Jenei Gyula
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
50. 49. 48. 47.
| 2017.01.14 10:17 | Burai Katalin -- Avar
|
| Válasz erre | A legtöbb Jenei Gyula vers kiváló élmény az olvasónak. Például gondolkodom, hogy hogyan gyakoroljam élettörténetem szerkesztését, emlékezetemben hol kutassak, amit találok abból mely hangsúlyokat domborítsak, melyek segítik eszmélésemet... Az eddigi elmúlt évek láncolatban összefüggenek-e?
No de mi lesz?
Jenei Gyula általában tudja mi lesz.
Úgy tekint vissza, hogy előre is pillant. Egy ilyen közös tudás reményében olvassuk a költőt. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Jenei Gyula | 46. 45.
| 2015.06.06 18:44 | Franyó Á -- Másik ajtóban
|
| Válasz erre | Az ajtóból vers lett, ügyes fogással végigvezetve, kissé szocreál beütésekkel, de frappánsan.Nem beszél sokat , inkább sejtet az élet sorsfordító konokságával. Érzelemmentes, a végállomás természetszerű közeledéséről, pedig az ott áll önmagában, s mi sodródunk feléje. S ez bizony így van, ez is érdemként jön át kínok közt a versben. Az ajtó becsukódik lassan. | 44. 43.
| 2015.05.15 23:07 | Bartha Ferenc -- Ritmuszavar
|
| Válasz erre | Nem teszett mint vers, de mint kórisme igen jellemző.
Én is átéltem anno. Az orvosok nem értik, mi mitől van.
8 éve nem járok orvoshoz, pedig megfenyegettek, hogy életem végéig gyóygszert kell szednem. Tudok valamit, amit ők nem tudnak.
| 42.
| 2015.03.17 17:38 | Jenei Gyula -- versmondás
|
| Válasz erre | Könyvet lehet nyerni (Mintha ugyanaz), én meg verset mondok. Kattintson rá, akinek kedve van :)
https://www.facebook.com/poetvlog/photos/a.565709926862888.1073741830.556443267789554/611675732266307/?type=1&theater
https://www.youtube.com/watch?v=EnQPqNgDRLs | 41. 40. 39.
| 2013.10.07 20:12 | Boda Magdolna -- Másik ajtóban
|
| Válasz erre | Nekem a felütéssel nem volt gondom,
helyette a következő versszakkal (bár én vagyok a túlírós :))))
"dobjunk neki falás reményt.
de hát akkorra már
reményből volt a legkevesebb.
néztem ismerős arcát,"
én a falást soknak tartom, mert a fenti versszakból ez következetes (ehhh ezt nagyon hülyén írtam),
majd a remény szó ismételt felemlítése kicsit szájbarágós
egyébként érdekes példája annak, mikor egy vers a folyamával üt nem az utolsó zárósorral vagy sorokkal, ez végig borzongató. | 38.
| 2013.10.07 11:00 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | Másik ajtóban
|
| Válasz erre | Kedves Gyula! Érdekes ez a vers, ahogy a szinte könnyed szöveg(ezés) és a súlyos tartalom idomul egymáshoz. Tényszerű, mégse száraz, nem bányász, mégse felszínes. Én az első két sor felütésével nem vagyok száz százalékosan megbékélve. A fekete-fehér szociofotó, mert a vers tulajdonképpen az, tulajdonságai kicsit ellentétben állnak (sztem) ezzel a szinte szürreális, abszurd felütéssel, be(le)kezdéssel. Szép vers, remélem másik ajtókeretben, más képet készítenek majd rólad. Üdv!
http://www.youtube.com/watch?v=Fw-B8VyNQPc | 37. 36.
| 2013.09.26 10:22 | Burai Katalin -- Majd amikor
|
| Válasz erre | Hát igen, a halálhoz való viszony...
Az emberek 33%-a várja elfogadással, többnyire azok, akik hisznek az örök életben, a mennyország létezésében és a halált egy másik dimenzióba lépésnek vélik.
Menekülésként fogja fel 26%-uk, akik megszabaduláskánt "élik" meg értelmetlen, céltalan, nyomorúságos életükből.
Érzelemmentesen fogadják 22%-ban, természeti törvények könyörtelen működésének belátása miatt.
Mély kétségbeesésben szembesül a halállal 19%, de lehet ez kidolgozott ateizmus is.
Vagyis az emberek 2/3-a segítségre szorulna, hogy saját erőforrásaikból képesek legyenek a gyötrelmet vállalni.
Gyula, a Maga verse felkavaróan megrendítő és minden halál előtti rettenet benne van.
"Nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük" (Zsidókhoz írt levél 13,14.) | 35.
| 2013.09.26 09:53 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | Majd amikor
|
| Válasz erre | Kedves Gyula! A vers egyértelműen marad, azonban a befejezés felé lenne egy kis kifogásom: az első 4 versszakban olyan szép ütemű és folyamatú fokozás van, amit nehéz már folytatni, sztem nem is sikerült teljesen. Értem ezalatt, hogy "a csontok közé visszavonuló húst" sornál vagy sor után már megáll a vers, vissza is huppan kicsit, átmegy kicsit felsorolás-ízű szövegbe, ha huszárvágást alkalmaznák, azt mondanám, hogy az első 4 versszak, aztán az utolsó, kivéve annak első sorát, oda betolnám a pergamenszerű bőrt, valahogy. Az a baj, hogy az 5. és 6. vsz-kal már nem sikerült "újat" mondani az előzőekhez képest, mondhatni, azoknak variánsai. De köszönjük, szép írás, ez is. | 34. 33.
| 2013.08.13 15:34 | Janáky Marianna -- Bicska
|
| Válasz erre | A vers végén esetleg a kérdőjelet lehetne törölni, és minden írásjel nélkül (hiátus) befejezni a szöveget.
A versszöveg legnagyobb érdeme az idősíkokkal való játék újszerű ötlete.
Tetszett. | 32.
| 2013.08.12 11:43 | Kovácske T. János - szerki -- meo | Bicska
|
| Válasz erre | 1. szép beszéd, vers. öröm volt olvasni. pont.
2. mégis azt hiszem, kell lennie arra megoldásnak, hogy a reflexióról beszéljen, anélkül hogy kimondja a "vers" szót és kell lennie arra megoldásnak, hogy kérdést hagyjon maga után az olvasóban, kérdőjel, kérdő mondat leírása nélkül.
3. mégis szép beszéd, vers volt. öröm olvasni. | 31.
| 2013.08.12 11:32 | Burai Katalin -- Bicska
|
| Válasz erre | Tetszik a jövő idő, és abban is a feltételes mód. Pedig biztos, hogy megtörtént, így, ugyanígy.
Az idő fenséges és élő elem, észrevétlenül foglyul ejtett egy történetet és 40 év távlatában is csak kétségeivel együtt mutat meg valamennyit belőle. Biztos ismeretünk már nem lehet.
Az a 10 éves, aki akkor maga sem hitte el mi történik, - az ijedtség töltötte ki az értelmezés helyét, - megmaradt ebben a hitetlenkedő zavarodottságban, 40 év után is eredeti maga a vers nyelvi regiszterében. A helyzet most már azért is értelmezhetetlen utólag, mert nincs aki betoldhatna egy hiányzó láncszemet, már meghalt, ez az egész szellemi horizonttá vált.
A gyermekkori Én kimeríthetetlen "udvari szerző".
Imádatos olvasmány volt. | 30.
| 2013.01.22 07:37 | Márkus Anna -- re: meo | Ritmuszavar
|
Válasz erre
Előzmény | Matyi, a szuszogás nem kedves eleve, a szuszogás lehet idegesítő, vagy taszító, ez attól függ kihez kapcsolódik. A kedves szuszogás azt fejezi ki, az illetőnek kedves személyek szuszognak, a szuszogás önmagában nem fejez ki kötődést, nagyon kell az oda az én olvasatomban. A banális dolgokat sem kell mindig elvetni, ez például éppen jól kifejezi, hogy mennyire valószerűtlenül fel tud erősödni a félelem. A visszaszámlálás meg egyértelműen a találgatás, vajon mennyi van még hátra.
Bocsánat, ezzel nem téged akarlak kritizálni, még ha úgy is tűnik :) | 29.
| 2013.01.22 00:21 | mbl -- re: meo | Ritmuszavar
|
Válasz erre
Előzmény | "hányadik telem már ez?
s hányadik lenne
– ha visszafelé számolnám? "
Nekem azt jelenti: vajon hány telem lehet még?
Ha tudnánk mikor a vég, visszafelé is számolhatnánk az éveinket.
De nem vagyok szerki, tévedhetek is.:)
Tetszett a vers! | 28. 27.
| 2013.01.21 12:30 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | Ritmuszavar
|
| Válasz erre | Kedves Gyula! Ami nekem kicsit sok volt:
2. szakasz: kedves szuszogásokat - a „kedves” jelző sztem felesleges, negédessé teszi a szöveget, a „szuszogás” eleve egy kedves szó
4. szakasz: „fagyott / szívek szállnak a táguló űrben” - jaj :) - sztem ez meglehetősen banális
És a végén nem értem a kérdést a visszafele számolással... De ez lehet, hogy az én hibám. Esetleg valami kommentet fűznél hozzá? Merthogy visszafelé az első, mindenképpen (logikusan). De nem értem a kérdés szerepét, jelentőségét...
Maradba tettem a verset, egyértelműen, a két kifogásolt részt belülről is tudom javítani, ha azt mondod, illetve ha küldesz azokra a részekre szövegvariánst.
Szép szöveg, egységes, szépen mesél, hömpölyög, évezettel olvastam végig, pedig nem rövid, de méretei ellenére is jó értelemben könnyű, tele felemelő élettel, köszönjük. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szebeni Sándor, mbl, Márkus Anna | 26.
| 2013.01.17 13:54 | Burai Katalin -- Ritmuszavar
|
| Válasz erre | Bizony van, hogy fizikai, pszichés ingerek összeadódva úgy meghaladják a tűrőképességet, hogy az ember alig tudja koordinálni a védekezést.
A valóságérzékelésbe bármi beleszólhat, elég egyetlen valami, ami más, és a magánvilág máris kizökken a helyéről.
Az élet összes happy end hazugság leleplezéseként olvastam a verset. Ugyanakkor erősnek érezhetem magam, mert szembenézhetek az elkerülhetetlennel és szerencsésnek is, mert kaptam egy kis haladékot én is. | 0 25 |
|
