Bánhegyesy Tünde
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
68.
| 2016.02.05 10:52 | Balint Gabor -- Gratulacio
|
| Válasz erre | Kedves Tunde !
Gratulalok a szep es mely gondolatu versekhez.
Legjobban a Dzsessz c. vers fogott meg / zenetanar vagyok /
bar ez nem itt talalhato.
Szeretettel udvozlom Angliabol : Gabor | 67. 66.
| 2011.11.18 00:51 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | KONFIRMÁCIÓ
|
| Válasz erre | Ezen húzni kellene, meg ha már rímelget, akkor ne ilyen esetlenül, sután, mert itt ez nem válik rendszerré, csak szétzilálja. Amúgy néhány helyen igencsak közhelyesre sikeredett: "hit és kétely"-ez kiben nem fogalmazódik meg? Költőibbé kellene tenni... | 65.
| 2011.09.19 20:53 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | Bar(l)angoló
|
| Válasz erre | Tünde, fele-fele arányban kapott múlik és marad szavazatokat, végül a múlik felé húzott a lelkem, sok a tartalmi pontatlanság, ugrál a képi világ, mint régen a televízió képernyőjén, ha valami zavarta az adást (meg-megugrik a kép). Kicsit összeszedettebb lenne a szöveg, maradba tenném (én is). | 64.
| 2011.03.24 11:24 | Kovácske T. János - szerki -- meo | Bar(l)angoló
|
| Válasz erre | "a felszín felszínes", "kevés
de túl sok", "valami ", "menedék ami oda levisz föld és tudat alatt " -ezeket mindenképp megnyirbálnám.
"izzadja homlokunk" -lehetne ezt egyszerűbben is.
"rendezetlen rendben", "rekviemet Bach-fúgát": itt is túl sok, monoton nekem az ellentétre építés, a több, egymást kizáró jelző használata.
a vesszőket igazán ki lehetne tenni.
jó ötlet, hiteles élmény, de még párszor át kéne szűrni, hogy pontos legyen, mint egy kavics a körkörös hullám közepén.
talán valóban el lehetne térni a 4soros versszakolástól, szabadabban mozogna a gondolat. | 63.
| 2011.02.27 10:27 | CSS -- Bar(l)angoló
|
| Válasz erre | A központozás elhagyásával megbünteted a vétlen olvasót. Ez az iskolaprédája, hogy ilyet nem szabad tenni. A vers tartalmi részéről nem is beszélve. | 62. 61.
| 2011.02.26 23:30 | Bánhegyesy Tünde -- Bar(l)angoló (2)
|
| Válasz erre | Kedves szerkik,
elég sokáig pihentettem ezt a verset, már attól tartottam véglegesen ,,kialszik”, elveszítem az érdeklődésemet iránta és lejár a türelmi ideje nálatok is. De azért nem hagyott nyugodni, állandóan bennem munkált. (Tulajdonképpen mennyi ideig maradhat egy vers a Bírálan-DOKK archívumában?)
Észrevételeiteket helyénvalónak találtam, igyekezetem figyelembe venni az új változat létrehozásában, de lehet, hogy így is túlbeszélt maradt, mindenesetre igyekeztem a nyulat nem azonnal kiugrasztani a bokorból. Úgy érzem ezúttal ,,folyékonyabb” lett a vers közege. Ítéljétek meg ti!
Azt a bizonyos ,,formaruhát” nem tudom levetkőzni, számomra a forma mindig kihívást jelent.
A vers valós élményből táplálkozik. Az erdélyi Nyugati Havasok Szelek barlangjában tett kirándulás mélyen megérintett, annak leülepedett és a mondanivalónak megfelelően átültetett élményanyagából született.
A cím kiválasztásával gondjaim vannak, javasoljatok jobb megoldást!
A központozás elhagyása tudatos.
Íme az új változat:
Bar(l)angoló
fényektől vakultan is sejtjük van esély
látnunk csal a harsány felszín csak káprázat
a nevenincs bennünk elásva vonz a mély
rétegeit fejtjük álmok leple alatt
utunk labirintus rezignált fájdalom
meander-görcsei átnyúlnak egy másik
n-dimenzióba törő gótikus dóm
csontfehér karzatán ezer orgonasíp
rendezetlen rendben megdőlt sztalagtitok
halkan vizizenét Bach-fúgát játszanak
gondolat-bújócskát a derengő titok
mozgatja árnyaink s megmarad titoknak
szívünk is a meszes hűlt verem vérsötét
koszorúerei ölelik a csöndet
aludjatok csábít nirvána-öröklét
de őrző ösztönünk vészjelzéssel csönget
léptünk dobogását ismétli a visszhang
riadó – save our soul – hol a lengőlétra
a tudatalatti széllel bérelt barlang
kapaszkodjunk harsány fényre káprázatra
| 60. 59.
| 2010.11.15 10:35 | Cservinka Dávid - szerki -- Bar(l)angoló -- korr.
|
| Válasz erre | Tisztelt Szerző,
A Szabályzat (vö. AkH. 11.) alapján versében a következő helyesírási/nyelvhelyességi hibákat találtuk:
a 3. szakasz 2 sorában: 'Bach fúgát', helyesen: Bach-fúgát.
Üdvözlettel: a szerk. | 58. 57.
| 2010.11.12 12:11 | Boldogh Dezső - szerki -- meo | visszavonulóban
|
| Válasz erre | Az indoklást azért mellőztem, mert lám, Te is érzed Cz kolléga javaslatára hogy a főnix-i irányba is lehetne moccanni, így tényleg jobb, a lomokat meg minek magyarázni... Apróbb javaslatok még:
e kietlen-kies transzilván tájon
elaggott reményed (alig, stb...) éldegél - a már csak helyett - hogy mééér? -mert fület zavar... A főnixnek meg mindegy a kora sztem, tehát az ifjú-t hagynám, v. vmi semleges jelző, v ahogy gondolod. A "má mé mi" enyhén bosszant első olvasatra, talán megszokható. Az "örökéj hosszú" -kicsit szigorú kritikának tűnik, dehát ehhez poetai jogod van, az ügyészi érvelés alul végül is érdekes és elfogadható. Üdvözletem és bíztatlak tovább, jólesik ha számít ez, (különben Boldogh -és inkább csak nagynéha visszajáró szerki,de ez megint részletkérdés)...
skáláznak majd
kórusműhöz kortárs szellemek és a szú | 56.
| 2010.11.12 02:12 | Bánhegyesy Tünde -- re: meo | visszavonulóban
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Balogh Dezső szerki, igenis számít, köszönöm a biztatást.
A ,,maradék szavaid állnak a vártán” sort kifogásolod, de nem indokolod meg, hogy miért. Én úgy érzem, hogy itt van a helye, megvan a maga értelme, annyira bele van ágyazva a szövegbe, hogy nehezen törölhető.
Ha mégis megteszem – figyelembe véve Czékmány Sándor javaslatát is – nagy felfordulást okozok a versben.
Ime a megváltozott szöveg:
összefolynak évek tavasz nyár ősz tél
e kietlen kies transzilván tájon
elaggott reményed már csak éldegél
halódik a régi lírai kánon
nyakadban száz kolonc közt vers-amulett
rontástól megkopott türkiz talizmán
pusztító tüzekben hited hamu lett
ifjú főnix éled csontjaid porán
kiterjesztett szárnnyal int ha távozol
ha lelked a megnyílt égbolt karmazsin
mezején szórt fényben lassan tovatáncol
születik új ihlet új hang új s újabb kín
má mé mi skáláznak majd örökéj hosszú
kórusműhöz kortárs szellemek és a szú
Indololt lenne-e ebben az esetben a ,,Főnix" címet választani? Vagy jobb az ennél visszafogottabb ,,Generációváltás" vagy az eredeti
,, Visszavonulóban" ? | 55.
| 2010.11.11 16:50 | Boldogh Dezső - szerki -- meo | visszavonulóban
|
| Válasz erre | Tisztelt Tünde,
nincs semmi probléma ezzel a verssel sztem, egyedül a "maradék szavaid állnak a vártán" - sort gondolnám még át, esetleg változtatnám meg alaposan, különben a maradásra szavazok (és tenném ezt sok hosszú versének bizonyos részleteivel is9 már ha ez számít valamit... üdv D | | A fenti posztra érkezett válaszok: Bánhegyesy Tünde | 54.
| 2010.11.10 10:14 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | Bar(l)angoló
|
| Válasz erre | egy másik sík
szánalmasan kevés.
kell, hogy legyen valami menedék, egy szűk rés.
ami oda levisz. egy másik sík.
rendezetlen rendben megdőlt sztalagtitok.
föld alatti patak.
szívünk meszesedő, hűlt verem.
koszorúerei ölelik a csöndet. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Bánhegyesy Tünde | 53.
| 2010.10.24 20:15 | Bánhegyesy Tünde -- re: meo | visszavonulóban
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Czékmány Sándor, Tesch Gábor Ferenc,
úgy érzem, magyarázattal kell szolgálnom. Nem tartom közhelyesnek az első két sort, különösen nem a másodikat, amelyről nem hiszem, hogy a mai köznapi beszédhelyzetben vagy irodalmi vonatkozásban olyan gyakran előfordulna. Elcsépelt, elkoptatott motívum ma már nem lehet, a transzilvanizmus eszméjét kifejező, múlt század elején-közepén tevékenykedő költők szájából viszont hitelesen hangzana. De ez is volt a célom vele, hogy régies ízt adjak, hiszen a ,,kietlen kies”, ,,elaggott remény”, ,,megkopott” kifejezések végül is a régi irodalmi kánon, a hagyományosabb, kötöttebb, lassan kihalófélben levő versformát gyakorló, távozóban levő, vagy már eltávozott művészek életérzését, szóhasználatát tükrözik. Ők a visszavonulók, megfáradtak, akik helyet adnak az új és újabb nemzedékeknek. Megtörténik a generációváltás.
Az utolsó két sor igenis fricska, az új irodalmi kánon tagjai egy idő után ugyanúgy, ugyanolyan egyformán skáláznak majd, mint a régiek, ugyanazt a hangot ütik meg, életérzéstfejezik ki, nagyjából ugyanúgy, hiszen ezt diktálja a közösen megélt korszellem. Velük együtt hangol a szú, a korhadás, az elmúlás képviselője. Így a kortárs szellemek (gondolkodók, alkotók) kortárs szellemekké (túlvilágiakká) válnak, akik örökéj hosszú (kórus)műveiket adják elő. Amelyek, ha kiállják a próbát, akár örökké szólanak: örökérvényűek lesznek. A szellemek halhatatlanok, így örökéj hosszan énekelhetnek.
Az ,,elagott” = elaggott, elírás volt, mea culpa.
| 52.
| 2010.10.23 15:32 | Czékmány Sándor - szerki -- meo | visszavonulóban
|
| Válasz erre | A nyolcadik sorral indokolatlan váltás történik (pl. bennem ösztönösen úgy folytatódott, hogy „ maradék szavaid hullnak a rostán”), a „közel sem távol” egyértelműen azt jelenti, hogy ezek a maradék szavak, amik állnak a vártán, bizony tökéletes közeliek, jogos alapja az „új hang”-nak valamennyi. De miért következne ez a bevezető sorok leépülést megjelenítő képéből (ami megragadóan kifejező, ellentétben ezzel a giccses képi optimizmussal, amiben csak egyetlen kifejezést tudok megtartani: „születőben új hang, ihlet, újabb kín”, bár megítélésem szerint ez is jobban hangzana „születőben ihlet, új hang, újabb kín” változatban. Szóval, megérdemelne ez a vers egy újabb csiszolatot. A befejező két sor, gondolom, fricska akar lenni, de kár ragaszkodni hozzá, akár elfogadja az előző észrevételeket, akár nem. Ebben a formájában legalábbis üres (miféle örökéj hosszú kórusműről lenne szó? amit maga ír? vagy, amit "leskáláznak" majd a maga művéhez kritikaként?). Ha ebben a felfogásban tartja meg a versét, akkor más címet javasolnék (pl. főnix) | | A fenti posztra érkezett válaszok: Bánhegyesy Tünde | 51.
| 2010.10.23 15:14 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | visszavonulóban
|
| Válasz erre | Az első két sor annyira közhelyesre sikeredett, hogy akár el is lehetne hagyni. (a "kietlen kies" 19. századi szófordulat) szintén ilyen még az "elag(g)ott reményed". Bár ebben a kontextusban érthető a "régi lírai kánon" kifejezés, valahol mégiscsak furcsa megfogalmazásnak tűnik ez. (talán örök, de semmiképp nem régi, így igénytelen) Összességében nem hagyott mély nyomot bennem a szöveg, sok hozott dologból és kevés egyediből dolgozik. | 50.
| 2010.09.29 19:44 | Czékmány Sándor -- Búvár sestina
|
| Válasz erre | Tünde,
ütősebb lenne a kép (jobban illene a verséhez), ritmikailag is jobb, ha az utolsó sor befejező két szava "istenben önmagam" lenne. Én kipróbálnám ( ehhez igazítani kellene, természetesen, a vers egy-két gondolati elemén, de felhasználva szerkesztő társam észrevételeit is, megoldható) | 49.
| 2010.09.29 17:25 | Cservinka Dávid -- re: meo | Búvár sestina
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Tünde,
több esetben vettem azt észre, hogy a formai követelmény eredményeként a versszöveg természetellenesen alakult.
Ilyen a korábban hozott példa ("alattam a mélyben"), vagy a második szakaszban "merülök lesüllyedt kincseim keresni / a Big Blue fenékre," | "az irdatlan mélyre / igazán nem tudom hogyan is kerültem,".
Más: az első szakasz utolsó két sora szerintem retorikai hiba; a kérdések megválaszolását nem lehet a kérdésben -- talán még indirekt módon sem (helyzetfüggő) -- elrejteni. | 48. 47.
| 2010.09.24 04:44 | Cservinka Dávid - szerki -- meo | Búvár sestina
|
| Válasz erre | Örülök, Tünde, hogy összeszedettebb verset hozott. A forma teljesül, egyedül az ajánlásban változtatnám meg a rímszavak rendjét, a következő formula szerint: 1-4 5-6 3-2. Túl sok a belső szóismétlés, ami azért zavaró, mert a rímszavak eleve ismétlődnek; néhol pedig a rímszavak vonzása amatőr megoldásokat eredményez.
Felmerült bennem az a kérdés, hogy a lírai én miért pont egy istent kezd el keresni önmaga kétségei közepette. Szocializáció? S ha Isten, akkor miért kisbetű? Mondhatná, hogy ez az isten még nem meghatározott, de van egy pont a szövegben, ahol fohászkodik Istenhez, ez a momentum már egy személyes isten meglétét tételezi föl.
Egyértelműbb prozódiai problémák:
Első vsz: alattam a mélyre, helyesen: magam alatt.
Második vsz: mily, helyesen: milyen, ha nem tudja átrendezni a ritmust, végső soron maradhat a mily.
Harmadik vsz: a hőstettek elé hiányolok egy határozott névelőt.
Helyesírás, egyéb:
a Big Blue nagyon nem elegáns, a harmadik szakaszban egy elütés: középszeben, fennebb: ilyen szó nem létezik, használja nyugodtan azt, hogy feljebb/följebb.
Azt szeretném, ha dolgozna még a szöveggel, mert bár a forma könnyedén meghatározza az irányvonalat, épp ez adja a megfogalmazás nehézségeit, mint ahogy ez ennek a versnek ebben a formájában is tetten érhető. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Bánhegyesy Tünde | 46. 45. 44. 0 25 50 |
|
