Reményföldi mese
az igazi nagy történések idején amikor az emberek
még nem voltak készen csak egy földdarab
forgott az égi kék lámpások között és a menny
tűzcsóvát küldött az olvadó jéghegyeknek hogy
érlelődjenek
akkor egy napon kibújtak rejtekükből az első delfinek
kitárták szívüket mert azt hitték
minden úgy marad az idők végezetéig
aztán meleg lett lárma és szenvedés
féltek és felúsztak az olvadó folyón fel egészen
az ártéri síkságokig ahová nem értek el a változások
hogy ott várakozzanak dámszarvasok bőrébe bújva
amíg eljön újra a tiszta kék lámpások kora
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2019-07-15 00:27:33
Utolsó módosítás ideje: 2019-07-16 15:16:36
