A bűn abszolút természete az embernek. Kódolt a történelem, amelyhez nem a szív, hanem a furfangos ész a kulcs. Sok-sok kérdés az élet. S a válaszok gyakran elmaradnak. Pár ezer évenként kibillen sarkából a Föld, így az elzüllött társadalom felett is ítél a természet és az idő. Vigaszt várunk, igazságot, igazságosságot, és törődést. Becsapjuk magunkat, aztán vállrándítva beállunk a sorba. Vagy...
Soha sem vágytam idegenbe menni, városokat nézni, a régmúltat keresni. De vágytam az erdő nyugalmát, az olykor nyikorgó fákat, madárfüttyöt. Az erdőnek egyedi illata van. Elvarázsol. Most szeretném átölelni a legöregebb tölgyet. És szívni magamba titkos erejét.
részeg ceruzája össze-vissza szánt fejét vakarva megeszik egy kibaszott banánt áthúzza a sorokat firkálja a lapot rímet kínnal farag és lopja a napot tehát, rímet farag csak értelme nincsen fárad már a keze feje le-le biccen hagyjuk aludni nagy versről álmodik és mint tudjuk az álom nem hazudik fog ő verset írni mind meglássátok csak múzsája elhagyta fogott rajt az átok
két egészből rész -> nő és férfi ->zigóta részekből egész -> zigótából gyermek mindig messzebb -> születéstől mindig közelebb -> halálhoz kicsiből naggyá -> ugyanaz a folyamat a versben megerősítés nagyból kicsivé -> általánosítás a világegyetemre nézvést mi mindannyian részei vagyunk -> vigasz
Pár versre futotta erőmből Dalaimban ott vagyok Nehezen születtem És nehezen halok Zümmög a lelkem Dallama szárnyal Amíg élek versengek A csupasz valósággal Álmodom az életet Mert elviselni nem tudom Hogy gázoljanak rajtam Többé hagyni nem fogom Nehezen születtem Lehet halni könnyebb Versféle tákolmány ez is Arcomon igazi könnycsepp
