NAPLÓK: csega Legutóbbi olvasó: 2026-03-07 08:29 Összes olvasás: 42545| 99. | [tulajdonos]: Weöres: Tojáséj | 2011-01-27 09:55 | Elmondom, hogy szerintem hogy történt. A költő elment kocsmázni a haverokkal - mert a költők néha szoktak ilyet csinálni -, és ott a társaságban valaki egy történetet mesélt, mondjuk valami olyasmit, hogy "láttátok volna a Lajost, mekkora dühhel jött be az irodába". Ekkor egy másik, szintén társaságbeli ember rászólt, hogy ezt nem így kell mondani, mert a magyar nyelvben is vannak olyan szavak, amiknél a "h" betűt nem ejtjük, mint a dühvel, a méhvel... stb. W.S. ekkor viccből hozzátette, hogy "és a tojáshéj." Akkor jót nevettek, és ittak tovább. Másnap, W.S. enyhe fejfájással ébredve próbálta összerakni, hogy mi is történt előző este, és eszébe jutott a "tojáshéj-tojáséj" poénja, és gondolta, elküldi valamelyik lapnak, mint vers, és kíváncsi lesz rá, hogy mit reagálnak. A szerkesztő megkapta a verset, elolvasta, és így gondolkodott: "Jesszusom, micsoda borzasztó szójáték! De hát Weöres Sándor küldte, biztos van valami mélyebb értelme, csak én nem értek hozzá eléggé." Másnap a főszerkesztő őrült nagy dühvel rontott be a szerkesztő irodájába, és kérdőre vonta: "Na de Kovács, mégis mi a péklapátot képzel? Hogy gondolja, hogy mi ezt az egérfarkincányi verset lehozzuk?" "Na de főszerkesztő úr!" - védekezett a szerkesztő - "Ennek a versnek mélyebb értelme van! Oldalakat lehetne róla írni elemzésképp!" "Rendben van, Kovács" - fenyegette meg a főszerkesztő - "Ha ír róla legalább egy teljes oldal elemzést, lehozzuk, ha nem, ki van rúgva." És akkor a szerkesztő írt egy oldalas elemzést, amiben leírt mindenféle asszociációkat, és gondolatokat, amik amúgy nem a versből jöttek, hanem már a szerkesztő fejéből. A verset lehozták, és az irodalmárok azzal ütötték el az időt, hogy versenyeztek, ki tud hosszabb elemzést írni erről a versről. A legtöbb kitalációt végül összerendezték, lerövidítették, betették a tankönyvekbe, és azok az irodalom tanárok, akik azon élvezkedtek, hogy megtanulták kívülről József Attila "Kedves Jocó" című versét (ami semmi pozitívat nem adott a magyar irodalomhoz, dehát mégiscsak József Attila írta 11 évesen!!!), ezzel a verssel indokolták meg, hogy miért is nem irreális elvárás érettségin azt kérni, hogy egy méhfullánknyi versről legalább hat egész oldalnyi elemzést kelljen írni.
Legközelebb, ha egy versről olyan kritikát olvasok, ami messzemenően jobbnak állítja be, mint amennyi értéket képvisel valójában, a hecc kedvéért Weöres-eltolódásnak fogom hívni, utalva a csillagászatban megtapasztalható fizikai jelenségre. ( http://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%B6r%C3%B6seltol%C3%B3d%C3%A1s )
Megjegyzem, nem a költővel szemben szeretnék illetlen lenni (Isten nyugosztalja!), hanem azokkal szemben, akik azt hiszik, hogy a vers attól jobb lesz, ha megmagyarázzák. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
