Közkinccsé teszem Gyurcsi balladáját, melyet a verskezdeményemből írt. Hálás köszönetem.
Az úgy volt, hogy majd' naponta arra vitte dolga. Vagy, ha nem, hát úgy tett, mintha dolga arra volna. De annál a kirakatnál megállt jövet-menet! Ilyenkor az órában is lassult a szerkezet.
Telt az idő, míg összejött vágyálmának ára. Megdobbant a szíve is már a gondolatára, boldogan ment be a boltba, - és övé a szoknya! Mintha fenn az összes madár csak erről csacsogna
Otthon aztán a csalódás, anyja dúló mérge, aki lánya szoknyáját a sajátjához mérte. Ollóval tett igazságot, kurtította térdig! Nem figyelte, hogy a lánya lelke vele vérzik.
Hideg olló szabta széjjel az álmot, a vásznat. Miért, hogy egy dölyfös anya egy lányt megalázhat?!
Keresett egy miniszoknyát a szekrényét túrva. - Anyám! Akkor úgy járok majd, mint egy szakadt kurva!
