Első vers (a Falusi randevúk sorozathoz)
Volt egy álmom.
Sok évvel ezelőtt.
Otthon, a szüleim előkertjében
megbújok a szőlőlugasban.
A ház ajtaján kilép egy ló, lovassal a hátán.
Lejönnek azon a pár lépcsőn,
amin magam is, már annyiszor.
A kiskapu felé fordulnak, jobbra, a járdán.
Kecsesen lépdel a ló.
A kapuhoz érve a lovas lehajtja fejét.
Így férnek csak ki.
Mozdulni sem merek,
nehogy megriasszam őket.
Még a lélegzetemet is visszafojtom.
Minden, a ház, a járda, a kerítés, a lugas, a szőlőlevelek
ló és lovasa, még én is
makulátlan, hófehér, horgolt csipkéből vagyunk.
Tudom.
Azóta tudom.
A lovas sem idegen.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2020-03-28 10:57:23
Utolsó módosítás ideje: 2020-03-28 10:57:23
