Tóth Olivér
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
38. 37. 36. 35. 34. 33. 32. 31. 30. 29. 28. 27.
| 2011.03.29 09:03 | Füredy -- Kossuth Rádiós megkeresés
|
| Válasz erre | Tisztelt Tóth Olivér!
Egy riport miatt szeretnénk telefonos elérhetőséget kapni Önhöz, ha lenne szíves megadni nekünk,
köszönettel és üdvözlettel:
Füredy Zsolt
MR1-Kossuth Rádió
30-2121 245 | 26.
| 2010.12.01 00:35 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | Ma
|
| Válasz erre | Kedves Olivér!
ez a három sor elég nagy logikai ellentmondás, nem?
"Istent is hiába kérlelem.
Nem telik kenyérre,
Nem jut imára sem."
Isten kérlelése nem ima? Merthogy de, az az. És mondtam már, hogy kedvelem a szövegeidet, de Mülléder Marinak nagyon igaza volt a meójában a sok se / sem szerepeltetése pont ellentétes hatást ér el, mint amit szeretne, inkább komikumba fordul ez a fájdalmas szöveg. Hofi szövege jut róla eszembe, amikor azt mondta, hogy "Nem ismeritek az idei slágert? Samsem, samsem...
Mondta a közönség, hogy nem.
Erre elénekelte:
Samsem, samsem, nincsen egy vasam sem." | 25.
| 2010.11.25 15:30 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Mindennap karácsonykor
|
| Válasz erre | Olivér, gatyába kellene rázni ezt a verset. Merthogy ez jó vers, sok szép motívumot találni, de valahogyan nem áll össze, nem érett meg még. A "füvek lesik arcom ábrázatát" képzavaros, eleve az arcom egy "ábrázat", mondjuk is így: ábrázatom; de ebben a szerkezetben, amit te használsz helytelen, ugyanolyan mintha körülbelül azt mondanám: "tenyerem mozdulatával simogatlak". Itt a "füvek lesik" is pontatlan inkább. Az "égbegyökerező hajszál" viszont nagyon szép motívum, telitalálat. "azon a sarkon túl,/ahol vártalak,/ahol téged vártalak,/hogy haza várj,/mindennap karácsonykor,"-ezt a részt érzem a szövegben a legzavarosabbnak, egyben a legfontosabbnak is. Először is az ismétlésnek semmi funkciója (ahol vártalak, ahol téged vártalak), a "téged vártalak/hogy haza várj/mindennap karácsonykor" pedig pontosabb megfogalmazást kíván. Hiába érthető a kifejezésbeli szándék, a "téged várlak, hogy hazavárj" zavarossága elrontja a szöveg egészét. Nem ugyanaz, mint ha azt mondom "benned, de kívüled", mert itt helyeket jelöl a lírai én. A mindennap karácsony is pontosítást kíván, gyanítom inkább ünnep ez, mintsem "karácsony". | 24.
| 2010.11.25 12:11 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | A tűz köhög
|
| Válasz erre | Olivér! Engem minden versed megvisel. Komolyan. Átérzem és átélem. Fáj. Hasogat. Aztán jön a kritikus, elkezdi figyelni a szöveget és meszel. : ) Nekem ezek a versek maradandó múlanDokkok, és hidd el, ez nem valamiféle hülye vigasz, sokkal jobb ez, mint egy mulandó maradanDokk. Ennek nyoma marad, az utóbbinak csak helye van.
Annyit hozzátennék még (szinte szokásosan), hogy dolgozni, dolgozni, dolgozni kéne még ezzel a verssel (is), a címe sokat ígér, sejtet, és nagy lehetőségek vannak a szövegben is. A szíved a szövegben van, ez a legfontosabb. Kéne hozzá most még az eszed, a rafkód, a kezed és a halefed. | 23. 22.
| 2010.11.10 10:02 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | Idegenül már magamnak is
|
| Válasz erre | Hűha. Olivér, nem sok kéne hozzá hogy egy jó vers legyen ebből a szövegből. Fésülgetni kéne még, mert helyenként nagyon kócos. Ilyen helyekre gondolok:
"ahol a kapu nyílásával
idegenül már magamnak is
mindenkiben téged vártalak"
Nem is teljesen értem ezt a mondatrészt. Még ha szándékos is a félig értelmetlenre fogalmazása, akkor is pongyolává teszi a verset.
"de idegenül már magamnak is" - ez a sor, mondat sincs jó helyeken beszúrva, összekuszálja a szöveget. Nem ettől a kuszaságtól lesz vers egy vers.
"úgy mint aki hosszú vándorútra készül,
s más bőröndjébe lopva
mint valami hiányzó étket,
vagy használatra kész ruhadarabot,
elspájzolni kitéptelek magamból," - mintha innen is hiányozna valami.
A befejezés óriási. | 21.
| 2010.11.09 08:51 | Mülléder Mari - szerki -- meo | Ma
|
| Válasz erre | Kedves Olivér,
alapjában véve jó szöveg lenne ez, de szétveri a sok "sem" és "se" sistergése. Ezen felül is rengeteg a szóismétlés, a "hiába" szó egy helyen bele is sült saját szerepébe.
Kis korrekcióval ki lehetne iktatni, ritmikailag is jobban összeállna pl. ez a szakasz:
Evakuált álmaim
Temetőjében
Nem jut hely nekem | 20.
| 2010.11.09 02:20 | Kovácske T. János - szerki -- meo | A tűz köhög
|
| Válasz erre | "Valaki szakítsa ki
Hússzínű könnyeim! "- honnan? a tűzből? a tűzben hússzínű a könny? van színe egyáltalán a könnynek? érdemes a könnyet a hússal egy képbe sűríteni, van bármi közös nevezője a kettőnek, amitől életképes kentaur keletkezik a párosításból?
"A test gyűjti súlyát, "-ez jó mondat.
"Csak lelke nő a tehernek, " - megfordítja a lélek és a teher sorrendjét. van ilyen költői húzás, de itt, így nem lesz tőle jobb. hanem.
"A tegnap helyén
Egy üres kocsma áll.
Üres pohárért fizet " - ez így megint egész jó mondat, csak nem értem, hogy kerül az előző szövegek mellé. mintha egy másik vers lenne.
"Ki kérni sorba áll, " -a kérni fölöslegesnek tűnik. persze, hogy azért áll sorba, akkor is, ha nem mondja külön, hogy kérni.
"Mégis sorba állok, " -most itt átváltott első személybe, szerintem nem olyan jó ötlet váltogatni a kameraállást.
"állok-várok-hazajárok"- csúnyán hangzik. variálni kéne valamit a szórenddel, hogy ne legyenek ezek egymás utáni sorvégeken. (mert így olyan, mintha rímelni akarna, de csak ilyen csúnya ragrímet sikerült volna kitalálni. ezt a látszatot jobb lenne elkerülni.)
"Részegség üldöz,
Szomjas vagyok,
Hiányzol,- "- mintha erről szólna igazából a vers. kár a sok mellébeszélésért. meg persze ez a részeges téma nem akkora durranás, az ivás-szomjúság ellentét sem tűnik elégnek, hogy drámai feszültséggel telítse a verset.
"S aki melegedne még
Talán már rég halott, " -itt visszavált 3. személybe. jobb lenne váltogatás nélkül végigvinni a szöveget. | 19.
| 2010.11.09 02:17 | Kovácske T. János - szerki -- meo | A tűz köhög
|
| Válasz erre | a tűz köhög: megszemélyesítés? ki a tűz? vagy képzavar? hogy köhög az élettelen tűz? és milyen tűz: gyertyaláng, vagy kandallóban lobogó, erdőtűz, vagy csak úgy általában, az őselem? és általában köhög? vagy valami konkrét kép akar lenni?
nem értem azt, hogy "csak hőfokon". hogy kell kiegészíteni ezt a mondatot, hogy egész legyen? mihez képest csak? (mikor a "hőfok" nem fejez ki mennyiséget, viszont a "csak" összehasonlítást fejez ki.)
"Faszínű, vörös, majd
Fekete rubinjait, " - a rubin ugye vörös. addig rendben, hogy nem írja a vers, hogy vörös rubin, mert az közhely lenne, de így meg túl sok jelzőt kap. ha csak a faszínű, vagy a fekete lenne hozzá rakva, úgy jobban megállna. (ez így túl sokat akar sűríteni a rubinba, az égés egész folyamatát, ennyit szerintem szegény rubin nem bír el. illetve egy jelzővel jobban kifejezné ugyanazt.)
"Valaki szakítsa ki
Hússzínű könnyeim! "- | 18.
| 2010.10.11 17:55 | Olivér -- :)
|
| Válasz erre | Kedves hozzá-m szólók:
Köszönöm a megtekintést, a kritikát. Igyekszem megtenni, aamit lehet, amit tudok tenni, de önmagamat meghazudtolni nem tudom és nem kell, hogy akarjam.
A vers akarom, hogy vers legyen, így dolgozom rajta utólagosan is: Oli | 17.
| 2010.10.11 17:53 | Olivér -- :)
|
| Válasz erre | Kedves hozzá-m szólók:
Köszönöm a megtekintést, a kritikát. Igyekszem megtenni, aamit lehet, amit tudok tenni, de önmagamat meghazudtolni nem tudom és nem kell, hogy akarjam.
A vers akarom, hogy vers legyen, így dolgozom rajta utólagosan is: Oli | 16.
| 2010.10.09 12:15 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | Az út
|
| Válasz erre | Kedves Olivér! Átüt a tehetség ezen a szövegen, de átüti a költészet jótékony kereteit is, túlzásokba esik, és elszelel a verserő a logikai síkon keletkezett réseken. Például ebben a részben:
"Eresz tekintetem alól
Kirepült a sírás,
Borzolódik,
Mint a felhők,"
Hogyan lesznek a fecskékből felhők? - kérdezem én. Mert az eresz alól fecskék szoktak kirepülni, tudtommal. Ráadásul a fecske képe vidám, cikkcakkos, tavaszváró, míg a borzolódó felhők képe inkább valami fenyegető sötétséget jelentenek,ellentétes ez a két "képirány", kioltják egymást, és logikailag sem stimmelnek. Ígéretes szöveg ez, de túl sűrűre, túl vastagra szőtted, ami nem is volna gond, elmenne téli ruhának, vaskos, súlyos és tüzes, de lyukak vannak ezen a szöveten több helyen is, ahol beszökik a tél hidege, fázik a térdem, a könyököm és a köldököm is. Nagy akarásnak nyögés a vége - tartja a mondás, és ez most sajnos igaz erre a versre: a rendkívüli szenvedély nem tartja meg, az értelem mankóit pedig nem használja. Több átgondoltságot, utómunkát! Üdv | 15. 14.
| 2010.10.08 12:29 | Standovár Ágota - szerki -- meo | Az út
|
| Válasz erre | Túl cikornyás, túl sok ez nekem, Oli. Különösen az első két kép tömörsége ellen kapálózom, a felszínen. Aztán hirtelen mélybe ránt a folytatás. Nem akarok cigánynak lenni, mégis torkonragadottá válok. Ráébredek, ráérzek a számomra idegen kultúrgyökerekre. Összekapaszkodunk. Ha azt mondanám, ki tudok fordulni a szövegből, hazudnék. Marad a vers, akár a szoros fogás. | 0 25 |
|
