kikukucskált a házából épp éjfélt ütötte az óra a falon amíg sebhelyeit a kakukk ápolta a nagymutató csak ment ment ment tovább egyre megy motyogta a kettes a hármasnak a négyes rábólintott ugyanígy a többi egészen tizenkettőig egyre megy mondta akkor az újra egyre a nagymutató meg csak ment egyre egyre egyre s akkor kikukucskált a házából épp éjfélt ütötte az óra a falon amíg sebhelyeit a kakukk ápolta a kismutató csak ment ment ment tovább egyre megy motyogta a kettes a hármasnak a négyes rábólintott ugyanígy a többi egészen tizenkettőig egyre megy mondta akkor az újra egyre a kismutató meg csak ment egyre egyre egyre
s akkor kikukucskált a házából - megint az éjfélt ütötte az óra a falon - a kakukk - ugyanaz a fazon - már így meditált
eddig sem jutottam ötről a hatra egyre megy akkor is ha az éjfélt ez a kurva óra helyben hagyja
azzal huss elrepült miközben a mutatókra egy-egy madárpötty került
...legalább felszabadul egy hely az Antológiában. Pedig, hogy vágytam rá! De elegem lett. Nem rinyáltam, nem nyaliztam, nem piszkáltam másokat, nem támadtam a szerkesztőket, nem nyafogtam naponta, hogy ugyan nézzenek már rá a verseimre, hogy ugyan, miért nem lett maradós, stb. Magyarul: emberileg igyekeztem beilleszkedni, s talán tulságosan is láthatatlan maradni. Elfogadtam, hogy itt olyanok az írásaim, amilyennek megítélték, s igyekeztem felhasználni a javaslatokat, észrevételeket, ami időnként segített is a jobbításban. Most mégis berágtam. Volt, van néhány olyan vers, ami - nagyképűen hangzik - de jobb sorsra volt érdemes. Miközben sokkal érthetetlenebb, emészthetetlenebb szövegek, szövegem is maradós lett. Volt, s van egy-két szívem-csücske..Most egy ilyet vágtak ki a kukába. Ráadásul úgy, hogy nem is értették, vagy nem akarták. Hogy jobban megmagyarázzam, annak semmi értelme. Tudom, hogy vannak, akik értik a lényegét. Lehet ez is a baj. Én megértettem az üzenetet: akinek csak a kontúrját látják, az lassan, de biztosan belevész a ködbe. Mindenkinek boldogabb napokat, mint amilyen lett az enyém!
(Nem jellemző, de ez most hirtelen felindulásból jött... és tudom, hogy ha megjelenik, nem törölhető. De egyszer végre én is "kipanaszkodtam" magamat. ...túrót sem ér...tudom.)
...nem egy tökély. Ha az lenne, nem Hiány-da címmel "menne"... Hiány-da
Volt egy világ: Csenevészde. Fejlődésben megállt népe. Szegény volt ott állat, ember. Temploma bús egérmenhely. Csenevészde lakosai a holnapit taposta ki. Egyre fogytak, egyre féltek, hitel nélkül meddig élnek? Macskaország volt, te balga! Róluk szólok alant. Hallga! Bármit tettek, bármit léptek: kutyapiszok - annyit értek. Nem volt kaja, nem volt otthon, pár kandÚrnak jutott ott hon. "Carpe diem! " - mondták azok, (ön)törvényük soknak sajog. Mások hitték, ha nem nyalnak, holnap éhen mégsem halnak. Száműzik a tejes csuprot, mert a spájz már Eu-komfort: - hogyan, miből, merre, meddig -, körülményesebb, mint eddig. - Kellene az önállóság, gazda nélkül egy csinos vár, egerektől nyüzsgő kamrák, ahol macska állít csapdát! Mert hogy köztünk egy sem birka, az egeret is privát írtja. De nincs hely, mit békén laknánk, fedél nélkül egér sem jár. - - Építsünk hát egy nagy várat! - Kutyasz*rból még nem láttak, de, ha mondják hogy lehetne... Nem megy el most senki kedve, hogy az eb náluk hiányzik. Gazda nélkül hány bóklászik. Csak az adó szabhat határt, mekkora is lesz az a vár. Befogadtak néhány ebet, - kidobták a jó emberek -, de a gond csak most kezdődött: miből lesz sz*r, ha nincs pörkölt? - Beáldozunk némi böjtöt: egerektől néhány kölyköt. Igaz rajtuk nincsen faggyú, s ha a kutyáknak ezt adjuk, soká lesz abból nagy rakás, nekünk meg ritkul a falás. - Megint főtt a macskafejük: hiába, ha nincs tenyerük, tappancsukba pénzt nem löknek, fűbe mégsem ülnek töknek. Ezért aztán újabb ötlet: kutya, macska békét kötnek. Egyik megy majd kamrát véd'ni, másikuk az egért mérni, a gazdát meg noszogatják, építgesse ő a magtárt! Egymás nélkül csenevészek, együtt talán meg is élnek. Várathat a vár magára, addig marad tág határa. Helyét leli benne egyszer a sok macska, na meg ember. Állatokkal nem lesz gond ott, hol az ész veri a gongot. Csenevészde holnap bánya, bár nem arany, de nem hiányda, ha mint egykor, mind akarja: megélhessen marha, s gazda! Macska, kutya, ember s barma többé egymást sose marja. Akkor lesz ám bőségszaru: minden falon luk, mint batyu. Benne bőven egérfalka, hálás macska mind felfalja. Hogyha fedél jut a falra.
én nem tudom már merre járok minden út magába fut a kör velem egyszer bezárul s nincs érintő nincsen húr kiszámolnám mikor lesz vége ha egyenesként égbe jut de Isten tudja mennyit érhet ha az ember mindent tud
az ujjbegyeken minden vonal lenyomatba vésődött de nem sejteti mikor miért s ki az aki későn jött az égi szekér felszállóban csillagoktól terhesen reám vár de a megállóban Isten stoppol mérgesen csillagközi káoszt teremt a sokféle imádság talán már a mennyből se lesz a földre szép kilátás
...s amivel egyet értettem, - s ami nem állt távol az elképzelésemtől -, azt felhasználtam. Lehet egyszer megmérettetem:
tömegbe gyűrt magány
nem kopognak nincs miért a szó is ritkul és kimért ajtót nyitni nincs kinek csábítják a fentiek senkinek sem érdekes láthatatlan élete koponyáján sírhalom másnak őröl a malom emléke csak vézna heg benne tű vagy néha szeg hűlt helyére száz akad netvilágon nincs lakat együtt-maga mit sem ér bennünknyoma üres tér
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
