A vonatzakatolás irányába néz
A Zagyva most összegyűrt, kék bársonysál, mit Isten a földre ejtett.
Hatalmas víztorony mellett folyik el, szinte mozdulatlan, ahogy mozog.
Műholdas antennák, madarak a lakótelep házainak tetején. Az égen
cirmos színű felhők, szemétmező a földön. A magasfeszültségű vezetékek
hálók kifeszítve. A végtelen legelőkön birkanyáj ődöng. Egy biciklis,
tízéves forma lány s hangtalan csaholó kutyája ügyel a jószágra.
Közösen terelik őket haza egy félig bevakolt vályogház irányába.
Aztán a kislány a vonatzakatolás irányába néz.
Nem látom soha többet.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
