Rozsnyói Ferenc
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
4. 3.
| 2016.04.12 10:57 | Rozsnyói Ferenc -- re: meo | Antracit éjjelek
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Tamás!
Köszönöm a kritikát! Már olvastam erről a versről jó pár elemzést, írtak róla érdekes recenziókat.
Amit ön leír, az is egy vélemény, ám de annál értékesebb számomra, mert rávilágít azokra a gyengékre, neuralgikus pontokra, amelyekre érdemes odafigyelni, tanulni belőle.
Mindamellett a "parodisztikus jelleggel" vitába szállnék, mint ahogy a felszisszenéssel is. Olvasták már ezt a verset magukat hozzáértőknek vallók is, persze, lehetséges, hogy titokban felszisszentek, csak nekem nem szóltak... :))
De a több arányérzékre valóban szükség lenne, talán most már én se így írnám meg.
Tisztelettel és üdvözlettel:
Rozsnyói Ferenc | | A fenti posztra érkezett válaszok: Rozsnyói Ferenc | 2.
| 2016.04.12 10:34 | Rozsnyói Ferenc -- Válasz
|
| Válasz erre | Kedves Tamás!
Köszönöm a kritikát! Már olvastam erről a versről jó pár elemzést, írtak róla érdekes recenziókat.
Amit ön leír, az is egy vélemény, ám de annál értékesebb számomra, mert rávilágít azokra a gyengékre, neuralgikus pontokra, amelyekre érdemes odafigyelni, tanulni belőle.
Mindamellett a "parodisztikus jelleggel" vitába szállnék, mint ahogy a felszisszenéssel is. Olvasták már ezt a verset magukat hozzáértőknek vallók is, persze, lehetséges, hogy titokban felszisszentek, csak nekem nem szóltak... :))
De a több arányérzékre valóban szükség lenne, talán most már én se így írnám meg.
Tisztelettel és üdvözlettel:
Rozsnyói Ferenc | 1.
| 2016.04.11 23:42 | Filip Tamás - szerki -- meo | Antracit éjjelek
|
| Válasz erre | Kedves Ferenc!
A cím valamiféle szervességet intonál, hiszen az antracit a legnagyobb fűtőértékű szén. Múltjában ott kavarognak a földtörténeti hajnal erdői, a hosszú idő, ami szénné tömörítette a valahai biomasszát, ott van benne a tömény feketeség, az égés potencialitása, a forróság, ami ebből megszülethet. A cím, a felütés ígéretes, felkelti az olvasóban a várakozást, annál is inkább, mert az antracit, mint szóalak, szép a fülnek, szinte úgy fogadjuk be, mintha valami drágakő neve lenne.
A folytatás zsúfolt kavargó képiséggel igyekszik megoldani az indítás keltette olvasói elvárást. Ennek a sűrűsége akár párhuzamba állítható az antracit sűrűségével, de mégis szinte minden sora belefut egy túlírtságba, a szöveg feleslegesen pakol önmagára újabb és újabb terheket. Némely részlet modorossága szinte már parodisztikus jelleget ad a szövegnek.
Az erős képiség költői tehetséget mutat, de több arányérzékre lenne szükség, hogy ezek a képek ne tiporjanak egymás lábára. Ebből a tülekedésből sok felszisszenés születik... Az olvasóban.
Üdvözlettel, Filip Tamás. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Rozsnyói Ferenc | 0 |
|
