Dombovári Csongor
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
27. 26.
| 2011.05.05 01:53 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Ikarosz tétele 1. (Lépések a fűben
|
| Válasz erre | Nem rossz ám ez Csongor. De még nem is mondható jónak. A klasszikus antik kultúra egyik szilárd alapkövét érinti (súrolja) a témaválasztás, nagy munka, merészség, és ami tetszik, az a kamaszos könnyedség ebben, ahogyan kezeled a történetet, szinte sajátoddá teszed, később még előnyödre válhat a képesség. (mármint hogy nem ragaszkodsz mereven, zártan ezekhez a komoly és súlyos "megénekelni-valókhoz")
Ez egy újraértelmező-szöveg, az irodalom hagyományában a tárgyakat a klasszikus, kanonizált művek képviselik. (szinte minden az antik kultúrából épül fel, indul ki, van az a mondás, hogy a görögök már minden verset megírtak, azóta csak utánozzuk őket...) Nos, a cím mondhatni erős, erről az egykori görög hősről beszélni, mely (vagy melyek) inkább egyfajta pszichológiai alapalkatokként jelennek meg előttünk, szinte mintaként, azt gondolom telitalálat, ám a verset akár évekig is érlelni kell, mire letisztul bennünk-magunkban is. A hasonló verseknél (prózaverseknél főleg, és akkor itt még bejátszik az antik kultúra hatása is, az egyéniség, satöbbi) nagyon nagy szerepet játszik például a nyelv, hiszen a nyelv válik fontossá, amikor a személyes megszólalásmód igyekszik visszahúzódni, és egyfajta "szerepet", vagy maszkot vesz maga elé. Az a nyelv, amelynek így, a főszerepben egyéninek kell lennie, és egyben hagyománykövetőnek is, sőt az olvasó számára otthonosnak, lakhatónak. Na, majdnem elmondtam mi hiányzik a versből. Az első kép szürreális, nem illik keverni, antikvitás-szürreál (hmm...), persze Dalíbá' is antik, amennyire lehet, ám ezeket a határokat, ha témát-formát-beszédregisztert választunk egyes szövegeknek, nem illik egyszerűen átlépni. Talán Szlukovényi Katalin hasonló verseit tudom ajánlani. (Ariadné, Klütaimnésztra, A szolgálók) Egy kis részlet az Ariadnéból:
"Bomlik a nappal, a fény utolsó szálai elpattannak, este-
ledik, a kinti sötéttel összevegyül a benti sötétség.
Vissza, de mintha mégse, ahonnan alig néhány hónapja
elindultunk nagy zaj, sürgés-forgás közepette, hogy
sohasem volt távoli partokon ott rohadó tetemétől
megszabaduljunk. Mintha a szomjúság. a forró, ful-
lasztó por, a fáradtság örvénye a mélyben vetne ki,
mintha a látvány eleven testére rárakódott évek, a ,meg-
szokás homályos, tompa rétegeit egyszerre átszakítva
földet érnék.
Mikor először. Alámerülve a zegzugos falak közé zárt
úttalan és örök sötétbe, hol árny oson árnyon, ahol de-
nevérszárnynál is nesztelenebb félelmek járnak, s
szemnemlátta falak mentén hallik a szívdo-
bogás is. A nyirkos téglák ismerős, érdes pereme
ugyanúgy vezeti, horzsolja az ujjam."
Ennyire kellene koherensnek, fegyelmezettnek lennie. uff. | 25.
| 2010.09.13 11:12 | Széll Zsófia - szerki -- meo | Kikötõ
|
| Válasz erre | Csongor, az utolsó versszak egyszerűen már nem ez a vers. Tessék találni egy frappáns lezárást, és akkor nálam marad ez a vers. | 24.
| 2010.09.13 02:00 | Kovácske T. János - szerki -- meo | Kikötõ
|
| Válasz erre | "valami
sűrű vörös levet, " -ez kilóg az amúgy erős szövegből, maszatolás, körülményeskedés.
"hosszú lépést": gondolom a hosszúlépésre gondol. (vagy inkább inna egy ház mestert?
ki rendezett bált szombatonként?
az utolsó vsz-ban honnét kerül a képbe "pszichopata társam"?
a pszichopata után a pszichoid már unalmas szóismétlés.
a hipstert inkább fonetikusan, ha egyáltalán kell ez a tudálékos hangulatú idegenszavas tobzódás a versbe...
"úgy nézek a szemében" - gondolom a szeméBE néz, és ez is szóismétlés, jobb lenne megúszni valami mással.
a vége erőtlennek tűnik, talán mert nagyon tekervényesen vezeti elő (a csattanás erejéhez képest). | 23. 22.
| 2010.09.07 07:35 | Turányi Tamás - szerki -- meo | A vak emberek álmai
|
| Válasz erre | Csongor, ez a vers nincs egy súlycsoportban a „Bocsánat, a szívemen ül kedves”-sel,rossz a cím, kevésbé egységes, nincs igazán tempója, és mintha egymáshoz drótozott töredékekből állna, vagyis: nem áll össze. Így. Rögtön mondom is részletesen, előtte viszont van egy fontos közölnivalóm. Nem tudom, mit szólsz hozzá, de a most tárgyalt vers kapcsán arra gondoltam, hogy írnod kellene erről a mai középiskolás-létről valami igazán ütőset. Mert korilag, gondolom, nem vagy messze ettől,- bár nem tudom, pontosan hány éves vagy -és felmérhetetlenül más egy idősebb valakinek a VISSZAEMLÉKEZÉSEIT olvasni, ami meg van terhelve utólagos okossággal, tanulsággal, stb, és megint más első kézből kapni, egyenest a közepéből – hiánycikket hoznál. A "készleted", (vers)nyelved lassan megvan hozzá, képes lennél a mai, össz-költészeti mezőnyben is érvényes, egyedi dologra, persze nem kisujjból kirázva, hanem komoly melóval, de én érzem ennek a lehetőségét - nem is mondok többet erről, még megijesztelek. Ezt meg kapjuk szét egy kicsit, ha már itt vagyunk. Ezúttal csak a kifogásokat mondom. „száz holdas pagony” csak a Micimackóban létezik, de úgy Százholdas Pagony. A „nem túl amerikaias”, „laza rendszerváltás utáni” hazakísérés feleslegesen akaszt meg és gondolkodtat el, hogy vajon milyen lehet az. "Legnagyobb pozitív zérushely"- az meg mi? A mélypszichológiai álomfejtés a személyiségről, mint a félelem palástolásának egyetlen módjáról egyrészt sületlenség, másrészt elbizonytalanít arra vonatkozólag, hogy ki is beszél, ( nem kell okosoabbnak lenni a versednél). Közvetlenül utána a „mégis minden rendben van a világgal / és csak én tévedtem” pedig az ellenkező, rossz-slágeres irány, túl széttartó ez így, (na jó, az „álmodok pezsgőt, drámát, kábítószert” viszont zseniális, ha az erre rímelő slágert – könnyűálmothozzonazéj – nézem). A szél-hajborzolás sorok színvonalukban gyengébbek, a vers vége pedig kicsit zavaros. Összességében: meg kéne nézni még egyszer, mert vannak drámai súlypontok (pl.”megbocsájtanál apámnak?” – ez nagyon erős! Vagy: a „heg”-ről; „tényleg azt hitted, hogy elhiszem?”) és néhol kitűnően ellenpontozzák ezeket az olyasfajták, mint: „rámszólnál, hogy vegyem le a zoknim?” , de kicsit összébb kéne fogni, újrakomponálni, vagy csak ide-oda helyezgetni ezeket, oda, ahol leginkább hatnak – vésd ki a kőből a szobrot, benne van az. Nem tudok szavazni, mert az eddigi múlóimhoz képest túl sok benne az ígéret, de még nem old szpájsz, szerintem. Várok kicsit. | 21.
| 2010.09.06 09:47 | Turányi Tamás - szerki -- meo | Bocsánat, a szívemen ül kedves
|
| Válasz erre | Éreztem, hogy érdemes lesz tovább kutakodni. Azok az eszközök, amik az előzőleg olvasott versekben eróziót okoztak, itt szinte erényei a szövegnek, és az asszociatív mámor is kontroll alatt, szerencsére.
"Lágy l betű vagy a szóban" máris egyéni, finom felütés. A csaknem elfelejtett szó: az "örökíró" ideemelése szívmelengető, a "karmazsin kéz" hangalakilag jó, de mint képzet:vörös - fázik? Nézz rá mégegyszer. Az "emberekről visszaverődő novemberi fény" bensőséges, különleges, a folytatásban az "anyám szobájában(....)" egy szinttel feljebb emel, ez már a bizalom hangja, a "szerelmes tanár" egy ecsetvonással felrak egy egész viselkedési skálát,a "Szóval ez mind te vagy, biztos, hogy nem én" - mégha hallani vélem is a Kontroll Csoport dalát, itt jobb helye van ennek,különösen azzal együtt, hogy "egy sorral mindig meghaladsz", ez okosan szép, lehetne folytatni, de mielőtt elkopna a dicséret szava, nézzük a kakukktojásokat: "a segédige és szenvedő szerkezet" száraz, kilóg, gondold meg, a "delíriumkredenc" dadaistának konkrét, szellemességnek erőltetett, (nekem spec. herótom van a szóviccektől, de van, aki szereti, Te tudod), Ha a húsz (betűvel a számot, ha nem indokolt az ellenkezője!)éve halott író nincs nevesítve, akkor J.C.miért, sok lesz a "sor"-ból, ha Ady szájába is adunk egyet, a francia betét nem elég közismert, ezzel vigyázz, mert frusztrálhatja-dühítheti az olvasót, az ágyonugrálás-csapbahányás megkapó keresetlensége után lelomboz az univerzum szélén rugdosott kavics nagyot-akarása, de ez is opcionális, a "tökéletes geometriai forma" említése egy versben: számomra az üres akarat és a tanácstalanság kódja, szerintem ront, a zárlat pedig... ez a vers szerintem éppen hogy a szerelemben való hitről szól,ne fordítsd el a végén az útjelző-nyilat,a templomtoronyról folyó vért és a Halál fakó lovát ezúttal engedd át Nick Cave-nek vagy egyéb pokol-fixált poétának, senki nem mosolyoghat meg, ez a vers szavazhat hitelesen a szerelemre, nyomós érveket hoz. Tudsz valamit erről, nyugodtan lehetsz rá büszke. Gratulálok. | 20.
| 2010.09.06 08:22 | Turányi Tamás - szerki -- meo | Végleg külön
|
| Válasz erre | Amikor megjelentek az első "szabadversek" magyarul is, azzal segítettek magukon a szerzők, hogy azt mondták: "jó-jó,rendben, nem vers. Költemény...!" A képzavarokat azonban a "költemény" sem engedheti meg magának. A szertelenség egy dolog, az olvasó hülyének nézése egy másik dolog. Nézzük akkor az orromnál fogva
tárlatvezetést az ajtóval szegényesen ellátott tántorgó tér pókhálós termében: Szóval a német tudományos szaklapban színészek szítanak szakmai vitát arról, hogy az említett festmény nem festmény, az ábrázolt halak ezzel szemben rábírhatóak önmaguk vízbe fojtására, ha a Mester az utolsó gondolata után az ideiglenesen a réten állomásozó hattyúkat eteti narancshéjjal, és már meg is érkeztünk az Elhagyott Tudásúak Hídjára, amit (vagy az már egy másik híd?) Christo módjára beburkol egy rettegett ír költő. jelenléte. Nem is csoda, hiszen a szerelmet jól kinyírtuk közben. Csongor,szakad rólam a víz, inkább álljunk meg. Se nem vers, se nem költemény. Akkor mi? Megvan: "csajozós vers". Annak viszont tuti. Hadd ne meséljek. Nézzük a többit. | 19. 18.
| 2010.09.06 07:21 | Turányi Tamás - szerki -- meo | A Repülő Emberek
|
| Válasz erre | Brrr, a Földes László (Hobo)nyomta anno ezeket a névsorolvasós, kacsintgatós ha-érted-mire-gondolok "önelhelyezéseket" a Nagyok között, és visszamenőleg is haragszom rá, mert a Te korodban bizony megkajáltam ezt, mondjuk akkor tényleg valahova-tartozást jelentett mondjuk a kötelező Garai Gábor helyett Ginsberget olvasni, úgyhogy részemről megértve az attitűd, és legyen, írj a hozzájuk fűző akármiről, de ha már Te versnek tekinted, légy körültekintőbb, ne rázd össze őket ennyire a Nagy Termoszban, mert tengeribetegek lesznek, pl nem hinném, hogy Dali ecsetgörcsöt kapott volna Csontvárytól, őt, ha valaki egyáltalán, akkor csak Picasso zavarta, Tarkovszkij-Ginsberg, Hendrix-Chopin,Jancsó-Kuroszava pedig akkor is Makó-Jeruzsálem, ha Téged együtt építenek, de a sok asztalracsizma között azért előjöhetne az a kamasz a sarokból, ez megvolt, letudtad,és értem, hogy fontos volt,de lássuk a verseket. Nézem is tovább. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Turányi Tamás | 17.
| 2010.09.05 20:49 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Végleg külön
|
| Válasz erre | Csongor, ennek a versnek szaga van. Talán hiba is lenne versnek nevezni. Szófosás. Az egyik legnagyobb blöff, amit a dokkon valaha is olvastam. Egyébként az első öt sor után érdektelenné válik, itt hitelt kellene adni a történetnek, ehelyett egy nevetséges alliterációval még jobban gyengíti. (akkor használj alliterációt, ha semmi mást nem tudsz helyette, tehát az a legjobb megoldás)Nem olvastam végig. | 16. 15. 14. 13.
| 2010.09.03 00:42 | Deák-Sárosi László - szerki -- meo | A Repülő Emberek
|
| Válasz erre | Én meg azt mondom, csak másképp, mint Matyi, hogy túl sok ennyi minden egy versbe belezsúfolva. Többszöri elolvasás után sem látok elegendő összefüggést a felsorolt filmrendezők, festők, filmszereplők, zenénszek, írók, filozófusok, költők és sarlatánok közt, ami egy kalap alá helyezhetné őket. Hogy mind szárnyaltak mint művészek? Ilyen alapon meg lehet verselni a különböző életrajzi lexikonokat egytől egyig a nevek felsorolásával. És hogy miért lett a felsorolásból elégia? Az elégia eredetileg bármely témájú, disztichonban írt költeményt jelölte, később a múlton merengő, szubjektív lírának felelt meg. Ez a múltról szól, ez tény, és szubjektív. De ennyire? | 12.
| 2010.09.02 22:49 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | A Repülő Emberek
|
| Válasz erre | Nem tudom biztosan, de nekem gyanús, hogy egy csomó név kimaradt. Ráadásul ezt a Halál nevű ürgét nem is ismerem. Bukowski meg hogyan kelt volna fel, ha le sem feküdt? Miért maradna ez a vers? És hova repülnek a Dead Man gitárhangjai?
Merthogy azok szárnyalnak eme verssel ellentétben, hiába van teletömködve ez a szöveg "Repülő Emberekkel". Múlik. Bocs. http://www.youtube.com/watch?v=n6aCMgy0ES4 | 11.
| 2010.08.16 18:12 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | 60 eső országa
|
| Válasz erre | Olykor-olykor csapongónak érzem ezt a verset, túl is van írva több helyen, de a képek eredetisége, az összmondanivaló valahogy meggyőz valamiről...
Kántás Balázs | 10.
| 2010.04.30 22:59 | Jan?ky Marianna -- 60 es? orsz?ga
|
| Válasz erre | Megdöbbentõ. Jó. Remek szürreális képekkel.
Nagyon átéltem, szívesen olvastam.
Szeretemvers. | 9. 8.
| 2010.03.05 22:03 | Dolgos Mátyás -- Kiköt?
|
| Válasz erre | Köszönöm ezt a verset! Egészében is tetszik - nekem bejön ez a szürrealista (talán majd az irodalmárok másként katalogizálnák) megoldás - azonban egyes fordulatai elragadtatnak. Szerintem nagyszerû! Ismétlem, köszönöm, külön ezt a rakoncátlannak tûnõ szerkezetet, aminek azonban feszes húzása van. | 7. 6.
| 2010.02.13 14:08 | Dombovári Csongor -- kritika
|
| Válasz erre | Kösz Dokk, borzasztó rég óta vártam egy jó kritikára!
és köszönöm mindenki másnak is persze. | 5. 4.
| 2010.02.13 01:52 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Bocsánat, a szívemen ü
|
| Válasz erre | Nem rossz ez Csongor, bár az igazság az, hogy harmadik olvasásra eluntam a verset és ezzel együtt magamat is. Nagyon egyszerûen építkezik a szöveg, ám éppen ezen oknál fogva várnék többet tõle. Valahogy olyan üresnek tûnik az egész, pontosabban Csongort hiányolom belõle (Tündével vagy Tünde nélkül, mindegy). Nem egyéni, könnyen elsajátítható versnyelv ez, és egy-egy jó kép csak éppenhogy átbillenti arra a térfélre, ahol versnek olvasható, és nem csak egyszerû felsorolásnak. ("a kavics, amit az univerzum szélén rugdosnék" vagy a "száz hegedû egyszerre jár a levegõben/a vándormadarak"-ezek nagyon jók, de több ilyet) Ez most marad, de legközelebb egy fokkal jobb szöveget várok tõled(ha úgy tetszik bonyolultabbat, és "Csongorosabbat"). | 3. 0 25 |
|
