V. Szabó Mátyás
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
75.
| 2025.06.21 19:27 | szokemire@gmail.com -- re: Tűztorony, valamint vélemény az AI-r
|
Válasz erre
Előzmény | Üdvözlet :)
Nagyon rövid kiegészítést tennék, anélkül, hogy megpróbálnék akár a lélek, akár az ihlet fogalmai kapcsán vitába bonyolódni. Bár ez utóbbiról mindenkinek ajánlom Weöres Sándor esszéjét, nagyon tanulságos.
Szerintem két alapvető kérdés elég jól nyomozható szinte bármilyen írás kapcsán, és a harmadik, a "hogyan" csak ezek után jön. A "miből", és a "miért". Miből dolgozik a költő, és miért. Saját élményeiből, és a hozzájuk kapcsolódó ézelem -és gondolatvilágból őszintén? Azért, mert valamit, ami "megérett" benne mindenképp szeretne elmondani, vagy azért, mert verset akar írni, költő, művész stb. akar lenni, függetlenül attól, hogy van-e mit mondania, és van-e elég tehetsége hozzá.
Úgy vélem, a két kérdés megválaszolása sokat segít abban, hogy megértsük, József Attila, vagy akármelyik "nagy" költő írásai miért összetéveszthetetlenek bárki máséval. Sokmindenre képes az AI, de soha nem fogja megírni a Tiszta szívvelt. Mert szíve nincs? Részben. De legfőképp, mert saját élménye nincs, és nincs az a hosszú, kifürkészhetetlen folyamat, ami a tudatban zajlik, és végül egy adott pillanatban az egyedi hangú megfogalmazáshoz vezet. Radnóti utolsó verseiről, azok megírásának körülményeit tekintve, szerintem elmondható, hogy szinte minden, amit előtte írt, tanult, mintha csak felkészülés lett volna erre a rettenetes feladatra.
Nincsenek receptek. A Nagyítóban olvastam lehengerlő definíciót nemrég arról, hogy mi a magasrendű, illetve alacsonyrendű költészet, jó nagyot nevettem rajta. Ha valaki ez alapján próbál magasrendű költészetet létrehozni, ne felejtsen aranyérkenőcsöt is venni hozzá.
Szerintem az AI képes lesz arra, hogy nagyon érdekes képeket, meglepő asszociációkat, stb, stb, barkácsoljon össze, de a "miből" és "hogyan" vizsgán valószínűleg (még nagyon sokáig) el fog bukni. Csakúgy, mint az erőlködők, ismétlők, epigonok, akiket már te is említettél. Ők nem gépek ugyan, de épp azt nem tudják, vagy akarják felhasználni (és felfedezni) a művészetükben, ami a gépektől igazán megkülönbözteti őket. Saját magukat. Őszintén. | 74.
| 2025.06.21 15:08 | V. Szabó Mátyás - szerki -- Tűztorony, valamint vélemény az AI-ról.
|
| Válasz erre | Még azelőtt, hogy szerkesztő lettem, '69420' felhasználónév alatt közzétettem egy hosszú és lelkes elemzést TG "Tűztorony" verséről, amiről később kiderült, hogy AI-generált.
Bár nem írtam azt, hogy a vers jó, vagy érdekes (mint ahogy nem is éreztem annak), a két zárósort kifejezetten dicsértem (mint ahogy most sem érzem őket rossznak, vak tyúk is talál szemet) és mindvégig egyoldalúan azt fejtegettem, hogy milyen szempontok szerint lehetne komolyan venni a szöveget.
Ennyit viszont szinte mindenről lehet írni, egy utcakőtől kezdve egy falra ragasztott banánig, igénytelenség és szélhámosság volt a részemről, hogy üres és tartalmatlan módon akartam bátorító lenni. Mert elsősorban bátorítani akartam, aminél viszont egy szerkesztőnek sokkal többet kell tennie. Hogy miért, arra tökéletes magyarázat ez az eset maga.
***
A vers és annak kritika nélküli elbírálása, ahogyan láttam, sokakban felszította a generatív mesterséges intelligenciával kapcsolatos kétségeket, sokan megosztották a véleményüket arról, hogyan kell ezentúl máshogy látnunk a költészetet, az AI-t, vagy önmagunkat és hogy hogyan kellhet megújítanunk a versek elbírálásának gyakorlatát. Erről szeretném kifejteni én is a személyes véleményemet.
***
Szerintem csak fokozati különbségek vannak AI és ember alkotása között. Nem hiszek olyan univerzális elvben, ami világos különbséget vonhatna közöttük és egymagában eldönthetné, honnan származnak.
Amikkel sokan mégis különbséget vonnának, a 'lélek', a 'zsenialitás', az 'ihlet' fogalmai már jóval a XX. század előtt elkezdtek lebontódni. Közhellyé vált az az élmény, hogy a társadalomban a legtöbb ember nem tud egy álarcnál többet kifejezni magából, viselkedése és jelleme méltatlan a szenvedéseihez, szürke robotként tengeti a sorsát és így tovább, a magányos hős pedig úgy érzi, maga is kötélen táncol a személytelen tengődés és az autentikus létezés között.
Mindeddig ezt az élményt vehettük Hesse és Camus és Sartre és társaik egyéni szocproblémájának, azonban most az AI-ban testet ölt mindaz a középszerűség, amit eddig még volt lehetőségünk mentegetni a 'lélek', 'egyéniség' és 'ihlet' fogalmaival.
Egyszerre nagyon kézzelfoghatóvá vált a modern tudomány paradigmája, hogy az emberi elme nem egyetlen transzcendens elv eredője, hanem sok-sok apró részfolyamat összjátéka, amelyekből el lehet venni anélkül, hogy a változást az egészben észrevennénk. És bizonyos funkciókat, vagy azokra emlékeztető mechanizmusokat képesek vagyunk különállóan is megjeleníteni.
És ha egy szerző mélyen magába néz, be kell hogy lássa, hogy sok minden, amit versíráskor csinál, éppen ilyen nagyon is alacsonyrendű mechanizmus, zagyválás, sablon, automatizmus. Beérkezett költőknél előfordul, hogy régi motívumaikon, fordulataikon élősködnek, lovagolnak előző szövegek remineszcenciáin, és a meztelen királyra rámutatni csak egy József Attila borderline-os indulatkitöréséhez hasonló gesztus képes, mint az "Istenek halnak, az ember él" kritikája.
Vagy ott van az, amit Kosztolányi felvet az írástudatlanok árulásában:
"Az, aki ír, szükségszerűen alakoskodik, [...] azokat az érzéseit ismételgeti, melyek parancsoló rögeszmékként kísértik, azokat a szavait visszhangozza, melyek meghatározzák őt, maga és mások előtt. Shakespeare modora is áttetsző. Előre lehet sejteni, hogy mit fog művelni: most muzsikál a szerelemről, most mély lélegzetet vesz, és egy briliáns hasonlatot vág ki a holdról, most elsiratja a bukó hőst, majdnem mindig ugyanazzal az ütemmel, ugyanazzal a szócsoporttal."
Tehát végül is sok művészetiség reprodukálható mintázatfeilismeréssel, a valószínű mintázatok legenerálásával és a kiválasztás paramétereinek enyhe finomításával... ennek régen epigonizmus volt a becstelen neve, ma pedig, nos, generatív mesterséges intelligencia.
Egyszerűen el kell fogadnunk, hogy a versség, egy szöveg versszerű mivolta többé nem érték önmagában, hanem ami érték, az éppolyan törékeny és válogatós dolog, mint a 'nagyság' és az 'újítás' kritériuma az irodalomtörténetben.
És a művészet, a "művészetség" nem bináris, igen-nem-jellegű, hanem fokozatbeli sajátosság, ahogyan azt már a XX. század irányzatai, teszem azt a fluxus, vagy ötven éve szajkózzák.
Talán nem az ember és az AI közötti különbséget kell keresni ezentúl, hanem a középszerűség és a kiválóság, illetve a bejáratottság és az újítás közötti különbséget, hiszen a generatív nyelvi modellek mai formájukban igen erősen közhelyfókuszúak, a működésmódjuk azon alapul, hogy a legvalószínűbb válaszokat keresik, akárcsak régen az epigonok.
A negatív értékítélet ezentúl valahogy így hangozhatna: "ezt AI-is csinálhatta volna". Az ember, aki íráskor a valószínűbb, elvárt, bejáratott megoldásokra törekszik, el kell hogy fogadja, hogy ebben az AI pótolhatja őt.
Ám sok költő eddig is ebben a szellemben alkotott, mert érezte, hogy ha csak egy kicsit is enged a megszokás kényelmének, az automatizmusok csábításának és a szövegcsinálását ellaposítja, akkor az utókor menthetetlenül elfeledi őt.
Most tehát az utókor feledésétől való félelem átváltozik az AI-al való összetévesztés félelmévé. Ebben a formájában sokkal kérlelhetetlenebb és parancsolóbb lesz, de ugyanúgy a minőségért való küzdelemre ösztökél. | | A fenti posztra érkezett válaszok: szokemire@gmail.com | 73.
| 2025.06.17 21:45 | V. Szabó Mátyás -- re: meo | Harmadik (Alföld) szimfónia (2
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Gábor!
Nagyon köszönöm, nem is szeretnék igazán magyarázkodni, igazolni a megoldásaimat, a megállapításait mind érvényesnek látom, és hálás vagyok, ha még visszatér a többi tételhez meg az átfogó kompozíciós tartalomhoz. | 72.
| 2025.06.17 10:14 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Harmadik (Alföld) szimfónia (2023)
|
| Válasz erre | Szervusz Mátyás!
Elkerülte a figyelmemet ez a kérés. A dokkon történő folyamatos veszekedések, interakciók miatt is. Ugye nem is annyira mindegy, hogy mire irányítjuk a figyelmünket. Ne haragudj, hogy nem válaszoltam rá, tényleg nem vettem észre. Annyit még megjegyzenék, hogy most vettem észre, te szoktál kommentelni erről a "kódszámról". Kíváncsi voltam ki lehet e mögött, mert igencsak jó verskommentárokat, érett és intelligens hozzászólásokat olvashattam tőled. Ennek nagyon örülök. Örülök, hogy te is itt vagy.
Zavar a cím. A cím ugye a vers szerves része, legtöbbször az értelmezést is befolyásol(hat)ja. Miért van mögötte egy dátum? Miért van zárójelben az Alföld? Ha ez a harmadik Alföld szimfónia, akkor arra gondol az olvasó, hogy kettőt már írt a szerző, de ezt a címben való zárójelezést tényleg nem értem. Zavaró és felesleges. Ha meg volt már előtte kettő hasonló című mű, akkor miért nem egyszerűen harmadik alföld szimfónia a címe? Ez kekeckedésnek tűnhet, de számomra fontos, hogy mi köze a címnek a vershez és az mennyire szerves része, van-e egy bizonyos metaforikus jelentésrétege, ami hozzátehet a szöveg értelmezéséhez, irányt mutat vagy elvonatkoztat (más jelentésrétegek feltárásában..) vagy csak egyszerűen, ötlettelenül, csak egy címkeszerű valami. Emígyen gyengének érzem a címet. Mondom ezt úgy, és annak ellenére, hogy még bele sem olvastam a szövegbe.
Az első részhez is társul egy cím. Nem is csoda. Ez egy szimfónia, a címe szerint. Tehát releváns. Mint a zeneműveknél, jelezve van az olvasónak magyarul, hogy "nem túl gyorsan".. Ez kicsit érdekes számomra. Mondhatnád, magyar vagyok, milyen nyelven írtam volna? De ez egy zenei kifejezés. Mindig idegen nyelven tűntetik fel. A valóban fontos cím, ami a szövegtest tartalmát érinti, az meg megint zárójelbe van téve. Miért? Másodrendű, nem fontos vagy el akarsz valami fontosat hallgatni az olvasó elől? Szoktuk ezt használni a napi közbeszédben is, a hétköznapokban is hogy "és ezt most zárójelbe tenném" és teszel egy megjegyzést, ami a témán belül fontos lehet, de mindenképpen a témához kapcsolódóan "magyarázó jellegű", tehát olyasvalamit fejezel ki vele, ami a mondanivalódon belül egy kis kitérőre ad alkalmat, magyarázó jelleggel. De itt a zárójelbe tett rész a fontosabb, hiszen az maga az igazi cím. A triviális megoldások néha sokkal kifejezőbbek. Mintha ezekben a címadásokban a túlgondoltságot érném számon. Meg valamiféle bizonytalanságot. A cím "az alföldi táj" Ne azt rakd zárójelbe, mert az a fontosabb. Hogy milyen a szólam, hogy utasítást adsz hogyan játssza el a zenekar (ebben az esetben az olvasó..) az lényegtelen és szintén zavaró. Ne adj receptet az olvasónak hogyan olvassa a művedet. Ha kiadtad a kezedből, jobb ha nincs hozzá használati utasítás. Ahogyan a cipész sem mondja el a cipőről hogy hogyan és mire lehet használni. És itt most nem arra gondolok, hogy odaírod például, hogy adaggio és ez a vers a dunántúlról szól, hanem arra gondolok, hogy ez egy vers akar lenni. A zeneművekben ez általában utasítás akar lenni. De cáfolj meg ha nem így van. Szoktam klasszikus zenét hallgatni, de nem vagyok otthon a témában.
Nézzük a verset magát. Magabiztos, jó nyelvezet, ebben a versben sok pontatlansággal. Elovasva több versedet is, megállapítható, hogy eléggé bőbeszédű költő vagy (merthogy költő vagy...) de ennek a fajta verselésnek épp a legnagyobb veszélye a pontatlanság.
Én az első részből abszolút nem "tájleíró verset" olvasok ki, mint Bak Rita.
"Az alföldi rész leírása, például az első részben sikeresen megújítja a tájleíró versek hagyományát, pl. Petőfinek voltak alföldi tájleíró versei.
Az Ön költeményében megújul ez a hagyomány modern képekkel, például: " A műholdak fényesebben villognak,/
mint az Esthajnalcsillag."
Említi Rita. Szerintem ez inkább egy fontos társadalomkritika. Aminek több részével együtt is tudok érezni, érteni. A bajom az, hogy nagyobb a felindultság, az indulat, mint egy jó verset megszervező erő. Túlcsordul az indulat. Ezek a képek még nem kimunkáltak. A mondanivaló még inkább egy vélemény, egy színtiszta kritika, minthogy versként tudjam olvasni, ha érted mire gondolok Mátyás. Nem a tartalmával van bajom, hanem azzal, ahogyan meg van írva. Az első versszakba én bele tudok olvasni egy olyan metaforikus, hasonlatszerű dolgot, ami egy az egyben a mai politikai helyzetre utal. Viszont a képek, mit mivel és hogyan hasonlítok, nem állják meg a helyüket. Nem a politikai helyzet miatt, hanem mint vers.
"Az égen csavargó, áruló zászlók,
moslék-köddel vemhes, hasas fellegek.
A műholdak fényesebben villognak,
mint az Esthajnalcsillag. Alattuk gólya száll,
és nem hoz gyermeket."
Azt szeretném megkérdezni, hogy az égen csavargó zászló miért "áruló" Értem én mit akar jelenteni vagy próbálok olvasóként hozzácsatolni egy jelentést, de ha bármilyen szövegben olyan jelzős szerkezetekkel találkozom, amit magamnak is magyarázni kell, akkor bajom van vele. Ha az égen csavarog egy zászló, (amit szép képnek is tartok) hogyan lesz belőle áruló? Mert itt ebben a sorban ez nincs megmagyarázva. Mitől lesz a zászló moslék-ködtől vemhes? Vemhes egy zászló? Nincsen szépen összekötve, enyhén fogalmazva.. Aztán az Esthajnalcsillag a legfényesebb jelenség a Holdon kívül, amit az égre nézve tapasztalhatunk. Ha azt mondom egy versben, hogy "A műholdak fényesebben villognak" mint az Esthajnalcsillag, akkor annak érvénye kell legyen. Szerintem lehetne ennek a mondatnak is egy versben, de akkor egy teljesen más verset kellene írni, ami meg tudja hazudtolni a ma érvényes tudásunkat.
Hosszó a vers, később még folytatom. | | A fenti posztra érkezett válaszok: V. Szabó Mátyás | 71. 70. 69.
| 2024.12.17 19:25 | VSzM -- re: meo | Harmadik (Alföld) szimfónia (2
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Rita!
Köszönöm! A zenei keretezéssel két célom volt:
1.: többszólamúság. A zenében elfogadott, hogy különböző hangulatú részek egyformán igazak és érvényesek lehetnek, míg az irodalomban ritkább a nézőpontok ilyen egymás ellen feszítése, illetve inkább a dráma csatornázza be az ilyen jellegű erőfeszítéseket.
2.: puffer a politikai kisajátítás ellen. A szöveg nyilvánvalóan politikus és elfogultan az, akkor is, ha több különböző féle-fajta elfogultságokat jelenít meg egymás után. De a zenei keretezés elvisz minden értelmezést egy absztrakt irányba, ahová egyébként az értelmezés magától is kellene hogy gravitáljon, csak a felületesebb olvasó hajlamos megragadni a legdirektebb értelmezési szinten.
Egyébként a fő ihlet Sosztakovics zenéje volt, különösen a második tétel beleéléses szakrazmusában, ami azt demonstrálná, hogy a hagyományos formák vitalitása mennyire elválaszthatalan az erőszaktól és abúzustól.
Viszont az utolsó tétel ezt a nagyon hasonló időmértékes archaizmust egészen másképpen használja fel. Itt a mégis-morál úszógumijává lényegül, ami azonosulhatatlanná teszi a pesszimizmus és kiábrándultság összes érvelését.
Persze ez a tétel korántsem ilyen egyszerű, nem tagadja azt az ambivalenciát, ami a pátoszt övezi, sőt, éppenséggel másról sem szól, mint a pátoszt környező ambivalenciákról.
Az, hogy egy eldöntött történelmi tényre utal (arra, hogy önkéntesek harcoltak már a kilátsátalanná váló 1848-as szabadságharcban is) látszólag konklúzióra jut, de csak látszólag. A lényeg igazából abban rejlik, hogy csak egy-egy átfutó pillanatra is sikerül-e életet lehellni a nagy szavakba, csak átmenetileg is felizzítani az archaikus energiát anélkül, hogy a naivitás gusztustalan patriarchalitásába süllyedne, mint a második tételben. Ha van győzelme ennek a tételnek (márpedig a szöveg kompozíciója szerint van neki), akkor az ennyi; nem több, de nem is kevesebb. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Bak Rita - szerki | 68.
| 2024.12.17 14:23 | Bak Rita - szerki -- meo | Harmadik (Alföld) szimfónia (2023)
|
| Válasz erre | Kedves Mátyás!
Már magából a címből látszik, hogy a szimfónai felépítését követed majd.
A négytételes szerkezet jól követi a szimfónaák szerkezetét, melyek klasszikus szimfóniák estén a következőek:
Allegro
Andante
Menuetto
Presto
Persze itt, jelen esetben át vannak írva kissé.
Az alföldi rész leírása, például az első részben sikeresen megújítja a tájleíró versek hagyományát, pl. Petőfinek voltak alföldi tájleíró versei.
Az Ön költeményében megújul ez a hagyomány modern képekkel, például: " A műholdak fényesebben villognak,/
mint az Esthajnalcsillag."
A második rész már egy epithalamium – 'nászének'.
A harmadik rész erős képekkel él, míg a negyedik egy ecloga.
Szerkezetileg jól felépített és habár az egyes részek különböző versformákban íródtak, a vers nem széttartó. Erős szövegnek érzem. | | A fenti posztra érkezett válaszok: VSzM | 67. 66.
| 2024.01.01 16:01 | V. Szabó Mátyás -- re: meo | a patriarchátus allegóriája (2
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Rita!
Ebben a szövegben egybe akartam foglalni a patriarchátus általam legfontosabbnak megélt jelenségeit és dinamikáit, illetve érzékileg illusztrálni is egyszersmind, esetleg személyes élménysíkra tenni/helyezni.
Attól lenne vers, hogy az életkép átfogja és plasztikusan megjeleníti egy társadalmi berendezkedés absztrakt dinamikáit.
Ha szürke zsánerképnek látszik, azt hiszem, sikerrel jártam a tömörítés (dichten) feladatában. Azért a cím eligazít, hogy ez allegória, meg a kiugró jelzők ("mint Caesar, trónol a radiátoron"). | | A fenti posztra érkezett válaszok: Bak Rita - szerki | 65. 64. 63.
| 2023.08.17 09:30 | Köves István - szerki -- meo | SÉTA (2023)
|
| Válasz erre | Kétségtelen, nem könnyen befogadható olvasmány, prózai ballasztok húzzák lefelé, mégis fölszárnyal ez a szöveg, belső tűz hevíti, végül megnemesül. Nem útépítőmérnök, hanem amolyan költőféle írta ... | | A fenti posztra érkezett válaszok: V. Szabó Mátyás | 62. 61. 60.
| 2023.07.29 10:49 | Bak Rita - szerki -- meo | SÉTA (2023)
|
| Válasz erre | Ki van fejtve a vers.
Biedermeier részletek jelennek meg.
A Természet és lét összefonódása megjelenik a költeményben.
Vannak a versben àltalanosítások is.
Végiggondolt szöveg, hogy vers- e, nem tudom. | | A fenti posztra érkezett válaszok: V. Szabó Mátyás | 59.
| 2023.07.13 09:15 | V. Szabó Mátyás -- re: meo | SÉTA (2023)
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mária!
Köszönöm a meglátásokat!
Szerintem a vers egészében nem ér annyit, hogy csiszolva legyen, bár ennek is nagybetűvel írtam a címét, ami nálam szubjektív hangsúlyt jelent- mégis inkább ujjgyakorlat, hangnempróba, mint az allegro scherzando- ez esetben e hangnem 'rubato' lenne. | 58.
| 2023.07.12 23:29 | Fűri Mária - szerki -- re: meo | SÉTA (2023)
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mátyás!
Az utak céljáról elmélkedni szerintem is léggömbhámozás. Az volt érdekes nekem, amit az 'út során' lát, és ahogy az 'utakról' gondolkozik. Én is belelátom a versbe a kulturális irányok bemutatásának igényét (pl. harmadik versszakban egyértelműen).
Kár volt számot mondanom. Elég lett volna annyi, hogy ez a komoly gondolati hátterű vers szerintem kicsit túlmagyaráz.
pl.
'a tervrajzon kétségkívül jól kinéző vonalak
és szögek tetszetős elrendezéséért' ' elhagyhatónak tűnik.
Bár hozzám közelebb állna egy szikárabb verzió, az eredetit is jó versnek gondolom.
| | A fenti posztra érkezett válaszok: V. Szabó Mátyás | 57.
| 2023.07.12 17:52 | V. Szabó Mátyás -- re: meo | SÉTA (2023)
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mária!
A Séta (alternatív cím: elbeszélés a modernitásról) célja kulturális tendenciák megfogható, plasztikus ábrázolása volt, vagyis egy olyan atmoszféra megteremtése, ahol egy egyszerű séta képeiből tanulságos szentenciák bomlanak ki- a legnagyobb inspiráció Schiller azonos nevű tankölteménye volt.
Szerintem az "út-gondolat" nagyon is elkoptatott és farkábaharapó vargabetű, és az "utak céljáról" elmélkedni léggömbhámozás ("pedig az utak csak Rómába vezetnek, Róma meg utakba)
Motívumokat, szimbólumokat akartam kidolgozni (kerékvágás, homlokzatok, stb.), melyekkel a modernitás és posztmodernitás jelenségei tetszetősen megragadhatóak absztrakt nyelv használata nélkül- 22 sor kivágása szerintem sokat szétzúzna ezekből. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki | 56.
| 2023.07.12 10:59 | Fűri Mária - szerki -- meo | SÉTA (2023)
|
| Válasz erre | Kedves Mátyás!
Elolvastam a verset, és a vakreflexiót is. (Köszönet a linkért.)
Én kihúznék néhány (22) sort, hogy a hangsúly az út-gondolatra essen; legalábbis nekem ez adja a vers érdekességét. A kitérőket, plusz gondolatokat, élményeket elhagynám, hogy az olvasói figyelem a lényegre fókuszálhasson. | | A fenti posztra érkezett válaszok: V. Szabó Mátyás | 55.
| 2023.06.22 10:32 | V. Szabó Mátyás -- re: meo | EGY MAGYAR REKVIEM (ELŐHANG) j
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves István!
Köszönöm a marasztalásokat és véleményeket, de
Ennek egy javítatlan (rosszabb légzéstechnikájú, csömörletesebb) változata már maradanDOKK lett, ami eléggé különös számomra- nem lehetne esetleg megcserélni a kettő besorolását, vagy mulanDOKK-ba tenni az első, javítatlan változatot is?
(Egy másik maradanDOKK-ba került versem, a Fasor szintén rendelkezik egy javított verzióval)
| 54. 53. 52. 51. 0 25 50 |
|
