Hudák Fanni
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
5.
| 2012.09.05 14:11 | szancsopanza -- re: meo | Borzongás
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mátyás!
Köszönöm, hogy ennyit olvastál tőlem és foglalkoztál is vele:) A tanácsokat is csak köszönni tudom az az igazság hogy verset nem is nagyon tudok és nem is annyira szeretek írni. Nehéz formában tartani" a gondolataimat. de érdekes meglátás ahogy csonkítottál belőlük:) Lehet újraírom őket! | 4. 3.
| 2012.09.05 10:28 | Bánfi Ferenc -- Elvérzés
|
| Válasz erre | Mindenki ebben a ipőben van mostanság? És milyen őszinte mű ez .Kár hogy már semmi nem tetszik nekem ezen a földön ,de ha tetszene akkoor ez tetszene. | | A fenti posztra érkezett válaszok: sznacsopanza | 2.
| 2012.09.02 13:26 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | Elvérzés
|
| Válasz erre | Fanni,
már az is alapprobléma a verssel kapcs., hogy az első négy sor szinte önmagában is megállná a helyét:
Meztelen vagyok.
Üres.
Buta.
Itt maradok veled.
És ennyi. Ez így vicces is és kemény is. De persze nem elég, jó, ha van folytatása. Ezeket találtam érvényesnek, a közhelyeket kivettem, de egy kis líraiság még ráférne a szövegre, túl száraz ez így:
Meztelen vagyok.
Üres.
Buta.
Itt maradok veled.
Ha Cupidónak fegyvere van, már lelőtt engem.
Fogadunk, ki bírja még.
Aztán külön darabokra hullunk.
Ha a hidaknak ledőlnek, te is velük dőlsz romba.
Ajtócsapások.
Eltűnsz.
Gyere vissza.
Maradj eltűnve.
Maradj tiszta.
Kellesz, hogy kelljek. | 1.
| 2012.08.30 17:02 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | Borzongás
|
| Válasz erre | Kedves Fanni, meglepő szenvedély van az írásaidban, olvastam a naplódat is (szancsopanza), egyelőre az a benyomásom, hogy prózában mélyebb rétegekben tudod megvilágítani a szívbeli-lelki állapotokat, viszonyrendszereket. Ez a vers is (Borzongás), inkább verses formába szedett prózai szöveg, bár hajlik a költészet felé valóban, de egyrészről egyszerűsíteni, vágni, rövidíteni kéne, másfelől pedig éppen fordítva, líraibb fogásokra is szükség lenne, pl. metaforákra, hasonlatokra, oximoronra, stb., szóval költői képekre. És ilyen rosszul fogalmazott mondatrészek nem férnek el egy versben: "melyek menésre késztették a másikat". És teljesen feleslegesek az ismétlések, a vers nem egy Máté Péter-sláger... Mutatnék itt egy rövidebb változatot, csupán alapként, a kihagyott részek sztem fölösleges közlések a jelenlegi szövegben:
És mi eltörtünk mindent, ami jó volt.
Próbáltuk befoltozni a töréseket.
Én szerettem, ahogy titokban rám néztél.
Nekem hiányzik, ahogy szerettél.
Tudod, még mindig megborzongok tőled.
Tudod, még mindig elhagynám őt érted.
És mi mindent elloptunk, hogy megbántsuk a másikat.
Én szerettem, ahogy csendesen rám néztél.
Ha az idő kerekén együtt elforognánk?!
Eltörnének e minket?
Hát, számomra ennyi maradt, vázként, erre lehetne építkezni, "húst és bőrt növeszteni" rá, feldíszíteni, mélyebbre evezni... Van munka vele bőven. Viszont az őszinteségedet mindenképpen tartsd meg, jó ez a konkrét, köntörfalazás nélküli beszéd az érzelmeidről. | | A fenti posztra érkezett válaszok: szancsopanza | 0 |
|
