Vadas TiborVadas Tibor költőnek 1 feldolgozatlan üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
391.
| 2025.08.05 10:27 | Vati -- re: MI
|
| Válasz erre | Az előző beírásomban feltett AI-vel kapcsolatos film csak az alapok és gondolkodási irányok megjelölésére volt elegendő, bár ez sem volt kicsi vállalkozás. A napokban megjelent ismeretterjesztő anyag igen becsületes szándékokkal, profinak számít az ismeretek érthetően megfogalmazott átadásában. Rövid és jó összefoglalást adva az elmúlt hetven év témát érintő szakaszainak kiemelésében, majd a jövő irányainak felvázolásában. Ahol is majd újból, de most már pofátlanul megváltozott tartalmi keretek között fogalmazódik meg a régi kérdés: Mit jelent embernek lenni? A film kereső szava:
Az AI Végzetes Hibája
amely film átvezeti a hallgatót vagy nézőt egy másik igen jó összefoglalóra:
Ez Lesz Az Internet Halála? címmel.
A két előadás közül az elsőben találkoztam pár olyan sorral, amelyre az egyik Dokkos társunk elismerően csettintene. Azt hiszem elég illedelmesen fogalmaztam most.
„A zsiráfok titokban operálnak a kvantumrágógumi szövetség nevében.
Tegnap a szomszédos galambgép hatvanhét pixelt tüsszentett a bádogorgonára.
Minden csütörtökön a szivárvány íze lilában zümmög, ha a zokni balról jobbra sodródik.
Ezért lett a matekpuding elnöke egy félig főtt víziló.”
| 390.
| 2025.07.21 21:28 | Vati -- MI
|
| Válasz erre |
Az utóbbi hónapban nem egyszer került szóba a Dokkon az MI. A kérdés nem hozta lázba az itt lévőket, bár voltak hozzáfűzések, de akadt ezek között egy-egy amelyiken látszott, hogy még az alapvető ismeretekkel is gond van. Ilyenkor szoktak következni a lózungok és kinyilatkoztatások. Az ismeretek alapozásának egyik jó lehetősége Friderikusz Sándor (2023) beszélgetése a téma nemzetközi szintű hazai képviselőjével. Elérhetőség:
INTERJÚ A MESTERSÉGES INTELLIGENCIÁVAL (MI) - Tilesch György MI-szakértő / Friderikusz
Érdekes volt a műsorban, hogy mely kérdésekre való válaszokat próbálta a műsorvezető szinte kierőszakolni Tilesch Györgytől, valamint az etikai kérdésekre adott válasza az etikai szakértőnek. Az is érdekes volt, hogy milyen területekről hallgattak, bölcsen megkerülve a legforróbb kérdéseket, mint például a hadiipar jövőt jelenbe hajlító ügyködéseit.
Az MI a gazdaságban már régóta jelen van, évente változó fejlettségi állapotában. Az a kifejezés, hogy jelen van, azonban nem szemlélteti a változások forradalmi súlyát, hiszen ami a gazdaságban jelen van, az mindenben jelen van egy társadalomban. (Magában a társadalom irányításában is.) Erről szólt a Portfolió mai cikke, a következő címmel:
A kínai csoda titka: így uralják le az egész világot
Két gondolat a cikkből:
„Kína nem egyszerűen több terméket, hanem egy új termelési modellt exportál, amelyet az automatizálás, a mesterséges intelligencia és az államilag irányított ipari optimalizálás hajt.”
……
A Xiaomi pekingi "lights-out" gyára például évente tízmillió okostelefont képes összeszerelni minimális emberi beavatkozás mellett. (A lights-out kifejezés arra utal, hogy annyira nincs szükség emberi munkaerőre az adott gyárban, hogy az világítás nélkül működik – a szerk.) Az AI az érzékelők, gépek és elemzések kombinációját vezényli, amelyek szorosan összefonódó ipari hurkot alkotnak, és olyan hatékonyságot eredményeznek, amelyet a hagyományos gyártás csak fokozatosan tud megközelíteni.
| 389. 388. 387. 386.
| 2025.07.15 08:59 | Vadas Tibor -- re: meo | Fentről
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Rita!
Három alkalommal írt kritikát a versemről. Nem tudott olyan sort, szakaszt kiemelni, amelybe konkrétan beleköthetett volna. De még értelmileg sem nyúlt a szöveg egyik sorához sem, hogy itt például téveszt a gondolat. Ezért, a nesze semmi, fogd meg jól, általánosításokkal próbált operálni.
Az első alkalommal a gondolati levezetéseket és azok konkrétságát (!!!), valamint lírai letisztultságát kritizálta. A második egységben érdekes konklúzióra jutott, amikor az esszék és a versek összekapcsolódását tagadta, majd a harmadik jelentkezésénél pedig szóvá tette a versben lévő gondolatok szenvedélyességét és azoknak kisugárzását (!!!)
Én nem egy hibátlan szöveget tettem fel, de úgy érzem, az ilyen kritikának nem sok értelme van. Nem lennék bánatos, ha békén hagyná a szövegeimet, bármelyik kategóriába kerüljenek is.
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Bak Rita - szerki | 385. 384.
| 2025.07.11 19:24 | Vadas Tibor -- re: meo | Fentről
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Rita, úgy érzem, félreértett. Mivel nem szeretném tovább nyújtani a rétestésztát, röviden.
A következőt írta versemről az első kritikádban:
„Ha esszé akar lenni, akkor az nem vers, ha vers, akkor nem esszé.”
xxxx
Ezután, mivel láttam, hogy tévutakon jár, a Wikipédia esszé szócikkéből másoltam ki válaszul egy rövid részletet:
...... "Rövid terjedelmű, témáját merítheti az irodalomból (Magyarországon ennek van a legnagyobb hagyománya), a tudomány felfedezéseiből, a politikai életből, vagy a mindennapi élet megfigyeléséből. Erősen tükrözi írója véleményét, nézőpontját, sokszor szépirodalmi igénnyel íródik.
Az irodalmi műnemek hagyományos hármas csoportosításában (líra–dráma–epika) hagyományosan az epikánál szerepel, azonban, ha fogalmát a végsőkig kibővítjük (ez alapján létezik ESSZÉVERS, esszéregény stb.) akkor a lényegét tekintve a negyedik műnemnek tekinthetjük.
Azonban még a szűkebben vett „esszé” is átmeneti műfaj, mégpedig az irodalmi-irodalmiatlan/irodalom alatti szöveg között, hiszen írója az irodalmi és bölcseleti beszédmód határsávján mozog……..”
xxxx
A sort lezáró utolsó válaszát már végleg nem értem. Ezért megismétlem, amit előzőleg már írtam: „Ez nem esszé, és nem is esszévers.”
xxxx
| 383. 382.
| 2025.07.05 19:49 | Vadas Tibor -- re: meo | Fentről
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Rita!
Az első mondatod még értettem, a következő hármat nem.
Kifejtenéd?
Ez nem esszé, és nem is esszévers.
Amúgy léteznek esszéversek, a két műfaj nem zárja ki egymást.
...... "Rövid terjedelmű, témáját merítheti az irodalomból (Magyarországon ennek van a legnagyobb hagyománya), a tudomány felfedezéseiből, a politikai életből, vagy a mindennapi élet megfigyeléséből. Erősen tükrözi írója véleményét, nézőpontját, sokszor szépirodalmi igénnyel íródik.
Az irodalmi műnemek hagyományos hármas csoportosításában (líra–dráma–epika) hagyományosan az epikánál szerepel, azonban ha fogalmát a végsőkig kibővítjük (ez alapján létezik ESSZÉVERS, esszéregény stb.) akkor a lényegét tekintve a negyedik műnemnek tekinthetjük.
Azonban még a szűkebben vett „esszé” is átmeneti műfaj, mégpedig az irodalmi-irodalmiatlan/irodalom alatti szöveg között, hiszen írója az irodalmi és bölcseleti beszédmód határsávján mozog....."
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Bak Rita - szerki | 381. 380.
| 2025.07.05 12:08 | Bak Rita - szerki -- meo | Fentről
|
| Válasz erre | Kedves Tibor!
Igen, tömöríteni kellene.
A gondolati levezetések nem illenek a versbe, ha mégis leírja a gondolatait, konkrétabban kellene fogalmazni. A lírai részeket tömöríteném, letisztultabbá tenném.
Ha esszé akar lenni, akkor az nem vers, ha vers, akkor nem esszé. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vadas Tibor | 379.
| 2025.07.04 19:10 | Fűri Mária - szerki -- meo | Fentről
|
| Válasz erre | Én sem gondolom, hogy húzni kellene ebből a gondosan felépített versből. Van egy kis ódon hangulata, kicsit a múlt század eleji klasszikus költőinket érzem benne, de nem annyira, hogy ne marasztalhassam. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vadas Tibor | 378. 377.
| 2025.07.04 08:58 | Vadas Tibor -- re: meo | Fentről
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mátyás! Régen elvileg tilos volt a Dokkon verset magyarázni, az volt a felfogás, hogy a versnek alapvető feladata, hogy megjelenítse önmagát, egyértelműen kifejezze azt, amiről szól. Sok igazság van ebben a felfogásban, alapjaiban mégsem teljesen igaz a saját véleményem szerint. Ezért próbálkozom most némi magyarázattal.
Abban az időben amikor a versem megszületett, még nem volt tudomásom azokról az eszmeáramlatokról (legalábbis emlékeim szerint nem volt), amelyek tagadták a körülöttünk lévő világ azon rendjét, amelyet egyrészt a különböző tudományok, másrészt a köznapi értelmezésünk is fejlődésnek nevez. Ahogyan a nyiladozó értelmem előtt szélesedni kezdett a horizont, ebből a számomra új perspektívákból, próbáltam megérteni bonyolult világunk. Amit ebből a „magasságból” láttam és elképzeltem, mint átélt, megélt élmények ihlették a versem. Megrázó és tanulságos volt. „Fentről” úgy látszott, hogy létezik egy olyan világ, ahol a szavaink elvesztik érvényüket és tartalmukat és a körülöttünk lévő mindenség egyszerűen csak van, mindenféle okok és célok nélkül. Köszönöm a kritikát.
| 376.
| 2025.07.04 07:13 | Vadas Tibor -- re: meo | Fentről
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Nikolett! Nem tudom tovább tömöríteni. A szövegem az elejétől a végéig építkezik, személyes élményeim feldolgozva, egy olyan világba próbálja elvezetni az olvasót, amelyet ebben az összefogásban, ebben az összefoglalásban talán még nem ismer. Ebből nem tudok „rosszabbul sikerült téglákat” vagy szakaszokat kihúzni. Ezzel nem azt mondom, hogy ez nem lehetséges, hanem csak azt, hogy én nem vagyok képes rá. Az egy másik vers lenne.
A technikai kérdésekhez. Értem a felvetést, a magam részéről kínlódtam is ebben az ügyben. Hogyok nincsenek a szövegben, a -még- és a -csak- egyszer fordul elő (konkrét értelmi funkciókkal). Az -és- többször, pedig kettőt már így is kigyomláltam belőle. Csak reménykedni tudok abban, hogy szövegem gondolati összetettsége ennyit még elbír. Köszönöm a kritikát.
| 375.
| 2025.07.03 09:36 | Karaffa Gyula - szerki -- meo | Fentről
|
| Válasz erre | Biztosan lehetne húzni belőle, ahogy mondjátok, csak kérdés, kell-e? Számomra "kerek", sőt épp attól emberi, hogy a bevezetése "terjengős", vagy annak tűnik. Nem akar magasságokba törni, így, egyszerűen írja le azt. Emberien. Egyszerűen. Aztán a zárása szinte balladai hangulatban, de akkor is csak egyszerűen mesél az emberi lét tragikumáról, úgy, hogy nem akarja megmondani, miért is kettőzzük meg azt a bizonyos sóhajt, már ha felsóhajtunk egyáltalán. Kevesek jutnak el odáig, addig a sóhajig!!! Én marasztalom. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vadas Tibor | 374.
| 2025.07.03 06:33 | Vadas Tibor -- a kritikákra
|
| Válasz erre | Kedves Nikolett és Mátyás!
Köszönöm a kritikákat, reagálok is majd, amint tudok. | 373.
| 2025.07.02 17:39 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Fentről
|
| Válasz erre | Kedves Tibor!
Jó a legelső sorok közelítő láncolatos szerkezete, aztán a távolodás-elevenségvesztés sztereotip leírásában elgyengül egy kicsit. A második versszak személyessége elüt a vers többi részének tárgyiasságától, mintegy kiegészíti azt, de talán erre a kiegészítésre nincsen szükség, a megfogalmazása sem túl izgalmas.
Az, hogy a "fejlődés rendje kitárulkozott/ megszűnt fejlődés megszűnt rend lenni" nagyon magas színvonalú, el tudom képzelni, hogy ez volt a mag, ami köré a vers egy nagyobb része kikristályosodott. Árnyalt is, humoros is, nem is tudálékos, hanem belesimul az elragadtatott lebegés hangnemébe. Amit a következő pár sorban kifejt belőle mind részesül a kisugárzásából, bár "a múltból a jelenbe" számomra már redundáns.
A továbbiakban fenntartja ezt a hangnemet, illetve bevezeti az "ó élet élet/jaj halál halál" motívumot ami szerintem nagyon jól működik, minden további magyarázat nélkül kommunikálja azt a flegmatikus (és nem cinikus) távlatot, amit más versszakokban hosszabban igyekszik magyarázni, lehet, hogy feleslegessé is teszi az utóbbiakat.
Az utolsó nagyobb egység mesés anyaga elüt az előbbiektől, de nem az a gond vele, hogy textúrát, jelleget, couleur locale-t akar bevonni, azt teljesen jogosan megkívánja az absztrakcióba hajló szöveg, de talán mégsem olyan jó ide ez. A "csönd-suttyók" és a "levélrezdítő" szóalkotások is egy bizonyos irányba mutatnak a gondolati építmény húsosításában, színezésében, de a tendenciájukkal egyedül vannak a versben. Egyelőre nem szavazok. De mindenképp lehetne belőle húzni. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vadas Tibor | 372.
| 2025.07.02 15:47 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Fentről
|
| Válasz erre | Kedves Tibor, kicsit terjengős, tömöríteném. Nekem a negyedik versszaktól kezd ígérni valamit a vers, az első hármat elhagynám. A felesleges töltelékszavaktól való letisztítás is fontos lenne, névelők, hogyok, ések, csakok, mégek stb. gyomirtása, csak ott meghagyni, ahol feltétlenül szükséges. Egyébként akár gyakorlatként is meg lehet próbálni verset írni ezek nélkül, figyelni milyen távlatokba visz el, miket mozgat meg. Nekem sokat segített. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vadas Tibor | 371.
| 2025.06.27 06:45 | Vadas Tibor -- találkozás
|
| Válasz erre | Valyon Lászlónak küldeném e verset, ha véletlenül erre jár. Természetesen nem példaként. A Szokás szerint c. versét olvasva, felidéződött bennem Lénárd Ödön verse. Valamiféle találkozás történt bennem a két szerzővel….
VILLÓDZIK -
Angyal:
Írj csak nyugodtan hűvöses, ókori hexameterben,
lüktet a véred, s különben szerte feszíti a ritmust,
s formátlan lyukakat égetne a versbe parázsa.
Rímek ezüst csengői se szóljanak bársonyos hangon,
csak dobbanjon tompa-kemény ütéssel a mérték,
mintha kivégző osztag jő a kaszárnya sivár és
néptelen udvara kőborította útjain végig,
s gyászfátyollal fojtva a hangját, buffog a dobszó.
Lélek:
Írjak? Igen! Megdermed mégis a toll a kezemben.
Mért, minek? Mindig újra magamról? Én ahogy
látom, bennem hogy izzik, sír, dalol, fájong, lázad,
viháncol Rólad akarnék már egyszer írni, végre csak Rólad!
Angyal:
Arról beszélnél, mit te se láttál, képed sincs róla,
mit nem tárt elibéd Látás, vagy mennyei Szózat,
mit fenntartok a vérig és végig hűségeseknek?
Tőled ezt várom: az Arcot éppen a botladozásod,
az tükrözze, amint hullámzó vízen ha játszik,
össze se állt, és szétfolyik máris újra az arcod.
Így villódzék életed színén távoli Arca:
fátyollal letakart tükörből hívogatóan.
Lélek:
Képnek így szép, de valóban kiknek is hirdethetném ezt?
Tán kiket ölben, két karon, szívben hordoztam egykor?
Egyikük szembe köpött, s hátulról szúrt le a másik!
Elfordulnak a gyávák, kik helyett hordom a zászlót,
kikre meg én mosolyognék, úgy eltűnnek előlem,
sanda gyanúval, hogy mit is várnék tőlük valóban? –
mintha tavasz gázolna a télvég süppedt havára.
Angyal:
Fájdalmad ne tegyen vakká: nem vész el az Ország!
Lélek:
Nem bizonyára! Ámde a hűség, az se botoljék!
Azt gondoltam, most ez a dolgom: itt a pusztában
lángoszlopnak, fel-felkiáltó rőt jegynek lenni,
vonzani, hívni, pirosan égve útra mutatni,
körben állókkal mit se vitázva csapni magasba,
megriadt szívek biztatására: erre születtem –
lúdbőrzik viszolyogva tőlem az emberek háta!
Tökrészeg lelkek büfögő nagy kórusa horkol
szerte az éjben. Csak ha vizelni felriad egyik,
s egy csalitosba a sátrából vaksin kibotorkál,
az röhögi a bolond lángot, hogy az árva sötétben
hogy csapkod egyedül, ahelyett hogy hasra feküdve
bódultan fúrná a fejét be a sárba, homokba,
mint ők, mint a világ, meg az ember, a strucc,
meg az Isten!
Angyal:
Bárha csupán férgekkel élsz is ma együtt egy lyukban,
akkor is kozmosz lesz a világ, és lélek a lélek!
Lélek:
De mondd, hogy mit tegyek érette én,
és hogy legyek része is egyben?
Kórus:
Botladozásod tükrözze Őt, mint vízen ha játszik,
össze se áll, és szétfolyik máris újra az arcod.
Így villódzék életed színén mennyei Arca,
fátyollal letakart tükörből hívogatóan,
hívogatóan –,
hívogatóan –
(forrás: Lénárd Ödön összegyűjtött börtönversek) | 370.
| 2025.05.30 09:30 | Vati -- Ki-be űzetés a paradicsomból
|
| Válasz erre | Megpróbáltam felrakni ma a KI-be űzetés a paradicsomból c. versem. Sikertelen maradt, vissza kellett szedni. Valahogy össze-vissza csúsztak egymás mellé és alá a sorok, talán egy régebbi formázás kavart be... | 369.
| 2025.05.11 17:53 | Vadas Tibor -- re: Egy kérdés a múltból
|
Válasz erre
Előzmény |
.............
.....................
„Még egyszer felidézem, nem én teremtettem az emberi fajt,
a létezésetekért ne okoljatok, annak örülni kellene, és ne
hibáztassatok a valós vagy vélt igazságtalanságokért.
Új tanaimnak nem tartalmát, de a keretét adom: a kőtáblát,
amelyre a sorokat együtt kell vésnünk, és bármilyen
fájdalmas, időnként összetörnünk és újravésnünk.
A létezés egyik irányát jelentem.
Nem minden utat, mert minden út más, amely nem te,
az ember vagy. Nézzétek a rovarokat, az állatokat, az ökrök
kimeredt szemét vágóhídjaitokon, rekedt bőgés tör fel
torkukon, nekik sohasem lesz védekező kezük, nézzétek
az erdő némaságra ítélt susogó lombjait, ők sem
birtokolhatnak teremtő erőt, eszméket és gondolatokat.
Irigy rátok a természet, van is mit irigyelnie, és ez sokszor
megbosszulja magát. A fákat a földből kiszakítva,
gyárakba vonszolva, a ti kezetekben bölcső és koporsó,
erős harci bunkó, puska tusa, vagy éles hangú síp,
zengő gitár.
………………..
………………………
( Az Értelem egyik ellenvetésének részlete, és a hozzá tartozó magyarázata. )
| 368.
| 2025.05.05 11:03 | Vadas Tibor -- re: Egy kérdés a múltból 3.
|
Válasz erre
Előzmény |
……
„Ifjúságunkban minden új nekünk, szemünkbe süt a nap,
s amíg beleég az életet jelentő fény, maga rejti el a sötét
helyeket, lásd szemünk is olyan, nem röntgenezi át
a hegycsúcsot, a túlsó oldalon a szakadék fölé kötözött
szikladarabokat, alatta a termő völgyet, a célokat.
Nagy tudásoddal értened kellene a gyermeki szemet,
hittől és bizalomtól ragyog, nem érti az anyai ölet,
mely életre szülte, tejtől duzzadó emlőit most miért
húzza el, miért éhezteti, ad kezébe fegyvert, derekára
robbanószerkezetet, felnőtt ésszel gyermeki hasznait lesi,
kábító injekciót nyomva kezébe, aljas vágyak ágyára
rántja, miért kéri vissza az életet a kéz, melynek óvnia
kellene, durva öklöt miért emel? A gyermeknek szülő
minden felnőtt, kénytelen kísérni, ha védelmet jelent,
embert, tájat, vallást, országot, nem hiheti, hogy mindenki
kétszínű hazug.” ……….. ……
( A mindenkori kisemberek nevében érvelő szerző öszegzéseiből.)
| 367.
| 2025.04.30 06:21 | Vadas Tibor -- re: Egy kérdés a múltból
|
Válasz erre
Előzmény |
…………..” Aki felelős életetekért, az adott nektek sorsot,
osztva létezést, biológiai és állati kezdetet, én miután időm
elérkezett, szegődtem hozzátok. Nem az a lényeges honnan
kerültem elő, már itt vagyok. Lehet, a villámok tüzéből ti
kapartatok ki, a fajfenntartás kényszeréből parazsam
előrántva, hogy azóta folyamatosan felégessétek a föld
összes lakhelyét, társaitok és magatok. Segíthetek,
de ha ártó kezekből ki nem szakíttok, rátok gyújtom világotok.
Új igazságotok lettem, már én kínálom a jelent és jövőt ….”
( Az Értelem egyik helyzetelemzésének és viszontválaszának részlete a vita folyamán. Az említett világégést napjainkban talán elkerültük, bár az események láncolatából következtetve, valószínűbb, hogy csak elodáztuk… )
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Vadas Tibor | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 |
|
