Németh J. Attila
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
36. 35. 34.
| 2011.04.29 08:08 | csipirka -- üzenet tehozzád :)
|
| Válasz erre | "Szöveteim, fájnak szeretteim.
Oda-vissza hűtlen követeim,"
:) | 33.
| 2011.04.08 17:16 | Kopi -- üdvözlet
|
| Válasz erre | Kedves Attila!
Tetszenek a verseid , örömmel olvastam őket.
Üdv.: egy kedves ismerősöd ....Éva | 32. 31. 30. 29. 28. 27. 26. 25.
| 2010.01.10 04:45 | kovácske -- mi volt el?bb, omlett, vagy tyúkleves
|
| Válasz erre | köszönöm a támpontot. azt hiszem, a központozás segíthetne a vers olvasásában.
...s a víz, a hallá ikrásodó,
szájig ér ...
valahogy a szórend, a nyelvtani szerkesztés még így is fura, nehezen rakom össze a mondatokat.
nem látom tisztán még most sem, hogy a versben beszélõ "én" és a megszólított E.sz.2.sz. "haladnak koporsó lesz" egymáshoz képest milyen viszonyban vannak, ki-kicsoda, ki beszél kihez.
az 1. vsz. végi "épp" nagyon fura helyen áll a mondatban, mintha csak a vershangzás, rím kényszere miatt lenne odatapasztva.
a 2. vsz. végi "és mégis ép" mégise nem derül ki számomra, minek ellenére lesz ép. itt ezzel teljesen tanácstalanul állok szemben (és mit jelent az ép vágy a fél-, vagy tört vággyal szemben?).
az elõbbi tanácstalanságok miatt a 3. vsz.-ba érve már teljesen eltévedve, kapaszkodó nélkül sodródom a szöveggel:
-mi ficánkol
-a hallá sûrûsödõ vízben ami idebenn? odabenn? emelkedik és már a szájig ér?
miközben megszûnik víz lenni, hisz egy kisebb kiterjedésû szilárd tárggyá, hallá változik, besõrõsödik, KÖZBEN megmarad hullámzó áradatnak, víznek és torkig ér? ez az egyidejûség mintha ellentét lenn önmagával.
a végén a szálkás testme -tehát Én változom hallá, nem pedig bennem a víz? megint paradoxonnak tûnik, a belepi a só (ezt valahogy úgy képzelem, hogy a partra vetett haltetem a napon kiszárad és száradás közben az elpárolgó tengervízbõl visszamaradó só ütközik ki rajta) itt a kívül-belül, bennem történik, velem történik viszonyok kuszálódnak össze számomra.
félek, hogy jelen formájában a vers nem egészen mûködik, csak úgy néz ki (úgy hangzik a zenéje miatt) mint egy vers. | 24.
| 2010.01.09 18:09 | Németh J. Attila -- Halvacsora
|
| Válasz erre | Kedves kovácske!
Örülök, hogy ilyen sokat foglalkoztál szerény irományommal.
Nem lenne stílusos, ha saját magamat elemezném, de azért néhány támpont:
1./ Halvacsora - a legprofánabb aktus, halat vacsorázol.
Nem véletlen, hogy nem pontyot, vagy csukát, a hal ugyanis az egyik legõsibb jelkép.
Jézus, amikor tanítványokat gyûjtött maga köré, így szólította meg Simont és Andrást, miközben halásztak: "Kövessetek engem, és azt mívelem, hogy embereket halásszatok." (Máté evangéliuma, 19) Így vált a hal a megtért ember, illetve Krisztus szimbólumává. A hal a katolikusok pénteki, illetve nagyböjti étke.
Egyes mítoszokban a hal az õsvíznek, a legfõbb istenanya magzatvizének, az élet és halál vizének lakójaként az örök megújulás, az újjászületésre váró élet szimbóluma.
Az antik görög mitológiában a tengeri istenek alakváltóak is.
2./ A mélypszichológiában a víz a tudatalattit szimbolizálja. A Halak jegy a személyiség mélyrétegeinek a tartalmát jelképezi, mely csak az álmok, a meditációk révén vagy olyan sajátos pillanatokban érzékelhetõ, amikor a normális emberi érzékelés „elillan” valamely okból.
A vers kezdetén az érzékek "egybecsúsznak", az étkezés, a hal testeddé változtatása kezd átlényegülni, belecsúszni a mitológia és a tudattalan, illetve félig tudatos világába. Mitológiai képek merülnek fel a gondolataidban, vagy a gondolataid merülnek el ebben a világban, ahol a történéseknek más szabályai vannak. Megismétlõdik egy (újjá)teremtés/teremtõdés, átalakulás és megtisztulás, amelynek végsõ, kimerevített pillanata a vers utolsó sora.
Kérlek próbáld így, ebben a keretben olvasni és értelmezni.
Ui.: a víz csomósodik, ikrásodik és alakul hallá a versben, ( a vers alanyával együtt ) nem a száj, ezt félreolvashattad.
Köszönöm, NJA
| 23.
| 2010.01.09 15:13 | kovácske -- re: Halvacsora
|
Válasz erre
Előzmény | még tippek:
magamba filladás?
belsõ tengerszintem emelkedik már-már a szájig? (s leszk magamban partra vetett haltetem végül?)
saját szívem lesz bordáim varsájában bekoporsózva?
vagy
téged szívembe zárlak és eltemetlek
hiába szem nem látta szavaid és vizes ingben szirénkedésed, a vágyamat elnyomom?
de
miért ÉSZREVÉTLENÜL történik a vége?
túl jó ez, hogy ilyen (rossz) maradjon. volna még, talán volna még, amit dolgozni lehetne rajta. ha fogcsikorgatva is, de át kéne vinni a túlsó partra, ne itt fulladjon le szegény szöveg. üdv | 22.
| 2010.01.09 15:05 | kovácske -- Halvacsora
|
| Válasz erre | nekem tetszik ez a cucc. annyira, hogy egybõl kíváncsi lettem, ki írja, kép, üzenõfal, miegymás, jó. hanem második olvasásra higgadtabb lettem. még mindig szépen szól, ez jól eladja. de.
annyi szem nem látta szó
annyi fül nem hallotta kép
kék testû haladnak koporsó
lesz bordáim varsája épp
-az eleje oké, zenél a szöveg, a kék hal talán kékmadár, majd kifejti biztos, haladjunk tovább.
-másodikra már feltûnik a játék: szem-szó, fül-kép: hehe, vicces. vicces? nem tudom. majd a végére kiderül. haladjunk elõre.
s elmerül mint a gondolat
csitulva szép szirén-beszéd
vizes testedre ing tapad
hiába-vágy és mégis ép
-zene, zene, gyönyör olvasni is.
-mégis mit mond? nem blöff csak az egész? így az elején (2. vsz.) egy ilyen kétely nem veszélyes, a versvégig még annyi idõ van kiderülnie, hogy mindennek oka van, hogy rendzser épül itt, amiben a kék-hal, a fejre állított érzékelés összeáll valami ismerõs képpé, és ráérezhetek mi az elmerült gondolat, miért szirén-beszéd volt ami elcsitult (s miért ÚGY merült el, mint a gondolat - a MILYEN gondolat?-) hogy miért hiába vágy a vizes inggel körülrajzolt test és minek ellenére MÉGIS ép.
de jaj, ez egy rövid vers, már csak egy vsz. van hátra. ENNYI hely nem lesz elég a szálak elvarrására, kezdem félteni a verset.
ficánkol csapdos ott belül
s a víz a hallá ikrásodó
szájig ér és észrevétlenül
szálkás testem belepi a só
- a vége le van zárva, ez oké. és még mindig szépen muzsikál.
- de valami kimaradt: mégis ép ficánkol (csapdos) ott belül -nincs alany, és ez nem nyelvtani kifogás, hanem érteni szeretném a képet. (ha nem olvasom össze egy mondatba, annál inkább hiányt érzek, hogy áll ez össze valami jelentéssé, a szépen hangzó szavak sora mégis csak jó volna, ha jelentene is valamit...)
a hallá ikrásodó száj már képzavarnak érzõdik (hallá ikrásodni, ikrásodó száj, ezeket nehéz elképzelni, a hal-száj átváltozás még oké lenne magában.
milyen víz: amiben a hal él mint marci hevesen? vagy ami már nyakig ér a fuldoklónak? egyik sem tûnik jó értelmezésnek, zavarban vagyok. a sóval lepett szálkás test (nem csak a száj vált hallá?) szomorkás végszava jónak tûnik, de hogy áll össze az elõzményekkel? tengerpartra vetett haltetem? vagy szálkás izomzatú férfitest? ki halt bele, mibe, hogyan? mi lesz a szirénnel a vizes ingben? mintha mindez nem is lett volna több, csak ügyesen szimulált vetített panel, digitális trükk, amin semmit tapintva nyúl át a felé nyújtott kéz. ügyes díszlet, patyomkinfalu, lebukás. kár, szerettem volna elhinni. | | A fenti posztra érkezett válaszok: kovácske | 21. 20. 19.
| 2009.11.07 15:43 | Angolh R. Miklós -- Ha megjön az ihlet
|
| Válasz erre | Hát. Ez a mávos vonal se sokkal ütõsebb motívum, mint a szatyor. Forrad a lom? Kicsit tényleg eredetibb, mint a forr a dalom. Azért annyira nem nyaggatott ez az ihlet. Szegényke. Meg se dugták. Csak a térdei lettek kicsit koszosak. Közben pattogott a szotyi és beficcent pár korty sör. | 18.
| 2009.11.05 10:56 | viga -- re: nekem nagyon
|
Válasz erre
Előzmény | Kosztolányi Dezsõ: Ha negyven éves...
Ha negyvenéves elmúltál, egy éjjel,
egyszer fölébredsz és azután sokáig nem bírsz aludni.
Nézed a szobádat
ott a sötétben. Lassan eltünõdöl
ezen-azon. Fekszel, nyitott szemekkel,
mint majd a sírban. Ez a forduló az,
mikor életed új útra tér.
Csodálkozol, hogy föld és csillagok közt
éltél. Eszedbe jut egy semmiség is.
Babrálsz vele. Megunod és elejted.
Olykor egy-egy zajt hallasz künn az utcán.
Minden zajról tudod, hogy mit jelent.
Még bús se vagy. Csak józan és figyelmes.
Majdnem nyugodt. Egyszer fölsóhajtasz.
a fal felé fordulsz. Megint elalszol
| 17.
| 2009.11.05 09:36 | noni -- üzenet
|
| Válasz erre | Szia, Attila!
Még sohasem próbáltam msn-ezni...:) Küldtem neked egy e-mailt, nem tudom, megkapod-é.
Noni | 16.
| 2009.09.23 09:15 | filip tamás -- nekem nagyon
|
| Válasz erre | A szerki ugyan próbálja megmagyarázni, hogy miért nem marad a A születésnapomra c. vers, de szerintem csak önmagát sikerült meggyõznie: engem, az olvasót semmiképp. | | A fenti posztra érkezett válaszok: viga | 15.
| 2009.09.02 20:47 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Mennyi mindent
|
| Válasz erre | József Attilás kicsit, de nem rossz. Az ötödik sort mindenképp ki kell húzni, amolyan táncdal-slágeres rettenet. a "hétfõk" is ez a színvonalesés. A zárlattal problémák vannak, az alkatrészes sorig jó.
tehát:
Mennyi mindent elmulasztok
Ajtót bezárni, nézni képeket
Párnám kitömni hallgatással
Kiáltással megmérni csendemet
Lekapcsolni a villanyórát
Olajozni, mi régen jól járt
A bennem súrló alkatrészeket
innen fejezd be:)
A cím is elég semmitmondó, vagyis nem cím, végülis hatásos így is, csak jelöld valahogy pl [mennyi mindent].
| 14.
| 2009.08.12 19:03 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Születésnapomra
|
| Válasz erre | Sokan nyúltak már hozzá a József Attila-vershez Tóth Krisztinától Vörös Istvánig. Itt a dokkon például a maradók között olvasható Illési Béla Imre Fizetésnapomra címû szövege. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy egy effajta parafrázisnak-ráírásnak egész népes mezõnyben kell megméretõdnie, s mivel a ráírás gesztusa egyáltalán nem számít újdonságnak, ezért csupán a nyelvi-tartalmi elemek által kell hatást kiváltania a versnek.
Ebben a versben ezek a nyelvi elemek számomra kicsit erõltetettnek tûnnek. Mintha valami kimódolt, kicsit görcsös köznapiság dominálná a költeményt, a lazán/faszán rím például nagyon kiugrik, de a Chat-el/boot-ol is elég sarkosan hat amellett, hogy nem is rímel. Amúgy pedig sok helyütt fáradtak az összecsengések: egyetemben/egyetemben, évesen/tévesen, karma/karma. Nagyon érzõdik, hogy az eredeti költemény máig ható frissességét kívánná magára venni a szöveg, ám épp ennek a szándéknak a túlzott kitüremkedése teszi nehézkessé a verset, és mutatja meg egyben a vállalkozás nehézségeit és buktatóit. | 13.
| 2009.08.12 18:55 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Malacka, a bajnok
|
| Válasz erre | Konkrét leszek. Az a bajom ezzel a négy sorral, hogy szerintem nem elég vicces. Márpedig ha könnyû ívû, rövid poén, akkor üssön igazán nagyot. Ez itt sajnos nem történik meg. Gondolom, a tepert õ/tepertõ rímnek kellene elvinnie a hátán a verset, de azt hiszem, ez az együttállás nem annyira eredeti, nem annyira friss, nem annyira eleven, hogy igazi csattanóként mûködhessen. | 12.
| 2009.08.12 18:52 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | A jog hálója
|
| Válasz erre | Nem rossz ez a vers. Mindenképp érdeme, hogy bár az ábrázolt téma gyakorta indukál didaktikus, sarkítottan láttató, túlzottan publicisztikai töltetû szövegeket, itt most mégis a mértéktartás érvényesül, s a használt eszközök viszonylag finomak. Ugyanakkor hiányossága szerintem a versnek, hogy példázatjellege mellett nem nyújt általánosabb esztétikai élményt. Egy allegória tisztességes, csattanóval ellátott kibontása, viszont nem érzem önmagán túlmutató jelentését, jelentõségét; ez nyilván nem is állt szándékában a szerzõnek, viszont emiatt aztán a szöveg bizonyos értelemben mégis csak a felszínen kaparászik, még ha finomabban is, mint az sokszor szokás; megmarad számomra az egészen ügyes zsenge szintjén, azonban megfelelõ nyelvi-stilisztikai átütõ erõ nélkül, ami szükséges feltétele volna annak, hogy valami mélyebben fekvõ közösbe jusson. | 0 25 |
|
