Eszter Krisztina
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
1.
| 2009.11.22 15:10 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | els? félid?
|
| Válasz erre | Krisztina, ez levél. Kis filozófiával (egy az egyetlenben, igazság és álom). De a vers hiányzik az írásból. A struktúra: amit megfigyelhet a hópehelyben, az elektronhéjak telítettségében, a zárt rendszerek törvényszerûségeiben. A rendbe rakás hiányzik belõle. A ritmus, a szabályosság. Az a benyomás, ami a szavak túl is ad valamit, amire akkor is emlékszünk, ha egy szót sem tudunk visszaidézni a versbõl.
A vers lelke.
Mi van meg? A szerelmi sztori megvan (nem ismerted fel ezt a szerelmet -- ilyen egyszerû belerakni egy szövegbe, az olvasó hozzárakj a többit, ez egyetlen sor arcot, karaktert ad a "szerelmi nyavalygásnak" -- nem sértésbõl írom ezt, magamat is gúnyolom ezzel, szép nyavalygás a költészet, lehetne ez is érvényes definíció.)
A "megcsúszott tekintet" is hordoz valamit a költészet rakétáinak erejébõl. Nincs még kész, nem egészen hatékony trópus/fegyver még, de "rémlik, mintha látnám". Letörlöm a csókjaidat -- ez jutott eszembe, ezt, azt hiszem, itt a dokkon olvastam -- bennem maradt, értse, lássa: nem tudom, ki írta, a versre sem emlékszem, de erre igen: csókot letörölni. Van iskola, amelyik szorgalmazza az ilyen "emlékezetes sorokat, kifejezéseket". Én is.
Magának is azt tanácsolom, amit ma már valakinek egyszer: nagyon hasznos kényszer lehet a kötött forma. Vegyen elõ egy verstant, keressen benne szimpatikus, magának addig ismeretlen vagy elfelejtett versformát, és dolgozza bele a fenti írását. Sok új dologgal ajándékozza meg magát.
De ha úgy érzi, hogy ennyit nem ér, akkor egy tenksz-hevenájszdéjjel búcsút intek :)
jt
| 0 |
|
