Kránicz Szilvia
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
457.
| 2026.05.28 22:59 | Siska Péter - szerki -- meo | dolgok amiket nem tudok
|
| Válasz erre | Hiteles a vágyképződés, a projekció, a túlcsorduló fantázia ábrázolása, a záró gesztus szerintem is hatásos, de még nem elég fegyelmezett. Az első szakasz redundáns, aránytalanul hosszú, nincs kompozíciós redukció, szelektivitás, ezért a hatás a versszöveg előrehaladtával elaprózódik. A képek egy idő után egymást gyengítik, ahogy klisészerű kulturális referenciák (pl. legó) is inkább csak elvesznek a versből. Jó alapanyag, de jelen formájában még túlírt. | 456.
| 2026.05.28 16:57 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | karabíner (jav.)
|
| Válasz erre | Kedves Szilvia!
Ez a verzió sokkal jobb lett, viszont teljesen más. Úgy érzem, a nyitás jóval erősebb lett, mint a karabineres rész - az a portré, amit a "lélekdokiról" fest, egészen eleven és megragadó, és egyszerre adja át nemcsak a leírt férfi alakját, de a lírai én érzelmeit is. Emellett a vers második fele gyengének hat, kicsit leül - hiányzik belőle az az intenzitás, ami az első soroknak a férfira irányuló figyelméből árad.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 455.
| 2026.05.28 16:50 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | karabíner
|
| Válasz erre | Kedves Szilvia!
Ahogy az előttem szólók írták: kissé bátortalan, túl visszafogott ez a vers. Mi az az érzés, amit meg akar ragadni, amikor azt írja, "lennék karabiner hátizsákján"? Koncentráljon erre, és sűrítse bele a sorokba - nem a tengerparti kitérő számít, az eltérő ízlés vagy a túrázás gyakorlati részletei, hanem ez az érzés. Fókuszáljon erre, és sokkal ütősebb lesz a vers! :)
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 454.
| 2026.05.22 17:38 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | dolgok amiket nem tudok
|
| Válasz erre | Az első versszak idill, majd erősen körvonalazottan következik a kiábrándulás, ami érdekes módon sokkal líraibban van hangszerelve, mint az idill, ami csupa-csupa hétköznapiság és próza. Eléggé sarkos a második versszak, túlmagyarázó, egyetértek Tímeával abban, hogy megtöri a lendületet. A "legó darabkák" eleve sematikusak, ennél kiszámíthatóbb talán csak a kirakós/puzzle metafora. A "belebújnék a miértékbe" már érdekesebb, egyedibb. A lezárás igazán hatásos. | 453.
| 2026.05.22 17:10 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | dolgok amiket nem tudok
|
| Válasz erre | Kedves Szilvia!
Az első, hosszú versszaknak erős sodrása van, utána viszont átvált a szöveg más hangnemre, amitől nem csupán megtörik az áradás, hanem átmegy érzelmes töprengésbe, majd misztikába. Ezek a részek szerintem nem folytatják az első szakaszt, elveszik a lendületét, a kívánt mélység helyett - szerintem - gyengítik a verset.
Az utolsó sor jó.
Még valami: modern nyelvezetű kortárs szövegekben "s" helyett stílusosabb "és"-t használni.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 452.
| 2026.04.27 18:16 | Fűri Mária - szerki -- meo | eldobható (3ik változat)
|
| Válasz erre | Nem hiszem, hogy a világ megváltozik attól, hogy nem szeretjük. Hiába várunk egy nem-digitalizált világra a szétdigitalizált helyett. A vers attól még jó, sőt nagyon jó ez a harmadik változat; megmaradtak az erős sorok, a vers mérete optimális lett, de nem töltelék-sorokkal lett felturbózva. Túlmutat a mesterséges világ problémáján; az életnek adjuk meg az őt megillető méltóságot, legalább a múlása legyen jegyezhető. | 451. 450.
| 2026.04.07 17:39 | szilvia_fenyvessy@yahoo.co.uk -- re: meo | eldobható (jav.)
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mátyás,
MInt az sejthető volt a szövegből, saját érintettségről és nyomorúságról írtam itt.
"A szövegben ugye felsejlett annak az álságos kényelemnek a lehetősége, amiben feleslegessé válik az ember. "
Hát azt hiszem, nem sikerült átvinni a központi "nyavalygásom", hogy igazából már mindegy, kibírom minden komfort nélkül, csak ne érezzem azt, hogy az életem és én magam szimplán eldobható vagyok. Úgyhogy sajnos nem, igazából erős vágyakozás van a minimál komfort után az eredeti szövegben. A korábbi verziókban arra próbáltam utalni, akkor legyen mindezen komfortok nélküli az életem, csak legalább én mint ember legyek megtűrve mások életében.
Csakhogy, eltávolódva a szövegtől, igazából arra jöttem rá, talán nem baj, hogy eldobható az élet vagy a személy. A természetben is létezik egy fajta részvétlen kegyetlenség, ahol a halál nem értékek alapján válogat. Úgyhogy kicsit másképp fejeződik be a mostani változat, kicsit megtisztogattam és másképp tagoltam a szöveget. Persze, még lehet, hogy ez sem az igazi. | 449.
| 2026.04.07 17:16 | szilvia_fenyvessy@yahoo.co.uk -- köszönet a meokért
|
| Válasz erre | Kedves Szerkik,
Nagyon szépen köszönöm a sok meót és örülök, hogy újra itt lehetek.
Kellett egy kis idő a távolsághoz a még gyurmázandó szövegekkel kapcsolatban.
Az eldobhatón dolgoztam most, felkerül a 3ik változat.
köszönettel, Szilvia | 448.
| 2026.02.18 16:03 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | karabíner (jav.)
|
| Válasz erre | Kedves Szilvia, nagyon izgalmasan indul, szépen megoldotta a kezdést az első verzióhoz képest, viszont a negyede-közepetájától picit ellangyosodik. A "hiába vonz benne Árész / az ő harcosa", "vágyom az ő magányára" sorokat (és az utána következő "de"-t) törölném. Nem érzem, hogy érdemben a vershez adnának. Elgondolkodnék a természeti képek megtörésén is, egy ellenponton - abszolút megvan benne a potenciál. | 447.
| 2026.02.06 21:21 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | karabíner (jav.)
|
| Válasz erre | "mintha receptre írták volna föl nekem/titokban ilyen volt a lélekdokim"- ez szerintem pótolja azt a nyitásban, ami az első verzióban nagyon általános volt, különösen az első, mert felülről néz a dolgokra, önkritikus. "Különleges szögeit vállainak"- szép testlírai mozzanat, rendhagyó, expresszív nyelvhasználat segítségével mutat be kényelmetlenséget, szégyenlősséget, ami az intimitás ábrázolásának rendkívül hatékony formája.
Sokkal kevésbé működik viszont a "hiába vonz benne Árész" inkább népi asztrológiát, semmint klasszikus mitológiai távlatokat megidéző mondata. A következő szakaszban a "de nekem/ a sziklának csapódó óceán hullámai kellenek" nem érződik eléggé ellentmondásnak, a "de" talán kivehető lenne. Hiszen a lírai én előbb azt mondta ki, hogy nem lehet táncosa, szeretője mert vágyik a magányára- ehhez illeszkedik a sziklának csapódó óceán hullámai etc. világa. A kettő gondolategységgel együttesen helyezkedik aztán szembe az "és mégis/ csak egy napra legalább egyre/ lennék karabíner hátizsákján", legalábbis az én olvasatomban. Szerintem még van mit csiszolni a szöveget, különösen sok lehetőség van a felvezetéshez hozzáadott új sorok továbbfűzésében, én most ezeket látom a vers ha nem is legszemélyesebb, de nyelvileg leginkább kisajátított részének. | 446.
| 2026.01.26 12:45 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | eldobható (jav.)
|
| Válasz erre | Az első pár sor nagyon zsúfoltan sorakoztat föl egy csomó olyan kifejezést, ami a korunk szellemi háttérzajának is felfogható, de ezzel a halmozással rögtön önkritikussá is válik, köszönhetően a "család által belém szőtt" sor kivételének is (így a "rossz kötődési mintákkal botladozom" távolságtartóan, elidegenítve jelenik meg). Aztán a lírai én fokozatosan, sorról-sorra jut el egy kisajátított hanghoz, ami az "apám smink mögé rejtett vonásairól"-ban nagyot remekel. Viszont rögtön ezt követően a "tárhely" és "spam" kiszámítható használata visszazökkent a közhelyesebb irányba, csakhogy a felütés önkritikus halmozottsága, hajtottsága nélkül.
"a látóteretekben/ virtuális pénzt bányászni/ én még szeretem megérinteni az ötszázasokat"- ezt a rész ugyan jobban felvezeti a kibontakozó érzelmi tétet ("jó anyát sem kérek a könyörtelen helyett/ megszoktam a napi bántalmazást"), mint az első verzió, viszont talán nincs is szükség erre a felvezetésre, ami hangulatában visszaüt a verskezdett gyengébb aspektusaira.
A "lelki profitkényszer" jól működik, a többi 21. századi klisével szemben váratlanul és pontosan alkalmazott, rámutat olyasmire, amit még egyáltalán nem szoktunk meg kifejezi, nincs is rá szavunk (a 'hustle culture' nem elég specifikus, nem elég mélyreható, nincs benne, hogy az ember a lelke legkisebb, legprivátabb rezdülését is átgondolatlan céljai megvalósítására akarja kiaknázni). Az utolsó két sor módosítását érteni vélem. A szövegben ugye felsejlett annak az álságos kényelemnek a lehetősége, amiben feleslegessé válik az ember, így most a lírai énnek minden joga megvan rá, hogy azt a világot, amiben a sorsa nem eldobható szükségszerűen komfort nélkülinek képzelje el, sőt, gyűlölettel és megvetéssel tekintsen a komfortra. Mégis, a "komfort nélküli" talán megterheli a a lezárás lélegzését, ritmikus szerkezetét, megakaszt, mert bár summás és tömör, mégiscsak magyarázkodik és kombinál azon a ponton, amikor már el kéne varrni az előzetes kombinálások szálait. Többet ki lehetne még hozni a szövegből, erre a változatra múlikkal szavazok. | | A fenti posztra érkezett válaszok: szilvia_fenyvessy@yahoo.co.uk | 445. 444.
| 2026.01.23 10:26 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | eldobható (jav.)
|
| Válasz erre | Kedves Szilvia, élő, lüktető szöveg, de talán szükség lenne egy kis érzelmi távolságra, majd felmérni, mi az, ami tényleg kell bele, és mi hagyható el. Ebben a formában kicsit zsúfolt, csapongó, aminek ugyan megvan a bája, helyenként azonban sok. Talán célszerű lenne kiválasztani egy vagy két erősebb motívumot, s azok mentén haladni, azokhoz vissza-visszatérni. | 443. 442.
| 2026.01.22 12:10 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | mocorgócska
|
| Válasz erre | Kedves Szilvia, szimpatikus felütés, tiszta versbeszéd, viszont nem érzem, hogy érdemben kifutna valahova, hiányoltam a feszültséget. Mindenképp továbbgondolnám, erősebb végpontot rajzolnék neki - lehet ez két-három ütősebb plusz sor is. | 441.
| 2026.01.22 11:10 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | eldobható (jav.)
|
| Válasz erre | Kedves Szilvia!
Tetszik, hogy van a szövegnek sodrása, és hogy kíméletlenül elemzi magát. Erre az alapra lehet építeni.
Jó lenne kicsit megtisztítani a verset, a kitárulkozás higgadtabb ábrázolásával növelné a hatást.
Nekem a harmadik sornál kezdődik a vers, az első kettőt törölném.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 440. 439. 438.
| 2026.01.20 17:32 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Emlékbetörések (korábban Mocorgócs
|
| Válasz erre | Szerintem jobb lett, különösen ott, hogy "ilyen estéken/ nem bújhat meztelenül mellé"- de ennél a mondatnál talán meg is kellene állni, esetleg a "sokáig suttogtak..." sorral zárni, mert az utolsó sor már túl sok, az előbbiekbe sikerült mindennek a sejtetését beleszőni. | 437.
| 2026.01.18 23:29 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | karabíner
|
| Válasz erre | Szervusz Szilvia! Örülök, hogy visszatértél a dokkra.
Én szeretem az effajta trivialitást is, könnyed fogalmazást a versekben. A Márk által említett bátortalanság; panelekből építkezik a szöveg, nem megy mélyre, nem lep meg, nem fakaszt vizet.. Két részre tagolódik, "ő és én" kontextusában. De valahol az első fele a szövegnek nagyon is ismerős, unalmas. Önmagában nem rossz az első fele sem, de nem lett az egész egy jó vers.
"szerette a hegyek csöndjét
ahogy a szél bele-belekap sáljába
az elhagyott ösvényeket
az izzasztó kaptatókat
praktikusan kényelmes túracipőjét
sosem a csúcs meghódítása volt a cél
hanem a látvány
ahogy végigfürkészheti a távoli völgyeket
akár a szélesszárnyú ragadozómadarak"
Ez jó, tiszta. Én azt javaslom ne farigcsáld. Hanem ide, ezután kell valami, ami összeköti a vers két részét. Van ebben még valami, ami kimondatlan maradt. Csak menj mélyebbre. | 436.
| 2026.01.18 11:24 | Kránicz Szilvia -- re: meo | eldobható
|
| Válasz erre | Kicsit bajban voltam mert Timi inkābb a tisztogatast javasolta, Ön inkabb hianyosnak jelolte meg szoveget. Javitottam, hogy most van-e benne transzformacio, nem tudom, talán szemelyes tapasztalat igen.
Koszonom a meot. | 435.
| 2026.01.18 10:59 | Kránicz Szilvia -- re: meo | mocorgócska
|
Válasz erre
Előzmény | Köszönöm, sokat segített, mert abszolút nem idillről akartam írni. Ůj címmel javítva a szöveg. Majd meglátjuk így érthetőbb-e Mocorgócska felbukkanasa. | 434. 433.
| 2026.01.17 23:03 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | mocorgócska
|
| Válasz erre | A gyermekké tevés tisztán idillként ábrázolva, amit a cím is aláhúz. A nyelvezet letisztultsága -időnként gyermeki jelzőkkel fűszerezve- magabiztos, modern burkolatot ad ennek; csakhogy a szöveg abból a szempontból nem modern, hogy nem keresi a problémákat az idillel kapcsolatban, a második kijelentéssel rögtön elhessegeti az olvasóban elsőként felmerülő pszichologizáló kételyt (ami egyébként fontos és jó), de ezzel annyiban is hagyja a dolgokat. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Kránicz Szilvia | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 |
|
