Bakkné Szentesi Csilla : Néha óriás, néha törpe


 
2841 szerző 39152 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Toroczkay András
  Hexametej
Új maradandokkok

Tímea Lantos: Középső szoba
Bátai Tibor: köztes állapotok
Kosztolányi Mária: az én Ferencem...
Szakállas Zsolt: Déltájt maláriáról...
Ötvös Németh Edit: Az ernyő
Bátai Tibor: lehetséges
Pataki Lili: Fényt hoz, színt visz el
Tímea Lantos: Bűneinkért
Gyurcsi - Zalán György: No. 21
Paál Marcell: Lakoma
FRISS FÓRUMOK

Tamási József 7 perce
Tóth János Janus 6 órája
Kiss-Teleki Rita 7 órája
Szakállas Zsolt 7 órája
Ötvös Németh Edit 7 órája
Tímea Lantos 8 órája
DOKK_FAQ 9 órája
Tóth Gabriella 14 órája
Bara Anna 21 órája
Nagyító 1 napja
Szilasi Katalin 1 napja
Kosztolányi Mária 1 napja
Ocsovai Ferenc 1 napja
Bátai Tibor 2 napja
Serfőző Attila 2 napja
Mórotz Krisztina 3 napja
Gyurcsi - Zalán György 3 napja
Vadas Tibor 3 napja
Vasi Ferenc Zoltán 3 napja
Duma György 4 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 6 órája
Janus naplója 6 órája
Hetedíziglen 8 órája
Ötvös Németh Edit naplója 8 órája
különc 13 órája
Baltazar 18 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 18 órája
útinapló 19 órája
az univerzum szélén 20 órája
Sin 21 órája
Conquistadores 1 napja
nélküled 2 napja
Cortázar macskái 3 napja
Dokk-verspályázat 3 napja
Gyurcsi 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Bakkné Szentesi Csilla
Néha óriás, néha törpe

Sokáig óriásnak láttak, mint mókusok
a százéves tölgyet. Akkor még azt hitték,
az a valóság amit esténként mesékbe
szőttem, hogy továbbálmodhassák.
Akkor még az ismeretlenség
tárva hagyott ajtaján mellettem
gondtalan szökelltek be,
hogy összeszedjék az égről a
csillagkagylókat, a kerti padon
felejtett nevetéseket, a lombzúgásban
bujkáló szelet, a szél szárnyára tapadt
boldog napokat. Mint törpeszívbe
óriás lelke, tenyerükbe fért az egész
világ, és semmit sem féltve
osztogatták. Számolatlanul.
Nem szóltam rájuk, hogy holnapra is
hagyjál, mert az Üveghegyen túlról
egyszer csak nem lesz visszaút!

Most itt ülök, a hegy előttem csillog.
Nem látok át rajta. Én sem látszhatok.
Behunyom a szemem: én, a hegynek
törpe nekik tán még óriás vagyok.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-10-10 10:30:12
Utolsó módosítás ideje: 2016-10-10 21:48:16


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-10 05:39   Új fórumbejegyzés: Tamási József
2025-07-09 23:38   Napló: Bátai Tibor
2025-07-09 23:11   Napló: Janus naplója
2025-07-09 22:59   új fórumbejegyzés: Tóth János Janus
2025-07-09 22:44   új fórumbejegyzés: Kiss-Teleki Rita
2025-07-09 22:33   új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt
2025-07-09 21:52   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2025-07-09 21:22   Napló: Hetedíziglen
2025-07-09 21:02   új fórumbejegyzés: Tímea Lantos
2025-07-09 21:02   új fórumbejegyzés: Tímea Lantos