DOKK - B. Tomos Hajnal

B. Tomos Hajnal költőnek 1 feldolgozatlan üzenete van.

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!

2016.02.19 07:04	Széll Zsófia - szerki -- meo \| Fókusz
Válasz erre	Hajnal, itt is felgyulladt. Köszönöm.

2016.01.30 11:45	Bártfai Attila Márk - szerki -- meo \| Felemás
Válasz erre	Kedves Hajnal! Valóban eltévesztettem. Mentségem semmi. Igen álmos voltam, de érdekesnek találtam a szöveget, siettem a meo megírásával. Legközelebb nem teszem. Köszönöm, hogy megtanított arra, hogy álmosan tilos írni! Remélem azért talált érdekes szempontokat a véleményemben. Üdvözlettel: Márk

2016.01.30 11:26	Filip Tamás - szerki -- lényeg?
Válasz erre	Bizony, Bártfai Attila Márk ezt eltévesztette. Vajon a többiben is téved? Az így és a tanították meg hosszú í-vel íródik. A versbéli pillangóból meg hiányzik az n betű. El kell dönteni, hogy a lényegre, vagy a felszínre koncentrálunk.

2016.01.30 11:13	B.tomos Hajnal -- válasz
Válasz erre	Apropó figyelmesség - a mi időnkben még igy tanitották: egyes szám, többes szám. Első számról a nyelvtanban még nem hallottam.

2016.01.29 23:49

Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | Felemás

Válasz erre

Kedves Hajnal!

Szerintem erre a szövegre több figyelmet kellett volna fordítania. Az utolsó sorban a 'pillangóvá' helyett 'pillagóvá' sikerült. Ez azonban mellékes. Viszont a figyelem esztétikai minőség is. A figyelem a művész esetében maga az ízlés. Jelen versének két szakasza között az olvasó nagyon nehezen tud kapcsolatot teremteni. Ez azért különös, mert mind a két szakasz első szám második személyben fogalmazott szövegből áll; tehát a szerző szándéka szerint szorosan összefüggenek. De hogyan? Mi az összefüggés? Én nem találtam meg. Az első szakasz valamiféle általános szociometriai térélményt, illetve helyfoglalást idéz meg, a második viszont egy konkrét képet varázsol az olvasó elé. Érthető, hogy itt is inkább általános közléssel van dolgunk, ám a hernyós/pillangós kép túl direkt ahhoz, hogy ezt az általános értelmet könnyen befogadja az olvasó.

Ácsorogva nagyon nehéz elvegyülni. Tegyük fel, hogy paradoxonnak szánta az ácsorgó elvegyülést. Ám ez nem olyan csiklandós paradoxon, hogy az olvasó tetszikelje. A 'versek zuga' valahogy esetlen megfogalmazásnak tűnik. Jópofa viszont a homályos tükör, helyett a homályos szoba.

Ez a hernyó/pillangó metamorfózis már teljesen elhasználódott. Ugyanakkor a leglomhább hernyó is áthalad egy normál méretű tenyéren 'seperc' alatt. Ettől a zavartól egy kicsit élénkebbé válik a képzet, de nyomban átverésnek is tűnik. Ezért elkedvetlenedik az olvasó. A "pillangóvá lendülés" igen erőltetettnek tűnik. Olyan érzése támad a vers befogadójának, mintha a szerző hopp, lelécelne a saját verséből.

Ezzel érdemes lenne játszani:

'poros bútor,
homályos, sarokban
álló tükör.'

Mégis! Valamiféle hangulatteremtést érzek a versében. Különösen az első versszak utolsó három sorában. És ebből kedvenc költőmre asszociáltam. Olvasgassa! Önnek valószínűleg jó érzéke van a hangulatokhoz.

"Philip Larkin
(Fodor András)
Szomorú otthon

Szomorú otthon. Ahhoz idomul
Most is, ki utoljára hagyta itt.
Tán visszavárj őt? De nincs sehol,
Akinek tetszenék, hát nem virít.
Mert szíve nincs, szemléli botorul

Önmaga fosztását, hisz a serény
Vidámság, az a boldog lendület
Szétmállott rég. Megláthatod, milyen
Volt: nézd falán a képeket,
A vázát, a zenét a zongorán."

Üdvözlettel:
Márk