Nem hiszed

Már nem beszélsz magadhoz sem. A vicceid ismered.
Csak hallgatsz, mint a busz kedvetlen utazóközönsége.
A zúgást hallgatod, és nem remélsz már senkitől semmit,
már nem reméled, hogy rímelsz az életre. Mert megértetted,
hogy „az életre semmilyen nyelven nem rímel a halál”,
és tudod, hogy mindig minden sornak a végén ugyanaz áll.
Mégis ki más lennél akkor? Apránként elfogyott mindened.
Csak hagyod, hadd vigyen mélyebbre, miközben töprengsz,
vajon a nemfürdés, vagy a nemgyónás, melyik testrészedet tehette
a leginkább büdössé. Magadba, a szatyrodra dőlve tűnődsz,
lenne-e kedve most Jézusnak megmosni a lábad. Nem hiszed.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.