Kettőnk története

A szavak szanaszét futnak,
ha le akarom írni lényedet.  ​
Lehetnél bárki, a fecsegés
könnyen megy rólad,
de hallgatag marad a lényeg.
Szívem behorpadt kráterében
bolyongsz. Félek, kiderül:
nincs itt semmi rejtélyes.
Hiányod hűvösétől dermedek.
Múltba néző tekintetem
sóbálvánnyá változtatott.
Port kavar a szél szemembe:
már alig látlak. Hallgatásod
mégis tompa lódobogás —
fájdalma felhasítja lényemet.
Halottnak hittelek, de valójában
kómában voltál bennem.
Félek: kettőnk ideje lejárt.
Élni nem élhetek veled,
meghalni nem tudok nélküled.
Vágyaim labirintusában
csakis miattad — beléd vesztem.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2021-10-12 09:29:54
Utolsó módosítás ideje: 2021-10-14 10:09:32