Marno János
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
98. 97.
| 2012.10.23 20:18 | volt egyszer egy chia -- :)
|
| Válasz erre | Istenem, jön a "civil fecsej". Az elmúlt néhány évben két tanulmányomat hozta le a Holmi, egyet-egyet az Alföld és a Tiszatáj. Ezek közül három egy-egy vers Paul de Man féle - dekonstrukciós - olvasata volt. Ki az a Paul de Man, mi az a dekonstrukció. Átláthatatlan. Miért fecsegek? Ne nagyítsunk. Ezt az egészet töröljétek, és a szerző adatait az előző üzenet szerint módosítsátok. :) Köszönettel. Jó éjt! | 96.
| 2012.10.23 20:08 | egyszer volt chia -- az idő
|
| Válasz erre | Nárcisz készül - P'art könyvek, 2007
A semmi esélye - Palimpszeszt, Prae.hu, 2010
Kezünk idegen formákba kezd, esszék - Palatinus Kiadó, 2011
Kairos - Palatinus Kiadó, 2012
-------
Artisjus Irodalmi Díj, 2008
Magyar Köztársaság Babérkoszorú-díj, 2010
Szépíró Díj (vers), 2011
NKA alkotói ösztöndíj, 2011
------ | 95.
| 2012.05.14 12:39 | Király Andor -- re: könyvei
|
Válasz erre
Előzmény | Valóban nagyon jó kötet. Mindössze 150 oldal, de mintha egy sokkal terjedelmesebb lírai kötet felé mutatna irányt. Tele van kísérlettel, téma variációval, aforizmával (ilyen például a zseniális Metafizika című is), lehetőséggel. A ki-beszélés öröme éppúgy megjelenik benne, mint a lírai alany szöveg-test mögé való húzódása, egzisztenciális jelenléte. A jó értelemben vett, "hétköznapi" egzisztencializmus ez, hol stilisztikai játékban feloldva az emberi sivárságot, hol épp elmélyítve azt.
És ha jól emlékszem itt már Nárcisz mellett fel-felbukkan Anna is... | | A fenti posztra érkezett válaszok: Németh M. Károly | 94.
| 2012.05.14 11:35 | Kósa Emese -- Penzum
|
| Válasz erre | "Lenyelsz egy kemény
féltojást"
s az életet. Kimeríthetetlen (téma)kör(járás).
Tetszik a verse. | 93.
| 2010.02.01 10:57 | az évtized legjobb -- könyvei
|
| Válasz erre | Marno János: Nárcisz készül, P'Art, Budapest, 2007.
Marno szokatlanul hosszas hallgatás után 2007-ben jelentkezett a Nárcisz készül címû kötettel, amely a költõ lírája kapcsán addig megosztott irodalmi közvéleményt végre szinte maradéktalanul meggyõzte. A korábban enigmatikusnak, érthetetlennek tartott marnói líra Nárcisz megérkezésével került a helyére. A tükörkép-alak felhasználásával még erõteljesebb, letisztultabb versbeszéd jött létre, amely végletekig önreflexív. Marno Nárcisza segítségével még mélyebbre jut el az önmegismerésben, ezt a fájdalmas, de konokul végigjárt utat a tükörjátékból fakadó (Nárcisz – lírai én) nyelvi kiszámíthatatlanság teszi egyedivé és kimeríthetetlenné. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Király Andor | 92. 91.
| 2008.04.18 09:56 | ES? -- 2008 - tavaszi száma
|
| Válasz erre | Marno János:
Eltévedvén
az esõben, hasonlatunk (a nyelvünk
hegyén még) ha visszájára fordul,
õrlõdhetünk legyek hullásán, mint
egykor a fogunkén, lázbetegen
s jeget tapasztva állunkhoz, egy kanapén,
hogy támaszkodhassunk. Elménk csatatér,
és a szívünk e téren egy könyöklõ
harcos. Az ég tudja, mi sújtja éppen.
S mért volna, hulltában, más véleményen
hõsünk? Feltápászkodva... csakazértis...
akár egy tisztáson... sötétedésig...;
dobolhat esõ... oda vissza nem térít.
Ömlik
az esõ, és ezúttal el sem áll.
Egy kislány, kezében üres kólás
üveggel, a járdán, melynek nemsoká’
vége szakad. Van mitõl tartanunk hát,
szavakat illesztvén egymásba, trágár
szavakat akár, mivel duzzadnak, mint
mondjuk a sár, s meghúzván magunkat
barlangtestükbe’ nyelvünk gyanánt. Aszfalt.
Nyelvünk önmaga teljében. A község
azonban alszik, vagy mintha aludna,
úgy tesz, fügét mutatva tragédiánknak.
(Mert mi mást hajt végre egy édes varázslat.)
Másnap
ha repedni kezd a szájunk sarkán
a megszikkadt enyv, és sehol a kislány,
akirõl szóltunk fentebb, egy álomban
mélyen, melyben még szerepelt aszfalt meg sár,
egy ragacsos üveg szakadó esõben,
s egyéb dolgok, miket a nyelvünk össze-
ízlelt, együvé velünk – kiket folyvást
kivetne magából a természet; mert
a községre álmunkban sincsen szavunk;
külön alszunk, egy pince fenekén,
ágyunk a régi sodronyacél. Másnap
verõ napfény, metszõ, hideg varázslat. | 90.
| 2008.04.18 09:55 | PUSKIN UTCA -- a Literáról
|
| Válasz erre | Tolvaj Zoltán
Sáskazalban Tücsökzen-e?
− a Marno-líra lehetséges motívumtörténeti megközelítései –
A készülõdõ Nárcisz mibenléte a nem-cselekvésen keresztül nyilvánul meg. „Adjon-e hangot / e veszett világnak, vagy megjárja / rozzant hídját elõbb, elõbbre tartva / a járást a nyelvnél, mely magában semmi, / ha mégoly sokatmondó” (A felüljáró). Hasonló cipõben jár Weöres, amikor kijelenti, alegszebb alkotás a séta. Nyilván sejtjük, arról van itt szó, ami a zen-gondolkodás egy részét képezi, vagyis hogy azzá lényegüljünk, amirõl elmélkedünk, és arról elmélkedjünk, ami a lényegünk. Nárcisz esetében a figyelem, ahelyett, hogy egyetlen fókuszpontra összpontosítana, a nyelvi aktusba bocsátkozva szétszóródik – a dolgok visszfényére adott reakcióval feloldja a figyelõ jelenlétét. Maga a figyelem lesz mindenütt jelen, szinte válaszul – feltételes reflexként – az európai gondolkodás középpontjában trónoló vagy épp eltussolhatatlan lyukként tátongó istenimágó omnividens határtalanságára. Válasz egy absztrakció kísértésére, mely túlzásaiban kifogyhatatlan, mert nem szemlélhetjük máshogy, beleértve magunkat, nem térhetünk el a szemléletétõl.
Mi mást tehetne ezzel szemben az én legkülsõbb és legkeresettebb rétege, minthogy maga is feladja magát, elvész. El- s feltûnik, hol magára öltött, hol maszkvesztett formában, miközben messze nem csupán a részletekbe borítékolja önmagát. Míg például Szabó T. Anna esetében a „rögzített mozgás” tetten érése a cél, addig Marno esetében a kamerának nincsen szilárd állványa, állapota. „Isten a legnagyobb állat”, hirdették minden blaszfém felhang nélkül a reformáció prédikátorai. Szemében semmi sem fix, legfeljebb idea, amely átlóg ideátra, az akarat és a kontúrtalanság (!) mezejére. Most ne gondoljatok egy vörös kockára – alkalmazza a wittgensteini imperatívuszt Marno is számtalan helyen. Képlékeny aura derengi be az eshetõségeket. „Olyan nyelvet teremt folyamatosan (azaz nyelvi világának soha nincs megtalált, rögzült létezésmódja), amely nem olvasást enged, hanem a vers tükrében elmerülõtõl saját kép (nyelv) összerakását követeli meg.” (Reményi József Tamás). Angelosz, a semleges hírhozó, bármire ráöltheti a nyelvét, felvehet megannyi hangzó, avagy még megrögzöttebb szóalakot, fogalmak leple alá bújik, hiszen elvi síkon ez a legszilárdabb forma, amit találhat magának. Marno maga nem azonosul Próteusszal, hanem a világ egy-egy sajátos szeletét szemlélve ennek próteuszi-természetét hívja vendégségül a versbe, hogy a nárciszi tükrözõdésben néhány vonás megvilágosodjék. Afféle közbenjáró az ész-leletek és ez utóbbiaknak nyelvi visszfényei közt. Medius currens, mondhatnánk, kurrens médium.
Nárcisz még nem tettleges és nem is tettes. Csupán készülõdik. Pedig jóformán minden mögötte van, és mégis minden elõtte áll; attól függõen, hogy a felmerülõ tér ideje vagy az idõ térbelisége válik hangsúlyossá. És ha egyben van, merre és mire készül, mivé egészül? Felvázolni tükrözõdéseit? Hiszen „illeszkedõ formák adják ki a halálát végül”. Avagy teljesen kikészül – mármint kifelé, a fogható-fogékony tartományból. A narrátor több helyen jelzi, készen áll a lettrikus tartomány elhagyására, itt semjelentkezni, de a szövegvonzás végül gyõzedelmeskedik, hogy átélhesse a szólalás vereségét, és Tandorihoz hasonlóan mártírja legyen a Hallgatást megtörõ félreírás paradigmájának. Nyilván nem volna elegendõ rámutatni Narkisszosz mítoszának szolipszista vonatkozásaira, hogy megértsük tragikus – jóformán önsemmisítõ – színezetét. Hiszen ezzel szemben fokozott éberségrõl tanúskodik az a nyitó gesztus, amelyben kép és mása, vonzás és taszítás konfrontálódik, majd kioltja egymást: „Nárcisz a tények tükrében / vizsgálja magát. Méretkezik. / Megmerítkezik, úgymond, a tulajdon / arcában, mely arc éppenséggel / nem mond neki semmit. Pedig / õ értelmet adna mondatának, / ez kétségbe nem vonható, a kétség ott / merül fel, ahol Nárciszt a vonások / összekuszálják és elnyelik.” (Nárcisz készül)
A címszereplõ karaktert folytonos önlelés és elidegenedés, a rekogníció kettõs játéka jellemzi. Nádas Péter jegyzi meg a görbefutású és kékvizû patakok nászából megfogant Narcissus születésérõl, hogy „az öntudatlan történés vált el akkor az öntudat történetétõl”. Vagyis az a képességünk, hogy emlékezzünk a saját tükörképünkkel való archetípusos találkozásra. Ám az élmények õsleleteiért folytatott regressziónak, az egész visszaélésnek már egy késõbbi jelenlétünk az origója. Így aztán a produktum, maga az emlék, vajon melyik síkkal lesz leginkább szinkróniában? Talán nincs az a történeti háttér, tárgyi elõfeltétel, amelyhez egy emlékpont genezise csatolható volna. Nárcisz csobbanása hullámokat kelt a tóban. Ez utóbbiak tulajdonképpen mitikus tettének valóságos hatókörei; Ekhó hanghullámainak (az orális hagyomány) térbeliesítése. A nyelv tovagyûrûzõ áradására bízza ezt a saját keltezését túlhaladó aktust, hadd töltse fel kollektív hordalékkal az egyéni emlék hiátusait: „…a nyelvet magát igyekszem ezáltal emlékezésre bírni, rávenni arra, hogy olyasmiket is tárjon fel nekem, amikhez éber tudattal, puszta szándékkal nem férhetnék közel.” – vallja Marno az interjúban, melyben Bedecs Lászlóval beszélget. Más szóval csupasz nyelvi imágójában lel rá saját édes- és gyenge pontjaira a „képalkotás õsélményén” keresztül. A folyamat egzisztenciális hozadéka közel sem megnyugtató: mindenütt antropomorf kódok és ködök, melyekben saját képtelen voltát szemlélheti. Ám a szubjektív nyomhintések végül elnyerik kollektív tágulatukat, sorozatban csobbannak, interferenciát keltenek az olvasóban, meghaladva a narrátor mûködtetõjének elrugaszkodási pontjait. Nárcisz megkezdi mûködését; a vers tengelyesen tükrözi azt, aki a helyes szögbõl tekint bele.
Ennek az optimális szögnek a megtalálásához a könyv minden egyes darabját legalább azzal a „konspirációs” együtt-légzõ igénnyel kellene befogadni, mint ahogyan azt Acsai Roland tette az Alma c. Daidal-darab szisztematikus felszeletelésével. Vagyis bizonyos mértékig csak ismételhetõ az, amihez még hozzá se fogtak: a Marnót övezõ közhelyesített „kvázi-értetlenség” felszámolásához az Együtt•járástól a Fénytervezõig, a Múzsa és a Bábútól a Daidalon át a legújabb kötetig. Másutt tapasztalhatjuk, egy Marno-vers, avagy egyetlen sor szoros kommentárja sokszor eredeti terjedelmének hetvenhétszeresével meghaladja a vizsgált darabot. Nem talmi számszerûsítés, hiszen a www.dokk.hu internetes portál vitafórumain az utóbbi években kialakult egyfajta olvasói diskurzus Marno János lírája körül, és éppen 77 interpretációs kísérlet született egyetlen fókuszhelyzetbe került verse kapcsán. A világhálón fellelhetõ hasonló kaliberû szerzõk közül talán elsõként az õ mûveit értelmezte ilyen közvetlenséggel és patológiai precizitással a fórumozó nagyközönség. Aki ezt a néhol detektívmunkához fogható rejtvényfejtõ folyamatot nyomon követi, az egy igen sajátos ízelítõt kaphat a Marno-vers anatómiájáról és szervezõdésének pszichodinamikájáról. Tanúi lehetünk, amiként egy-egy olvasó a szerzõ alkotótársául szegõdve – folyamatos párbeszédhelyzetben – hozzáteszi a magáét az egyes mûvek sokrétû értelmi felgöngyölítéséhez. Jó néhány helytálló variáns kirajzolódik anélkül, hogy szó esne olyan általánosításokról, amelyeket egy ehhez hasonló tanulmányban oly sokszor alkalmazunk. Való igaz, a vizsgált kötet néhány pontján mintha a szokásosnál nagyobb súllyal jelentkezne Marnónál egy-két konkrét visszacsatolás, mely egyenesen a kritika korábbi magaslabdáit készül lecsapni. A dolog szépsége inkább az, hogy esetünkben épp egy kíméletlenül letisztult, József Attilát evokáló anyaszakasz keretein belül játszik rá cinikusan a lírája kapcsán oly sokat emlegetett álomszerûségre: „(…) kész-e az ember ki- / gyógyulni magából, vagy fül sem merül / a kérdés, annyira fullad a kígyó- / hájtól, anyja is megfulladt, miután / leadta fölöslegeit magáról, / hogy végül szabadon járta át a szél, / aztán a huzat a halálos ágyon, / a szoba mélyén, mert ki a szabadba / nem vitték már a csontjai. Ha gondol rá, / szinte mindig elmarasztalólag. Ál- /mában persze másként is, most mégsem áll / le aludni csupán azért, hogy képet / nyerjen róla. Haladj. Ha már költészet, / tedd legalább, hogy te sem adod olcsón.” (Könnyû nyári).
A Nárcisz készül kötetatmoszférája, mint Marno korábbi mûvei esetében, egységes, ám a szövegszervezõ eljárások esetenként nagyobb variabilitást mutatnak a korábbi kötetek homogén összetételû kompozícióihoz képest. A hangsúlyosabb témák és motívumok – a gyermekkor arányosan egymásra kasírozott rétegei, ahogy „átszédül egyik bunkerképbõl a másik bunkerképbe”, vagy a jelenhez közelebb álló MOM-parki kutyator, a sétáló meditációk szabad autizmusa és az idõsödéssel perlekedõ ráolvasások – kötetlenebb ritmusban folytatnak egymással párbeszédet. A fokozottan jelen lévõ autobiografikus jelleg mellett maguk a szövegek egy állandó egzisztenciális hadszíntér vízióját keltik, Tandori romterepéhez hasonlóan. Olyan, akár egyetlen devalvált eseményhorizontról készült hosszúsnittek egymásba úszó, fokozatos áttûnése, amelyeknek egyes részletei animisztikus lelkesültséggel telítõdnek. „Egyszerre vélem látni a korai TD epigrammás csupaszításait és a késõbbi nyugodt rafinériáit és az állandóan jelen lévõ rémületben való (inkább)el gat-getést…” – írja Esterházy az ÉS-es laudációban. A Marno-szöveg mesterségbeli dimenzionáltságával kapcsolatban Bodor Béla pedig így fogalmaz: „a létesülés-alkotás poétikai, lélektani útjához-módjához is térszerû képzeteket kapcsol”. Vagyis a szóépítkezés és „tájrendezés” itt még struktúraalap, kifejezett megkérdõjelezettségében is, egy biztonságot nyújtó térképvetület vagy architektúra, annak ellenére, hogy elvileg szakít a logocentrikus védettséggel. A klasszikus poétikai eszköztárról körülbelül annyiban mond le, mint Gaudí az egyenesekrõl vagy a szabályos szögekrõl. És amikor itt-ott ennek az eszköztárnak a palimpszesztikus rétegeire rábukkanunk, milyen üdítõ vízjelek a lappangó összecsengések; nem is belsõrímek jóformán, legfeljebb lágyan etimologizáló scherzo-szólamok, amelyek járulékos ritmusélményükkel valamiképpen klasszicizáló hajlandóságról tanúskodnak: „[…] délelõtt tizenegy, tizenegy tíz, / tizenegy húsz körül a napból már betûz / egy kevés a padló távoli zugába, / írásod feladva, vén tányérvirág, kó- /katag fõvel ülsz ki az ablakpárkányra.” (Tányérvirág).
Másutt a jelentések pontos lokalizálása sürgetõ vágyat kelt, hogy az egyre differenciáltabb olvasat nyomán saját elvárásainkat legyünk kénytelenek destruálni. Krusovszky Dénes, igen találóan, olvasói zuhanásélménynek nevezi ezt a nullfokot. A szemantikailag sokfenekû szöveg turbulenciája, melyben a deiktikus külsõirányultsággal együtt egy metapoetikai örvény szívóhatása is fellép, olyan grammatikailag túlterhelt alakzatokat és memetikai rejtvényeket vet fel, amelyekbõl igen nehéz szárazon kikecmeregni: „[…] hogy a vers / dolga-e oda behatolni, ha versen még / azt is értjük, ami a testben, mely elménkre / fütyül, hatást fejt ki, és tárgyunktól folyvást el- / eltérít, elmarasztalva benne, miáltal / fájdalmas szakítást eszközöl bennünk / a tárgy és annak eszméje között…” (Egy tûzfészek). Mindamellett, hogy jobbára ismerõs premisszák, tézisek és fogalmak tisztázásának intellektuális drámája zajlik elõttünk, a vers folytatása talán önmagáért való bizonyíték arra a merész párhuzamra, hogy ez esetben is a szellem olyasféle csõdeljárásával van dolgunk, mint Tandori Hommage-ának a „ki szedi össze váltott lovait” tézise, melyben a jelölõk-hordozók elhasználódásán kívül ugyanúgy a szellem-anyag kettõsségnek „kentauri-paradoxonát” látjuk megfogalmazódni (az egyhelyben nyargaló kentaur, amely ajzott íjaival a platonikus szféra felé nyilall, ám amint elejtette ideális zsákmányát, földhözragadt patáival összetöri és bepiszkolja azt): „S ha a hang- / súly az eszmén. ámde a hangot magát / a fájdalom fakasztja ki testünkbõl, s tesz / minket ekképp a vers mint az ég vad / alanyává, ki lebukva, mintegy ön- / kívületben, maga alá, ott állhat helyt, / állva továbbá útját is megannyi / szertelen indulatának.” Ez már nem csupán az olvasó, de magának az apollóni embernek a konkrét zuhanásélménye.
Marno János lírájában alig találni nyomát olyas redundanciának, amely ismétlõdõ alakzatok, elcsépelt trópusok variálásával szellemi energiát takarítana meg. Másfajta gazdaságosság és másfajta tékozlás jellemzi. Molnár Illés szerint: „[...] a belsõ monológok és a külsõ világ (utcák, terek) nyelvi párhuzamokra épülõ egymásra írásával mintegy felbontja a szubjektum-objektum oppozíciót, és az írás aktusának ökonómiájára futtatja ki azt.” Másfelõl abban bõvelkedik leginkább, amiben a „konvencionálisabb” organikus poézis itt-ott csorbát szenved a merõben érzéki áttétek javára: az elme fogalmi mûködését direkte láttató egyenes beszédben, mely nem a köznyelvi regiszter felé nyitó élõbeszéd-paradigma sajátja, ám ahhoz hasonlóan egy „szikár”, mindenfajta direkt poétikai affektálástól mentes, vallomásszerû belsõ monológé. Spekulatív, abban az értelemben, amivel Valéry igazság-paradoxonja szembesíthet minket, amely szerint nem mindegy, hogy a gondolat igazságát keressük, vagy a gondolattal feltárható igazságot. Marno a gondolat „igazságát” keresi; a gondolkodás nemlineáris dinamikájának, külsõ-belsõ körülményeinek folyamatos explicitté tételével valamiképpen tetten éri saját önazonosságának pszichés lehetõségeit, vagy épp teljes tarthatatlanságát: „Mert mindene mégis a nyelv, / mely folyvást az egyensúly mérlegét / (k)ölti benne (a testében), s az ég / tudja tovább.” (Térdig Aranyban). Másutt a dezintegráció és/vagy fennmaradás tétje kézzelfoghatóbban körvonalazódik, érdekes módon a Marno-líra kapcsán igazságtalanul keveset emlegetett Pilinszkyt is beidézve: „Mélyebben belegondolva, [Nárcisz] mindig / is idegenkedett magától, járni is ezért / tanult meg, keservesen késõn, / járni mint kilépni magából, / megfeledkezni magáról, egy-egy / pillanat erejéig; s hogy ember, egyes- / egyedül, így érheti magát utol?” (Búcsú). Hatáskeltése pedig annyiban és akkor lehet instant, amennyiben a sokat emlegetett bon mot-szerû lelemények és koanszerû intarziák (pl. kõvér, lakóma, exszcéna, fejhús, veseköd – csakhogy a Daidal legremekebbjeit említsem) elõbb találnak célba, mintsem a végére járhatnánk tágabb kontextusaiknak. Pedig, amint már szemléltettük, elsõ találkozásra javarészt nem könnyû megszerezni a versértésért járó jutalékot. A kezdeti kihívást követõen szerzett pozitív „sztrókok” a más területekhez kapcsolódó problémamegoldások során érzett neurális elégtétellel azonosak. Tulajdonképpen ez az izgalmi állapot az, amely folyvást revideálásra, saját olvasási manõvereink és alaptételeink újragondolására ösztönözhet, ám a saját felfogásunk szerint koherens okfejtéssel sem válik lezárhatóvá az értelmezés. A passzív költõi hírközlés paradoxona egy ilyen disszeminált, szórt jelentésmezejû szövegtípusra is jellemzõ: „az egyik fél tudtán kívül közöl valamit, és a másik fél ugyancsak tudtán kívül, felfogja a hírt” (Fónagy). Marno esetében, amint a szerzõdés létrejött a tálalt mû és az olvasó között, a jelkomplexumok õslevesébõl az ember kedvére meríthet. A paktum elsõ blikkre vegytisztán intellektuálisnak tûnhet, ám a Marno-szövegben a szenzualitásnak egy áttételesebb, cizelláltabb fokával találkozunk. A mágia mint az emlékmunkához szükséges nyelvi apparátus esztétikai járuléka van jelen, olykor pedig a narrátor inkább tartja magát ahhoz a sebészi eleganciához, ami egy-egy algebrai operáció levezetését jellemezne: „Nyelve, akárha borotvapenge, megszabja, / akármit gondol. Költészetrõl, mely a halála, / és halálról, mely úgyszólván rásózza / a verset. Mint halra, könnyek közt szólva, a tengert.” (Álmában). Látható, hogy eme „zsigeri” eljárás képszerû ékítményei milyen természetes logikával, mily sokféle jelentést implikálva járulnak hozzá a lehetséges megfejtéshez: a determinizmus, az autopszikus szemlélet, a gondolat halhúsának sós (humortalanná tett, dehidratált) konzerválása (és egyben a kép finom „konzervatizmus-kritikája”), ill. a Hal (Icthys) motívuma mint termékenység és áldozat, (az élet sója a vers, vagy a halálé? – „Só, orsó, koporshow”, vágná rá Weöres), majd végezetül feltárul egy kerek, Klee-szerûen szálkás és mesés szenvedéstabló: vizuális záróakkordként beúszik a könny és a tenger metonimikus rész-egésze, hogy a viszonyaikban rejlõ közös sóoldat minden direkt emóció lehetõségét felszívja, majd ismét elöntse (akad-e egy halnak tengernél nagyobb végzete és unalma?), s így tovább egészen a teljes érzelmi szublimációig.
Talán nyilvánvaló, hogy adott terjedelmi kereteken belül nehéz klisék nélkül szólni a Marno-versek narrátoráról, arról a „szüntelenül beszélõ, képzeletbeli alakról” (Bodor Béla kifejezése), aki mintha tudatosan hagyná, hogy olykor elveszítsük az Ariadné-fonalat a hipertextek közt, egy nemlineáris, sokközpontú szövegfolyam labirintusában. Valójában akár nyelvi anarchizmusnak is tûnhet, amely egy „arkhónok” nélküli poézishez vezet, ahol a strukturális megközelítések szempontjából nincsenek alárendeltek, sem felettesek. Párhuzamosan metszett idõsíkok vannak és visszatérõ szituációk, de a teljes történetnek csak töredékeit észleljük, abból is csak annyit, amennyit megbír a grafikus nyelv aktuális szakítószilárdsága. „A szív is ész után kiált, mielõtt (értelemszerûen) megszakadna” (Koromszakadtáig). Folyamatos önkontroll és kontemplatív nyelvszemlélet. A komplementer vonatkoztatásokban egyszerre leljük fel a ránk vonatkozó adalékokat, miközben mi is adalékok vagyunk vele kapcsolatban. A szupplementumok egymásba karoló sorozatát egy-egy, tovább már nem bontható gnóma, koan-sûrû retorikai nyugvópont szakítja meg. Maga a narrátor egy nyelvben-álmodó, aki önnön fogalmaiba ébred, és saját intencióin túl mindannyiunk „közös álmának” verbális utórezgéseit produkálja. Ám a jelek úgy csoportosulnak, hogy sok esetben kioltják a ránk hagyományozott korábbi jelentéseket. Vagyis esztétikai értelemben az üresség szépsége adódik; nem „szuprematista” szempontból, amelyre a minimál festészet vagy a minimál poézis törekszik, hanem a Nárciszi-fordulat elõtti korszak ingerekben gazdag õsterepének vibrálása szerint, ahol a csecsemõszem még differenciálatlanul, szinoptikusan és kíváncsian dézsmálhatta mindenek különös egyöntetûségét. Eme elfogulatlan perspektíva hiányának a tragédiáját érzékelem a Marno-líra „okkult mélabújának”, melynek restaurációjára csak olyas antitézis felõl törekedhet, amely sorról-sorra kivégzi a szóba jöhetõ nevesítéseket, a tengernagy anyanyelvi lexikon talált tárgyait, persze azzal a keserû bölcsességgel felvértezve, hogy éber fogalmak által már csak „eleve sárosan” kerülhet vissza a határtalanságba: „álmodod, hogy alszol mindössze, / s csakis addig állsz hadilábon a földdel, / amíg a szádat is végleg be nem tömték / vele.” (Almaidõ). Fesztelen hiányaival írja körül feszülten önmagát, kiegészítésre váró halmazaival. Nincs lét, de egy passzív létige folyton ott lapul ebben a nincsben; önnön deficitjei által létesül. Ezt gondolhatná a készülõ Nárcisz is, látványát megelõlegezve. Ám a széttört verstükör minden szilánkjában ennek a nihilnek az inverzére figyelmeztet konkrét szituáltságával: „Kopott kis tömlõ a vers. Nárciszt / súlyos, egyszeri kérdések gyötrik, / melyekre sehonnan sem kapni választ, / csak öli magát az ember velük. / Ám azok sem élik túl õt. Sõt, nem együk / megsemmisül még elõbb. (Irgalom nékik.) / Nárcisz általuk aggódik, nem értük, / szívébe fogadva valamennyit.” (Romvers)
A nárciszi anamnézis eseménytere puszta díszletnek tekinthetõ; elemei annyiban sajátosak, hogy a legkülsõ héjról valóak, a saját test, a saját sors kiterjedéseinek konszenzusos, az elme álma számára illuzórikus világából, ahol minden jelenség efemer tünemény. A történés valódi tétje, hogy mit visszhangoztatunk. Személyre szabott mozgásterünk részeseként a gyermekkor üzemidejétõl egészen a tegnapok közeléig: „És Nár- / cisz ismét gyermeknek érzi magát, / akinek – egyszer volt, hol nem / volt mitõl félnie” (Föl a MOM-ba). Egyéb szövegkörnyezetben a beszélõ nem az idõ mozzanatossága mentén határozódik meg, hanem a tér kiterjedéseire való feszítettség alapélményébõl mozdul át egy absztrakt értelemkonstrukció irányába: „Volnál csak tiszta hasonlat, / mint a víz, a szél vagy a nap, elõtte / felhõtakaró, könnyû pléd vagy súlyosabb / égkõboltozat, csak ebbõl ne volnál leginkább; / ebbõl, amit föld néven emleget a világ.” (Térdig Aranyban). Ám nem célja megtorpanni az inerciálisan tehetetlen õselem konkrétumainál („tér és idõ keresztjén latrokként függünk […]” Weil-Pilinszky), a ciklikus szemlélet számára sem a kezdet és a vég, sem az évülés drámája nem valódi; minden csupán helyet cserél és feloldódik a történés hangjában, a tények világa áttetszõvé, mégis átláthatatlanná válik. A Nõ c. vers egyik kadenciája kiváló példa erre a neptunikus lebegésre, amely egy komplex allegóriával közvetíti a szemlélõ érzékszervi bomlásélményét, jóllehet azon ritka toposzok egyike, amelyben a narrátor a repetíciós eufónia eszközével ellenpontozza a másik síkon megjelenõ nyelvkritikai objektivációt: „Mennél tovább a vízbe, / oltani szódat, pezsegjen, mint a mész, / s emésztve magát az ész is ott vigye / többre, ahol anyaga bomlásra kész / formáit tárja a szemnek.”
Ez másik jó példa arra, hogy megértsük, miért nem lehetséges egyetlen szerzõi motiváltság köré felfejteni a jelentést; az írott szó nem adott, csak kapott; idéztük már, hogy a jelölõk összjátéka arra sarkalja az olvasót, hogy képlékeny jelentéshálózatokat rendeljen hozzájuk. Példánk esetében mondjuk egy érzelmileg involváló (víz > oltott szó > hallgatás > elfojtás > bomlásra kész) indulatilag túlfûtött intenzitású (szó > pezsgõ szóda > oltott mész > redukált izzás), ám racionálisan kontrollált (ész anyaga > szó > formáit tárja a szemnek) alaphelyzet paradoxonából kifejthetõ eshetõségeket (tett v. blokk; belevonódás v. meghátrálás; oldás és kötés, etc.). Vagyis felesleges tettetni, hogy urai vagyunk annak a végtelen számú impulzusnak, amibõl a látvány összeadódik. A Marno-versekben amúgy is gyakran fellelhetõ valamiféle felfüggesztett cselekvés, tücsökzene a kaotikus sáskazalban. Ha tettlegességre akarják bírni, válaszként a tudattalanban rejtezõ hõs áthatolhatatlan ködbe burkolja önmagát. Nem mutatkozik, nem objektiválható; eltussolja téridõ-keltezéseit. A panoráma zsúfoltsága, a részletek közelsége is az eltávolítást szolgálja. „Nem tûnik el az enigmatikussága – ez neki sine qua nonja –, nincs is ez feloldva, de valamit old belõle, anélkül, hogy az alkata ellen menne. Talán a (nagyon jellemzõ) gondolatiság és az érzékiség közti kapcsolat lett egyszerûbb.” (Esterházy). És valóban izgalmas feladat volna – még mindig Esterházy nyomán maradva – Aczél Géza (Vissza)galopp c. kötetének narratíváját párhuzamba állítani a Nárcisz-kötet apparátusával; az emlékmunka valóban hasonló, ám teljesen más síkon nyújt élvezetet, más a hatásmechanizmus. Aczél mondhatni nem kíván fennakadni a szólelés hálóján, nem kutatja ilyen elbizonytalanító szenvedéllyel a tettlegességet elhárító gondolat szingularitását, s ezáltal az anamnézis nyelvi reflektáltsága megreked az emléknyom külsõ körülményeinek archiválásánál. A széles palettájú, kényelmesen bebarangolható öndefiniálással szemben Marnónál ennek a sétaútvonalnak sok-sok ellipszise, elhajló alakzata, megannyi medre, startja és finise van; kizárt dolog, hogy ki legyünk rekesztve. Számtalan kultúr- és üdvtörténeti, ill. ontológiai axiómára akkor is rábukkanunk, ha a verseknek nincs konkrétan megragadható forgástengelyük a dolgok lezárhatatlanságán kívül, és nem indítványoz semmiféle szuperjelet, vagy közös fogódzkodót, amelynek alárendelhetnénk a vers olvasatát.
A címében tücsökzenei áthallást sejtetõ Sáskazal ciklusban található a kötet talán „legidillibbnek” nevezhetõ darabja. A 16 múltam c. versben a narrátor már nem harmadik személyben eleveníti fel a mítoszt; Nárcisz itt ön-azonos, nincs szüksége krónikásra. Egy idõsebb hölgy társaságában üldögél, aki a nagymama („mintha a földbõl / bújna elõ. Kövéren, mint egy bödön, / csordultig zsiradékaival.”) Az ölében pedig Mimi ül, aki szintén helikoni lakos, csábító nimfák alakmása. A nagymama fajlagos besorolása szerint földies, idõs, korlátozó entitás, a kontrakció elvének megtestesítõje a fiatalok szemében. A hagyomány õre, és egyben az erkölcsi gátaké is. Ennek a felvigyázónak a „száraz és hûvös” jelenlétében történik meg Nárcisz megtérése, önmegértése; szembesül azzal a részével, akit eddig eltartott magától. Vagyis rájön, hogy létezik rajta kívül más teljes hatókörû, saját centrumú öntudat (Héliosz, Solus ipse): „Mimi arcában / pillantom meg a napot, egy mély ránccal / amint az imént alábukott. Combom / sajog, szinte lángra lobban. Ha holdon / járnék, ott sem lobbanhatnék el jobban”. Nárcisz ezen a ponton kilép a pubertási osztatlanságból, megpillantja a Napot, az érett férfikor szoláris princípiumát, amint az végre nem perzselõ és öntudatlan önmagában, hanem a másik fél (Luna) hûsítõ jelenlétének visszfényében sütkérezik. Mimi holdszerû képviselete egyben Pszükhé természetes megjelenése; combjának hidegével mérsékli a fénye teljében regnáló öntudat temperálatlan forróságát. A nagyi pedig, a felvigyázó Kronosz szerepében, aki az idõ, az aggályok és a régi rend ura, hamarosan kihátrál a színrõl a „dombok mögé”; a horizont alá bukik a Nappal együtt, s szabad utat enged az alternatív nárciszi végkimenetelnek (uralmi csere a régi, a letûnõ, és az új, a sarjadó között). Megtalált másik fele által Nárcisz ráébred a syn patheia, a ’közös szenvedés’, a részvét és a rokonszenvezés képességére. Eme kimenetel szempontjából nem kell a Teiresziász által megjövendölt végzetnek óhatatlanul bekövetkeznie; Nárcisz a végére járhat saját mibenlétének akképpen is, hogy békés öregkorra számíthat, vagyis nem fojtja meg idejekorán saját daimonikus tükörképe.
A kötet súlyos záró darabja (Fõ a medúza) az elõbbi vers pozitív kicsengését ellenpontozza rengeteg tekintetben. Ez az a pont, ahol Nárcisz az elõbb szemléltetett unio mysticának az árnyékos oldalára téved, jóval közelebb állva a vak görög jós által prognosztizált mitológiai végzethez. A címben megbúvó „medúzafõ” nem más, mint a „gorgó feje”, az egyik legnagyobb fényerejû csillaghalmaz; már a 9-dik századi arab asztronómusok is az egyik legkártékonyabb vonatkozású égi jelölõnek tartották. Innen ered latin Caput Algol elnevezése is, amely az arab al-ghul (’rontáshozó szellem’) szóalakból származtatható. A kínaiak a cei-sí névvel illették, amely az „egymáson heverõ holttestek” obskurus vízióját idézte. Nárcisz regresszív hipnózisának zárlata ez a baljóslatú vers, amelyben a co•itus már nem ’jár együtt’ semmivel, fõleg nem a kiegészülés, az önfeladás és önfellelés kognitív gyönyörével. A rézsútosan alábukó Nap illuminációja helyett itt mesterséges a megvilágítás, alig deríti fel a sötétben heverõ emberpárt, akiket a narrátor spektruma csak sejteni enged. A birtokszerzés, az élvezet és a gyõzelem tetõpontján ébred rá Nárcisz: a feldúlt termõföldet saját árnyékával inszeminálja. Vonásai és teljes perszónája elveszti addigi karakterét, s egy amorf, medúzaszerûen megfoghatatlan képzetet tud csak felmutatni az öndetermináció puszta végtermékeként, mielõtt a tópartról saját tudattalanjába szédül. Ebben a verzióban a szaturnizált daimón gyõz, és az elõbb még Mimi arcának teliholdján keresztül szemlélt ego elveszti isteni opacitását. Nárcisz sorsa ezen a ponton bevégeztetett. A szöveg néhány pontja nyelvkritikai síkra tereli a hérosz értékválságát („szádra mocskos szavak tolulnak”) egyben ítéletet hirdetve a szólalás re-kreációs, szóragoztatva szórakoztató gesztusa fölött, allegóriaként felhozva a bibliai halszaporítás végeláthatatlanul meddõ hiánypótló aktusát: „(…) Mi haszna baszni, mondjuk, ha / nincs akiért megvesznél közben. / Szaporodni, mint a szavak, kitöltve / századik keretét a kertnek, majd lámpát / gyújtani azért csak, hogy árnyékot vess / az összedült veteményesre.”
Talán nem szükséges ecsetelni, hogy a szuperpozícionált öntudatra való ébredés kudarcának ez az iménti apokrif-jellegû komplex képe milyen közeli rokonságban áll az európai gnoszticizmus szellemtörténeti örökségével. Ám az organikus versvilág referenciális instabilitásával, a gondolati síkon rehabilitálható „minden egész eltörött” múlt századi traumájával az ilyen centrifugális szöveg már nem akar mit kezdeni. A szegmentált teljesség, a töredékesség élménye informatikai szempontból ma már evidencia, így inkább holisztikus megközelítéseket alkalmaz; még akkor is, ha olykor még fel-felcsap a szándék, hogy valamiféle egyesített, antropomorf elv alá rendszerezze az önmagukban is teljes értékû szupplementumokat.
Nárcisz Marnója továbbra is felvállalja ezt a szétszóratást; az állatok – azaz a tág értelemben vett ’lelkes teremtmények’ – viselt dolgait, végzetes fogalmaiknak halálosan játékos, szétírható természetét. Gutenberg helyett Neumann, gúlaszerû hierarchia helyett a párkák random access szövedéke. Ahogy õ maga mondja: „újra meg újra fennakadok a nyelv önépítõ természetén, hogy abban a pillanatban, mihelyt érzékileg-gondolatilag megesik valami a beszédben, a szöveg egész teste életre kap, még az is regenerálódik benne, aminek a benne-létérõl, meglétérõl sejtelmünk sem volt addig.” Bizton állíthatom, hogy Marno János Nárciszának tükrében nem csak saját sejtelmeinek szellemjárására lelhet a kedves olvasó, hanem fogalmait frissítve, hamismásaitól némileg megfosztva fog elmerülni ebben a szerteágazó tóparti kalandban.
| 89.
| 2008.04.08 16:37 | P.A. -- köszönöm
|
| Válasz erre | Nem arról beszélek ami beszámol, hanem ami kihagyja. A felelõsség megosztásban segítünk. És minden másban is. | 88.
| 2008.04.08 15:47 | chia -- re: Marno - Dokk - Tolvaj
|
Válasz erre
Előzmény | T. Pálóczy Antal: a Litera átvett egy anyagot a könyvesblogról. Menj a könyvesblogra, keressed meg, és írj kommentet. A Literán megjelent Marno interjú és a Parnasszus szám beszámol a Dokkról, sajnos Téged név szerint egyik sem említ meg. A linkeket a 85-ös bejegyzés alján megtalálod.
Marno NEM IGAZOLJA azt a felelõtlenséget, hogy a Dokk szerverét idõnként kilövi valaki, aki ezt megteheti. | 87.
| 2008.04.08 15:28 | Pálóczi A -- Marno - Dokk - Tolvaj
|
| Válasz erre | Én azt írtam, hogy a Literában leközölt anyagban hetekkel ezelõtt az alábbi történet úgy szerepelt, mintha ez nem a DOKK-ban törént volna. Kihagyták a DOKK nevét, pedig - ahogy helyesen (és köszönöm) itt szerepel, abból kitûnik, hogy Marno és Tolvaj irodalomtörténeti találkozása a DOKK-on jött létre. Marno is így mesélte el nagyobb közönség elõtt nemrég, az Irók Boltjában tartott Tolvaj-kötetbemutatón. Csak a Literában jött le úgy ezt követõen, mintha õk "bárhol" találkoztak volna, s nem a DOKK-on történt volna ez. Ezt próbáltam megfogalmazni Karaffa naplójában. A DOKK neve tehát Marno és Tolvaj Zoli találkozását tekintve KIHAGYHATATLAN. És mégis kihagyták. (De mi nem hagytuk.) | | A fenti posztra érkezett válaszok: chia | 86.
| 2008.04.08 14:33 | chia -- Mimi és TZ
|
| Válasz erre | Pontosan (!) ez történt amikor Marno a saját versét rakta föl a Dokkra gyilkolásra TZ-nek. A történet folytatódott, mert a következõ gyilkosnak is föltette, de az már elevenebb vitát váltott ki. Bárki olvashatja, ha megkeresi.
1757.
demjén: vizsgálatra TZ-nek
2006-06-30 10:36 | 213.???.111.???
16 múltam
Mimi az ölemben ül. Én egy kövön.
A nagymama pedig mintha a földbõl
bújna elõ, kövéren, mint egy bödön,
csordultig zsiradékaival. Estéllik.
Mimi combja nyirkos, mint a kõ, s félig
olyan hideg is. Nem fészkelõdhetünk
nagyon, a nagymama áll õrt felettünk,
botjára támaszkodva mesél. Rém rossz
tanuló vagyok, ami nem oszt, nem szoroz,
sokra úgy se vinném. Mimi arcában
pillantom meg a napot, egy mély ránccal
az imént amint alábukott. Combom
sajog, szinte lángra lobban. Ha holdon
járnék, ott sem lobbanhatnék el jobban.
Oda minden, mitõl csak undorodtam.
Mimi dúdol. És a nagymama indul
a házba, mélyen be, a dombjain túl.
is megköszönve precíz munkádat. demjén
-----------------------
1768.
Tolvaj Zoltán: re: vizsgálatra TZ-nek
demjén: vizsgálatra TZ-nek
2006-07-01 08:25 | 87.???.101.???
Ez a vers nagyon tetszik nekem. Sokrétû és alapos egyöntetûséggel jár körbe egy baromi egyszerû és hétköznapi szituációt, úgy, hogy közben ott feszül a háttérben a nagybetûs költészet minden elcsépelt motívuma, általános emberi témáink legveleje, „dinasztiáink” virágkora és hanyatlása. Úgy sugároz eleven áramot, hogy mindeközben maguk a résztvevõk csak árnyak (a rendszerezõ tudat barlangfalán), põre fantomok valami konkrét téridõ- vonatkozástól mentes terepen. Egy vers, amelyben a (ki)beszélés közvetlensége, ez a „belülrõl kötött” külsõ fesztelenség a formáló erõ. És valami szeretetteljes (ön)irónia is. A hang egy kamaszé, aki már megunta helyzeti felelõtlenségét. Beavatást nyer a következõ ciklus örömeibe; hogy a körforgásban egy és ugyanaz ugyanaz: megtartani és elengedni. Mimi arcában pillantom meg a napot, egy mély ránccal az imént amint alábukott – az már messze nem csupán szemlélet, talmi szemlélõdés. Mekkora összefonódása ez változónak és állandónak (embernek és ember-mellettinek); a mítoszok dimenziója ez, Prométheuszé, aki nem csak a nagy világégés kezdetén, de igenis ott van minden krákogva fellobbantott gyufaszálban. Sorolhatnám még a hangok árnyalatnyi keveredését (hivatkozhatnék ismerõs szerzõkre, formulákra), javasolhatnék egy-két apróbb változtatást. Túl reggel van; úgy látszik Ravi szitárja elandalít. Kedves demjén, ezek vagyunki. A szabadság vándorai.
---------------------------
1785.
demjén: re:
vizsgálatra TZ-nek
Tolvaj Zoltán: re: vizsgálatra TZ-nek
2006-07-01 13:05 | 213.???.113.???
kedves Zoli, bocs, de valóban érdekel, hogy milyen változtatásokat javasolnál a versben. Amelyeket a Ravi szitárzenéje elmoshatott (benned) még a reggel folyamán. Elõre is köszönet,
demjén
-------------------------
1786.
TolvajZ: re:
vizsgálatra TZ-nek
demjén: re: vizsgálatra TZ-nek
2006-07-01 13:17 | 87.???.101.???
Hú, roppant sokat... hátulról a negyedik sorban elhagynám az igekötõt, hogy a vers lappangó végrímeihez mérten a ritmika feszesebb legyen. Ezt csak most vettem észre; nagyon finom benne az a lágy, belsõ rímelés; formatartalom töktermészetesen hömpölyög egészen a zárlatig. Az 'estéllik' opcionális (esteledik) - ez csak kósza, ízlésbeli. A zárómondaton is gondolkodnék, semmiképp se a legvégén, inkább a belsõségein, illetve azon, hogy még/vagy 'min is' túl, hová jut (a nagyanyó). Ám nehogy nagyon belebarmolj! Így ahogy van közölhetõ érzésem szerint.
--------------------------------
1787.
demjén: re:
vizsgálatra TZ-nek
TolvajZ: re: vizsgálatra TZ-nek
2006-07-01 13:30 | 213.???.116.???
Nagyon köszönöm a tanácsot. Bár gondban vagyok az igekötõ elhagyásával, mivel az értelmileg hazavágná (és nem feltétlenül ugyanoda, ahová a nagyanyó tart) a szóban forgó (el)lobbanást. Plusz itt (nekem legalábbis) mintha épp ez a hangkitartás (lobbanhatnék el) hozná a - belsõ! - feszültséget. Rosszul hallom?
Szóval õszinte köszönet a figyelmedért!
-------------------------------------
1788.
demjén: re: vizsgálatra TZ-nek
2006-07-01 13:41 | 213.???.116.???
ja, és annak fel- vagy megoldhatását is. | 85.
| 2008.04.07 10:41 | chia -- költészetr?l - ezért vagyunk itt
|
| Válasz erre | Költõi percek – ez volt 6 éve a Duna TV költõportré sorozatának.
Demény Péter Marnót bemutató részrõl szóló írását idézem itt lentebb – hátha kedvet kaptok e néhány sortól, hogy megnézzétek az m2 adását itt:
http://www.mtv.hu/videotar/?id=20598
„... amikor apja kiszabadult a börtönbõl” - írja Demény, Marno apja Recsken töltött éveket, míg õ anyjával, nagyanyjával és testvéreivel kitelepítettként Tiszanánán majd Piliscsabán élt. Demény írás alatt három linket láthattok, ez mind korábbi Marno interjúkhoz vezet, ha valakit érdekel. A neten még egy beszélgetés elérhetõ, de annak csak a címét írom ide, mert a link hosszúsága megbolondítja az oldalt: „A szemnek fogódzó, szívének kapaszkodó.” Ha cím szerint rákerestek, letölthetitek azt is.
Itt:
http://www.katolikusradio.hu/?m_id=5&m_op=&datum=2008-04-02
14 órás adáskezdésnél huszonöt perc Marno vers hallható néhány perc bevezetõ után a költõ fölolvasásában.
***
Demény Péter - Pozitív apokalipszis
A költõk (próza- vagy drámaírók) általában érdekes emberek. A nyelvhez való (legalábbis különös, ha nem éppen veszedelmes) viszony az alkatilag zárkózott alkotókból is kihozza a maximumot – azt, amirõl más még csak álmodni sem mer. Egyetlen mondat vagy akár egyetlen szóösszetétel is alkalmas arra, hogy egy mondjuk tizenöt perces beszélgetés kigyúljon.
Azért írok tizenöt percet, mert a Duna TV Költõi percek címû, Mérei Anna rendezte sorozatának darabjai éppen ennyit tartanak. Ami kevés, ha úgy vesszük, hogy egy-egy izgalmasabb figurát jóval több ideig is elhallgatna az ember, de elég ahhoz, hogy az interjúalany egyénisége megvillanjon, s magával ragadja az embert.
Marno János azok közé tartozik, akiket akár egy óráig is elhallgatnék. Már csak amit a gyerekkoráról mond! Nem volt pénzük, egy szobában laktak, kenyérgondokkal szembesültek, „és egyáltalán, nem nagyon volt értelme semminek”. Marnót imádta a nagyanyja, de amikor apja kiszabadult a börtönbõl, a nagymama csak egy évig bírt egy fedél alatt lakni a vejével. Mindenki kiment vele az állomásra, de Marno a kapunál megmakacsolta magát, és otthon maradt. Úgy érezte, hogy hûtlenül elhagyták.
„Pozitív apokalipszis” – mondja a költõ a beatzenérõl, mely éppen akkor tûnt föl, mikor õ kamasz lett – lázadása, leválása korában tehát. Elsõ verseit „irgalmatlan erejû szövegeknek” nevezi, melyek kiszálltak a diskurzusból. Mindegyik diskurzusból. Az ellenzékibõl is, mert Marno az ellenzéki szerepet is elutasította.
A rendszerváltással kapcsolatban is szkeptikus. „Eltûnt az örömszerû gondolkodás”, mondja, a gondolkodás magáért a gondolkodásért. És miközben beszél, ujjait hol görcsösen egymáshoz közelíti, hol lebegteti, és úgy magyaráz. Az operatõr (Reich László) pedig hûségesen, jó szemmel követi a kéz dinamikáját.
A kérdéseknek az a szerepük, hogy továbblendítsék a beszélgetést: a kérdezõ néha nem tesz mást, csak kimondja, ami a Marno szövegében benne van. („Elhagyásként élte meg?”, hangzik a kérdés a nagymama kapcsán. „Iszonyatos elhagyásként”, válaszolja a költõ.)
Elhangzik egy vers is, de több kellene belõle, így üres térbe hullanak a szavak. És ahhoz is idõ kellene, hogy az embert jobban megismerjük. Így meglehetõsen ügyetlennek tûnik a félpercnyi pingpongozás – annyira látszik, hogy ennek olyan „emberinek” kellene lennie. A derûnek is idõre lenne szüksége. Ha a költõi percek félórát tartana, talán ez is másképp lenne.
***
http://www.litera.hu/object.b1d05c34-835e-45b8-9ee7-ca16622e7d2d.ivy
http://www.es.hu/old/0245/interju.htm
http://www.parnasszus.hu/?page=archivum&cid=96&folder_id=28&lapszam_id=15&arch=1 | 84.
| 2008.04.05 23:57 | NOL -- 08-03-14
|
| Válasz erre | Marno János:
DIPTICHON
ÁLDOZATOK
vagyunk, visszataszító áldozatok,
nyálas nyelvûek, és gyökértelenek
mindamellett, ami elég ostobán
veszi ki magát épp a mi szájunkból.
Fonnyadt virágkor. Éjszaka sétára
adjuk a fejünket, cipõnk megtelik
gyöngykaviccsal, képzelhetik, mert lyukas.
Esõben cuppog, magunk meg szuszogunk,
mintegy álomszûkületben. Nappal az-
után autóval térünk vissza a hely-
színre, gesztikulálunk, rámutatunk
egy fára, mely örökké hanyatt dõlne.
ELÁRULJUK
a fát, amellyel jó volt szót váltanunk
estében az éjjel, és most tolhatjuk
az öklünket a szánkba, felkívánva
azt is, ami merõ gyötrelem. Aztán
mégis marad minden a maga testében,
hivatkozván Freudra, állkapcsára, mely
magát feszegetve puhatolta folyvást
magánvalóit az énnek. Mert magán-
kívül könnyebbül a lélek. Mintha csak
mennénk szembe magunkkal egy sétányon,
rázkódó öklünkkel a szánkban, vagy árva
ujjunk gyanánt, a nyelvünkbe pólyálva. | 83.
| 2008.01.26 13:35 | NOL -- 080126
|
| Válasz erre | Elharapódzás
Kafka lármázik. Ki fog merülni
tõle, párája kicsapódik az üveg-
táblán, és mellette senki a fûtõtestnek
dõlve, karcsú ujjával dobolva
bordázatán. Mintha fütyülne közben
magában. Cipõje talán az egyetlen,
mely meg-megcsikordul itt-ott, élesen,
fogat eresztve mintegy a talpán, mint-
ha kint járna messze egy parkban, éjjel,
vagy megtérve onnan már itt a lépcsõ-
házban, ahol Kafkát oly elveszve
találják mindig a kísértetei.
| 82.
| 2007.10.22 17:37 | NOL -- 07-10-20
|
| Válasz erre |
Az ember
ha magával - a halállal néz szembe.
Ezt könnyû belátni. A nehézség ott
támad mindig, mikor kész vagy bármire
még, ha már a halálnak csekély a hord-
ereje. Körültekintesz. És ez ki-
merít újra halálosan, körben a csikkek
a gyöngykavicson mint égen a hulló
csillag, szédülsz, és az sem lepne már meg,
ha eldõlnél szépen, itt a Vérmezõn,
szabad folyást engedvén trágár szavaknak,
s sápadt maszkodat karistolván a talaj -
talicskát tolnál vígan, legközelebb.
****
NOL - 2007. október 20.
Marno János (1949) Soros Életmû-díjas,
legújabb, Nárcisz készül címû kötete idén
jelent meg a Parnasszusnál. | 81.
| 2007.09.22 21:59 | árgus -- 2006 - november
|
| Válasz erre | 56
„Akasszátok fel a kabátokat!”
Nárcisz kezeslábasba búvik
s sálat teker a nyaka köré,
október nyirka mocsok kövér.
Kezét az ujjába dugva hátul
sétál az Alkotás felé,
meg is fulladhat, mire felér.
Mint akit székéhez kötöztek,
köpje csak ki, ami még benne;
lehellete sárgás fehér.
Kilépne hát a rím kedvéért,
azért tudniillik, hogy ne fázzon;
mint régesrég a mozivászon,
úgy sistereg agyában a száz
meg száz százlábú emlék.
De torpanjunk csak meg itt egy-két
percre. E kapualjban, vagy hol,
hol recseg a kaputelefon,
ugrásra a vasúti hídtól,
most szakadhat le a plafon
(mely fentebb padló) egyik-másik
lakásban, és az igazságtól
sem igen járhat oly messze,
ki ágyából elõ sem mászik
csak álmát szövi át a neszre;
s a falnak fordul, mintha sarkon;
rá zuhannak, vagy õ zuhan le,
burkolózvást a szõttesbe,
döntse el más, ha dörgést érti,
mi különbség, s ha lõttek néki,
mely futamból maradjon épp ki,
és mire induljon föl, persze,
mivel rosszul lett eleresztve.
A szél, a szél, az nem számít be.
Mit sem számít a szél. Óvja Nár-
ciszt bádogszínû overállja,
oly lágyan csikordulva, akár
ha macska lépne olajtócsán,
iramodván tova az éjbe,
és nyomában a kosaras nõ,
szaporán, ahogy árnyéka nõ,
a fény, a fény most alulról jön,
kosarában szárnyas belsõ,
árnyékát fölveti az égre,
s fején a konty is mintha égne,
vagy hajszálanként folyna vére —
visszatérve a vers szívére.
A helyszínre, hol Nárcisz haboz:
mi köze 56-hoz,
ha közelebb az 57-hez
számainak immár az éve.
(Szája gyûrt féregformát képez.)
A nõ lökött. S õ ki volt téve
bánatának vagy ingerének
(itt meg is szakadhat az ének),
mígnem egy nap a hûlt helyére
ébredt. Kabátja feketéllett
a lábánál, az ágy végében,
meg az arca, mely kiégett.
S mint fáin, a seb fent az égen
összehúzvást, a dióméreg.
OTT
látja magát a tûzõ napon Nár-
cisz a Romkertben, '66 nyarán.
Névmása pedig ma itt sárgállik,
egy ládában, az ablakkeretben,
készen rá, hogy kivágódjék a mélybe.
Dehát az embert is folyvást a készsége
taszítja tova, tessékeli, mint testét
a lélek, rontson csak elõre, ha tetszik
néki, míg õ maga abból kap erõre épp,
amibõl kimarad. Zsebpénzért turkál egy fél
nyáron át királysírokban, hogy a másik
felét majd fedezni tudja saját
zsebébõl, amibõl még a nadrág
ára is lejön; mert amit amott a képen
visel, azaz viselni vélhet így utólag,
mivel mellképe csak, mely itt a kezében,
nadrágnak az már levitézlett. És akkor
hol a számlán a forró és lágy sajtos om-
lett, ha véletlen folytán a színház felé
fordulva betér a gyorsbüfébe; nyála
csordul a gondolatra. És a combjára
csöppen, és marja, ahogy mélyebbre nyúlna
a számvetésben, s vissza a múzeumba,
hol tüstént meghûl. Szállása ott a lel-
tározandó torzók között, fogkeféje
és hálózsákja, melyben álmatlan forog,
akár egy fejsze. Nyelét most emitt fogod,
kezed mint elméd, köpsz rá, hogy kinek fogod
beszakítani boltos fejét. Nincs abban
semmi. Fogad közt fûszál, rajta fûcsomó,
ha meggyújtod, füstje a fejedre átszáll.
Kezdesz hát azért belejönni, jönne bár
belõled is némi sugár, s amit nem zár
izom, ernyesztve képed a rekkenõ nyár,
mely kivágja néked azt is a világból,
amiért éjjel még odavolnál, s amely
csak úgy lát el kéjjel, ha emléke kínzó. | 80.
| 2007.04.03 08:47 | ÉS-vers - 2007. március -- "De akkor líránk, Jancsi, mi lesz?"
|
| Válasz erre | Eltûnttényilvánulás
ÉS-vers Marno Jánosnak
Eltûntté nyilvánulok.
Mint élet, jó, elalszom,
de mint halál, hogyan halok meg?
Jó, nem jó, legyen. Vagy vagyok,
ez a "vagy"-együttható a körbe
nem érõ kör. Hagyjuk Zenón
felezéssel készülõ, soha
létre nem jövõ pontját:
nézzük a kört.
Ha a kör végtelen, akkor
végtelen körbeérés.
Tehát ha hérakleitoszi
hullámvonal a kör, a hé-
rakleitoszi hullámvonal körbeér.
Akkor mi tétel ér, mi nem?
Mondtuk: ha van módja, hogy
a tiszta elemek se jöhessenek létre,
például a pont se, ha felezve halad
alkotó teknõsbékája és
Akhilleusa... de hagyjuk. Vannak
igenis pontok, tényszerûen,
ezek ugyanúgy erõszaktények, mint
a vonalak, a sima síkok, melyek
elméleti alapon (van ily elméleti
alap, s ez nekem elég!) nem
jöhetnének létre. A harmadik
változat az elméleti geometria,
melynek haszna csupán elméleti.
A szám-tan, a halmaz-tan stb.
nem veszi észre, mennyire hasztalan-tan
etc. oly szempontból, ahogy a poézis,
ah, Kafka, Klee, Hölderlin, mind a többi,
valami plusz lett volna; nem lett.
Eltûntté nyilvánulok, mint élet elalszom,
nem vonatkozom sirályokra, hettitákra,
Oroszországra, Iránra, Szaud-Arábiára,
Amerikára, Angliára, minimálbérre az Unióban,
de a telefon sem hiába
van kihúzva, és 15 pontnyi elintézendõm van,
nekem, aki már csak azt nem tudom, mint halál
hogyan.
(A hirtelen halál se biztos, hogy jó.
Feleségem, kutyánk, madárkánk, mind, akikért
felelõsséget, ebséget, szárnyasságot viselek,
hirtelen maradnak saját gondjaikra? Nem.
De hogy a 15, 14, 13 pontból valamelyik
lesz utolsó gondolatom: "A rohadt kis szar tényezõ
cserbenhagyott...", például, vagy: "A kurva
Dekón Szemle már megint nem fizeti ki a
10 ezer mínusz ennyi meg annyi százalékot."
Na, így ne, istenem, ne ily halált te adj nekem,
legföljebb a Kosztolányié, a Babitsé, Attiláé
helyett. Ezt megbeszéljük.)
Ezt megbeszéltük. Pláne erõszakpontoknak érzõ-
dik minden egy oly korban, ahol a kétes
átzárkózás: árzárkózás, de nem bérzárkózás.
Én nem bézárkózom, nem bérzárkózom; zakózom.
Ha ez így megy tovább, az egyszerûség kedvéért
lassan zakóban fogok járni. 50 millió év
múlva a Földdel ez lesz, meg az lesz, mondják.
Na most? Ez képzetünkben a zenóni pont,
sose lesz meg, nem bírjuk elgondolni.
De akkor líránk, Jancsi, mi lesz? Nem mindegy,
volt-e, hogy valaha is ismertetek, kérdem, és ha
valaha is ismertetek volna, most nem ismernétek rám?!
Nem az, hogy "szívem, szívem kiujúúúl",
és korma, francnyavalyája hull, hull,
meg hogy a vak csillag forog, mint rotáció,
rotatata, robbantások, jobb a kör, mely
végtelen-vonal-e? Bezárul-e, egyáltalán?
Mert nézzük: ha életemmel ugyanazt a kört járom
(járom, Jancsi!), egyszer, halálommal
(jó, hagyjuk, hogy mint halál hogyan halok,
vegyük, odább van) (odáznám?), ugye,
csak megszakad valamelyik körjárás.
A 768 543-ik, mit tudom én. És a kör
ott nem zárul. Azt meg nem mondtuk, milyen
"vastag" a kör, ha "az" a kör. Ne vastagoskodjunk.
A Föld a földdel lesz egyenlõ, egyenlõ a Földdel.
Járjuk szívünk kamráit, idegenek nélkül vezessünk
ürességben, de azért épp ez, alvás lassan csak,
teljes. Mit bánjuk, betájoltak-e; az erõszakpontokat
innen is, onnan is, túléljük, csak mily magánhalálra?
Amibõl végig álltunk (sejtek stb.), olyan ez
az egész, mintha végigálltunk volna tömbjégért egy
hosszú sort, aztán már nincsen ingyenjegy. Frigó van.
Vannak azért dolgok. Amit 120 000-szer láttunk,
rost tollal átmegy rostjainkba, idegeinkébe
(magamról beszélek), rajzolok madarat, lovat.
50 millió év kevés hozzá, hogy egyetlen pont
elvi alapon létrejöjjön. Mit kezdjünk akkor pár évnyi
elvvel, tervvel; programokkal mit kezdjünk. Ugyanakkor
ez már, szerencsénkre, nem is a kezdõ szakasz.
Nincs az, persze, hogy mondhatnánk: "A megélhetéssel
nincs gond", mert ha egy hónapra, kettõre, mondjuk, épp
nincs, akkor pláne minden gond a megélhetés körül forog.
Az, hogy halálként milyen halál leszel, is ily forgás.
És alvás-e, hogy visszatérsz a kismosás-leszedéshez,
mint legbensõbb élményhez? Mit áriák, szonettek, bizsuk,
pannók és örömzenék? Egy-egy szép pár zokni, egy szarból
már kimoshatatlan kisgatya kidobása, három trikó plusz,
van nyolc, koszvadt jól mind, verébkédnek megfelel,
ahogy elõzõ, már utolsónak hitt verébkédnek is. Ez a megfelelés.
Ha van kis veréb, mégis, bár azt mondtad, több halál
nem kell, van, hát ámen. De a többit mán nem, mán tényleg
nem. Halálfejet rajzolsz, ez még vicc, "befejeztem, pedig
haj, be' fejeztem", Fejpályaudvar a rajz címe, két tábla
mellette: ÉRKEZÉSEK - és áthúzva az INDULÁSOK tábla.
Hol aludt sántácska verébkéd ma éjjel, nem a szokott
helyén? Ezt nem unod. Rakodsz. Szekrényben a cucc.
Mûsor! Mégy, megnézed az énekest, hím madár, nem fog
tojni, legalább ebbe nem pusztul bele. Ha megéled. De unnak!
jegyzed fel. De untam, teszed hozzá. Hétkor lefekszel
aludni. Igaz, négykor kelsz. De nem iszol, nem vásárolgatsz.
Még zavar, mondod, az irodalom, de már nem nagyon.
Nem alszod át (hova tennéd?) az életet, csak. ÉS az egész.
Ah, holtverseny lesz, hogy én voltam, kinek tényleg ÉS.
"2007 elején"
| 79.
| 2007.01.02 16:19 | mbl -- add
|
| Válasz erre | http://www.litera.hu/object.b1d05c34-835e-45b8-9ee7-ca16622e7d2d.ivy?page=1 | 78.
| 2006.12.08 10:14 | b.cecil -- kreatív nyelvi játék
|
| Válasz erre | Tisztelt Marno János!
Miklya Zsolthoz tartozó oldalon írtam ezeket a sorokat lentebb.
Arra kérem, hogy mondjon valami érdemit a marno-i kreatív nyelvi játékról.
Köszönettel:
b. cecil
Megpróbáltam a nagyítót átfutni, azon túl az itt fellelhetõ Marno szövegeket, és Marno hozzászólásait is, a verskritikai rovatban, amikor õ volt a felkért hozzászóló.
A nagyítóhoz: egy hölgyet az ember mindig dicsér, dicsérni igyekszik. S ez itt már azért is helyénvaló, mert olyan pályán igyekszik -- itt elég ügyesen --, ahol -- akárhogy is nézzük, legyünk õszinték --, elsõsorban nem a hölgyek szoktak nagyot alakítani. Vagy inkább mégis: a hölgyek azok, akik nagyot alakítanak, de az legtöbbször kevés, ha a mindenséghez mérjük.
Ügyes az a nagyítós vers. Írta valaki az elején, hogy lapos és dagályos, abban is van valami. Inkább unalmas és dagályos - érdekesebbek (!) a hozzászólások együtt, mint a szöveg. Ahogy itt (!) is, mert próbáltam visszamenni néhány lapot. Több van a mûhelymunkában, mint ami a szövegben megjelenik. (Sõt, van, ami eltûnik, és csak a szerzõk emlékében él, pl. a "suhintás is / csak lapjával ér"-ben a darázsra vadászó tiszti kardot én már nem látom. Így a tiszti kard és a hiszti karja az olvasóban messze esik, nem is találhatja.) Érdekes, ahogy magatokat látjátok, láttatjátok. Írnátok egy párbeszédes prózát versbetétekkel -- tökre tetszene.
A gondom itt is az, ami a nagyítóban megfogalmazódott - a vers, mint kotyvasztás. Itt mûködik.
Szabad kérdeznem? Mi-Zsolt: miért Marnóhoz akartok hasonlítani? Miért nem egy Filip Tamáshoz, vagy Tolnai Ottóhoz? Olvastam itt néhány szöveget, Galambot formált, Nevekkel járkál, csak a harmadik stb. - annyira más a hangoltságuk. Mi tetszik pontosan Marnóban, hogy õ a minta? Amikor alapjában (!) egy idegen világ?
A nagyítóbeli "t" hozzászólások között sok a figyelemre méltó számomra. " . . . vannak olyan nagyon jó versek, amik nem kifejezetten a marno-i kreatív nyelvi játékok miatt jók. Léteznek olyan versek, amelyekben egy ilyet nem találsz és mégis ütnek. "
Marno költészete lényegében nem a nyelvi játékokra szorítkozik, ez a lényeghez csak hozzáadódik. Egy stílus elemként. Épp ezért nem válik üressé. A marno-i kreatív nyelvi játékokat - érzésem szerint - nem a tudatosan átgondolt és vállalt nyelvfilozófia alapozza meg, nem mûvészi illusztrációnak készül mondjuk egy Wittgensteinhez, hanem Marno létfelfogásából következik. Abból adódik, ahhoz kapcsolódik. Következmény, és nem kellék. A tartalom és a kifejezésmód fedésben van. Az, amiben õ él, egy sötét, átláthatatlan, áthatolhatatlan világ, ahol elemi a kiszolgáltatottságunk.
A versrõl többször írt - verset. Alapvetõen más a hozzáállása. Ezekben nem jelenik meg semmi célzott kreativitás, tehát a nõkre oly jellemzõ verskotyvasztás, mint amirõl a nagyítóban is szó esett. Van, ami nem kerülhetett elém, mert sem a próza kötetében, sem a vele készült beszélgetésekben nem láttam azt, hogy "ki mire néz, mitõl fordul el, stb.", amit Anti kétszer is idézett, tehát nagyon fontos.
Kérdezem Anti, hogy honnan idézed ezt szabadon. Nem lehet vers, nem riport, nem prózakötet, vagy elkerülte a figyelmemet. Honnan van? Létezhet Marnónak valami elméleti munkája arról, hogy miként írjunk verset? Hol jelent meg, hol érhetõ el?
Visszatérve:
Marno kritikusként itt a Dokkon egyáltalán nem szorgalmazta a nyelvi játékot, ahogy olvastam. Prity-Prutyot másért dicséri, s abban a dicséretben valami egész másról - sokkal mélyebbrõl - esik ott szó:
"Nekem teccik ez a versed. Újszerû, baromian õszinte, azaz tárulkozó, és ráadásul elemi kérdéseket vet föl. Hangsúly az elemin."
Marno itt föltett szövegeit néztem, mindben ott van egy nagyon komoly metafizikai vonulat. (Alapvetõen más, mint amit itt vélek MiZSolt verseiben fölfedezni.) A létfelfogása az, amirõl ír - baromi õszintén, tárulkozón és egyúttal elrejtõzõn (itt a nyelvi játék szerepe), elemi kérdéseket vet föl. Annyira letisztultak a versei, hogy sokszor egy-egy szó sem emelhetõ ki, vagy változtatható meg, hogy az egész ne kapna más értelmet.
Visszatérve "t" nagyítós megjegyzéseihez, félõ, hogy nálatok stílus kellék lesz -- vagy már az is. A marno-i kreatív nyelvi játék is úgy funkcionál, mint másnál a rím, ritmus, mérték. Kicsit nehezebb hozni, de generálható. Intelligens, szórakoztató, kreatív játék - öncélú játék, sok értéket adó (!) öncélú játék. Hol használ a versnek, ha elvárásoknak kíván eleget tenni?
Egy elvárás lehet ezer féle, de mind gyilkos, nincs különbség a tartalmi és a stilisztikai elvárások között.
(Nagyítós vers dagályát nézhetjük ugye, egy-két szimpla gondolat ragozása csak, mint verskotyvasztás és befogadás. Önmagában a póz is: verset írok.)
Marno ezt hogy látja? Engem érdekelne. Kérdeztétek? Megkérdezem. Már azért is, mert tévedhetek. :)
| 77.
| 2006.11.15 09:46 | (t) -- re: A fénytervez?
|
Válasz erre
Előzmény | Chia, szerintem lehet adott szöveghez megjegyzést írni. Ha valamelyik verset olvasod és üzensz a költõnek, akkor automatice ahhoz a vershez szólsz hozzá, legalábbis a tartalomba annak a versnek a címe kerül.
Kurziválásról meg kérdezd meg JóTomot, vagy Csegát. Azt hiszem õk a legnagyobb kurziválók errefelé.
| 76.
| 2006.11.15 01:21 | chia -- A fénytervez?
|
| Válasz erre | Természetesen nem a szerzõnek, hanem az olvasóknak hagynék csak üzenetet. :)
Ahogy ma elém került itt a Dokkon A fénytervezõ </> , s beletemetkeztem, látom, hogy ide egy aprónak tûnõ hibával került föl. Ez a hiba a mondat </> szó, ami kurzíválva van az eredeti szövegben: "Köd / üli meg a mondat </> . . . "
Ez a marnós ködösítés - mintha máshol is találkozhattunk volna már hasonlóval -, a francia világ </> szót vonja be a jelentések közé. A ködös mondat, mint maga a köd elfedi elõttünk azt, amit így meg sem láthatunk, a világot a mondatban. Tökéletes munka, megjeleníti azt, amit megnevez. De ember legyen a talpán, aki ezt így - már, hogy a kurzíválás elmaradt - észreveszi.
Jó lenne, ha a megjegyzéseket az adott szöveghez tûzhetnénk hozzá, s nem veszne bele a rengetegbe.
Jó lenne, ha tudnék egyetlen (!) szót is tudnék kurzíválni, de nem ez az egyetlen, ami az utóbbi idõben nem jön össze. | | A fenti posztra érkezett válaszok: (t) | 75.
| 2006.09.16 11:25 | chia -- re: bodorgások
|
Válasz erre
Előzmény | Hogy milyen volt a PIM? Langyos. 28 és 55 közötti létszámmal, de ebbõl is tíz az elõadó, három a felkért hozzászóló, néhány PIM hölgy. A tanulmányok kivonatának a kivonatát ismertették -- délelõtt ez volt a program. Egyesek nagyon szerencsétlenül. A karakterek tisztábbak, pl. hogy Odorics úgy hamvas-zavaros, ahogy van. Egymást sem olvasták el, vagy ha igen, semmit nem számított.
A kilenc elõadásból egyetlen foglalkozott a költészettel, Bodor vitairata.
Bodor: nagyon hitvány kivonatot adott a bevezetõbõl -- aminek megállapításai
egyébként nincsenek alátámasztva, mint pl. az, hogy a Ropolyi-féle techné az mindig erkölcsös, és ezért az írás is az --, majd zanzásítva a korszaktörténet következett.
A korszak költészetének elemzésére két másik felkért elõadót is felkértek -- az egyik a Tõzsér volt --, akik lemondták. Bodornak -- erre hivatkozva -- volt egy nagyon furcsa félájulási rohama, hogy Rákos Sándor, Rába, Orbán és Gergely Ágnes azért maradt ki, mert arra számított, hogy a többiek foglalkoznak velük. A negyedóra persze, hogy semmire sem elég, fölsorolta, hogy kikrõl írt kisportrét, és ha kíváncsiak vagyunk, olvassuk el a könyvét.
Határról öt mondatot szólt, Papp Tiborról szintén. TD-rõl ennyit: "TD-rõl ugye mindent tudunk." Aztán meg Takács Zsuzsa az egekbe magasztalta, hogy nem tudja eléggé mondani, hogy mennyire fontos és fontos és fontos, transzcendenciával, az ábrázolhatatlan ábrázolásával, stb. Aztán egy vágás és befejezte, ennyi fért a negyed órába.
Az elõadások szövege elérhetõ a neten, olvassátok csak, mindenkire ráfér. Keressétek meg a Szépírók társaságát, ott az eseményeknél megtalálhatjátok.
Az egészrõl az volt a benyomásom, hogy egymásra se figyelnek, meg senkire. Ez valami sajátos ön-tudatállapot. Tudatlan.
Bodorral öt mondatot beszéltem, mert vártak rá, hogy azonnal menjen.
Ebédszünet után kerültek sorra az opponensi vélemények. Farkas és Kukus nem volt jelen, csak az írásaik. Ezt azért részletezem, mert nem elérhetõek. Farkas Zsolt úgy reagált a felvetett kérdésre, hogy nem ismert semmit az elõadásokból, és ezt nem is rejtette véka alá. Mindezt írásban, Havas Judit elõadásában, ahogy Kukus hozzászólása is. Egyik sem volt kellõen érthetõ, mint fölolvasás, pedig az igyekezet megvolt. Kukus szétfolyó unalmas 12 pontban a 60-as évek elejétõl adott elõ irodalomtörténetet, tehát nem az irodalomról beszélt. Rá jellemzõen keresetlenséggel a népnemzetieket le madárfosozta.
Az "egy barátommal, Marno Jánossal vitatkozva-beszélgetve" is elhangzott: mindig telibetalál, de szüntelenül váltogatja a céltábláit. (?) Majd egy ?újra van líra a próza mellett? felsorolásnál is megjelent a Marno név a 70-es 80-as évek táján.
Megkérdõjelezte azt a kánont, aminek szülõatyja Balassa. Délelõtt Margócsy is emlegette Balassát, akit kánondiktátorként állított -- joggal -- elénk. Balassánál csak az számíthatott figyelemre, aki vagy a Mészöly vagy az Ottlik vonalat folytatta, igaz, õk poetikus és erkölcsi síkon is valóban alapító nagyságok.
Kukus a záró futamaiba fektetett nagy energiát: nincs vita a kánonról, az erõsek erõsek, a gyengék gyengék, vagy unják, esetleg nem törõdnek ezzel stb. El tudod képzelni. Nagyon jellemzõ volt Kukusra. Olyan "ki az a csöcs akárki." Lett erre nagy sértõdés, érzékenykedés. Nekem se esett volna jól, de ilyenre másképp kell reagálni.
Élõben hangzott el Elek, Alexa, Márkus Béla reflexiója, kicsit-nagyon kínosan. ki így, ki úgy. Márkus lerévaizta Kukust és óriási tirádákat intézett a Nagy Lászlók védelmében. nála minden ehhez illeszkedett: erkölcs, nép, hagyomány, történelem, de riasztóan. És jött az összes hiányzó név, mert névsoroztak.
Másért nem tetszett nekik, mint nekem, de mindegy.
A szabad vita hozzászólásnál Bodor kipenderült, és lelkes elõadást tartott az
internetrõl. "Ki ismeri a versmetró szavazást?" kérdezte a jelenlevõktõl. Mert hogy volt egy ilyen történet, és -- már nem tudom hogy fogalmazott, de mondjuk úgy, hogy -- annak kapcsán valami nagy botrány is. A lényeg -- szerinte --, hogy ennek kapcsán ?fiatal értelmiségiek? hosszan vitatkoztak a mai magyar költészetrõl és azon belül hogy hova lehet elhelyezni Marno Jánost. Ennek terjedelme -- Bodor szerint -- a Háború és béke szorozva 1,1 tizeddel. Komoly elmélyült eszmecsere folyt aMarno költészetérõl, akkor, amikor õ meg mert volna esküdni arra, hogy -- itt közbevetés: Margócsy meg merne esküdni, hogy az ifjú Tarimédes utazásait egy tucatnál többen nem olvasták,pedig mindenki vizsgázik belõle -- nemcsak Tarimédest, de Marnót se olvassa egy tucatnál több akárki. Lám, tévedett. stb. stb., és ezt rém lelkesen, tényleg!
Margócsy megvédte Kukust annyiban, hogy éles, kemény ilyen-olyan a véleménye, DE semmi hatalmi eszköz nincs a kezében, mint Révaiéknak. Ez azért az óriási különbség. Még arról is szólt, hogy ha valaki nem említette Zalánt, nem biztos, hogy azért mert nem olvasta, de az egész biztos, hogy nem politikai és ilyes okok miatt.
Szilágyi Zsófia mentegetõzött, hogy senki ne gondolja, hogy ha valakit nem említett, azt õ nem tartja senkinek. Ilyesmi, mismásolás. Vitáról más az elképzelésem. Nem akkor lehetne valódi vita, ha pontos kérdéseket fogalmaznának meg, ahol a fogalmakat definiálják. Az érték, mint olyan, mindig
korszak jellemzõ: hiányoltam valami irodalmi-axiológiai számvetést.
Látom, hogy ahogy eddig, ezután is inkább irodalmat olvasok, mint
irodalomról.
Bodornak, úgy tûnt, egy meghatározó irodalmi esemény volt a literás fórum, ezért nyomatékkal fölhívta minden jelenlevõ figyelmét a netre. Figyelemre méltónak, és meglepõnek tartotta a színvonalas vitát a versmetró szavazás topikban, de elsõsorban azért, mert a középpontban Marno állt és a mai magyar költészet. Azt sugallta a hozzászólása, hogy õk a négy falon belül vitatkoznak -- pontosabban szerintem még csak nem is vitatkoznak, elbeszélnek egymás mellett --, de az élet a világhálón nyomul, s a papírkánonokat az olvasóikánonok fogják helyre tenni. | 74.
| 2006.09.15 23:27 | anti -- bodorgások
|
| Válasz erre | Chia, ha erre jársz, mi volt végül a PIM-ben? | | A fenti posztra érkezett válaszok: chia | 0 25 50 75 |
|
