Bakkné Szentesi Csilla : Néha óriás, néha törpe

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2839 szerző 37536 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Kudelász Nóbel
  Vasország
Új maradandokkok

Szilágyi Erzsébet: Bacchushoz (variáció)
Hepp Béla: Szakaszjegy négy megállóra
Konta Ildikó: klorofill
Szőke Imre: Dohánylevelek
Péter Béla: Bor-villanella
Farkas György: Tű fokán
Pataki Lili: -120 kiló
Albert Zsolt: Ember a hézagokban
Filip Tamás: Milyen küldetés?
Vajdics Anikó: hebehurgya
FRISS FÓRUMOK

Farkas György 5 órája
Bősz Miklós 5 órája
Ötvös Németh Edit 5 órája
Nagyító 1 napja
Gyors & Gyilkos 1 napja
Szilágyi Erzsébet 1 napja
Csapó Angéla 2 napja
DOKK_FAQ 2 napja
Szőke Imre 2 napja
Konta Ildikó 3 napja
Tóth Gabriella 4 napja
Hepp Béla 4 napja
Nagy Zsuzsanna 4 napja
Filip Tamás 4 napja
Vajdics Anikó 4 napja
Albert Zsolt 6 napja
Bara Anna 9 napja
Szalay Károly 12 napja
Péter Béla 12 napja
Tóth János Janus 12 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 41 perce
nélküled 6 órája
az utolsó alma 8 órája
EXTITXU-UXTITXE 10 órája
Etzel Mark Bartfelder 10 órája
Játék backstage 12 órája
K.Mária 13 órája
az univerzum szélén 14 órája
Fogyinapló 1 napja
odetamo (V. A.) 1 napja
Baltazar 1 napja
Zúzmara 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
Juli 3 napja
ELKÉPZELHETŐ 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Bakkné Szentesi Csilla
Néha óriás, néha törpe

Sokáig óriásnak láttak, mint mókusok
a százéves tölgyet. Akkor még azt hitték,
az a valóság amit esténként mesékbe
szőttem, hogy továbbálmodhassák.
Akkor még az ismeretlenség
tárva hagyott ajtaján mellettem
gondtalan szökelltek be,
hogy összeszedjék az égről a
csillagkagylókat, a kerti padon
felejtett nevetéseket, a lombzúgásban
bujkáló szelet, a szél szárnyára tapadt
boldog napokat. Mint törpeszívbe
óriás lelke, tenyerükbe fért az egész
világ, és semmit sem féltve
osztogatták. Számolatlanul.
Nem szóltam rájuk, hogy holnapra is
hagyjál, mert az Üveghegyen túlról
egyszer csak nem lesz visszaút!

Most itt ülök, a hegy előttem csillog.
Nem látok át rajta. Én sem látszhatok.
Behunyom a szemem: én, a hegynek
törpe nekik tán még óriás vagyok.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-10-10 10:30:12
Utolsó módosítás ideje: 2016-10-10 21:48:16


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-12-09 08:13 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2021-02-27 22:32   Napló: Hetedíziglen
2021-02-27 18:07   új fórumbejegyzés: Farkas György
2021-02-27 18:04   új fórumbejegyzés: Bősz Miklós
2021-02-27 18:01   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2021-02-27 16:47   Napló: nélküled
2021-02-27 14:45   Napló: az utolsó alma
2021-02-27 12:50   Napló: EXTITXU-UXTITXE
2021-02-27 12:35   Napló: EXTITXU-UXTITXE
2021-02-27 12:00   Napló: EXTITXU-UXTITXE
2021-02-27 11:40   Napló: Etzel Mark Bartfelder