Tulajdonképpen tavasz
míg odakint gallyazza a fákat
lent halom gyűl
rőzse szavakból
egymásra rakja
azt is gondosan
keresi hézagait
x
ütheti egy szál bottal is aminek
keresés közben tűnt nyoma
pár lépés után a törzsközépig érő fűben
vert gyökeret
mindeközben nőttek
a bodzák továbbra ugyanott
karöltve vele összefonódtak
tányérvirágaikon pöndörödtek
a szirmok a veszni készek
s az a sok hántolatlan
sípnak való ág
hogy végül is ki metszett belőle
nincs megmondhatója
x
lassan érik
az este gyümölcse
bogyósötét levét el nem ereszti
máris erjedésbe fog
x
barázdarejtekéből a föld
kifordult üvegdarabkán át
figyeli a hold mimikai ráncait
x
odafent eleve kendőzetlen
sebhelyes arc világít
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
