, sajátosabb jelzőkkel ellátni. A "Videotékákban/a mai filmek. Közöttük egy; Jézus élete." magától értetődően disszonáns hangulatát bántóan megtöri a hirtelen ítélkező, analizáló "A túlhízva lihegő szórakoztatóipar bankszámláján/újabb tétel, sikerre vitt története.". Ez a címhez sem feltétlenül illik, amellett enyhén túlírt.
Az utolsó két versszakból egyértelműen a legjobb a "szatyros boldogság"- ilyen képekkel kéne megtölteni az egész verset, ezek nem sértik az "impressziók" vállalását, illenek a köznyelvi regiszterbe és sokatmondóak. A "műanyageső" banális fordulat ezen a kardinális helyen, inkább refrén elemeként lehetne elképzelni, de talán úgy is elhasználtan hatna, még ha konkrétan ebben a formában nem is írták még le.
Összességében hígnak érzem a verset, de a kompozíció nagyon ígéretes és néhol igazán izgalmas hangnemet sikerül eltalálni. Erre a változatra múlikkal szavazok. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vadas Tibor | 391.
| 2025.08.05 10:27 | Vati -- re: MI
|
| Válasz erre | Az előző beírásomban feltett AI-vel kapcsolatos film csak az alapok és gondolkodási irányok megjelölésére volt elegendő, bár ez sem volt kicsi vállalkozás. A napokban megjelent ismeretterjesztő anyag igen becsületes szándékokkal, profinak számít az ismeretek érthetően megfogalmazott átadásában. Rövid és jó összefoglalást adva az elmúlt hetven év témát érintő szakaszainak kiemelésében, majd a jövő irányainak felvázolásában. Ahol is majd újból, de most már pofátlanul megváltozott tartalmi keretek között fogalmazódik meg a régi kérdés: Mit jelent embernek lenni? A film kereső szava:
Az AI Végzetes Hibája
amely film átvezeti a hallgatót vagy nézőt egy másik igen jó összefoglalóra:
Ez Lesz Az Internet Halála? címmel.
A két előadás közül az elsőben találkoztam pár olyan sorral, amelyre az egyik Dokkos társunk elismerően csettintene. Azt hiszem elég illedelmesen fogalmaztam most.
„A zsiráfok titokban operálnak a kvantumrágógumi szövetség nevében.
Tegnap a szomszédos galambgép hatvanhét pixelt tüsszentett a bádogorgonára.
Minden csütörtökön a szivárvány íze lilában zümmög, ha a zokni balról jobbra sodródik.
Ezért lett a matekpuding elnöke egy félig főtt víziló.”
| 390.
| 2025.07.21 21:28 | Vati -- MI
|
| Válasz erre |
Az utóbbi hónapban nem egyszer került szóba a Dokkon az MI. A kérdés nem hozta lázba az itt lévőket, bár voltak hozzáfűzések, de akadt ezek között egy-egy amelyiken látszott, hogy még az alapvető ismeretekkel is gond van. Ilyenkor szoktak következni a lózungok és kinyilatkoztatások. Az ismeretek alapozásának egyik jó lehetősége Friderikusz Sándor (2023) beszélgetése a téma nemzetközi szintű hazai képviselőjével. Elérhetőség:
INTERJÚ A MESTERSÉGES INTELLIGENCIÁVAL (MI) - Tilesch György MI-szakértő / Friderikusz
Érdekes volt a műsorban, hogy mely kérdésekre való válaszokat próbálta a műsorvezető szinte kierőszakolni Tilesch Györgytől, valamint az etikai kérdésekre adott válasza az etikai szakértőnek. Az is érdekes volt, hogy milyen területekről hallgattak, bölcsen megkerülve a legforróbb kérdéseket, mint például a hadiipar jövőt jelenbe hajlító ügyködéseit.
Az MI a gazdaságban már régóta jelen van, évente változó fejlettségi állapotában. Az a kifejezés, hogy jelen van, azonban nem szemlélteti a változások forradalmi súlyát, hiszen ami a gazdaságban jelen van, az mindenben jelen van egy társadalomban. (Magában a társadalom irányításában is.) Erről szólt a Portfolió mai cikke, a következő címmel:
A kínai csoda titka: így uralják le az egész világot
Két gondolat a cikkből:
„Kína nem egyszerűen több terméket, hanem egy új termelési modellt exportál, amelyet az automatizálás, a mesterséges intelligencia és az államilag irányított ipari optimalizálás hajt.”
……
A Xiaomi pekingi "lights-out" gyára például évente tízmillió okostelefont képes összeszerelni minimális emberi beavatkozás mellett. (A lights-out kifejezés arra utal, hogy annyira nincs szükség emberi munkaerőre az adott gyárban, hogy az világítás nélkül működik – a szerk.) Az AI az érzékelők, gépek és elemzések kombinációját vezényli, amelyek szorosan összefonódó ipari hurkot alkotnak, és olyan hatékonyságot eredményeznek, amelyet a hagyományos gyártás csak fokozatosan tud megközelíteni.
| 389. 388. 387. 386.
| 2025.07.15 08:59 | Vadas Tibor -- re: meo | Fentről
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Rita!
Három alkalommal írt kritikát a versemről. Nem tudott olyan sort, szakaszt kiemelni, amelybe konkrétan beleköthetett volna. De még értelmileg sem nyúlt a szöveg egyik sorához sem, hogy itt például téveszt a gondolat. Ezért, a nesze semmi, fogd meg jól, általánosításokkal próbált operálni.
Az első alkalommal a gondolati levezetéseket és azok konkrétságát (!!!), valamint lírai letisztultságát kritizálta. A második egységben érdekes konklúzióra jutott, amikor az esszék és a versek összekapcsolódását tagadta, majd a harmadik jelentkezésénél pedig szóvá tette a versben lévő gondolatok szenvedélyességét és azoknak kisugárzását (!!!)
Én nem egy hibátlan szöveget tettem fel, de úgy érzem, az ilyen kritikának nem sok értelme van. Nem lennék bánatos, ha békén hagyná a szövegeimet, bármelyik kategóriába kerüljenek is.
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Bak Rita - szerki | 385. 384.
| 2025.07.11 19:24 | Vadas Tibor -- re: meo | Fentről
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Rita, úgy érzem, félreértett. Mivel nem szeretném tovább nyújtani a rétestésztát, röviden.
A következőt írta versemről az első kritikádban:
„Ha esszé akar lenni, akkor az nem vers, ha vers, akkor nem esszé.”
xxxx
Ezután, mivel láttam, hogy tévutakon jár, a Wikipédia esszé szócikkéből másoltam ki válaszul egy rövid részletet:
...... "Rövid terjedelmű, témáját merítheti az irodalomból (Magyarországon ennek van a legnagyobb hagyománya), a tudomány felfedezéseiből, a politikai életből, vagy a mindennapi élet megfigyeléséből. Erősen tükrözi írója véleményét, nézőpontját, sokszor szépirodalmi igénnyel íródik.
Az irodalmi műnemek hagyományos hármas csoportosításában (líra–dráma–epika) hagyományosan az epikánál szerepel, azonban, ha fogalmát a végsőkig kibővítjük (ez alapján létezik ESSZÉVERS, esszéregény stb.) akkor a lényegét tekintve a negyedik műnemnek tekinthetjük.
Azonban még a szűkebben vett „esszé” is átmeneti műfaj, mégpedig az irodalmi-irodalmiatlan/irodalom alatti szöveg között, hiszen írója az irodalmi és bölcseleti beszédmód határsávján mozog……..”
xxxx
A sort lezáró utolsó válaszát már végleg nem értem. Ezért megismétlem, amit előzőleg már írtam: „Ez nem esszé, és nem is esszévers.”
xxxx
| 383. 382.
| 2025.07.05 19:49 | Vadas Tibor -- re: meo | Fentről
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Rita!
Az első mondatod még értettem, a következő hármat nem.
Kifejtenéd?
Ez nem esszé, és nem is esszévers.
Amúgy léteznek esszéversek, a két műfaj nem zárja ki egymást.
...... "Rövid terjedelmű, témáját merítheti az irodalomból (Magyarországon ennek van a legnagyobb hagyománya), a tudomány felfedezéseiből, a politikai életből, vagy a mindennapi élet megfigyeléséből. Erősen tükrözi írója véleményét, nézőpontját, sokszor szépirodalmi igénnyel íródik.
Az irodalmi műnemek hagyományos hármas csoportosításában (líra–dráma–epika) hagyományosan az epikánál szerepel, azonban ha fogalmát a végsőkig kibővítjük (ez alapján létezik ESSZÉVERS, esszéregény stb.) akkor a lényegét tekintve a negyedik műnemnek tekinthetjük.
Azonban még a szűkebben vett „esszé” is átmeneti műfaj, mégpedig az irodalmi-irodalmiatlan/irodalom alatti szöveg között, hiszen írója az irodalmi és bölcseleti beszédmód határsávján mozog....."
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Bak Rita - szerki | 381. 380.
| 2025.07.05 12:08 | Bak Rita - szerki -- meo | Fentről
|
| Válasz erre | Kedves Tibor!
Igen, tömöríteni kellene.
A gondolati levezetések nem illenek a versbe, ha mégis leírja a gondolatait, konkrétabban kellene fogalmazni. A lírai részeket tömöríteném, letisztultabbá tenném.
Ha esszé akar lenni, akkor az nem vers, ha vers, akkor nem esszé. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vadas Tibor | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 |
|
