Macska Mátyás
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
88. 87. 86. 85.
2009.11.05 10:45 | viga -- Itt volt hát? jaj, nem is hiszem
|
Válasz erre | „A kötet univerzumán belül is önálló világot alkotnak az állatok: a menekülés-kényszeres gnú, aki ki akarja harcolni az állatok gyûlésén, hogy a növényevõk is ehessenek húst; a kacsacsõrû emlõs, akinek a többiek, lévén afrikaiak, a puszta létjogosultságát is megkérdõjelezik (ellenkezõ esetben a sajátjuk kérdõjelezõdik meg); vagy a szexuális kielégületlenségét versbe fojtó õzsuta, akinek lírai ihlete, mindenki megkönnyebbülésére, hála a hiénakutyának, a bestiális beteljesüléssel elvész. Itt már nyilván inkább az eseményekre figyelünk, mint magukra a szereplõkre.” (forrás: http://erte.freeblog.hu/archives/2006/05/)
továbbá: http://dokk.hu/versek/olvas.php?id=11775
Umbertóról nem beszélve, hiszen ami legelsõként eszembe jutott, az ez az íz (bocs, Ádám):
Nagy Lajos: A CSÕRÖS EMLÕS A csõrös emlõs hazája Ausztrália. Hazánkban tehát nem fordul elõ, még az állatkertben sem. Nem hajlandó elõfordulni. Ennek a különös állatnak csõre van, mint a madárnak, és tojást tojik, de viszont négy lába van, mint az emlõsöknek, s a kölykeit, amikor már kikeltek a tojásból, a hasán hordja egy tarisznyaszerû bõrlebenyben, s szoptatja õket, amiért is a csõrös emlõs se nem madár, se nem emlõs, hanem tulajdonképpen õ az a bizonyos meschügener Fisch. A csõrös emlõs színe barnásszürke, olyan disznószínféle. Hosszúsága negyven centiméter, magassága húsz centiméter, de ha rátesznek egy nagy követ, akkor jóval alacsonyabb. Az erdõben mászkál táplálék után, ha kergetik, akkor fut, repülni csak szeretne. Táplálékát kis rothadt gyümölcsök és más efféle tárgyak képezik. Élettartama, mint ezeké az õsállatoké - kazuáré, kengurué, teknõsé - általában igen hosszú, négy-ötszáz év. Eleinte vígan sütkérez a napon, úgy két-háromszáz évig, de késõbb, az utolsó száz-kétszáz év alatt már õrülten unja az egészet s alig várja, hogy vége legyen. A csõrös emlõs bõrét rálépésre használják, húsával kutyákat etetnek, csontját az árokba dobják, szõrébõl viszketõport készítenek, csõrét pedig a bevándorlók csudálkozásra használják, ami úgy történik, hogyha meglátnak egy csõrös emlõst, azt elkezdik kergetni, amikor elérik, akkor agyonütik, s mikor már fölfordult, és nézik szürke hasát és vakondokszerû négy lábát, rövid nyakát és kis buta fejét, s meglátják ezen a kacsaszerû csõrt, azt mondják: jé-é! - és elkezdenek õrülten csudálkozni. 1920
| 84.
2009.11.05 09:29 | noni -- tényleg egyéni
|
Válasz erre | Nagyon játékos. Végre valaki, aki nem veszi halálosan komolyan magát. (Persze, úgy könnyû, ha az illetõ nem is valódi.) Mindenesetre : ha fikció, ha nem, szórakoztató a fickó. ( Bár hihetetlen, de a kacsacsõrû emlõs létezõ állat. Mindenesetre Macska Mátyás túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Túlságosan összhangban van egymással a név, a kép, a költészet.) Jellemzõ, hogy a megmondokk múlandokknak ítélik a versei nagy részét, de hát tudjuk jól: az öröm is illan. Tetszik a jelenség. | 83.
2009.11.04 21:38 | Pálóczi Antal -- egyéniség
|
Válasz erre | Én karakternek tartom a szerzõt.. Az ilyen külsõ már zsánertípus. Õ a klaun. Miközben belül nem biztos, hogy az. Ebbõl aztán jótékony feszültségek származnak. | 82. 81. 80. 79. 78. 77.
2007.07.23 12:34 | e-cet -- a kérdéshez
|
Válasz erre | Kedves Macska Mátyás Úr! Mivel a DOKK FAQ-ra, a nyilvános agórára többszöri kísérlet ellenére sem tudta bebocsátást nyerni, kénytelen vagyok önhöz behúzódni az oda szánt válaszlevelemmel. Elnézését kérem!
Kedves Jónás Tamás!
Köszönöm válaszát (amit – más elfoglaltságaim miatt – csak most tudtam elolvasni). Mindazonáltal el kell mondanom önnek: elképesztett a beírásom nyomán támadt (általam csak másnap reggelig követett) indulathabzás. Már az iluska által jegyzett gyors, kétszeri rendreutasítás is meglepett, hát még az azt követõ, az ösztöndíj ténybeliségét firtató kérdésemre érkezett egyéb reakciók. Választ ezekre már csak azért sem írtam, mert – a kérdés lényegi tartalmát figyelmen kívül hagyva – egyre inkább arra tevõdött át a hangsúly, hogy valós értékét tekintve mennyit is ér a megítélt összeg (ami ugyebár – az állítás igaz vagy hamis voltához képest – valójában csak mellékszálnak volt tekinthetõ). Így hát – jobb híján úgy döntöttem, kivárom az ön válaszát. A kérdésfelvetés geneziséhez visszatérve akkor: Ön feltett egy segélykérõ levelet, amelyet a DOKK-on jártomban-keltemben magam is elolvashattam. Miközben a magam segíthetõségét mérlegeltem, annak nagyságrendjérõl tanácstalankodtam, megakadt a szeme a Cet-féle beíráson, ami utalást tett arra a bizonyos milliócskára. Új szempontot viszont ténylegesen az adott mérlegelésemhez, amikor rögtön ezt követõen elolvastam az ön válaszát, mely egy gesztussal ignorálni kívánta a felvetést, anélkül, hogy annak ténybeliségére érdemben reagált volna. És ez volt az, ami igazán elgondolkodtatott, és a kérdés nyomatékosabb felvetésére ösztönzött. Ugyanis azt gondolom, ha valaki nyilvánosan segítséget kér (nem csak egy ilyen fórumon, hanem bárhol), akkor igenis köteles transzparens módon kezelni minden tényezõt. A lehetséges támogató(k)nak ugyanis jogában áll ezekrõl tudni/tájékozódni. Válaszát tudomásul véve ugyanakkor hadd szolgáljak önnek egy örömhírrel: az ösztöndíj nem adóköteles.
| 76.
2007.07.23 11:50 | C -- Fórumról - Újkori elégia
|
Válasz erre |
Orbán Ottó:
Újkori elégia
Ki élsz talán s ott ülsz óriás ciklotronok fölött, vagy zúgsz a porcelán karéjban, vagy a keringõzõ, õrült elektronok közt testtelen lebegsz a hidrogénban;
ki élsz talán hallod, hogy a jajtól beteg sebét jódos józansággal kimossák, vagy nézed, hogy gépekkel játszó gyermeked únottan öli az elektromosság;
ki élsz talán s ott jársz, ahol az éj sötét, hol egy szódásüveggel fejbevernek, hol az utca kövén virít hányadék s egy kamaszlányt tizen földre tepernek;
kinek neve Isten vagy Ész vagy Képzelet, ki füstölögsz a szûk ágyú-torokban, ki laksz a föld mélyében vagy a föld felett, napban, éjben vagy szárnyas csillagokban;
mit tudsz még? Többet! Mást! Teszel-e még olyat, hogy erdõ borzongjon és menny dörögjön s a lávafolyamtól dagadó torkolat izzó dühe görögjön szét a földön?
Láttam mindent a ház alól, s féltem a földmélyi legelõre kicsapva, sokszor már vége volt, szédített a halál, már vitt a Föld, fölszállt velünk a Napba.
Lángtól perzselten tárult szét az ég, de lenn halottak úsztak hosszú, néma rajban, fejük fölött üres harang a végtelen, s föltorlódtak a lágy öbölkanyarban.
Elnyúltunk éhesen, vártuk, mit tartogat a rés, a pincefal, görbült hátunk, ébren füleltünk a földrázó tankokat s éjjel fejünkre húztuk rossz kabátunk.
Mit tudsz még? Szárítasz, mint mezõket a nyár? Fölrobbantsz? Elégetsz? Szétszórsz a szélbe, hogy felnyögjön a föld, fáradt szülõanyám? Vagy közönyös zöldjébe ásol élve?
Bezársz? Munkára fogsz? Mint állatot zavarsz? Nem hagysz aludni, élni tanulni? Nem hagysz lélegzeni? Az emeletre csalsz Az ablakból az utcakõre hullni?
Mit tudsz? Többet! Tovább! Sziklát etetsz velem? Vagy vegyszert, árut készítesz belõlem? Zsilettel hasítod föl verõerem? Nem ismert titkot csikarnál ki tõlem?
Mit tudsz? Többet! Van-e még kínzóbb kínzatás? Táncoltass árammal! Fejem levágod? Mit tudsz? Szögesdrótod után jöhet-e más? Fogaiddal szívem puhára rágod?
Üzekedsz? Üzletelsz? Tied a szép remény? Kéjed, szennyed melegben hálni áhít? Lángomat elfújod, mert én vagyok a fény, amely utadra néha rávilágít?
Fújj el! Ölj meg! Kopár ráncaid eltakard! Élvezd ki fenékig, hogy újból élhetsz! Zabálj! Viccelj! Röhögj! Bárban riszáld magad! Egy dörgés, egy villám, és újra félhetsz.
Szisszen a fény, szikrázva tükröt tart a láng az átkozottak kialvó szemének, s a tört, hatalmas test, mely a semmibe ráng, ellipszis-ágyán döbbenten fölébred.
Még forr az oltott mész a savanyú tejû gödrökben, égetthús-bûz dõl a romra, sivítva csap le a szél, akóbor keselyû a messzirõl fehérlõ csonthalomra.
Még peng a tüskés húr, még él a feszülés a drótban és a halál kötelében, és kifordul a föld és kisül a vetés a gazba süppedt sírok közelében.
Tündökölsz? Vezényelsz? Hegyláncot döntesz rám? Üveg alatt õrzöl szakadékban? Iszapba temetsz, hogy befogd barlangi szám? Mint fát villám, ketté törsz derékban?
Õrült! Õrült semmi! Sugaras fecsegés! Tébolyult békéd hiába öl engem. Mennyed malomkövén õrölj, az is kevés, az emlékezet, nézd sebezhetetlen!
Õröl az ûr, a némaság, a nyár, a tél! És porlódnak a bálványok az égben, és porrá lesz a tûz, a kéj, a szenvedély, minden, ami a léten túl is tép benn.
Porrá a föld, porrá a szív, és már csak én Darálom kínjaink egyhangu versét, Megölhetetlen nyelv; a sírok sebhelyén Növõ, eleven var: a végtelenség.
Élünk: a rettegés, a rémhírek, a szél, az elhamvadt táj füstölgõ parázsa, a lombok csontváza, az antracit levél, a nyári dél fekete ragyogása.
Az üresség vagyok, jajunk, a fény, a por, az évek csóvaként az égre dobnak. S ha jön világ, mely látja már, mi volt e kor, csak az temet el - ha akar - halottnak.
| 75.
2007.06.27 16:07 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Az öreg keszeg dala
|
Válasz erre | A harmadik-negyedik versszak emlékeztet a költészetre, de a vers nem ad hozzá cavintont (hú de szép képzavar volt ez). Fõleg ez tetszik:
"játszunk együtt kettõt, ketten játszunk hármat."
De ez kevés. | 74.
2007.05.14 21:02 | mc -- re: re
|
Válasz erre Előzmény | Szia Ford!
Te azon kevesek közé tartozol, akinek szívesen emlékszem verseire, már csak ezért sem haragudnék meg könnyen rád. (Bár általában sem szoktam senkire, mert nincs is miért)
A képpel kapcsolatban: tudod, van aki megmutatja az igazi arcát, van aki nem... És talán nem hasonlít rám nagyon, de ez betudható a kornak.
Barátkozás? Én talán anarchista vagyok, ám te szerintem egy undok nihilista:) | 73.
2007.05.14 20:35 | mc -- re kevé
|
Válasz erre | Kedves kevé! Örülök, hogy tetszett a versem! | 72. 71.
2007.05.14 08:12 | ford -- re: re
|
Válasz erre Előzmény | nyugi, csak reagáltam a képre amit kitettél. tapasztalataim szerint dd-t kivéve, eddig mindenkit megtaláltam a wiwen, akit helyesen kerestem és nem gondolok semmit, csak barátkozom | | A fenti posztra érkezett válaszok: mc | 70.
2007.05.11 20:48 | mc -- re
|
Válasz erre | Szia Ford, szerinted mindenki ott van az iwiwen aki számít, vagy nem számít? Milyen titokra gondolsz? Még ha lenne is, tudod: aki kiváncsi, hamar megöregszik! Kedves Mari, örülök, és persze nagyon gratulálok! | | A fenti posztra érkezett válaszok: ford | 69. 68.
2007.05.11 07:05 | FűM -- re: ford: re: haiku
|
Válasz erre Előzmény | Miért levélben? Ha valami turpisság van a dologban, itt gyónja meg! :) | | A fenti posztra érkezett válaszok: ford | 67.
2007.05.11 00:02 | ford -- re: ford: re: haiku
|
Válasz erre Előzmény | b+, a wiwen is csak egy macska van, ha az te vagy. valami titok lappang a háttérben, ird meg levélben, mert kiváncsi vagyok, ha nem gond | | A fenti posztra érkezett válaszok: FűM | 66.
2007.05.10 20:37 | FűM -- Hat gyerek!
|
Válasz erre | Ez csodálatos! Nekem csak három, azok is felnõttek. De én is vegyész vagyok. A haiku nekem is tetszik. Üdv. FûM | 65.
2007.05.10 19:10 | mc -- re: ford: re: haiku
|
Válasz erre | Szia Ford, ez még egy fiatalabbkori képem, lehet, hogy azért. Vagy talán nem is. Késõbbi még nincs bedigitalizálva sajnos. Örülök, hogy tetszett a haikum.
| | A fenti posztra érkezett válaszok: ford | 64.
2007.05.10 11:31 | ford -- re: haiku
|
Válasz erre | nekem tetszett a haiku, a fényképed fura kicsit, másnak képzeltelek | 0 25 50 75 |
|