Játék(on kívül)

Valahogyan el kell majd kezdened ezt a verset is; felütni
valahol, mint egy könyvet, amit csukott szemmel emelsz
le a polcról; hagyni, hogy magától kinyíljon, rábökni a
legelső szóra, ami szembeötlik, „miért”, és már olvasni is
tovább, hiszen ez az, amit te is tudni szeretnél, hogy
"miért épül olyan gyarlón minden, hogy néha magas
házak beomlanak anélkül, hogy bármi külső okát lelnénk”,
borzongva nézni körül, mintha lenne ott valaki, aki figyel,
ki ismeri minden lépésedet; nevetséges, Kafka csaknem
száz éve halott, honnan tudhatta volna előre, hogy az
egyetlen lehetséges mondatot írja éppen, amivel el tudsz
indulni a temető utcáján jobbra fel a kanyaron túl a térig,
ártatlan játékaitok egykori színhelyéig, ahonnan nyáron,
a nedves fűben fekve, a legszebbnek látszanak a
csillagok; nem meghatódni, csak menni, menni végig
a búcsúlevelekkel teleszórt úton; a pocsolyákat és az
időzített aknákat gondosan kikerülni, a zsákutcát jelző
táblákat időben észlelni, menni a házak, a kerítések,
az utcatáblák, a villanyoszlopok, a nyomóskutak és
a tűzcsapok ritkuló menetét elhagyva a szénaboglyákon,
méhkaptárakon és a farakásokon is túl a felhőboglyák,
a holdkaptárak és a fénykazlak közelében a csillagerdő
szélére, ahonnan ártatlan játékaitok egykori színterére
visszanézve, már csak a templomtorony látható.

2014. január 3. Balatonszepezd





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-10-25 12:03:15
Utolsó módosítás ideje: 2016-10-25 17:53:38