Egerszegi Gellért
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
3.
| 2016.06.09 15:41 | Filip Tamás - szerki -- tovább nincs
|
| Válasz erre | Nem akarok én semmit ráerőltetni a szerzőre, abszurd állítás. Ráadásul idegen és hamis gondolatot ad a számba, hogy aztán jól leleplezze, milyen etikátlan vagyok. Innen tovább nincs értelme az önnel való kommunikációnak. | 2.
| 2016.06.09 09:52 | Egerszegi Gellért -- re: meo | Két öreg
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Filip Tamás!
Elnézést, ha nem egyezik a véleményünk (szerintem nem is baj), nem ma kezdtem irodalommal foglalkozni, máshol másik néven publikáltam, ezt az írásomat is, amit itt nem akarok felfedni. Nem tudok valamilyen művészet nevében gondolkodni vagy írni, igyekszem magamat képviselni.
A dramaturgia jelentésével, gondolom ugyanúgy, vagy jobban tisztában van, mint én. Itt mégis egy másik dramaturgiát szeretne ráerőltetni a szerzőre, egy drámát a könnyedség helyett, a romlás ábrázolásával, „aki öreg vagy beteg, haljon meg” gondolatsor alatt, amit nem tartok etikusnak. Meg lehetne úgyis írni, de nem ez volt a szándék. Szerintem az élet minden tartományában van olyan, amit lehet még szeretni. Szó sincs tehát pontatlanságról, hanem ez nem az a vers, amit Ön elképzel ilyen cím alatt. Hibát erőltet rá a tévelyedés szó helytelen, majd áttételes értelmezéséből kiindulva.
A tévelyedés a tévedésnek nagyobb, bonyolultabb állapotát fejezi ki. Aki az úton eltéveszti a helyes irányt, ő tévelygővé válik. Aki eltéved, ő nem tudja hol van, orvosi vagy egyéb segítségre szorul, aki eltévelyedik, nála nincs ilyen gond, hanem bolyong, belebotlik ebbe-abba, betér valahová, stb. A vers pontosan ezt írja le, az öreg nem össze-vissza járkál reggelente, nem tévelyeg, hanem mindig ugyanazon az úton megy. Nem tér be a szomszédasszonyhoz egy kis csevejre, a barátjához egy pohárkára, hanem járja a magáét.
Ha az volna a versben, hogy el ne tévedjen, akkor az egy súlyos állapotra utalna, ami nem felel meg a valóságnak.
Egy madárijesztőnél pedig nem szükséges a romlást ábrázolni, ő ugyanolyan gyűrött fél év múlva, mint ma. Nem is az a vers célja, hogy a leépüléssel foglalkozzon, hisz egy pillanatképet ábrázol, ha minden reggel előfordulhat az a szituáció, akkor is, de nem muszáj minden alkalommal benézni abba a kertbe és nem is teszi meg. Abban a pillanatban ítéli meg az öreg, hogy nem köszön neki és ez nem egy folyamat. Talán beleférne, hogy magában mosolyog, de a felesleges dolgokat szerkesztéskor kihúztam belőle.
Hogy mégis ilyen gondolatokat ébreszt a vers, mint Önben is tette, szerintem nem írható a hátrányára. Elnézést, semmilyen szinten nem kívántam Önt megbántani.
Tisztelettel: EG.
| 1.
| 2016.06.08 21:43 | Filip Tamás - szerki -- meo | Két öreg
|
| Válasz erre | Kedves Gellért! Szerintem, az úton eltévelyedni nem lehet, legfeljebb eltévedni. A másik gondom az ábrázolt szituációban az, hogy a nyitókép ismétlődésre utal, a vers többi része pedig egyszeri találkozásra. Ezt valahogy fel kéne oldani.
Ha pedig minden áldott reggel ez történik, akkor ezt kéne a megfogalmazásban felerősíteni, vagy éppen a romlást, a leépülést ábrázolni. Ma gyűröttebb a benti (madárijesztő?) ruhája, mint tegnap volt, vagy valami hasonló ötlettel. Ha egy jelenetet ábrázol, akkor legyen hibátlan a dramaturgia.
Üdvözlettel, Filip Tamás. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Egerszegi Gellért | 0 |
|
