Fülöp Gábor
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
21.
| 2011.11.24 18:26 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | Ezt inkább tanácsként mondja Leó
|
| Válasz erre | Gábor,
elolvastam a három Leó-verset. Nagyon beletrappolnék az elképzeléseidbe, ha azt mondanám, hogy a három vers együtt működne igazán? A címeket is meg lehetne tartani (sőt, meg is kéne), csillaggal vagy egyéb módon elválasztva az egyes kisebb szakaszokat. Egyébként működnek így is, jókat nevettem, de mindháromnál az volt az érzésem, hogy így kicsit kevés, önmagában. És ez a hármas tagolás, egyfajta verbális triptichonként, sztem elég jól működne. | 20.
| 2011.01.04 18:45 | zatyi -- ÉN-vers
|
| Válasz erre | Nagyon sokszor megfordult a fejemben,hogy írok én-verseket a vaddisznó szagú őszről a daruláb nyomokat hagyó pillanatról vagy az ősöket eltakaró álom lepedékről most már minek.
Aki érti a sorok közötti semmit a sorokban rejlő magányt tudja ez az. üdv zatyi | 19.
| 2010.12.17 02:31 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | ÉN-vers
|
| Válasz erre | Én megintcsak szemtelenkedek Gábor bátyám, miért van rosszul kihegyezve ez a ceruza? Nem rossz vers. A "Loch Ness" túl konkrét utalás, talán elfér. Vajon van-e ott még szörny, vagy maga a vers a szörny, aki mindenkit bekap? | 18.
| 2010.12.14 23:00 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Újabb vers a versről
|
| Válasz erre | Ezek a kihagyások (elhallgatások) akkor lennének számomra izgalmasak, ha a cím után nem prejudikálna az "olvasói agy".(ha a pontok helyén nem egy "s" betű lennem hanem csak sejtetés szintjén, de mégsem a "versről" szólna a vers) Versről versben mondani izgalmasat olyan, mint szexről beszélgetni. | 17. 16.
| 2010.11.21 18:01 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | ÉN-vers
|
| Válasz erre | Hasonló muzsika ez az előző szöveghez, látom, jól elhumorkodik a tehetségével Fülöp úr. Azért a Loch ness-i tavat farba tenni a szörnyetegével... Meglehetősen mély, rejtélyes élmény lehet. :)) A Bermuda-háromszöget félrehúzva... Vajon eltűnik vagy megszületik az én-vers? | 15.
| 2010.11.21 17:56 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | Hétvége ismét
|
| Válasz erre | Szeretem az őszinte, ereszkedő hangvételű szövegeket, ha jól vannak megírva. Pl. fontos, hogy az ordenáréság ne a megbotránkoztatásra utazzon, hanem valóban tartalom legyen, élhető, és ne öncélú legyen, hanem közérdekű (azaz pl. korképként is működjön). Mint itt, ebben a versben. Rácsapott az ördög farára, kedves Gábor, röhög a "Fogadó a szöttyös Halálhoz" törzsközönsége. "Hétvégén égetem a gyertyát". Kösz. | 14.
| 2010.09.06 16:18 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | Ágota
|
| Válasz erre | Kedves Gábor!
Hejde hiányzik egy "a" betű, a 2. sorban a "spájzban" elé. "Ott áll a rendezett / a(!) spájzban". A tábornokos hasonlat nem tetszik, túl általános, majd minden nőre igaz a háztartásban (belső, lelki háztartásban is). Persze, akinek nincs (ház)tartása, arra nem, de itt nem egy ilyen hölgyről van szó. A mixeres rész profi, innentől kezd beindulni a vers és jó helyre futja ki magát. Azonban a szerző nem futotta ki magát ebben a versben. Nagyobb erőfeszítésre lenne szükség, sztem. (üdv) | 13.
| 2010.09.05 10:31 | Viga Vendel - szerki -- meo | Ágota
|
| Válasz erre | mintha billegne a spájzban a rend. ez így szinekdochikus képzavar, tudom. én látok (az én szememmel) üresjáratokat, becukrosodott mézeket a polcokon (ez meg metafora a sorokra). például: „jórészt”, aztán a tábornokos szemlehasonlat nem túl erős, azt hiszem. a „tudom már húsz éve” sor a „zúgni zúg”-gal együtt talán elővezeti a mit nem mondást, jó, elfogadom, bár logikailag nehéz nyelőcső, hogy miért a rendrakás után próbálja ki a mixert, mindegy, van ilyen. s hogy ha az alany húsz éve tudja a zúgást, a kamratábronok ne tudná? miért nem dobja (dobta) ki azt az átkozott jószágot, javagyúgy: ezzel ébreszti a versalanyt. (miért? miért annyira fontos ez a mixer?) na jó, erre nehezen, de rájöttem, magam is álmos vagyok, s ha már mixer, pépelődök, kavarodok. nem tetszik a „szinte félve / rám néz / barna szemmel”, nem tetszik a „talán” és a „tán”, beleragadtam a versbe, mint egy (matekosok kedvéért: kettő) lekvárba, érzem a lappangó feszültséget a versben, de szerintem többet sugall a vége, mint amennyit mond (mert persze nem mond semmit, a világ vége a hallgatás, valahogy így mondja Ludwig, de nem a Beethoven, akiről nem lehet beszélni). | 12.
| 2010.09.04 19:00 | Mülléder Mari - szerki -- meo | Ágota
|
| Válasz erre | Kedves Gábor,
az érzékenységét az egyszerűség adja vissza a leghitelesebben.
Természetes fénye van ennek a versnek, üres járatoktól, sablonoktól mentes, nálam szép és maradós ez az írás. | 11. 10.
| 2010.08.29 14:04 | Turányi Tamás - szerki -- meo | Szerelemcsikk
|
| Válasz erre | Öregszem. Mármint, ha gurul az üvegszem. A nikotintól törékeny protkót már nem is említem. Gábor, ez így, az elején, túl szűkszó, bár nem lehet sehonnan támadni. Én egy jó ötvenes könyvtárosnőt látok magam előtt, aki szerelmes lenne belém, csak hát - nem lát. Ha költő lennék, azt mondanám, hogy igen. És akkor mi van. Olyan ez, mintha nagyon erősen jelezné, hogy nem fog semmi kritizálhatót mondani, de csendben maradni sem szeretne. Tegye ki magát, mutasson valamit, jó lesz az! | 9. 8. 7.
| 2009.09.22 19:41 | stando -- viccel?dés
|
| Válasz erre | Tamás! Bocsánatot kell kérnem Tõled és Fülöp Gábortól is, mert bár tudtával, de szándéka ellenére, én töltöttem fel ezt a néhány verset. Csak hallkan merem ezek után súgni, akad köztük egyetemi tananyag is. ;) | | A fenti posztra érkezett válaszok: fehér miklós | 6. 5.
| 2009.09.15 11:53 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Öngyilkosjelölt
|
| Válasz erre | Kedves Gábor, nehéz helyzet hoz ám minket azzal, hogy verseit hozzánk tölti fel. Az önéletrajza, kora tiszteletet parancsol, s nyilván tudja is, hogy mi, a dokk a nagy magyar irodalmi versenyen kívül állunk, miközben zúgolódásink nagy része azért van, hogy egyesen a nagy irodalmi verseny részeseivé válhassanak. Az oldalunk nem arra szolgál tehát elsõsorban, hogy dicsõséget adjon, sokkal inkább kiképzõterep. Nem tudom, magának erre szüksége van-e.
Nekem ez a verse kifejezetten nem tetszik. 12 sorban egy kicsit unalmas szakítást vázol fel (tényleg csak vázol, elmélyülni nem akar vagy nem sikerül neki, pedig elég összetett élmény a megmondásos szakítás, úgy érzem, úgy éltem meg). Egyre mélyebb közhelyekig merészkedik: a vége az "utoljára láttál". A vers egyetlen fegyvere, játéka történik meg a folytatásban. Az alanyi és tárgyas ragozás keverése kínálja a játékot: utoljára láttál -- nem engem, hanem úgy általában, a szemeddel, mert kiszúrom: megvakítalak.
Szerintem a jó vers (amit ma jónak gondolunk, ami ma élni segít) nem lehet csak ennyi, nem lehet ilyen kevés blöff, ilyen poénra kiélezett városias póz. Azért tartom fontosnak ilyen keményen megfogalmazni ezt, mert a dokkot túl sok fiatal, épülõ-építkezõ tehetség olvassa ahhoz, hogy engedhetnénk, hadd higgyék, követendõ példa ez a viccelõdés. A viccelõdés, persze, önmagában jó dolog -- illetve éppen, hogy önmagában nem az. De ha alkalmazott tudomány lenne (mint a matematika), vagy kizárólagosan beszélt nyelv lenne (mint a matematika), nem is lenne vele semmi baj. Azt is értenénk. De ebbõl a versbõl mit is kellene értenünk? Kétségbeesetten keresem a "rejtett dimenziókat". Talán a címben lehet valami? Ez öngyilkosság. A dokkon. Mást én nem tudok kiolvasni belõle.
jt
| 4. 3.
| 2009.09.14 22:01 | Dolgos Mátyás -- Leó t?n?déseib?l
|
| Válasz erre | A legnagyszerûbb filozófiai igazságok sokszor a legegyszerûbb kérdésekre adott válaszok. A hajnal a sötétségtõl nem látszik! (Bravó!) | 2. 1.
| 2009.09.14 21:54 | Dolgos Mátyás -- N?sülésem története
|
| Válasz erre | Fogalmam sincs, mi lesz errõl a kritika sodra, összefüggések felmutatása-e, az okozati összefüggések költõi láncolata, a rímek, ritmusok, vagy mi más? Nem szeretnék morbid lenni, de én hatalmasat kacagtam a versedtõl! Jó volt! | 0 |
|
