DOKK - Sipos Zsuzsanna

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!

2011.02.22 11:11	Gál János -- varázstörés
Válasz erre	Tetszik a gondolatmenet, csak szerintem indokolatlanul dagályos, agyonjelzőzött. Mint mikor túlfűszereznek egy ételt, vagy magára fúj valaki egy fél üveg parfümöt.

2011.02.20 17:44	Hegyi Botos Attila - szerki -- egyébiránt
Válasz erre	Kedves Zsuzsa, mindenképp bátorítanám az írásra. Tovább. Kicsit célrairányítottabban - pontosabban szólva, a célt végig kézben tartja verstestekben, de közben, hogy is mondjam... szétszórt kissé. Agyonbeszél dolgokat. Nem kell. Szitáljon. Anélkül is sűrű marad a fonat. És így tovább! Üdv: HBA

2011.02.17 01:31	Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo \| varázstörés
Válasz erre	Jó vers. Marad.

2009.09.08 20:27

Dokk Szerki -- meo-üzenet | utánad

Válasz erre

az utolsó három sor lehetne egy verskezdet. ami elõtte van, kicsit értelmetlen zavaros, személytelen stb, erõsen fölösleges szószaporításnak tûnik, sok hibával (szentháromság hogy jön ide, "mag vagyok" és nõ versében erõs zavar, "száznyi karom" stb, furcsa és ez nem válik erényévé).
szóval talán ugyanezt írd meg, csak arról beszélj, amirõl konkrétan beszélni akarsz, mondjuk a csávóról, vagy rólatok, ilyesmi. mert a nagy univerzális képek elég semmitmondóak.

2009.08.18 13:12

Dokk Szerki -- a pipacsok fejét is leharapják?

Válasz erre

Furcsa és egész ügyes mágia mûködik a szöveg mögött, ugyanis sikerül anélkül központi motívummá emelni a pipacsokat, elfogadtatni szövegszervezõ szerepüket az olvasóval, hogy különösebben alá volna támasztva ezen kitüntetett szerepük. No persze, ez nem egyedi fogás, és a virág toposza amúgy is könnyen alkalmas ilyesmire. Mindenesetre tetszik ez a magától értetõdõ, fiatalos erõ, amely a jobb szöveghelyeken adekvát nyelvi erõvel is párosul. Viszont ennek a lendületnek, vagy inkább egylélegzetûségnek a hátulütõi is megmutatkoznak. Túlírt ugyanis a szöveg, és hajlamos elfáradni, például itt:

"miért félsz az égtõl???
a felhõk nem bánthatnak te gyáva!
hova tettétek a pipacsokat?
mi a baj ezzel szerintem tökéletes
hol vannak már az átkozott pipacsok...
keress már meg végre legyél kíváncsi rám!
nem találom a pipacsokat hát nem érted???!!!
elmentek és megint itthagytak mindent!
HOVA TETTÉTEK A PIPACSOKAT?"

Határozottan ebben a néhány sorban kifulladnak ezek az ismétlésen nyomatékosítások, hogy késõbb aztán megint erõre kapjon a vers:

"én rossz keretet választottam bocs
nekem nem jó a mûanyag lószõrt akarok
és karmot
mint a sasnak a héjának a keselyûnek
a borznak
én lábakat akarok és rohanni velük el"

Meggyõzõ versalkotó erõt érzek a szöveg mögött. Ami hátravan, az a nem túl felemelõnek tûnõ, ámde szükséges, és a költészetben majd az indulattal egyenértékû aprómunka: a kegyetlen húzások, tömörítések, úgy, hogy a vers lényege ne vesszen el, viszont a valódi felesleg eltûnjön.