Fabó Kinga
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
10.
| 2015.04.29 18:25 | Katona Béla György -- elemzés
|
| Válasz erre | Okosan írtál.
Tudod én sokmindent megállapítok egy versből.
Egy-két percen belül szinte mindent megtudok arról, aki írta.
Jó szimatom van hozzá régóta.
Én most kicsit sommás leszek miből:
1. A költői énből (Mi az? kismadár, fa, hegy, virág, levél. Hogy nyilvánul meg). A nagy költőknél ezek robosztus képek.
2. Metafórák (Mik a szabadság, a gondolat, a költészet metafórái a versben)
Ezekből rögtön meg lehet tudni, hogy mekkora költő írta őket
és hogy szerény -e, vagy elbizakodott, egyáltalán ütőképes -e az irodalomban.
Egyből kiszagolom ezeket. S most a kedvedért felteszek egy verselemzést a Gyors és gyilkosba.
Én ezt nem tanultam.
Nekem ez ösztön.
A véremben van.
Az iskolában utáltam az irodalmat.
Ha kérdeztek, odaköptem a földre.
Üdvözlettel: Béla | 9.
| 2015.04.29 10:13 | Wacha Balázs -- Gonosz vénasszonyok nyara
|
| Válasz erre | Kedves Kinga, nagyon tetszenek a verseid. - tanulgattam irodalmat, de nem vagyok a költészet képzett ismerője, verseid spontán tetszenek, kevéssé tudatosított okokból. "jőni fog" majd a kornak és költészetednek méltó szakértője is, pontos és találó elemzéssel. - Wacha Balázs | 8.
| 2007.04.17 08:42 | literáról -- mi fontos nekem a versben
|
| Válasz erre | "Nem szeretek szerepelni. Eleve sem, meg – sajnos – kifejezetten személyiség- , partner- és közegérzékeny vagyok. Nagyon nem mindegy, kikkel együtt, meg hogy kikbõl áll a közönség. Novemberben mégis elmentem Debrecenbe csak azért, pontosabban: éppen azért, mert maguk a fiatalok, az egyetemisták hívtak meg. Õk szerveztek mindent, maguk választották ki és mondták el néhány versemet. Mondhatni: én voltam a közönség. Minden hivatalosság és protokoll mellõzvén, érdemi és elmélyült beszélgetés alakulhatott ki. Kérdéseik nyomán újra átgondoltam, mi fontos nekem a versben, a sajátoméban. Mert mindezeket természetesen nem normatíve gondolom, nem is általában; csupán a saját szempontjaimról beszélek.
Elsõsorban a vers zenéje, zeneisége, hangzása, hangzóssága. Kifejezetten belsõ (saját) dallamokra írok. Ezeket a belsõ dallamokat semmilyen más módon nem tudom lekottázni, csak a központozással. Ezért saját központozási rendszert használok (saját elnevezésekkel), amelyet folyamatosan alakítgatok. Szándékosan, de nem öncélúan térek el a standard helyesírási- központozási normatíváktól. Elnevezni meg – szeretek.
Általában is hosszú ideje alakítgatom saját versbeszédemet, saját formai-technikai apparátussal, elnevezésekkel. Ez azzal is jár, hogy sokat rontok, sokat tévedek. Beszédet (a saussure-i parole) vagy nyelvet (langue)? Is-is, természetesen. Nyelvet, amely a legkülönfélébb beszédmódok formájában nyilatkozhat meg. Ráismertetéssel hatni, vagy meglepetéssel? (Lehet is-is.)
Hangsúly, szünet. Hogy mindez hová essék. Feszültségfokozás, váratlanság, szándékolt kétértelmûségek. Szándékoltan egyenetlen súly- és hangsúlyeloszlásban rögzítem a verset. A lehetõ legváratlanabb helyeken szakítom meg a szöveget: sor közben – gondolatjellel; sor végén – vágással. Rajtaütésszerûen támadó rímeim. Itt-ott, váratlan helyeken, helyekrõl és helyekre csapnak le, rímelnek vissza. Vagy: egy rím kétfele (többfele) tartozik egyszerre: ide rímel, oda vág. Különbözõ ritmusok összefûzve; harmónia, diszharmónia,
lábjegyzetek. A vers eleve amolyan pipiskedõ mûfaj. Mesterkélt. Lábujjhegyes. Lábujjhegy, koturnus. Magasított, magasztos, fölfelé stilizáló kellékek; mûnemek, mûfajok. Magasított talpú cipõ, amely saruként folytatódik. Egyszerre ránthat le a mélybe, és röptethet fölfelé a magasba. De mi van közöttük? Súly és könnyû; lebegés. A lét elviselhetetlen könnyûsége. Most könnyûség van (túl)súlyban. Lefaragott jellegek, súly- és tétnélküliség. A könnyûség elviselhetetlen súlya.
Szárnyas cipõ. Könnyen el lehet vele szállni. Akárcsak a lábujjhegy: alig érinti a földet. Megemelten, emelkedetten: mint a balett, az opera. Nem természetes beszéd-, közlésmódok. Ezért néha megpróbálkozom afféle átmenetekkel a versbeszéd meg az élõbeszéd között. (Látszólagos odavetettség, amely valójában nagyon is megkomponált, szigorúan kötött. Csak máshogy.)
Tartozik-e lábujjhegyhez feltétlenül áhítat? Versírók többsége (én is) azon mesterkedik, hogy ne tartozzék, hogy a verset visszaterelje a talpra, hogy a súly a lábujjhegyrõl visszaterelõdjék a talp egészére. Lábujjhegy, versláb. Jó a lábjegyzettechnikám. És jók a lábaim. Egyikbõl sincs semmi hasznom. Lábaimat nem mutogatom, lábjegyzeteimet nem hagyják (elrontják, nem értik, félreértik). Pedig fontosak. Lábjegyzeteim szerves részei verseimnek, közvetlen folytatásai azoknak. Szövegközben lábjegyzetekre utaló számok, a lábjegyzetek meg szintén beszámozva a megfelelõ helyeken.
Számok, tagolás. Egy zuhatagra (lélegzetre) menjen az egész, vagy nagyon megtagolva? A szöveg többnyire magától tömbösödik vagy versszakolódik, válik szét versszakokra. Leginkább a három sorból álló versszakokat kedvelem. Egyszer írtam egy olyan verspárost, ahol a szöveg maga teljesen azonos volt mindkét esetben, ám az egyik vers hármas tagolásokból, háromsoros versszakokból állt (lágyan), a másik pedig kétsoros versszakokból (keményen). Ez vezetett el a zenei útmutatókhoz, amelyekkel közvetlenül utalok a vers általam elképzelt hangzására. A vers maga hangzás; a hang. Ezért nem szeretem (értem) a megzenésített verseket. Ha a belsõ dallamra ráeresztenek egy külsõt, az többnyire bezavar. Jó; vannak kivételek: Tiszta szívvel (Kex), Tudod, hogy nincs bocsánat (Kaláka).
Nem önéletrajz, nem önvallomás, nem élménybeszámoló. Fikció és fakció különbözõ kever(ed)ésekben. Sok különbözõ képzelt és sok különbözõ valós személy, helyzet, történet stb. – összegyúrva. Kell egy epikai háttér (az a bizonyos hitel). A verset többnyire hozzákötöm egy történethez; hogy ne csupán kósza, szélfútta érzületek szétfújható halmaza legyen.
Kifejezetten szerepekbõl írok (pl. leszbikus verseim). Ha ént mondok, azt nem én (F. K.) mondom, hanem a versbeli én (szereplõm) mondja. Én (F. K.) csak mondatom vele. Hogy mit teszek (tegyek) egyes szám elsõ személybe, és mit egyes szám harmadik személybe, annak mindig kifejezetten szakmai okai vannak. Belsõ megindokoltsága. Ami nem biztos, hogy átjön. De. Kérdés, ki mennyi energiát fektet az olvasásba. Én egy-egy versemet is évekig írom, beleadván éppeni összes intenzitásomat. Így olvasom másokét is.
A vers hangzós mûfaj, amelyet meg lehet szólaltatni a ritmus, a rím, a hangsúlyok – általában a belsõ erõvonalak mentén. Egyéb segítségek: központozás, zenei útmutatók, gondolatjelek, kötõjelek, sõt – aszimmetrikus kötõjelek, lábjegyzetek, meg a hozzájuk tartozó számok. Hangzósság és számosság. Úgy mondják, a számok eredetileg hangok voltak.
Fabó Kinga"
http://www.litera.hu/object.41f9de83-944e-4e5e-b52f-1959a1a09de6.ivy
Képzelt közös színpadon (Mi fontos nekem egy versben?) - 2007. április 13. | 7.
| 2006.12.01 12:50 | Fischer Mária -- Fabó verseihez
|
| Válasz erre |
Jók a verseid, Kinga! Lélekbõl szakadtak, egyszeriek.
Legyen erõd kibírni, hogy azon az ég és föld közötti
pályán - ahol Te mûködsz - legtöbbünk csak vendégként
lehet jelen.
M.
| 6. 5.
| 2006.11.17 10:11 | mkut -- nem megy, csak így
|
| Válasz erre | Fabó Kinga
Cianózis
Nem szirup nincs benne cukor nincs rum,
nem édes,
nem mint a morfium.
Nem mint mosoly-hurok
megszorongat enged
fuldokolni hosszan,
gyorsan fulladni nem.
Nem széles medrében
úszkál kedélyesen,
eret épp hogy csak váj
s szünteti mentén meg.
Megtorpan az vonzza
csak ami átlagos,
felhigul meghalni
túl kevés élni sok.
Kékes, oszlóban, a folt.
Ahogy olvad hervad a nyáj-
báj mosoly.
Nyoma nincs tudni hogy volt.
Hogy lazul a szorítása,
fonnyad, peregve leszárad.
Hogy a szorítása enged,
fonnyad, száradva lepereg,
nyoma érzõdik nincs jele.
-----------------------
Énjében szépen elhelyez
Bejön egy hamis hanglejtés.
Vele egy hang, egy kiejtés.
Énemre ül. Rátapad.
A többes szám elmarad.
Mondok egy ént: megtetszik.
De én nem tetszem neki.
Ilyenkor mi a teendõ?
Visszanyelem. Nõ a bendõ
.
Jó nyomon jár az egó.
Koslat utánam, befog.
Egyetlen szó eltapos.
Véglegesít, mint a pont.
Elõvesz néha fellapoz
un ásit mire felfog
már egy másik énben járok
kitalálok keskeny pallóm
átvezet
egy sokadik énembe.
Nem is sejti, hol vagyok.
Venné fejem, mint pallos.
Jön a pontja naponta.
Bármit mondok azonnal
egy szóba beleteszi. Szót a polcra
fölteszi. Leporolja, átteszi.
-----------------------------
A hattyú csak egyszer szól
Amikor a jégbe törött hattyú érzi halála közelgését, utolsó, egyetlen
énekébe, mit nem hall senkisem, beleadja összes intenzitását, erejét.
És énekel, míg lassan köréje nem fagy a víz.
Haldoklásának hosszú pillanataiban pillanatai követik csupán,
honnan tudni hogy énekel, vajon mirõl, hogy hangja-éneke különös-
szép, és vajon hová lesz az egyetlen, az utolsó.
Õt nem látni, õ mégis lát, a köréje fagyott víztükrön át halvány
hattyúalakot, színre át homálylón, mint ahogyan még sohasem,
mégis, mintha már látott volna. És homályló alak néz rá távoli,
fürkészõ pillantással, hûvös, személytelen kíváncsisággal, az észrevé-
tel legcsekélyebb jele, szándéka nélkül.
-------------------
Hová lesz a hattyúdal
Soha senki nem hallhatja,
visszhangtalan, ahogy él,
hogy maga is jéggé dermed,
benne ahogyan a szép.
Betördeli, a vízbe
fagyasztva, õrzeni meg,
fél szárnyával, odaát,
féllel innen, fogja át.
Jégtáblákba tördelve,
csordul lassan éneke,
tört szárnyával fogja, már
innen és túl, odaát.
Hangját õrizni, nyeli
a víz, vissza, nem veri.
Ha kezd olvadni a jég,
hangja haza, hova tér?
Az észre nem vett hableány
Hányszor nézte, idézte
szobor-arcát, igézve
várta, nem jött igéret.
Adta, gyönyörû hangját
elvenni, mozdulatán
át, nyúlni túl, odaát
járt, kések élén, érte.
Õ nem tudta, nem kérte.
Mást választott. Megérte?
Hogy õ tudja, nem elég
Mint Kasszandra, a királylány:
mindent tud, mindenkin átlát.
Nem hisz neki soha senki:
mindentudása megöli.
Egyszerre gõg és alázat
Kasszandra királyleánynak
lenni. Mindent tud, mindenkin
átlát. Õt nem látja senki.
--------------------------
A túlpörgött lány
Kékszemû volt szõke, angyalian tiszta,
elforgatta magát kilencven foknyira
magától, ott távol pörög mint a rokka,
baljós fényben vörös, zöldszemû boszorka,
forogja magát ki soha nem forogja,
rögzíti rossz fényszög, lesz forgása foglya,
örvénylik a kettõ, közt, bármit odadna,
forgatná már vissza, mása, nem fogadja.
-------------------------------
Hét meg- fékezhetetlen fej
Lefejezi. Befejezi? Nem. Elkezdi.
Befejezi lefejezi
új nõ neki mesebeli
ez a gyorsaság -
kantár fogja nem hat rá
a sárkánykõ se be se ki -
sebesedik.
----------------------------------
A szirén-osztag
Mozgósítva a teljes
kelléktár.
Erõszakot igér-vár.
Bevetésre mindig kész,
sziréna riaszt, igéz-
ni, tüzel egy sor szirén.
Kombattánsan menetelnek
a kifutón mint hadsereg,
lavinaként gyûl az erõ-
szak, merítni újult erõt.
Választottjához köze
nincs, ebben az ütközet-
ben egy mozog azon át
rezonál.
Rá a teljes arzenál. | 4.
| 2006.11.17 10:05 | mkut -- újabb talán
|
| Válasz erre |
http://www.vfmk.hu/vfek/Irodalom/fabo.htm
http://www.vfmk.hu/vfek/Irodalom/fabo/fabo11.htm
<a href="http://www.terebess.hu/haiku/fabok.html"/a> | 3.
| 2006.11.17 10:03 | mkut -- talán
|
| Válasz erre |
<a href="http://www.vfmk.hu/vfek/Irodalom/fabo.htm"/a>
<a href="http://www.vfmk.hu/vfek/Irodalom/fabo/fabo11.htm"/a>
<a href="http://www.terebess.hu/haiku/fabok.html"/a> | 2.
| 2006.11.17 10:01 | mkut -- re: Legyeknek lett lány
|
Válasz erre
Előzmény | <a href="http://www.jamk.hu/ujforras/950702.htm"/a>
http://www.jamk.hu/ujforras/950702.htm
http://www.vfmk.hu/vfek/Irodalom/fabo.htm
http://www.jamk.hu/ujforras/950702.htm
http://www.vfmk.hu/vfek/Irodalom/fabo/fabo11.htm
http://www.terebess.hu/haiku/fabok.html | 1. 0 |
|
