A piros hetes legvégében fülemben kedvenc zajaim,
hogy elnyomják a zúgást. Arcom a szürkés üvegnek nyomom,
nézem a múltat, a visszapillantó tükör alagútját.
A Rákóczi út felett már majdnem kész a Hold,
de még nem ment le teljesen a Nap sem.
A halványkék színű égen sietős angyalok kondenzcsíkjai
ésvalószerűtlenül rózsaszínű felhők.
Lélegzetvételnyire az élettől.
Mint kilencvenévesek a haláltól.
